Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-10 / 28. szám

Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY Zalaegerszeg, 1902. julius 10. 28. szám. H»«ai dolgok hirde tése féláron : egy old. 20 K. Nyllttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-n. 25. MEGJELENIK HETENKÉKT CSÚTÖE TÖKÖN ESTE. gyarország maga fogja előállítani a saját iparszükségletét. De nálunk nincsen gazdasági energia. Iskoláink folyton-tolyvást nevelik az okleveles proletariátust. Iparunk nincs s ennélfogva népünknek állandó, biztos munkája nincs. Mivel pedig nincs kedve a népnek éhen veszni: elmegy oda, ahol biztos munkát kap. Ott aztán lesurlódik lelkéről a hazafias érzés. Ha ott marad: amerikai lesz belőle; ha visszatér: pánszláv izgató. Ezt a lelki átalakulást óhajtja a magyar társadalom megakadályozni. E végből küldi oda a magyar zászlót. A zászló gombja történelmileg megszentelt földet rejt magában. Elszakadt testvéreinkben ez a lobogó emlékeket éleszt és kötelességeket táplál. Mikor kibontják: szép szineink lengeni fognak a szélben és ragyogni fognak a napsugárban és felköltik az elhatározottakban a honvágyat és azt a tudatot, hogy mi, akik itthon vagyunk, visszavárjuk őket az édes hazába. Bartha Miklós. gondolatok a szövetkezeti eszme köréből. (V. folytatás.) III. Visszás állapotok. Sok az eszkimó, kérés a fóka . . . Nem lehet mondani, hogy más országokban is valami nagy örömmel és hozsannával fogadnák a kereskedők a szövetkezetek, — különösen a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek keletkezését ; de eljárásuk, magaviseletük egészen elüt a mi kereskedőink eljárásától, magaviseletétől s harcai modorától. Ezért fejlődnek a külföldön gyorsan, nálunk lassan a szövetkezetek; ott életképesek, nálunk jobbára csak tengnek-lengnsk. — Ott hozzáfognak mindnyájan — egyesitett erővel — a munkához, mi össneront karokkal várjuk a sült galambot. Ott napról-napra vagyonosodnak, mi napról-napra szegényedünk. Ott nem tüzzel-vassal pusztítani, mindenképen, megengedett és meg nem engedett módon elnyomni akarják a fogyasztási szövetkezeteket, hanem maguk is belátva a szövetkezésben rejlő nagy erőt, a báseli fogyasztási társaság példájára a fogyasztási szövetkezetek terjedésének ellensúlyozójául a fogyasztó közönság bevonásával létesitik a u. n. fogyasztó társaságokat, melyeknek bevallott czélja lehetőleg ugyanazokat az előnyöket nyújtani a fogyasntó közönségnek, melyeket tényleg a fogyasztási szövetkezetek sokkal nagyobb mértékben nyújtanak; be nem vallott czélja pedig az, hogy a fogyasztási szövetkezetek terjedését ez által megakadályozzák. A fogyasztó közönséget, vásárlásuk arányában, bizonyos csekély jutalomban is részesítik, s örködnek a fölött, hogy a fogyasztási társaság kötelékébe tartozó kereskedők, — egységes ár alapján, — ugyanazon árút, mindenkor ugyanazon áron árusítsák, tekintet nélkül arra, hogy tagoknak, vagy nem tagoknak adatik az el. Örködnek továbbá a fölött is, hogy a társaság hitelét a társaság kötelékébe tartozó czégek ne rontsák, ezek mindig a tisztesség határai kőzött mozogjanak s a mennyiben egyik vagy másik ez ellen vét, azt a társaságból kizárják. III. év. régi panasztárgy. A tótok, ruthének tömegesen mennek. Amerika ugyancsak két kézzel dolgozik megrontásunkon. Egyfelől nyakunkra küldi áruit, másfelől elnépteleníti országunkat. Azokat pedig, akiket visszabocsájt, politikai dinamitot hoznak magukkal a népfajok között levő béke fölrobbantására. Elől viz, hátul tüz. Mit tegyünk? Az önként kínálkozó segélyeszközt kormányunk megragadni nem meri. Mert nincs kétség benne, hogy a nemzeti munka nagyarányú szervezése véget vetne a kivándorlásnak. A gazdasági föllendülés Németországban is gátot vetett az elnéptelenedési folyamatnak. Pedig ott nagyobb fokú volt az elvérzés, mint bárhol a földtekén. Utoljára is a tüjhely természetrajzi erőt képvisel az ember életében. Farkas a vaczkát, medve a barlangját, hangya a zsombékját ok nélkül nem hagyja el. Hanem ha a megélhetés feltételei kiapadtak: akkor a fecske oda röpül, ahol rovart talál és az ember oda vándorol, ahol munkát talál. Amerika tud munláS£

