Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-26 / 26. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. ju

lius 3

1. csendesen a küzködést, várva magától a fejleményeket, vagy kétszinüsködik, sőt némelyik judáskodik is, mi mindenesetre roszszabb még a semmit tevésnél is. Persze ezeknél, kik gondolkodva nem néznek előre a jövőbe, kik a közérdeket szájukon hordják ugyan, de ezért vagy nem tesznek semmit, vagy ha tesznek is immelámmal a látszatért, abban nincs nagy köszönet : — az ürügyekkel hamar készen vannak. Ürügyet — a kibúvásra — mindig könynyen lehet találni, — csak az a kérdés, vájjon a gondolkozók általalapos, elfogadható okoknak azok elfogadtatnak-e? Lám Júdás is mily könnyen talált ürügyet az árulásra s hozzá még minő iormát választott annak keresztül vitelére! Napjainkban is elegen vannak ilyenek. Ezek magva soha sem vész ki! Konkolyhintők is mindig voltak, vannak és lesznek. Az eszme iránt lelkesülőket azonban mindez el ne kedvetlenitse. Még teljes igyekezettel és fáradsággal is lassan terjed minden ideális eszme. Az ily eszme hirdetője olyan, mint a magvető' ember: Egyrésze az elhintett magnak az útfélre esik s eltapossák a járókelők ; másik része köves helyre, hol, ha kikel is a mag, tartós életű nem lesz; van olyan, mely a tövisek közzé esik, melyet ezek elnyomnak és csak egy része esik jó földbe, liol az hő gyümölcsöt terem. Hogy a szövetkezeti eszme oly lassan terjed, annak oka nem csak ellenségeinkbeu, hanem önmagunkban is megvan s ez még nagyobb ok, mint a másik. Véghetetlen közönyösen vesszük a d»lgot; pedig egy nemzet regenerálása több gondot, jó akaratot, űgybuzgóságot, lelkesedést, kitartást és áldozatkészséget követel meg. Sokan nem tulajdonítanak a szövetkezeti eszmének oly fontosságot, minőt az méltán megérdemel. Egy része kicsinyes felekezeti hajszát lát az egészben s ezért tartózkodik attól. Hogy ez merő téves felfogás, alább részletesen kimutatom. Érdek-ellentét fogyasztó-közönség, illetőleg fogyasztási szövetkezet és a kereskedők közt tényleg fennforog, ezt tagadni nem lehet. sokat tehet egy olvan jól szervezett egyesület, mely nem/csupán a tanítótól vár mindent, hanem a társadalommal vállvetve működik. Igeu helyesen értelmezhető ez a miniíteri alapszabály mintából is, mely az egyleti atyáknak — kik a pártoló tagok közül választandók — igen szép tevékenységi kert jelöl ki. Igen szép eredményt érhet el egy ilyen ifjúsági egyesület, ha az egyesület, nem pedig iskola; de épen az a baj, hogy van hsly, hol a megszületett fiút leánynak keresztelték s bizonyosan természetével ellenkezőleg fogják tovább nevelni. Mihály Ferencz mondja a „Néptanítók Lapja" 14. számában, hogy tőle sokan kértek munkatervet és alapszabályokat, tehát ő ugyanott közöl tervet, még pedig tantervet. Nézzük*a ministeri alap-szabálytervezetet, mit mond? „Az egyesület czélja:a tanköteles kort túlhaladott ifjúságnál a hazafias érzületnek, a vallás- erkölcsös életnek ápolása; a hisznos ismereteknek terjesztése ; az ifjúságnak illem- és tisztességre való szoktatása. E végből felolvasásokat, előadásokat rendez, ifjúsági könyvtárt alakit; nemesen szóiakoztató mulatságot rendez ; daloskört szervez. Az ifjúsági egyesület működési köréből minden felekezeti avagy politikai kérdés szigorúan kizárandó." Ezen czél elérésére szolgáló — jobban mondva előirt — eszközök közül M. F. kiválasztotta egyedülinek az előadások rendezését, de csak egyik czélt, a hasznos ismeretek terjesztését fogja elérni véle, ha szigorúan ragaszkodik hozzá, h°Sy a

