Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-26 / 26. szám

1902. junius 19. MAGYAR PAIZS 3. pénznek az erejével lehet kitakarítani a piszkos árkot, eltávolítani a mosogató levet s ember és állathulladékokat. Adj eszet uram, Atyám! Világosságnak szent Atyja! Magyarázd meg nekünk, hogy az országutak sánczait hogyan szokták kitakarítani ; hogy tisztaság, izlés és egészség legyen még a mezőn is. Az országutak sánczait is vájjon 100 ezer koronás csatornázással szokták e kitisztítani 1 épitők, mérnökök, felügyelők segítségével? Nem a! Egy ember egy kapával daraszolja s kidobálja onnan a szemetet. Elvégezhet néha naponként félkilométernyi hosszú takarítást is. Napi dija felmegy 50—60 krajczárra. Igaz, hogy egy év múlva megint megtelik szeméttel. De akkor újra kitakarítja, 10 éven keresztül 10—12 korona napszámbért fogyasztott el, ami sokkal kevesebb 100 ezer koronánál. S a sáncz mégis tiszta. A városban levő árkokat is meg lehetne váltani szennyes levüktől — egy-két napszámbérrel, nagyobb tanácsi-határozatok nélkül, mérnökök, épitők, felügyelők kongresszusa nélkül is. Mondok egy világosabb példát. Arra tudniillik, hogy miképen lehetne azt a teméntelen piszkot eltakarítani — egy-két kapavágással. Még egy napszám sem kellene hozzá. A város alsó szegeietjénél a hidon alól valaki talán réges-régen belevágta a kapáját a Zala partjába. S egy-két kapavágással csinált egy mellékágat, A viz ágyat vájt magának, visszakanyarodott a városba, egy két házat megkerülve ölében tart és félkör pályafutása után egy puskalövésnyire megint anyja kebelére tér. Ennek a kis portyázó viz-ágnak nagy árka fölé egy hatalmas drága hidat raktak az emberek. Mintha csak azért indították volna útnak azt a kis vizet, hogy hidat lehessen rá ép,feni. Gondolom azonban, hogy egyébért, Azért, n.ert a viz vagyon, kincs. Sokféle hasznát veszi az ember. Természettani és erőműtani hatása nyilvánul a tisztogatásnál. Herkules is bevezette a vizet az Augiás istállójába s bámulatos dolgot vitt végbe vele. Áldás a viz. Az értelmes szászok távolról is bevezetik falujokba a patagetni. Október 6-ika. alkalmat nyújtana a nemzeti hősök és vértanuk iránti kegyelet ápolására. Természetesen ezen napok csak alkalmul szolgálnak, de az egyesületben a társalgás csak az ezen napokhoz legközelebb eső előre meghatározott vasárnapokon történhetnék. A hasznos ismeretek terjesztése föladataiból most elhagyom a törteneti részt, mert írJnt fentebb előadtam, ennek tárgyálására elég bö alkalmul szolgálnak ünnepélyeink. Itt is mindig az alkalomtol válnám a társalgás fonalának kézbeadását. Az egyesületi élet kezdetén — szeptemberben — egyik vasárnap megkérdezném valamelyiktől, hogy miiyen volt a termés; elvetettek már, ha el, kikelt-e már a mag? Feleletökre már kezemben van a beszéd fonala, mert ha pi. azt mondja, hogy „bizony silányul termett," már beszélhetek az okszerű gazdálkodásról, a helyes szántásról, vetésről, mint a melynek esetleges hiánya a termés rosz volta. Fűzni lehet a társalgást tovább a vetőmag jó megválasztásáról, a gumósoknak télire elrakásáról. Ugyancsak ez időben van helye beszélni a gyümölcsnek télire való elrakásáról, aszalásáról, a fák ültetéséről, a nyulak elleni téli megvédésről, a levelek lehulása révén egy kis kitérést lehet tenni a növényi életre, szervezetökre. A téli fa levágása is időszerű lóvén időszerű az erdészetről is beszélgetni: törvényes erdővédelemről, Üzemtervről, ültetésről, ritkitásrél