Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-10 / 28. szám

2 Ilyen eljárásnak b versenynek legaldbb van értelme, mert abból a fogyasztó közönségnek is haszna van, habár soha sem annyi, mint ha a fogyasztó közönség maga létesiti, vezeti, irányítja és tartja fenn a fogyasztási szövetkezeteket. Helyeselni ezt az eljárást sem lehet, mert ennek is az a czélja, hogy a fogyasztási szövei­kezeteket tönkre tegye, de legalább van benne raffínériával párosult eszélyesség, s nem törnek legalább oktalanul fékevesztett szenvedélylyel a szövetkezeteknek. Kérdés azonban, hogy ezen eljárással is czélt érnek e? Annyi bizonyos, hogy maguk nagyon bizakodnak, csakhogy ugy hiszem, a németek is ismerik a róka és holló meséjét! Átlátnak a szitán, ha mindjárt mézzel van is bekenve. Ezek gondolkodnak, tesznek serényen, s nem is bánják azt meg . . . Nagy kérdés továbbá, hogy ha ezen keres­kedői fogyasztási társaságok a fentebb előadott csal-étekkel annyira megnyerik a fogyasztó közön­séget, hogy a fogyasztási szövetkezetek ez által elsorvadnak, esetleg megszűnnek: a megszűnés után is eljárnak-e a fentebb ismertetett módon, s nyújtják e továbbra is a kedvezményeket? Több mint bizonyos, hogy mihelyt a fogyasz­tási szövetkezeteket a versenyről leszorítani fog­ják, a fogyasztó közönségnek nem nyújtják többé az előbbi kedvezményeket. Nálunk azonban a kereskedők, a fogyasztási szövetkezetekkel szemben nem igy járnak el. Mindenféle erőszakoskodással egyszerűen lehe­tetlenné akarják tenni, a fogyasztó közönségnek a fogyasztási szövetkezetek létesítését. Tele torokkal kürtölik azt a képtelenséget, hogy a fogyasztási szövetkezetek tönkre teszik az országot. Mindenféle téren a tőlük telhető nehézséget okozzák a fogyasztási szövetkezeteknek, de önként, ha erre a szövetkezetek versenye által nem kényszeríttetnek, semmi féle előnyben nem részesitik a fogyasztó közönséget; semmit nem tesznek arra nézve, hogy a szatócsok és keres­kedők közt az egész vonalon a tisztesség meg­óvassék, fenntartassék, s a panaszok orvosoltas­sanak és minduntalan visszaélések elő ne for­duljanak. Elégnek tartják, ha a vezetőket lehurrogják, a gyengébbeket, tudatlanokat a szövetkezetektől mindenképpen elijesztegetik, kik hatalmuk alatt állnak, azokra pressiót gyakorolnak ; s ha mindez nem használ: elő állnak azzal, hogy mindaz antisemita, lehet egyébként a legigazságosabb, hirdetheti az absolut igazságot, ki a szövetkeze­teket kezdeményezi, vezeti és támogatja; hirdetik hogy megrontja a társadalmi békét, gyülöltséget és ellenségeskedést ébreszt stb. csak azért, mert kalkulusaikat zavarja, s nem szedhetik a'tejfelt mindig és mindenütt úgy mint ók akarnák. Ennek ellenében a fogyasztó közönség, mely nek érdekében mind ez történi',-, nem ismerve fel a helyzetet, véghetetlenül közömbösen, latyma­tagon aluszdkonyan veszi a dolgot; egv része nem törödömségból, más része tudatlanságból. Egy sirhaloirmál.*) A mikor a fecske, ébreszt fel — danólva — Vagy mikor a nap tér, este nyugovóra, S mikor mosolyt — könnyet látok a szemekbe, Akkor is — mint mindig csak te vagy eszembe'. Mikor kint bolyongok — kint a temetőbe' Behunyt szemmel tudom az utat előre, Sirhalmodnál vagyok. Nem élsz! tudom — [érzem . . . Csókolom a rögöt — leborulva — térden. Rakva koszorúkkal, sirod keresztfája, Némelyik még piczi — gyenge kéz fonása . .. Kicsi unokáid, zokogva hozták ki: » Drága nagyapának — Mili, Kata, Nándi « En nőm hoztam semmit —— csak e^y zöld kis VT [ágat, Nem szeretted soha, a sok czifraságot . . Szegény vagyok nagyon, — sírok csendben, [halkan . . . Mióta elmentél — elnémult az ajkam! Csendes, nyugodt álmod semmi ne zavarja, Tiéd már a halál, csendes birodalma. Mióta e zöld sir kis lakója lettél, Rt