z egyesület egész idején 30 vasárnapi 60 Alább vizsgálni fogjuk, hogy a két érdek közül melyik lehet az irányadó s döntő ? Sokan belátják ugyan a szövetkezésnek jóságát, de nem akarják megadni a»t, mire ennek okvetlenül szüksége van. A támogatásnak anyaginak és szelleminek kell lenni. A gyakorlati élet mutatja, hogy egyiket sem nyújtják oly mértékben, mint azt tehetnék s tenniök kellene is. Legtöbbnyire egy-két ember ügybuzgóságára hagyják az egészet s igy nem lehet azt csudálni, hogy szövetkezeteink nagy része eddig még nem mutatja azt az eredményt, mint amit hű és becsületes támogatás mellett okvetlenül felmutatnia kellene ; ez az oka esetleges bukásának is. Minden a világon s igy a szövetkezet is csak gondozással és becsületes támogatással virágozhatik. Ezt át kellene látnia népünknek s mindenféle téren és mindenütt meg kellene alakitaniok az életképes szövetkezeteket, támogatva azokat a fenti módon és értelemben, melyek által jólétüknek vethetnék meg az alapját. Különösen az inteligensebb s a vagyonosabb osztálynak kellene magáévá tenni az ügyet s ennek kellene az ügy élére állnia, mely csak ez által nyerhetne hatalmas lendületet. Igaz ugyan, hogy vannak már szép számban szövetkezeteink, különösen önsegélyző — hitel és fogyasztási szövetkezeteink, (lásd „Szövetkezeti Útmutató" czimü munkám 584. 1.), de azért ,ez még kevés. Nem volna szabad Magyarországon egyetlen községnek sem lenni, mely a szövetkezet kötelékébe ne tartoznék. Az sem elég, hogy pl. egy helyen csak egy fajta szövetkezei legyen. Sőt iniudeH vidéknek meg kellene lenni a nagy hitel-, fogyasztási és értékesítő-, magtár-, pincze-, tojás-, tej-, vaj-, s ipari szövetkezetének, kellő alaptőkével, lelkes támogatássvai s jó vezetéssel. Mindnyája egy czélnak, a vagyoni megerősödésnek szolgálatabau áll. Azután igen gyéren vannak képviselve a a felette nagy fontossággal biró gabonaértékesitő-, s pincze szövetkezetek, éppen azért, mert az intelligensebb s vagyonosabb osztály, a szövetkezeti eszmét még nem karolta fel. Most kezdenek terjedni a tej- és vajórából 10 órát vesz vallásra, 4-et fö!dmivelésre, 4-et kertészetre, 4-et állattenvésztésre, 1-et méhészetre, 2 őt erdészetre, 5-öt hazai házi iparra, 5-öt egészségi dolgokra, 5-öt kereskedelmi és szövetkezeti dolgokra, 10 et polgári jogok és kötelességekre, 10-et történelem és földrajzra. Ezen beo-ztás szerint minden vasárnap 2 órán át beszél: a tagok pedig ez idő alatt ülnek és hallgatnak, csak azután tehetnek egy pár tudakozó kérdést. Egy-két vasárnap még csak össze lehet parancsolni a nyughatatlan véiü fiatalságot, hogy mozdulatlanul 2—2 órát üljön, de fogadni mernék, hogy negyedik vasárnap már nem lenne hallgató. Nem is szórakozva művelő egyesület az, a melynek élete abból áll, hogy egy ember 60 órán át beszél, a többi ugyanannyi órán át mozdulatlanul ül és hallgat s ósak 30 órán át szórakozhatik; mert M. F. terve szerint az egyesület egy évi élete 90 ór*. Az ilyent felsőbb iskolának lehetne nevezni merev szabályokkal. Ha holmi szigorral el lehetne is érni, hogy a tagok 60 órán át tűrik a mozdulatlan hallgatást, még akkor is az egyesület czéijának megvalósításából hiányzik az illem ós tisztességre szoktatás, a felolvasások, a nemesen szórakoztató mulatságok és a dalosköri órák. Pedig a tanköteles kort túlhaladok lelki művelésére ezek a leghathatósabb tényezők. Részemről az egyesületnek iskolává való