Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-12 / 24. szám

És ha már a szabálytalanságot elkövette, miért követett el még nagyobbat azáltal, hogy engem nem értesített róla? határozatának mását miért nem adta ki nekem is? Azért, mert meg akart engem hurczolni Mi bizonyítaná jobban az ön czélját, mint ez a titokzatos csendes intézkedés? Avagy talán nem tudta ön, hogy minden vármegyei elsőfokú határozat ellen jogorvoslatnak van helye ? De hát azt honnan tudta Árvay ur, hogy Somssich grófné e panaszt büntető útra akarja terelni? kérdezte é ezt tőle? értesítette e őt arról? 1901, május 13-án az alispán bejelentette lemondásomat a törvényhatósági bizottságnak, hol di3cussió tárgyát is képezte, hogy vájjon elfogadják-e; ekkor pedig feláll ön és kijelenti mindenki nagy bámulatára, hogy ön már a felvett panasz jegyzőkönyvet áttett® a kir. ügyészséghoz. Hát ezt már reparálni nem lehet; mit tehetett volna a bizottság most, minthogy tudomásul vette; de hogynem egészen simáa, bizonyítja az, hogy a büntető eljárás eredményének közlése iránt a bírósághoz megkeresést intézett és erről engem értesíteni rendelt, s egyúttal az alispán urat is. Ez a határozat 99/901. sz. a. lett hozva, erről pedig én csak most hallok, mikor kutatni kezdem ezt az eljárást. Ez a határozat nékem kiadva nem lett, ezt nekem nem kézbesítették. Ha a fehér czár birodalmában történt volna mindez, megérteném ; pedig ott is, mielőtt a kancsukát rámérik a rabra, annak összegét megmondják; de nem ott történt ez, hanem itt Magyarországon, Zalavármegyében. Hova tünt el az a határozat? mi lett azzal? Ezt én nem tudom. — Hát ön tudja? Én csak azt tudom, hogy elzárt előlem minden utat, de íme élek és ártatlan vagyok és számon kérem eljárását. A mai napon ön ellen a közigazgatási bizottsághoz feljelentésemet 1781. szám alatt beadtam. És aztán 1901. ópril 29 tői 1902. május 13-ig folyt a büntető ügy. A bíróság a megmondhatója, hogy a Trs/.tyáuszky úr panaszjegyzökönyvében mennyi tanú volt felemlítve, s azokat neki mind ki kellett hallgatni; a végtárgyalási jegyzőkönyv a tanúbizonyság, hogy volt ott olyan tanú is elég, aki az egész ügyről mit sem tud, engem pedig sohasem látott. A zalaegerszegi kir. törvényszék a panaszban felhozottakat nem találta valóknak, s a vád és következményei alól Ítélettel felmentett. — Az alügyész úr megfelebbezte, a főügyész pedig vissza vonta a bejelentett felebbezóst, a kir. tábla pedig az iratokat 1902. május 28-án visszaküldte, s az ítélet- jogerős. Látja Árvay ur, igy itélt a független magyar bíróság törvénytlc alapján, s ne feledje el, hogy az új bűnvádi eljárás törülte azt a régi módot, hogy bizonyítékok hiányában ment fal valakit. Ma már csak 2 alternatíva vau, vagy bűnös valaki, vagy ártatlan. S akit felment, az feltétlenül ártatlan. És most ítéljen Árvay ur felett is a közönség. Bírálja el eljárását Zalavármegye közönsége. S vájjon ez az illustris törvényhatósági bizottság, mely a törvényt egyforma mértékkel méri, vájjon nom kérhetné-é számon tisztviselőjét, még ha fő-jegyzö is az a tisztviselő. látja, II. fejezet. Trsztyánszky Ödön vármegyei árvaszéki elnök. Árvay főjegyző, amint ugy a vadásztársaságokból kivettem, jó barátja lehet Trsztyánszky árvaszéki elnöknek. S ennélfogva egy kis pihenés után áttérhetünk most a másik fejezetre. Trsztyánszky ur azt hangoztatja mindenütt, hogy ö velem azért bánt úgy el, mert a vezetése alatt álló árvaszék integritását védte. Integritás? Hát én nem bánom, ha megkritizáljuk egymásnak az integritásra vonatkozó hajlamát és tehetségét. Nézzük meg, hogy épiti az árvaszéki elnök az integritást hivatali működési körében és künn a közéletben. Hiszen sok szó esett már erről, s arról a hatalmas restanciáról. Végre is kell, hogy megtudja a közönség a valót. Első a közérdek, ez a magasabb szempont, ezt alárendelni egyesek önző érdekeinek nem szabad. Közgyűlésen, számonkérő széken, közigazgatási bizottsági ülésén hatalmas kimutatások vannak bemutatva, melyek mindazt bizonyítják, hogy a restanczia fogy, s néha egy egy bizottság a számok vakító tömkelegében még köszönetet is szavaz'az elnöknek. Jutott-e eszébe valamelyik bizottságnak alaposan megvizsgálni ezeket a kimutatásokat, s ezek alapján az árvaszéket? Nem tünt-e fel soha valamelyik bizottságnak ez a mumerus rendszer? Megvizsgálni, hpgy vájjon azok a kimutatások nem csak munerusok-e, s hogy azokból a munerusokból hány numerust képviselő ügyirat nyert érdemleges elintézést ? Vájjon pld. abban a májusi kimutatásban csak a májusi tevékenység foglaltjitik-e, s vájjon nincsen-e abban