Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-26 / 26. szám

III. év Zalaegerszeg, 1902. junius 26. 26. szám. Kgy ém 4 korona, fű évre 2 korona. Hegyed ém 1 kor. egyes síim 8 fillér. Hazai dolgok hlrdé tése féliron: egy old. 20 K. Nyllttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassies-n, 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. IMIEG-JEEEIN-IIK: hetenez^^O? csT!ra?őETöK:ö3sr ESTE. A Magyar Paizs. Junius 1-én uj évnegyede, a nyolczadik évnegyede köszönt be a Magyar Paizsnak. Barátainkat, kedves olvasóinkat kéljük, vegyék figyelembe. A Magyar Paizs mm üzletből alakult, sem viszketegbég mm ter'mtette. Az idő szüksége hozta létre. Jobbról, balról támadják a magyart: nyelvében, szokásában, Ízlésében, erkölcsében. Vedlik régi jó ízléséből, erkölcséből, vagyonából. Kezd kiesni lába alól a fold, megingott ingatlana — s nem tudja megfognia repülő vagycnt, a pénzt. Fejét is kezdi elveszteni s kétségbeesésében, új hitet kezd valiari, rosszabbat a réginél: ubi bene, ibi patria .. . Talán istenét is megtagadja majd, ba jobban feszül a hur. A „Magyar Paizsa hasábjai — megannyi tanácskozó terem. Hát legalább viszhangozzák oldalai a panaszt . . . Legyen a közönség barátsággal, jó indulattal a bajok iránt rokonszenvező „Magyar Paizs" irányában. Nem üzletből alakult. De a fentaitására azért okvetlen szükséges az a kis évi díj, a négy ktrona. Három hónapra egy korona. gondolafok a szövetkezeti es*me köréből. (III. folytatás.) I. A szövetkezeti eszme lassú terjedésének okai. A kinek nem inge, ne vegye magára A párduczos és daliás ősök ivadéka még nem halt meg, hanem, — csak alszik. Gazdaságilag sok vért vesztve, -— nagyon mélyen alszik-, dermedt minden tagja. De nem azért van e nemzetnek nemtője, hogy azt sokáig tétlenül szunyadni engedje. Nem azért vannak e nemzetnek nagyjai, hogy azt a veszély alkalmával ílhagj'ják. Ezek a nagyok mentették meg hazánkat a múltban a bukástól, s mentik meg azt a jövőben is. Hazánk most is veszedelemben van. Fenyegeti a gazdasági tönk . . . Ezt észrevéve a nagyok és lelkesek, ébresztgetni kezdék a nemzetet. Rámutattak a bajokra s egyúttal megmutatták a kivezető utat is. Feltárták a sebeket, melyek el nem vitathatók. Nézz körül, s győződjél meg magad arról, hogy csakugyan „Romlásnak indult (különösen vagyonilag) hajdan erős magyar«. Néped kiéhezett arczaról, elrongyódott ruhájáról, adóssággal telt birtokáról, elhagyatott portájáról kirí a szegénység, a nyomorúság s ellenségei kárörvendve vicsorítják reá fogukat. Portádon garázdálkodnik a vadráczok, pánszlávok, pángermánok, zöldszászok s a galicziai és romániai nem — várt vendégek. Bizonyosan nem azért, hogy fényre, hatalomra s dicsőségre segítsék a mn^.yartl De ha igaz az, hogy »Csak sast nemzenek a sasoka, akkor nincs miért kétségbe esnünk, különösen akkor, ha nagyjaink intelmeit követjük, utasításaik szerint élünk s összetartunk és szövetkezünk. Ezzel nem sértjük mások jogait, de erőssé tesszük önmagunkat. A késlelkedésre nincs semmi elvesztegetni v, ló idő. Fel tehát szaporán a becsületes és kitartó munkára. Ne gondoljuk, hogy e munka könnyű s Ifjúsági egyesületek. *) Azt hallottuk apánktól, az meg talán nagyapánktól, sőt talán már mi is mondtuk, hogy.„hej nem ilyen fiatalok voltunk mi!" Lehettek ugyan a légibb generáczió fiatalságának is ferde szokásai, melyek leginkább az életben tanúsított magatartásában nyilvánultak, de tényleg gondolkozóba ejt bennünket a mostani fiatalság rossz szokása, magatartása és erkölcse. Talán rem is fiataloknak, mint inkább korai öregeknek lehetne őket nevezni. — Nézzük azt az uri szülőktől származott 15—16 éves gyermeket ; tanítója voltál, de most nem ismer, különben nem menne el melletted úgy, akár csak a lámpaoszlop mellett. Van kivétel ís, ki nagy immel árrmal köszönti volt tanítóját, de ha vele beszél, rögtön bölcselkedik, hogy kimutassa — az ő képzeleteben — magasabb képzeletében — magasabb képzettségét; általában a társalgásban a gyerkőcz akarja vinni a szót s nem ritkán tisztes öregeknek el kell némulniok, mert elnyomja szavukat az úrfi bölcselkedő fecsegése. Hasonló korú barátai körében már ritkábban bölcselkedik, de sűrűbben szidja a trafikot, hogy nem ad világos purzsicsánt, vagy azon vitatkozik, hogy Zöldi Marezi vagy Rácz Pali 77-ik fia muzsikál e szebben, Elég érettnek képzeli magát, hogy a korzón megbírálja, vájjon N. N. vagy Z. Z. kisasszony öltözött e sikkesebben. De ezt tovább nem rajzolhatom, mert én nem tudom azt a