átalakítását határozottan károsnak tartom. Ne beszéljünk ezek szervezésénél tananyagról és haladási naplóról, ha tervről beszélünk is, mert szövetkezetek is, melyek szintén igen fontosak, nagy haszonnal járnak; megalakításuk sok nehézséggel, — fentartásuk pedig rizikóval nem jár. Ha nem vigyázunk s vagyonilag meg nem erősítjük magunkat: mások hutzák ki alólunk a gyékényt. Már is sok a veszteségünk különösen Erdélyben s felső Magyarországon. (Lásd Balogh Pálnak : „A népfajok Magyarországon" czimü könyvét.) Vájjon mikor lesz az a boldog kor, midőn mindezeket mindnyájan átértjük, átérezzük és ezek szerint cselekszünk — egyakarattal ? ! (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal. á viz. III. ígértem a második czikkelyben, hogy megmondom az ott felhozott háromféle rosz viznek az ellenszerét. Nem kell hinni, hogy valami földfeletti dolgot mondok. Olyan egyszerű, mint a Kolumbus tojása. Még annál is egyszerűbb. Az elsőnek a gyógyszere már folyamatos működésben is van. Az uj építkezések után már mind kevesebb-kevesebb viz csorog a lakóházak falán. A falak fundamentumára némi viz-áthatlan anyagot raknak ; az építendő házak helyét fölemelik s az utczák kövezésével, ha csupán miliméterenként is, da szakadatlanul emelkedik maga a város is az ingoványos talaj fölé. Itt hát elég jó uton vagyunk. S csak egy kis türelem még. Talán nagyobb bajt okozna a rothadó anyagokkal teledobált sánezokban, árkokban, levő viz. Már hallottam, hogy targyalták is illetékes helyen e mocsárgázok eltávolítását. Rettenetes pénzáldozatba kerül, mondják 80 —100 ezerekiől van szó, hogy becsületes csatornázást készíttessenek. Erre a czélra annyi pénze ninc3 a városnak. Tehát marad minden a régi rendben. Marad a Sip-utcza is, a Zala-utcza is, a Csácsi is zöld utcza köpönyeges, fekete de rekaljas ágyával. 100 ezer korona! vagy talán forint is. S meg vau állapítva, hogy csak e rengeteg valamelyes terv szerint kell vezetni az egyesületet; vezetni s nem neki a katedráról prelegálni. Kimondom egyenesen, hogy én az ifjúsági egyesületek megalakítása esetén az annak körébe tartozó ifjakat nem tanulóknak, hanem tagtársaimnak tekinteném, kik velem egyenlő jogokat és kötelességeket búnak; azt hiszem ez jobban mivelné önbizalmukat és jobban megkedveltetné velők a vasárnaponkénti társalgást (nem tanítást), mint az előre elkészített előadás meghallgatása. Megállapítanám előre, hogy hová fogom terelni a társalgást., úgy, hogy az egyesület kitűzött czéljai irányában haladjak s hiszem, hogy könnyen lehetne igy eljárni. Pl. a hazafias érzületnek, a vallás- erkölcsös életnek ápolására igen jó alkalmakul kínálkoznak a hazafias ünnepélyek, mint márczius 15 ike, április 11 ike május 2-ika, junius 8-ika, augusztus 18-ika, október 6-ika. Márczius 15 ike alkalmából beszélnék az 1848 év előtti polgári jogokról, a jobbágyság, sajtó felszabadításáról: az ezt követő szabadságharca bő példáját nyújtja a hazaszeretetnek. Elővenném a könyvtárból Jókai csataképeit s az egyes megkapóbb részleteket felolvastatnám, közben — a hoi szükséges — magyarázattal szolgálnék. ÁpriU3 11-én az 1848-iki törvények szentesítéséről, a felelős minisztériumról ós törvényalkotásról lehetne társalogni. Junius 8-ikán mint koronázási ünnepen a királyjogokról, a királyhüség ápolása mellett hazánk fejedelmei ós különböző házból származó királyairól folyhat a társalgás. Julius 8-ikán Erzsébet napján, bold. királynénkról emlékezve a kiegyezésről is lehetne beszél-