hagytál mindenkit — kiket ugy szerettél! Be jobb lenne nekem helyetted pihenni! Hiába kereslek .. . nem támaszt fel semmi; •) Ex a közvetlen érzessel irt kis vers eej naívember sírján k égéül t. 3 8 J MAGYAR PAIZ S Nem csuda tehát, ha a dolog lassan megy előre, az eszme nem terjed a szövetkezet nem fejlődik úgy, mint kellene, sok helyen megfeneklik, más­hol megbukik. Ezekből is következik, hogy különösen a fogyasz­tási és értékesítő szövetkezetek vezetése ezer és ezer kellemetlenséggel jár. Ezekkel kapcsolatban homlok térbe nyomul az a kérdés is, vájjon ily körülmények között érdemes-e a szövetkezetekkel való sok vesződ­ség? Nem hiába való-e, sőt nem káros-e a küzdelem folytatása? Ha a vezetők nem a magasabb állampolitikai szempontokat tekintenék, s ha a dolog csakugyan úgy állna, mint azt a kereskedők feltüntetni akarják: akkor bizony kár volna minden vesződ­ség. De miután a dolog nem igy áll, a sok fárad­ságnak meg lesz az áldásos hatása, s ily érte­lemben érdemes vesződni, de vajmi kevesen vannak, kik erre önzetlenül vállalkoznak. Tétlen­séggel pedig sehol a világon nagy eredményeket nem lehet elérni. Attól nem kell tartani, hogy a fogyasztási szövetkezetek az igazi tisztességes kereskedőket tönkre tennék. E mellett pedig az államfentartó elemet talpra állítják, mi első rendű állam politikai érdek. Ha a nem odavaló elemek más térre szorulnak, az által csak nyer az általános köz­érdek. A fogyasztási szövetkezetek ellen irányuló nagy ellenszenv alap oka nem a fogyasztó közönség­ben, hanem a kereskedőkben van. Több jogot vindikálnak maguknak, mint a mennyivel tényleg biruak; többet a törzsökös magyarokénál. Kiválasztottaknak tekintik magukat és sok tekintetben, a fogyasztó közönség véghetetlen tehetetlenségénél fogva, s ennek következtében, de nem kiválóságukból, — igazuk is van. Tudvalevő dolog, hogy nálunk a szatócsság, kereskedelem, zsurnalisztika, pénzintézetek, takarékpénztárak, ügynökségek 9/io-ed része a zsidók kezében van. Igen nevezetes százalékban vannak képviselve az ügyvédi, orvosi, mérnöki, s tanári pályán. Kevesebb számban vannak az iparos pályán. De szántóvető, ostoros, béres, kanász, csordás, jssikós, kapás, kubikos, stb. stb. tudtommal egyetlen egy sincs. Pedig a magyar korona országaiban az 1890. évi népszámlálás alkalmával a 17,349.398 lakos közül zsidó volt: 725.222 (4 7°/ 0). Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint a 19.254.559 lakós kózűl a zsidók száma 851,378 volt (4.9°/ 0). A többek közt Zalamegyében 13.967 Pestmegyében 30.154 Budapesien 168.985 Máramarosban 50.000 Beregben - 29.000 Ungban 16.700 Zemplénben 31.500 Ugocsában 10.500 Sárosban 12.200 Sirhalmodnál vagyok. Nem élsz! — tudom — [érzem . . . S csókolom a rögöt, — leborulva térden . .. Budapest, 1902. julius 5. h. Horánszky Margit. kivándorlásról. Magyarország most olyan, mint a Danaidák hordója. De nem ugy ám, hogy hiába ömlik bele a lé a vereczkei szoroson, mert a jablunkai szoroson kimegy! hanem ugy, hogy sohasem üres, hiába folyik alól, mert szüntelen ömlik bele felül. Évekkel ezelőtt, mikor a vereczkei csatornát még nem ismertem ennyire, csudálkoztam is, hogy a menvdörgös menykőbe van itt még em­ber Magyarországon? Mindenik vármegye, min­denik hónapban jelenti, hogy 15, 30,50, 60,100 stb. ember útlevelet váltott. Mert hát születnek is itt-ott, az igaz; de halnak is, költözködnek is. Egy plusz, két minusz annyi mint minusz. De most tudom, hogy miért van ember még Magyar­országon. Azért, mert a két minusz mellett meg van a két plusz. S igy megvan a rend. Hát akkor én nem is tudom, minek töpren­genok az emberek. Pláne jajveszékelnek. Kon­gresszusokat tartanak a kivándorlás megakadá­lyozására. Elég volna statisztikába állítani. Milyen 1902. julius 31. Szepesben 7.200 zsidó volt. Szaporodásuk volt: Máramarosban 24.4°/ 0 Beregbeo 20.8°/, Szepesben 16.6°/ 0 Sárosban 9.1°/ 0 A mult tizedben az általános szaporodás 10.3°/ 0ra rúgott, a zsidóké azonban 17.4°/ 0-ra emelkedett Szabolcsi Miksa, a zsidó közlöny szerkesztője mondja, hogy „a legtöbb városban a zsidó lakó*­tág száma erősen, itt-ott ijesztően felszaporodott." Vájjon igaz-e, hogy : »Sok az eszkimó, s kevés a fóka?