stb. Faluhelyeken kivált, keresetlenül kínálkozik a tárgy, hogy az ifjakkal hasznos ismereteket terjesztő beszélgetést folytathassunk. AJfölsoroltakon kot, hogy a szemetet hordja ki, az állatoknak legyen ivóvizök s hűsitse a levegőt a hőségben. Az ám; csakhogy a mi az erdélyi szásznak áldás, az a zalaegerszegieknek átok. A zalaegerszegi patak arra való, hogy hidat építsenek rá. Meg hogy álló posvánnyá lustuljon el, befogadja és magában tartsa a hulladékokat, csontot, tollat, patkányt, bőregeret; fejlessze a mocsárgázt, melegágya legyen a kolerának, tífusznak. A ki nem hisz nekem, nézze meg ezt a félkör alakú kis mellék vizet és környékét. A szakférfiakból összeülendő konferenczia bizonyosan abban állapodnék meg, hogy 50—60 ezer koronás csatornázással le kell vezetni ezt a szenyvizet. — Pedig ha egy ember, nem mérnöki ember, akárki, kapát venne a kezébe, egy óra álatt megdughatná a Zalának ezt a kifolyását. S az árok kiszáradna. . . . Nyár van. A melegben jobban tenyészik a baczillus. Több vizet iszunk,s nagyobb eshetőség van a betegségre. A mint az árkok illó vizeire, ugy a kutak ivó vizeire is ilyen időben kell gondolni. Ha hamarább nem. A mint az I. II. czikkben említettem, az ivóvíz is rosz. S alapjában azon nem is lehet segíteni. De némikép mégis lehet javítani. Ha a kutakat gyakrabban kimernék, valamivel javulna a viz. E tekintetben hatóságilag is lehetne intézkedni. Mert a kút privát vagyon ugyan, De a közegészségügy már nem privát ügy. Baj, ha a természettől ilyen rossz talajvizünk van az ivásra. De még nagyobb baj, ha a zalaegerszegi sajátságos szokással esetleg meg is fertőzzük azt. A hányszor vizet merítünk, annyi különféle edényt mártunk belé. Önkényt is rá kellene jönni és hozzá kellene szokni az embereknek, hogy a kutakon egyegy állandó közös merítő edény legyen, hogy gémes vagy kerekes kútakat használjunk. De ha önkényt nem jövünk rá, hatóságilag kellene erről gondoskodni. Mert itt is megér annyit a tisztaság, mint a vizes köpőládák elrendelésénél. Ugyancsak egyszerű észrevételek ezek a zegerszegi háromféle vizről; de hatásukban nem jelentéktelenek. A kik nap-nap után kívül bő anyagot nyújt az állattenyésztés, méhészet; csak egy közönséges állatbetegséget, a szarvasmarha felfúvódását tárgyalva még a végy tan elemeire is áttéi hetünk, tudván azt, hogy a felfúvódást az erjedő növények okozzák, hogy a felfúvódást azért lehet a marha által elnyeletetc mésztejjel megszüntetni, mivel az erjedés közben fejlődött szénsav a mószszel leggyorsabban egyesül. Mindenesetre tervszerűen kell az egyesület működését vezetni, minthogy terv nélkül egy kis kertajtót sem lehet helyesen megcsinálni. A. tervben azonban ne legyen előre meghatározva, hogy pl. 14-ik vasárnap első óráján az aranybulláról, 2-ik óráján a nemes fűz termeléséről tartandó előadás. A tervkészítés csak annyira szorítkozzék, hogy bizonyos ismeretkörre mennyi időt kíván fordítani, az anyagot mindig alkalomszerűen az év négy évszakában folyó élet mozzanatai nyújtván. Nem képezhette feladatomat e felolvasás keretében részletesen Ieirni, hogy egész éven át mit tegyünk megbeszélés tárgyává s a mi keveset elmondtam, azt is csak irányjelzőül kívántam felállítani; bárcsak eltaláltam volna a helyes ut nyomjelzését, mert a tervszerűen előre megállapított kadetralis előadásoknak — az ifjúsági egyesületben — nem vagyok híve. Bármely szórakoztató felolvasás, vagy érdekes előadás