Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-17 / 29. szám

1902. junius 19. MAGYAR PAIZS 3. Sokat hallottam róla, sokat irtak felőle; vehe­mens támadásnak volt kitéve, lelkes védelemben részesült. Elolvastam. Ama sejtelem, mely eddig csak a ködfátyol homályában villant meg agyamban, testté vált Baitha Miklós tolla alatt. Rákfene pusztit a nemzeti lét organizmusán s sorvasztja erejét. A rákfenenek szerintem csak egy mediczinája van : a kés. Kár, sajnálom, hogy Bartha e következ­tetésre esupán utal, de tartva az antisemitizmus vádjától, le nem vezeti. Pedig joga lett volna hozzá; a LjitiLár.ek szent jcgánál ícgva. Bariba \ádja lehet való és lehet téves, de eleve az antisemitizmus bélyegét rásütni vétek. Legkevésbbé tehetik azt zsidó hitsoisosaim, mert a ve'delem ez esetlen identifikálás. Pedig a gaz védelme tiles. Baitha esengve is kéri a mfgyar zsidekat, hogy ne azonosítsák magukat a kazárokkal. Szószerint irja : »A zsidóvallásu magyarokat, akiklen oly napv az érzékenység, annyi a tudás­szemj, a Ifcsvíf.}, aköllészet, a zercérzék : kérve kérem, ne azonosítsák magukat ezzel az érzé­ketlen, tudatlan, amliczío nélkíil való, durván materiális és mosdaílan fajjal. Ne üldözzék, ne kárhoztassák Egárt, aki egy szerencsétlen és egyhgyü repet megmenteni iparkodik ennek a számító, élelmes, de erkölcsi tekintetben a vad­állatok nivóján álló söpredéknek karmai közül." Kell err.tl teli? NOF, Bsitba meg tölbet nyújt. Azt ntidja: „Zsidó rendig volt és mindig lesz; míideniitt volt és mirderütt lesz. De Lázár nir.es midéiül!. Kazár rév alatt lengyel zsidót értek. Ezen általános Bevet azért nem haszná lem, mert a szer eres étlen lengyel nemzetet ki­rEélni akar cm, hegy neve ilyen összeköttetésben szerepeljen. És nem ha'ziiálcm azért sem, mert a zsidó szó vallásfelekezeti fegakm. Én pedig cvaketíni alarek £i:f&k a vádnak még a szi.ié­töl is. mit tha vallásfelekezet szempontok ve­zetnének." Mit nerdjen hát még! Jellemzi a kazárt. „Mii derít kiaknázni az utolsó izig ; az embert az utolsó sóhajtásig, a barmot az utolsó nyögésig, a szeiszí'mot sz utolsó parány ig, a lö'det az utolsó burjánig: ez a kazár gazdálkodás prin czipiuma." ,J]itása helyességét számos fölsorolt esettel bizonyítja, vagy ha jclban tetszik, a számos tu­domására jutott eset tétele fölállítására kény­szeríti. Müve harmincz fejezetből áll, minden egyes fejezete megérdemelné, hogy külön foglalkozzunk vele. Helyei,Lint elragadja a honfiúi hév s költői magaslatra emeli. Oltassák e könyvet, olvassák mentül többenl Felette érdekes a „lázár alakok" jellemzése. E czilkeJyét következő szavakkal végzi: „Az ohasó fifjye'met bizenjáia nem kejülte el, hogy mennyi éléslátás, mennyi fondorlat, rmnnyi fur­fang, a leLczejciiónsk mir.ő vakneiősége, az elletiaknának müven biztossága nyilatkozik meg ebben az esetben." A Baitha által elmondott Gottesmann Katz A nyitott ajtón egy vándor ember az udvarba lépett és a küszöbön álló gazdaasszonyhe>z a kö­vetkező szavakat intézte. „Beke lebegjen e csendes kunyhó, e fák, e mezők, ós az egész táj fölött. Es béke legyen veled is anyám!" Erre az asszony az idegent üdvözlé, egy székre leültette ós barátságosan mondá: „Kenyeret és tejet akarok neked hozni vándor, te meg ez alatt pihend ki magad, mert a mint látom, nagy úrtól tértél vissza." „Vándoroltam mint a fecske és mint ez a gólya ott a háztetőn. Messze földről jövök. És gyerme­keidtől hozok hirt." Ekkor a hű anya nyugtalan szemében hirtelen fellángolt az egész lelke és a vándortól mohón kérdé: „Tudsz-e valamit az ón János fiamról?" „A Jánosról? Ő neked ekkép a legkedvesebb, hogy legelőször utána tudakozódol ? Fiaid közül az egyik nappal fejszével a kezében dolgozik és éjjel hálót vet ki a ten­gerbe; a másik lovakat legeltet a pusztán és néha bus dallamaiból kihallatszik a vágj utánnad; — a harmadik a hegyekre kúszik s éjszakáit » nyájjal