temérdek új divatszót, melyekkel a mi 15—20 évet tipró fiataljaink csak *) Pályadijat nyert mű. dobálóznak. Hiányzik serdülő ifjainknál a szerénység is, mely kedvessé tenné őket, mint feelő rózsabimbct a bársonyos hamva! Hát az iparos ifjútól mit várjunk ölbe tett kezekkel, hogy telve legyen hazafias, vallásos érzülettel, hogy kapjon az ismeretterjesztő olvasmányok után, mikor igen sokan nem az iskolából, hanem a legelőről, a tehenek vagy libák mellől kerülnek a műhelybe. Pedig 100 mühelv közül ta'án ha egy kivétel van, melyben a tanuló hazáról, istenszeretetről hall ós a mellett jó szemmel nézik, ha jó könyvet olvas. A 99-ben inkább elsajátítja az illetlen kifejezéseket és azt a tant, hogy ott a haza, hol jól megy az üzlet, melynek révén egész valója átalakul a szocializmus és anarkia melegágyává. Vegyük szemügyre azt az iparos tanulót, ki szülőfalujában csak egy télen járt iskolába — pedig aránylag sok van ilyen — és kisérjük figyelemmel 20 éves koráig. 12 éves korában inas lesz és bekerül a tanoncziskolába is, írni, olvasni nem tud; a mit az iskolában tanult arról, otthon nem elmólkedhetik, sőt — a mint már magamnak mondották — mesterök egyenesen megtiltotta nekik, hogy otthon kezükbe könyvet vegyenek. 15—16 ó/es koráig keze ügyessége saerint megtanulja a mesterségét, de jobban megtanulja a műhelyi politizálást és észjárást. Felszabadulásakor első dolga a keményített ing, fodros nyakkendő, sótabot, szivarszipka megszerzése, hajának á la kakadu felbodoritása ós ez«k utáu tökéletes iparosnak és uri fiatalembernek képzeli magát. Szóval kiképzése megszűnt, ezután már úgy dolrövid lesz és ahhoz elegendő a magyarságnak egy kis része is. Sok mulasztást kell pótolnunk s ezért minden jó hazafi munkálkodására szükség lesz. Irányelv csak a közérdek és közjó lehet. Kormánynak, törvényhozásnak és társadalomnak karöltve össze kell fogni, hogy igy vállvetett munkával elérhessük kitűzött czélunkat. Caak akarnunk kell egy szívvel-lélekkel, erősen, elszántan, lankadatlanul és rendületlenül. Azért, hogy a baj nagy, sem félelemnek, sem kislelküségnek helye nem lehet, nevezzék hár egyesek korunkat akár zsidó-világnak, akár gazdasági vófsó^os-világnak! . . őseinknek is volt részük még ennél roszszabb világban is. Mint tudjuk, volt itt már tatár-világ, török-világ, német-világ, muszka-világ s veszett világ; de, őseink soha sem estek kétségbe és nem is bánták azt meg. Nekünk is követnünk kell példájukat. A mi küzdelmünk ugyan más mederben mozog, mert a gazdasági harcz, melyet meg kell vivnui k, egészen más természetű s mondjuk ki: nehezebb is, mint a közönséges harcz. Itt nem csak számító észre, de hosszas kitartó munkára is szükség van. Ezen gazdasági harczot szövetkezés nélkül el nem érhetjük, mert önmagunkban, elváltán gyengék vagyunk s szervezett ellen táborral állunk szemközt. A magyarságnak egy része, több lelkes hazafi élén már sorompóba is állt s teremt' ucscse! becsülettel működik; másik része podig vagy csak összefont karokkal szemléli gozik, hogy a milyen munkát ad, olyan fizetést ad érte a gazda, egyebekben egy máshoz semmi közük nincs, de 16 éves korától kezdve nincs az sem, a ki az elő-elő törő vadhajtásokat nyesegesse, teljesen magára van hagyva. Talán jobb lett volna, ha otthon marad őrizni mindaddig, mig az ereje a nehezebb földmüvesi munkával meg nem birkózott volna; ám ha a falusi lakosságot és annak fiatalságát vesszük, még mindig nem mondhatjuk, hogy ők okvetlei.ül istenfólelemben, hazaszeretben élnek, hogy igyekeznének egyéb ismeretre is szett tenni, mint hogy a tinó hány éves korában vált először, búza után mit hasznosabb vetni. A földműves gazda meg van elégedve enynyi tudománynyal is és elég becsülettudásnak veszi, ha elmenőbe odamondja az ebédlő munkásoknak: „Isten megáldja a kendtek ebédjét, mint az embereit." Az ellen sincs kifogása, ha fia már 15 ónes korában korcsmába jár, száját fólfelől lehúzza egy óriási pipa s azt szájából ki nem véve ő viszi a szót a felnőttek társaságában, hová befurakodott. Bizony, bizony nagyon jó lesz gondolkodni a módról," mely a mai fiatalságot fólszegsógeiből kivetkőzteti s csak örömmel üdvözölhetjük kultusz miniszterünknek ez idei 21015. számú rendeletét mely 15—20 éves ifjakból ifjúsági egyesületek szervezését ajánlja azon czéllal, hogy ezen egyesületekben az ifjak hazafias érzülete, valláserkölcsös élete ápoltassék, körükben a hasznos ismeretek terjesztessenek, s az ifjak illem- ós tisztességre szoktattassanak. Ez irányban nagyon