kimeríti a mi figyelmünket is, hát hogyne merítené ki azét a falusi ifjúét, kinek délután 6 órakor már az otthoni dolgán jár az esze, pedig benne vagyunk ezeknek a vizeknek az élvezetében, nem vesszük észre a romboló hatást. A szőlővenyige ha lelkes — okos lény volna, akkor sem látná a filloxera bogarat s talán nem is érezné lassú sorvadását. . . A gazda veszi észre. Az orvos. Neki kell gyógyítani. A vizivók sem tudják, milyen a TÍZ. Jobban kell ismerniök a vizet azoknak, akik bort isznak. Szép és jó a tudomány önmagában is, mint önczél. De világért sem csupán ezért van. A tudománynak az élet szolgálataban kel) állnia. A mint dr. Török István ur is mondja, nem a tudomány az első, hanem az élet és egészség. S ha egy kis következtetéssel azt mondom, hogy a borivók képviselik a tudományt, a tudomány pedig nem önző: akkor azt is megmodtam, hogy kiknek kötelességök a nagy néptömeg szegénységének életét és egészségét figyelemmel kisérni és segítségül menni. Az önzésre nézve dr. Brandt József orvostudor humánus érzéssel kérdezi: »Van-e annál nagyobb boldogtalanság, mint egyedül saját magával foglalkozni ? Nincs. Minthogy abban az állapotban már csak az állat él és kérődzik. Borbély György. Mintaszövetkezet. A szövetkezeti eszmének sehol sincs annyi ellensége, mint nálunk. Anglia, Francziaország, Németország, szóval az egesz müveit Nyugat készségesen meghódolt a szövetkezeti eszmének. Ott a társadalom minden rétege előmozdítja a szövetkezetek törekvéseit. Nálunk meg küzdenek ellene. Nem mindig nyiltan s nem is mindig megengedett eszközökkel. Rejtekhelyből vetnek ki hurkot a kezdet nehézségeivel küzdő zsenge szövetkezetekre és kárörvendezve fogadják, ha sikerült egyiket-másikat elbuktatni. Ezzel bizonyítgatják azután hogy a szövetkezeteknek Magyarországon nincs talaja, hogy mi még éretlenek vagyunk a nagy eszmék meghonosítására! S ha végig uózünk szövetkezeteinken, bizonybizony kevés oly alkotásra találunk, melyen szivünk örvendene. Az alanyában egészséges csemetékbe sok helyen vétkes kezek vad hajtást ojtottak be. Igy fajul el az áldást hozó gyümölcsös szúrós, tüskés bokorrá. Igy lesz uzsorássá a hitelszövetkezet. Igy csábit még egy órai előadást kell M. F. szerint végig hallgatni s csak azután tehet tudakozó kérdéseket. Kérdés azonban, hogy tud-e? Azt hiszem a 2 órai figyelés után már kimerülés folytán is velem együtt sokan elengednők a kérdezés jogát! Ha a M F. féle rendszer jönne alkalmazásba, akkor az ifjaknak nem lesz büntetés az egyesületből való kizárás, sőt törekedni fognak reá s igy az egyesület nemhogy használna, hanem rontana. A tanköteles gyermek — kivált falun — már az ismétlő iskolát is nyűgnek, robotnak tekinti s ha miután ebből is kinőtt, még hegyibe vasárnapjait 2 órai tétlen hallgatással vesszük el, akkor az ifjúsági egyesület előbb meghalt, mintsem megszületett. Eddig is csak egyéni véleményemet mondtam el s most is csak akként folytatom, hogy a társalgó modorban tartott szellemi foglalkozás nemhogy megunatná, de megkedvelteti az egyesületet. Ha még azután az ifjúságot az erre alkalmas könyvtári könyvek segítségével is illem- és tisztességtudással példálózva, intve rászoktatjuk, megerősödés után mulatságokat rendezünk, egy pár kedves 2, 3 vagy 4 hangú éneket megtanítunk, akkor az ifjúsági egyesület helyiségét örömmel látogatja az ifjú, mert azt nemesen szórakoztató egyesületnek, nem pedi kény szeriskolának fogja tekinteni. Csiszár József.