tölti és közli a csillagokkal, hogy mennyire esetének ismerem én a pendantjáf. Csak az ese­tet mondom el; helyet, időt, nevet változtatok. Kannengiesser Juda és Borgenicht Jeremiás Szolyván malomüzemet rendezett be. Potomáron vásárolták össze a határ minden üszkös búzáját, a kiselejtezett rozsot, a lelmaradt áipát. Ebből készítették aztán a tiszta búzalisztet. A ruténnek ez is jó. De kalkulusokba hiba csúszott, elszámították magukat. A mixtum compositumot a rutén gyomra se vette be. 5000 korona értékű liszt eladatlanul hevert, csak takarmányozásnál lett volna hasznavehető De ez az eset az érték felé­nek veszteségét jelentette volna. Van eg.v esz­mém mondja Borgenicht, eredj asszekuiáld be a malmot, a többi az én 'gondom. Eredj te, mondja Kannengiesei. Én nem mehe'ek, mert én már négyszer ég tem le, de neked csak egyszer volt bajod a biz­tositóval, neked hisznek még. És Kannengiesser beasszekuiálta a malmot. A legközelebbi péntek leggelén Borgenicht üzemében több rendbeli mulasztást konstatál s kárát rutén munkásaival sztmben 3 koronában állapítja meg. Majd megfizetitek ti gazok. Péntek délre magához hív két esküdtet egy korty szikorúmra, egy kis kostolóra. Akkor folyt az épp ez időtájra halasztott „malmi" fize­tés. Három munkásnak egy-egy koronát húz­nak le. Ez &ok pénz! A munkások dühöngnek, károm­kodnak, fenyegetnek. Szombat reggelre, mire a két üzlettárs az imaháztól hazajő, ketté volt törve a malom egy kis transmisaiéja. — Ez a rutének műve, — panaszolja Borge­nich a szolgabírónak. — Tanúim is vannak. Két esküdt véletlenül eppen akkor járt nálam, ami kcr azok fenyegettek s bosszúra esküdtek. A szolgab :ió még szombat délutánján beki­sérttti a három rutént. Vasárnap reggel kihall­gatják, de tagadják vétkes voltukat. Borgenich előteremti két szavahihető tanuját, a két es­küdtet. Ezek elmondják a tényt, az esetet. Igaz, Isten átkát hívták, majd befellegzik neked, majd megmutatom, hogy ki vagyok, majd megbánjá­tok ti azt. Hát ki más törhette volna el azt a masinát ? A szolgabíró Ítélete még kíméletes volt, mert csak 48 órát diktált mindenik fejéra. Azonban ez eset nincsen befejezve. Hétfőn este mindhármukat szabadlábra helyez­ték. A három rutén ártatlanságának tudatában el volt keseredve. Újból átkozódott, újból fenye­getőzött ott a nagy piaezon, az egesz nép füle­hallatára. Ezen az éjjelen a malom természetesen kigyu­ladt s porrá égett minden. Az épületet megkö zeliteni nem lehetett, ott lángolt a véletlenül tegnap hozott szalma, széna is, mit másnap akar­tak elhelyezni a végleges helyen. Ki lehetett a gyújtogató? Hogy kicsoda ? Hisz a vak is látja. Hát ki átkozódott, ki fenyegetett, kinek volt bosszúra oka. A dolog még kérdés tárgyát sem képezheti. A biztosító fizetett, mint a köles. A liszt jó áron keit el. —i—K—•B g — V W l lljlirip.reT r. nM I III l I III I llllMBM^aa vágyik az anyja után. Valamennyi pedig térdet hajt előtted és kiildi neked forró üdvözletét." „És János?" Kérdi remegő hangon az anya. E szomoiu mesét utoljára akartam neked el mondani, válaszol a vándor. Mert ő neki igen rosszul megy a dolga. Éh-nyomor gyöt. i. S nyo­morúságosan tengődve tölti a napjait. Idegenben idegen emberek közt elfelejti a szülőföldjét, de sőt lassankint az anyanyelvét is és rajtad most a sor ő róla szintén megfeledkezni. Ezek hallatára az anyóka kézen fogta őt és az éiéskamarájába bevezette, ott egy nagy kenyeret vett le a polczról és egy kendőből egy fényes pénzdarabot kigöngyölitett és azt is hozzá tette és lágy hangon mondá: „Vándor, ezt add a János fiamnak!" Asszony! kiáltá elcsodálkozva az idegen, sok fiad van tenéked, és mégis ennek az egynek adod oda mindenedet? Ő neked ekkép a legkedvesebb ? De az anya könytelt szemeit fe.