« Vájjon a fogyasztó közönség részéről kell-e, elkerülhetetlenül szükséges és feltétlenül hasznos-e, s minden tekintetben jogos, törvényes és igaz­ságos-e a védekezés ? Igen. — (VI. Foljt. kőv.) Dr. Kele Antal. Közgazdaság. SíST" A kié a föld, azé az országi ^ Sok szalma kevés szem. Nagyon sokszor halljuk a panaszt, hogy egyik­másik földterületen nem lehet gabonafélét ter­melni, mert csupa szalma terem, szem pedig semmi. Az ilyen földek rendesen völgyekben, ártere­ken találhatók, s e tulajdonságuk egyedül onnan Fzármazik, hogy tulságo can sok bennük a humusz, ellenben ásványi alkotórészekben felette szegé­nyek. Csak természetes tehát, hogy a tőzeghez átmenetet képező ilyen talajokon, a túlságosan sok nitrogén behatása alatt a növényzet tulbujáu fejlődik, az ásványi anyagok hiánya miatt pedig a magképzödés nagyon hiányos lesz. Téves azonban az a nézet, hogy az ilyen talajokat nem lehetne rákényszeríteni a magter­mésre. Sőt megfelelő eljárással éppen az ilyen talajokon lehet a legnagyobb szemtermést elérni, csak arányba kell hozni az ásványi alkotórésze­ket a talajban foglalt nagy mennyiségű fosz­forral, s/.uperfoszfáttal látjuk el a talajt. Ilyen módon sikerült elérnem nekem 18 mm-ás ter­mést olyan talajon, melyen előzőleg szuperfosz­fát nélkül csak egy kevés szem termett. Hogy mennyi legyen az alkalmazandó szuper­foszfát mennyiség, azt általánosságban nem lehet megállapítani, függvén az az illető talaj minősé­gétől. Tehát csak kicsinyben való próbák által döut­hető el. Mennél dúsabb humuszban a talaj, aunál több szuperfoszfátra van szükség, hogy kellő terméseredményt érhessünk el. Sőt ha a talaj tőzegesbe átmenő nemcsak foszfor, de káli is hiányzik belőle, miért is az ilyen talajokon min­dig legalább két parczellán eszközöljük a kísér­letet, egyikre tiszta szupeif szfátot, másikra káli­szuperfoszfátot alkalmazva. Es épen mert az al­gyönyörü tere van itt a statisztikának ! Kiment egy megyéből egy hónap alatt: Amerikába x, Oláhországba y, Szlavóniába z, Németországba v, stb. Egy év alatt: 12 x, 12 y, 12 z, 12 v. Egész országból 64 x, 64 y, 64 z, 64 v. Össze­sen ATn=a végtelen hatványán megszorozva 30 esztendővel. Ebből nemzetiségre nézve: nxl2x 64x30 magyar, 6x12x64x30 német, cxl2xÜ4x30 tót. rfxl2.i64x30 rutén stb. Vallásra nézve: róm. kath. X+64 a, ev. ref. v+12 3 stb. Nemre nézve: férfi=[X n—(xn/ 2+8645], fejérnép=[X B—(xn/»x +8645], Korra nézve: gyermek= 3X n, legény=xn, embernyi ember=5x s-y; vénember=2x 2 (y +z+v). Ebből esik átlag egy községre egy év alatt: X, harmincz alatt 30 X magyar, 40 y tót, 15 z oláh, 8 v horvát, — s30x csecsszopó, V40 y sihe­der, 15 2 katonaköteles stb. x 3—y 2 vénasszony stb. — Ezek közül 4 (Xxvxzxv) 2x8963 kisiparos, kettővel szorozva: napszámos, de tizenkettővel elosztva nagyiparos. Vs önálló 2Va magánzó, a többi más értelmi osztályhoz tartozik. írnok, mérnök, tanár, pap, katona, kondász, kutya­peczér stb. A kivándorlás meggátlására, ugy ahogy orvos­lására fényes kongresszust tartottak a napokban Siófokon a dunántuli urak. Résztvettek a megyék küldöttei, az Országos Gazd. Egyesület, a kor­mány képviselői s egyes érdeklődők. Fenyvesey Ferencz főispán elnökölt. A mi megyénkből is ott volt dr. Jaukovich László gróf főispán, Cser-

Next

/
Thumbnails
Contents