a kimutatásban az is, amit a tisztviselők nem májusban, hanem junius 6-ig dolgoztak ? Nem tünt-e fel, hogy daczára ennek a vakító numerus rendszernek, akkora személyzet mellett még sem apad az a restanczia. Pedig Magyarország egyetlen vármegyéjének árvaszéke sem dolgozik akkora személyzettel. Nézzük csak : vau egy elnöke, 8 ülnöke és 5 jegyzője, vagyis 14 fogalmazója. Hát. irnok, Trsztyánszky ur által szabadalmazott referens, ki állandóan fogalmaz. Magyarország legnagyobb vármegyéjében Bács-Bodrogban áll az árvaszék 10 emberből, Biharban 10-ből, Jásznagykunszolnokban 6-ból, Pestmegyeben 12-ből, Torontálban 10-ből, Vasban 10-ből. Trsztyánszky úr 6 év alatt temérdek új állást szerveztetett, a vármegyének mindenik alapjára fel van véve már árvaszéki ember ebadóra, útadóra, tartalékalapra, árvatartalékra s mit tudom én mire, a tisztviselői kar megfeszített erővel dolgozik, s a restanczia még sem apad. Miért? Mert Trsztyánszky ur rendszere helytelen. Mert hát miben összpontosul az ő mindennapi működése ? Nagynehezen átveszi a pénzes postát, mialatt a Grubics postás beleizzad. Néha elmegy tanácsülésbe, amitől meg a referens borzad ; azután meg feljelenti tisztviselőit, amitől ezek meg kedvüket vesztik. Egy-egy órára el is vonul; de sem ekkor, sem máskor nem foglalkozik azzal, hogy miképen lehetne könnyíteni a helyzeten. Közigazgatási bizottsági Urak, mondják meg, hány tagja van az árvaszéknek, akit Trsztyánszky ur még nem jelentett fel. Pedig a tisztviselői kar rimánkodva kéri, változtassa meg e rendszert, megfeszített erővel dolgozik, de evvel a rendszerrel nem dolgozhatja le a restanczíát soha. A helyi pénzügyigazgalóságnál 2 év előtt kétszer annyi restanczia volt; jött egy világos agyú, tisztviselőit szerető igazgató, s űj egészséges rendszerrel véget vetett a restancziának, s tisztviselői azonfelül még szeretik is érte. Mi az árvaszék főteendője ? Tudni, hogy hány árvája van, mennyi vagyonuk van, hány hagyatéki egyességet birált el, s hány van elbírálatlanul. Ki tudná ezt megmondani? Senki, még kevésbbé az elnök, pedig mennyi kimutatást gyárt. Ám vizsgálja felül egy szakavatott bizottság az árvaszéket, találni fog hagyaték tárgyalási jegyzőkönyvet régi, igen régi időkből, hol a tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt egyesség még ma sincsen elbírálva. Az akkori kiskorúak nagykorúakká válaak, el is halnak, uj meg uj vagyonjogi kérdések merülnek fel, a szegény paraszt vagyonjogilag kötve van, osztályt nem csinálhat, mert az árvaszék nem intézkedik. Eközben a régi aktához uj meg uj tárgyalási jkönyvek jönnek, az eredetileg 2—3 örökös helyett van 40—50, s a tisztviselőnek ivekre terjedő kimutatást, jegyzetet kell, hogy gyártson, mert különben belebolondul. S mindez miért? Azért mert az árvaszék numerusra dolgozik ; nem az a fő, hogy mit dolgozik, hanem, hogy mennyit dolgozik. A könnyebben elintézhető ügy, még ha ma jött is be, hamarabb nyer elintézést, mint a hónapokkal előbb érkezett nehéz ügy. A tisztviselő kénytelen numerust produkálni, mert ha nem teszi, elnöke feljelenti. Mit tegyen mist, az érdemleges elintézés helyett tesz közbovetett intézkedést, egy numerussal több, az érdemleges akta pedig kisért, mint a hazajáró lélek. Pedig ha nem kellene numerust gyártani, s elintézhetné a tisztviselő egy kis szabadelvüséggel, persze világos agygyal, az érdemleges aktát, s nem kellene attól félnie, hogy jaj Istenem, nincs numerus: helyes vezetés mellett már rég vége lett volna a restancziának. A gyámi törvény világosan emliti, hogy bizonyos teendőkkel a községi elöljáróság megbizható. Ugyan bizony nem banalisidea, hogy egy haszonbéri szerződést, melyben egy kiskorú árvának nem tudom melyik dűlőben fekvő V? hold földje bérbe adatik, itt bírálják el? Havonta beérkezik az árvaszékbez 5000 ügydarab. Ebből hónapközben elintéznek, elreferálnak 2500—3000-et. Eljön a hónap utolsó napja, mikor az elnöknek kimutatást kell gyártani. Ennél rettentőbb nap nincs. Lábra kél írnok és dijnok, az elnök pedig papirossal kezében jár szobáról-szobára s szedi az aktát, akár csak régen a szölődézsmát. Tudniillik az iktatóból megnézi az elnök, hogy hány akta érkezett a hónapban, ehhez a numerushoz hozzá adja a restanczia összegét, pl. beérkezett 5000, restanczia 7000, összesen 12000. Már most ha törik, szakad, a beérkezést képviselő numeruson felül kell dolgozni, pl. 5100—5200 drbot. S ha a kivetett dézsma nem jön be, nincs készen, akkor elkezdődik a lappaliázás. Minden élőlény nekiront az aktának, kiszedik abbó! a könnyen elintézhetőket, s a hány dijnok van, az