éje emelve szólt: „Vidd mindnyájuknak az áldásomat! Az aján­dékot azonban csakis ennek az egynek küldöm; mert én vagyok az anya —és ő a legszegényebb." Fordította: Reviczky Irma. De álljunk itt meg egj pillanatra. Észreveszik e itt ama stratégiai zsenialitást, mely az eset mikénti inicziálása és lebonyolítása körül meg­nyilvánul-, ama mélységes kombinácziót, lélektani dedukeziót, mely a láncz egyik szemét a másikba illeszti, ama szám fejtést, hol az ellenfel szive-lelke, agya csak arithmetikai tényezőként szerepel oly tényező gyanánt, melynél, akár a hírhedt brémai pokol gépnél, mathematikaipontossággaFelőre van meghatározva, hogyan és mikor fog működni. Így kell megtörténnie, mert másként nem történhetik. Erre a kalkulusra épitem tervem. Nos hát! Ez ellen küzd Bartha Miklós. A felvidék lakóinak — ugy mondja — e hazában a helye. Meg nem engedhető, hogy a bevándoló kazárnak a kivándorló magyar, rutén és tót csináljon teret. Mert nem a kazár növeli e föld termő képességét, hanem a magyar, rutén, a tót. Ez fekteti abla testi erejet, mely hat, alkot, gyarapit s veszi kinosverejtéke fáradozá­saiért ... a megélhetést. A kazár bevándorlásnak kell gátat vetni, a hatóság félrevezetését megakadályozni. Igen, mert a tömeges bevándorlási csak a hatóság félreve­zetése teszi lehetővé. Valamelyes rendeletünk megkívánja, hogy minden itt letelepedő idegen 300 korona értékű vagyont mutasson fel. E rendeletet azonban kijátszik. A már itt levő kazár bevándorló hitsorsosá­nak egy lekötött, betűkre szóló takarékpénztári könyvecskét ad át. A hatóságnak ez fel lessz mutatva s aztán a kölcsönadónak visszaszolgál­tatva. A könyvecskevei visszaélés nem űzhető. A pénzt a Takarék csak a betevő „előjegyzett" aláírására szolgáltatja ki A könyvecske akár eldobható. Évek óta igv járja már. Budapesten, mint hallom, a kazárok érdeke­ien akczió van készülőben. Az akczió élén elő­kelő nevek vannak. A mozgalmat, mintáz állam ellen irányuló me­rényletet rosszalom. Meg nem engedhető, hogy Egán fáradozásainak eredményei ellensulyoztas­sanak. Jó lesz vigyázni, az elővigyázat még soha sem ártott. Ungar Miklós. Á borhamisítók. A kereskedelmi és ipaikamarák javarésze azzal a kérelemmel fordult a pénzügyminiszterhez, hogy ne vonja el az italmérési engedélyt azok­tól, kiket a közigazga'ási hatóságok mesterséges bornak forgalomba hozatala,de nem előállítása miatt ítéltek el. A pénzügyminiszter a napokban válaszolt a kamarának erre a feliratára, kijelentvén, hogy kérelmüket nem teljesítheti, meit a borkereskedők a borvásárlásánál szakértelmüknél fogva és az aránylag csekély költséggel jáió vegyi vizsgálat által könnyebben ellenőrizhetik, mint a fogyasz­tók, hogy hamisitott-e vagy sem a bor. Ennél­fogva azoktól, akik hamis bor forgalombahozatala miatt jogerősen elítéltettek, az italmérési enge­délyt jövőben is megvonja. Széli Kálmán mint belügyminiszter pedig elvi hatrrozatot hozott: „Ha mesterségesnek nyilvánított bort borke­reskedőkhöz forgalomba ad, cse'ekedete súlyosabb beszámítás alá esvén, a büntetés minimumával nem sújtható." Jogos és igazságos határozat, mert aki elég nyomorult, hogy embertársát hamis borral mér­gezi, megérdemli a büntetést; de megérdemli a bűnrészes is, aki a hamis bort forgalomba hozza. S ha már preventív intézkedéssel a borhami­sítást, lehetetlenné tenni nem lehet, amiga teknika vagy vegyészet nem talál fel olyan módot, olyan szert, melylyel hosszabb eljárás mellőzésével azonnal bebizonyítható a hamis bor, addig hadd terhelje a felelősség a borkereskedőt is. Igáz, hogy gondoskodott a törvény a lehetőség határaiu belül a módokról is, melyekkel a bor­hamisítás megakadályozható. Felállította a bor ellenőrző bizottságot — vár­megyei urakból; de aztán hogy müködnek-e azok az urak, avagy sem, avval már senki sem törődik. Dicsőséges vármegye, mikor múlik el már a te országod. Pedig ha ezek az urak néha-néha betekinte­nének egy-egy korcsmáros ur söntésébe, láthat­nának nagyszerű vegyészetet. S ha egy-egy tete-

Next

/
Thumbnails
Contents