é-adni. A munkát megfizeti jó pénzze'l, iskolát ingyen ad. A lakás, az élelmiszer olcsó. Ellenben Magyarország nem tud munkát adni népének. Sem ingyen iskolát, sem ingyen kórházat. Az igazságot drágán méri. A tápszer is drága. Nálunk a kenyér, a hus, a tej, a zsir, a szén drágább, mint Amerikában. A napszám pedig olcsóbb, a zaklatás több, a munka kevesebb, az adó nagyobb A nemzeti munka szervezésének főkelléke a nagyarányú iparfejlesztés. Nem fokonkint , a sejtszaporodás rendszerével, hosszú évtizek alatt, hanem egyszerre, átmenetek nélkül, mag helyett kész fákat ültetve. Javunkra fordítva a külföld tapasztalatait, ekként mellőzni a kísérletezést és a meglevő vívmányokat teljesen kihasználni. Magyarország gazdasági életének ez egy világtörténelmi forradalma volna. Földünk és népünk erőforrásait egyszerre föltárni, mozgásba indítani,termékennyé tenni: ez az átalakulás hazánkat a leggazdagabb országok sorába emelné. Mi kell ehhez? semmi egyéb, mint akarat. Elsősorban gazdasági önállóság, hogy a nemzet ura lehessen saját sorsának. Csak akarnunk kell, hogy ez meglegyen. Másodsorban pénz az üzemek berendezésére. Ez is megvan. Közel kétezermillió hever betétekben. Ez még kevés. De ha vámsorompót lát maga előtt az osztrák áru: átköltözik ide maga a gyártelep. Ez már nem kevés. Ha pedig az angol tőkével megértetjük, hogy nálunk a hitel külömb oltalomban részesül, mint az exotikus országokban: akkor ideözönlik az olcsó angol pénz s vállalkozó kedvével megcsinálja azt a csudát, hogy Mafászló a kivándoroltaknak. Szép ünnepen avatták föl azt a zászlót, melyet a magyar társadalom küld az Egyesült-Államokban élő honfitársainknak. Mindenki érezte, hogy kivándorolt véreink összetartásának, együttérzésének érdekében tenni kell valamit. Mert senki sem hiszi nálunk, hogy a költözködők végleg elszakadnak földünktől. Ellenkezőleg valamenynyien azt hisszük, hogy keblükben magukkal viszik a hazát, annak emlékeit és azt a sóvárgást, hogy a szülőföldre visszatérjenek. Azonban azt is tudjuk, hogy a visszatérek uj érzéseket hoznak magukkal. A szeréuy és jámbor tótból makacs és követelő pánszláv lesz. Hazaérve jobban el van szakadva a hazától, mint mikor távol folt. Idegen szokásokat és ellenséges jelszavakat hoz magával. Az amerikai levegő öt év alatt lármás izgatóvá gyúrta át a hallgató zsöllért. Bajos eldönteni, hogy a kivándorlás nagyobb veszély-e, vagy a visszatérés ? Ha elmegy és nem jön vissza: helyét számtani bizonyossággal a beözönlő kazár foglalja el. Kapunk jóravaló munkásért cserébe fosztogató élősdit. Ha elmegy és visszajön: kapunk a jóravaló munkásért cserébe útszéli politikust pánszláv agitatórius dührohamokkal. Mialatt távol van : felesége beleharap a tiltott gyümölcsbe. Pitvara körül, mikor hazatért, olyan csemetéket talál, amiket nem ő ültetett. Ez a fölfedezés megtölti keserűséggel. A család fölbomlik. Szaporulat áll be az anyakönyvek törvénytelen rovatában. Szaporodnak az elhagyott asszonyok, szaporodnak az árvák, szaporodik a vadházasság. Mindezek igen rossz dolgok. Az volna jó, ha egyáltalán nem vándorolnának ki. A 70-es évek elején hire-pora sem volt a kivándorlásnak. Még 77-bea is csak 366 egyén ment ki hazánkból. Ez a kis patak évről-évre gyorsan nőtt. 1880-ban, tehát három év múlva már 6672 vándorolt ki. A mai numerust legjobb eltitkolni. Hazánknak ma ez a legnagyobb betegsége. A szervezetet leghamarább elgyöngiti a vérfolyás. Nincs a pathologiában veszélyesebb tünet, mint a rendszeres vérvesztés. Temesből, Torontálból jó módű sváb családok mennek naponkint »mit Hab und Gut«. Nagydisznód vidékéről a szászok indultak meg. Veszprémben, Somogyban, Zalában faj magyarok teszik kezükbe a vándorbotot. A székelyek kivándorlása Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megujitasa iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen.