Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-12 / 24. szám

1902. junius 12. MAGYAR PAIZS 3. miniszter mély tartalmú méltató beszédet mondott. Délután 800 terítékű közös ebéd volt a »Hullám<r vendéglőben. A miniszter ur a királyt éltette, Dessewffy elnök a földmivelési minisztert, Festetich Tasziló köszönetet mondott a miniszternek s a közönségnek, gróf Jankovich zalai főispán, mint a megye bázi gazdája, üdvözölte a közönséget, Csertán alispán a fiatal tehetséges szobrászt Lukácsyt köszöntette fel. A két helyi újság a Balatonvidék és Keszthelyi Eirlap fényes és gazdag ünnepi számot adtak ki e napra. Kedvezőtlen, esős idő volt e napon. A sok vendég csak ugy szorongott a városban, s mint minden ilyen nagyobb sokadalomnál megesik, itt is volt panasz a rendezés ellen. Megesett, hogy a szállásoló bizottság elnöke kiment a vasúthoz szónokolni, mert a fogadó bizottság elnöke elment a bankettet rendezni, mert a bankett rendező bizottság elnöke elment a templomba imádkozni. Igy megesett, hogy a vendégek sárosan, vizesen csatangoltak az utczán, s a vendéglős az elsőrendű ' vendégeknek jó ételt és italt adott, a többieknek pedig olyant adtak a pinczérek, a milyent nekik tetszett, — minthogy Keszthelyen szokásos dolog az ilyen vendéglői virtus. Aztán minthogy sok volt a rendező, és sok bába között el szokott veszni a gyermek, hát itt is elfelejtettek egy és más dolgot. Gróf Dessewffy ©rsz. bizottsági elnök urnák talán nem is terjedhetett ki a figyelme, a megyei bizottságnak elnöke az gróf Jankovich főispán ur volt, talán neki sem terjedhetett ki a figyelme, de már a szűkebb körű Keszthely város bizottsága, vagy a zalai gazdasági egyesület, mint a melyekben csak ilyen magunk fajta apróbb rendű emberek vannak, ezeknek a figyelme kiterjedhetett volna a demokratikus társadalomra is — s ha nem hivták is meg pl. a korcsolya egyleteket, — de legalább a közeli vidékekről, legalább a szorosabb viszonyban levő egyesületeket, testületeket, intézeteket meghivhatták volna. Meghívhatták volna az iskolákat és az ipartestületéket. Mert ezek igen közeli viszonyban vannak a földmivelés kultúrájával. T"ul<3-ÓS,Í1ÓTanév végén. Nem régen történt meg, — szemeim elé ugy varázsolódik, mintha ma lenne, vagy még rrug nem ejtetett, — a mult tanév eredményét felmutató évzáró vizsga ünnepélyes actusa Pedig bizony tul estünk azon mi tanitók is, a tanuló sereg is. A hosszúnak vélt, s végtelennek mutatkozó szolgalmi idő, is lepergett a mulandóság homályába. Voltak aggodalmat szülő nehéz pillanatok is De hát mikor volt, hogy az öröm pohaiáha a keserű cseppek bele i.e tolakodtak volna. A vizsga után ezzel mintegy jelezve az egy évi szorgalmas munka hatáiát, — a gyermekek nagy része, akik városban tanultak, a szél rózsa minden irányában az édes szülői házhoz visszatért, hogy munka után megpihenve, a rövid szünidő alat

f, uj erőt gyűjtsön a megkezdett, de félbe szakitolt izellemi munkához, szerzett ismeretek bővitése és erősbitéséhez a jövő tanévre ; hogy ugy testben mint lélekben megizmosodva, a közelgő uj tanévben előre haladhasson az ismeretek szerzésében, s íelfeló a sziv nemesítésében. Legyen továbbra is a jövő generáezió nevelésénél templom, iskola és család öszhangzatos munkássága; meit csak abban az esetben lesz sikere odaadó törekvésünknek, s csak igy lesz Isten áldása működésünkön. Pihenőre tért tehát a gyermeksereg, de mi is tanitók. — Szükséges; reánk fér a rohamosan muló szünidő; hogy a lelkes, áldást hozó, s tevékeny munka után, az iskola zárt falai közül kibontakoz\a, a romlott levegőtől szabaduljunk. Keressük fel az ózondus levegőt, melyet a fenyves erdő, a lankás, a kies völgy, az üditő — kristály forrás, s csörgedezve, mélán, s nesztelenül lejtő csermely nyújt. Ezek hatásától a test lelfrissül, a lélek pedig megifjulva, ujabb s talán nehezebb munkaelvégzésére ébrtd. Mi reánk, tanítókra nézve, a kiktől várja édes magyar hazánk, hogy újból meghódítsuk, meghódítása tehát a mi önzetlen, szeretetteljes munkásságunktól füg; lankadatlan tevékenységünk hozza meg a diadalmas győzelmet, — elkerülhetetlenül szükséges a szünidő. A mi munkásságunknak nincsen vége e szünidővel, még tovább kell haladnunk; mert a mi vég ezélunk, a szent s magasztos czél még messze van ; csak uj erőt merítünk odaadó munkásságunk folytatásához. A pihenést azonban nem szabad engednünk, hogy az semmit tevéssé fajuljon. A feladatuk, hivatásuk magaslatán álló tanitók most sem tétlenkednek; több hasznos, tanulmányos kirándulást tesznek, s oly helyeket, vidéket választanak, a hol ismereteiket bővítik, melynek annak idején hasznát veszik. Nagyobb része a kartársaknak otthon reked, a családi tűzhelynél marad, méhészettel, kertészettel s gazdálkodással foglalkozik ; ezen foglalkozások mind olyanok, melyek jövedelem gyarapítása mellett, örömet is okoznak; a kedélyt nemesítve, kellemes szórakozást is nyújtanak. A szó szoros értelmében vett pihenésről tehát szó sincs, most is munkálkodunk; mindenben a czélszerübbet, a hasznosabbat kutatjuk, tanulmányozzuk, hogy az előnyösebbet népünk s hazánk javára fordíthassuk. Dehogy pihenünk ! Sokan közülünk szinte tanulmányútra kelünk ; a tanitók egy része a szünidőben : a mezőgazdasági, tej gazdasági, s talán a méhészeti tanfolyamra is elrándul. Kérdem hogy azon kartársak majd pihennek-e? akik a katonáskodással töltik el a kellemesntk látszó, s ígérkező szünidőnek nagyobb részét?! Verítékeznek, de nem pihennek! — Attól kellene még felmenteni a tanítókat; ez lenne egyik méltánylása siker dús működésüknek. — (Magamról ugyan nem szólok, azon a tűzpróbán, a katonai kedves élményeimen én már jó ideje túlestem; utóbbi óhajom szeretett testvéreimet, kartársaimat érdekli — akik csak most mennek a tűzbe, a jövőben birkóznak meg a „Lancaster"-fajta, idegrohamot előidéző fegyverrel.) No dé ezen átmenettől sem vonhatjuk ki magunkat! Hirdetve van: szabadság, testvériség és egyenlőség! Végül szól a kürt harsona: „Talpra magyar, hi a h&za!" — Tehát igy, az alól ki nem bujhatunk. Végül azon gyermekekhez, tanulókhoz szól intelmem, akik az iskolát e tanévvel végleg elhagyják, s az életbe lépnek. Kérem azoka', hogy becsüljék meg mindazt, a. mit a cultiaa csarnokában, az intézetben tanultak ! Emlékezzenek meg hálával és szeretettel azon intézetről, a melyben szívták a- szellemi táplálékokat, s tanítójukról, akik Őket életrevalókká nevelték Jövő bu'dogulásuknak alapját lerakták. Legyenek hálának szülőik iránt a gyermekek ; szülőiknek legyenek támaszuk öreg napjaikban, s meg re szomoritsák őket vénségökben, mert ők áldozták fel, s nagy reszt Ők hozták össze a tanuláshoz a boldoguláshoz szükséges anyagot. Azon szülők akiknek nyugodt lelkiismerettel visszaadjuk reánk bízott gyermekeiket higyjék, hogy teljes erőikből igyekeztünk azon. hogy őket — vallásos, s eiköiesi alapon nevelve, — igazi, eletrevaló, s hü honfiak és honleány okká neveljük. Szerény közleménymtt befejezve, hálás köszönetet mordunk a tanfelügyelőség, isk. gondnoktag, s isk. f-zek tagjainak és a társadalomnak, akik önzetlen luzgéságukkal, állásuk, avagy hivatásuk körülményeihez képest, siettek szeretetttel támogatni minket, messze kiható munkásságunkban ; a netalán előtörő akadályok könnyed szakszerű elhárításával segítségünkre jőve előmozdították a szent czél felé törekvéít, s igy biztosították az elélt eredményt. Isten legyen velünk! A viszontlátásra! Tihanyi Lajos. Közgazdaság. WS* A kié a föld, azé az ország! "Sgffí Hogyan irtsuk a répabogarat. A répatermelésnek legnagyobb ellensége a répabogár, a melynek két fajtája van, u. m. a fekete és a szürke szinü. A fekete színű főként mesgyékben, árokpartokon s hereföldeken tartózkodik földalatti lyukakban, s tavaszszal midőn melegedni kezd, előbújik földalatti rejtekéből s egyenesen neki megy a répával bevetett tábláknak. Egy-két héttel a fekete szinü bogár elöbuvása után megjelenik a szürke is s igy együttvéve oly mérhetetlen pusztítást visznek véghez, hogy egy rövid 24 óra alatt az egész répatermést megeszik. Pusztítása különösen veszedelmes jelleget ölt akkor, ha egy kiadós tavaszi eső után, jó melegen süt a nap. A védekezésnek, illetve irtásnak egyedüli módja: az összeszedetés. Igaz ugyan, hogy ez az eljárás költséges és hosszadalmas, de biztos. Fődolog az, hogy mihelyt az első répabogár megjelenik a reggeli órákban, azonnal lássunk az irtáshoz, állítsunk be a répatáblába annyi gyereket, a mennyit csak állithatunk s szedjék azok össze a bogarakat, reggeltől estélig szakadatlanul. Este 6 — 7 óra tájban a szedést abban lehet hagyni, mert mihelyt a nap elbuvik, a répabogarak is visszasietnek földalatti rejtekhelyeikbe. Az irtást addig kell folytatni, míg a répa el nem éri teljes levélbokrosodását, a mely idő körülbelül junius hó közepére esik. Ebben az időszakban a bogarak petéiket nagyobbrészt már a föld alá tojták s az elkésettek elpusztulnak, a melyek pedig még itt ott találhatók, a kifejlett répalevélben már nagy kárt nem okoznak, mert a növény gyors növekedése túlszárnyalja a bogár éhségét s azután az ilyen levél már nem is oly kedves eledel, mint a zsenge levél. Miután tapasztalat szerint a bogarak főként a zsenge leveleket kedvelik, arra kell törekedni, hogy a répa mihamarább túlessék a zsenge fejlődési időn. Ezt elérendő, tanácsocs lesz műtrágyák alkalmazásával a fejlődést előmozdítani. Végül, ha a czukorrépa már a földből kiszedetett, hajtsunk a táblára sertéskondát, mert a sertések s répatarlón sok álczát bábot és bogarat emésztenek meg. A gabonafélék szemszorulása. Köztudomású, hogy hazánk földjeinek túlnyomó részében gabonafélék termeltetnek, mert sajátos talaj- és klimatikus viszonyaink e növények termelésének kedveznek legjobban; de az is tudva van, hogy a folytonos gabonatermelés következtében földjeink legnagyobb része ki lett rabolva a foszforsavkészletből, mert valamennyi növényi tápanyag között a foszforsavat veszik legnagyobb ipértékben igénybe, s mert a gabonanemüekex porolásával nem tettei kellő gondoskodást az iránt, hogy a foszforáav hiány megfelelő

1 foszforsav import által recompen sál tátott volna. Ez állításainkat igazolandó, illetőleg az egyoldalú kimerülést bebizonyítandó, hivatkozunk ugyancsak a gabonanemü növényekre, a melyek földeinken megdűlnek és szorult szemet adnak. Ismerve egyrészt a megdülés hátrányosságát, másrészt azon nehézséget, mely a szorult gabonaszem értékesítése körül merül fel, nem lesz nehéz kitalálni azon orvosszert sem,, mely hivatva van a bajon segíteni. Földjeink foszforsav hiányát, vagy hogy ugy mondjuk, foszforsav éhségét, foszforsav import által kell pótolni, vagyis mesterséges utón, műtrágyák alakjában kell a talaj tápanyag egyensúlyát biztosítani. E czélra legjobban megfelel a szuperfoszfát, a mennyiben az vízben könnyen oldható foszforsavat tartalmazván, a növényzet által könnyen fel is vehető. Alkalmazandó mennyiségét egyrészt a követett vetésforgó, illetve a termelt növények minéműsége szabályozza, másrészt a földnek termőképes vagyis felvehető foszforsav tartalma. De miulán ez utóbbi ténynek kiderítése csak hosszadalmas és költséges vegyelemzés álla' állapítható meg, sokkal helyesebb, ha azt mellőzzük s helyette a gyakorlat által már jónak és helyesnek ismert azon eljárást követjük, hogy kat. holdanként a kalászosok alá 150—200 kg.-ot, kapások alá 200—250 kg.-ot szólunk el Ha bizonyos rendszerességgel alkalmazzuk e trágyázási módszertéveken keresztül, akkorhelyreállilv.'u a lalajerö-egyensúlyt, nem kell majd atlól tartanunk, hegy a gabonafélék szemszorulása bekövetkezik még túlságos forró nyári időben sem, mert a gabonának elég ideje lesz a megerősödésre s igy nagyobb ellentálló képességgel fog tűrni a nagy meleggel szemben. életből. Mikor ismerted meg kedves nődet? — Harmadnap, hogy feleségül vettem. Újságból: Tegnap tartatott meg Nagykönigben a tehenek s tenyészállatok közt a szépségverseny. Részt