Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-12 / 24. szám
12 2 MAGYAR PAIZS 1902. ju li us 3 1. mert a szövetkezetek létesítését korunk túlságosan anyagias iránya és fejlődése tette elkerülhetetlenekké. Ez beteges korunknak oly szükségszerű következménye, mint a mily bizonyosan követi a napot az árnyék. Ha korunk materializmusa valamikor idealizmussá változik, az önérdeket, kapzsiságot, arany-borju-imádást az igazi felebaráti szeretet váltja fel s megszűnnek azon okok, melyek létrehozták a szövetkezeteket, akkor ezek is minden bizonynyal más alakzatókat fognak ölteni. Addig azonban hiába minden erőlködés; a szövetkezetek, daczára az eléjök tornyosuló nehézségeknek: fejlődnek s áltruistikus kerékkötői lesznek a kapzsi és önző eljárásnak. (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal. $ viz. II. A mult czíkkben jelzett gyors halálozásokat az én véleményem szerint itt nagymértékben a viz okozza. A zalaegerszegi viz. Ez a viz itt nálunk három állapotban fordul elő. Nemcsak azt a tudományos állapotot értem, hogy: légnemű, csepfolyós és szilárd állapot, mely azért még mindig H 20. Nem, hanem a laikus állapotot, mely szintén jelentkezik légnemüleg is, folyólag is, megmarkolhatólag is ; de már itt nagyon kis szerepe van a H^Onak. Itt már kövér állatok viszik a főszerepet. Előfordul először is ez a viz még nagyon sok lakóházunknak a falában s onnan fényes nappal is olyan észrevétlenül és biztosan belénk lopódzik, mint sötét éjben házunkba a rablógyilkos. Ez, ugy tudom, csak légnemű állapot. S ránk és belénk hatol testünk felületén is. Eredménye : csúz, reuhma, „szögedés", sápkór, tüdővész stb. — De erről mi nem tehetünk, csak őseink, kik ide építkeztek. Előfordul másodszor az utczán, az árkokban, a sánczokban, bővebben a város fekete szörnyeteg prüszkölve villogtatja vérvörös izzó szemeit. Egyet füttyent, meg sem állt és eltűnt egy hegy mögé, hosszú szürke füstsávot hagyva maga után. E hegyfokról régi kéttornyú templom *) düledező falai néznek a szilaj Vág tükrébe, imára intve a Vág folyón lefelé evező jámbor tutajost. A templomot állítólag Thurzó György építette 1520-ban a bold. Szűz tiszteletére. E Mária — templom romjai legendaszerüen emelkedtek ki a holdfényben, az erdőség sötétzöld keretéből. Oly szép volt ez az estitájkép! Az akácz virág édes kábító illata, melyet az udvarban lévő akáczfák terjesztettek és melyeket körülszállingóztak a fényes Szent János bogárkák. Aladin örök lámpái növelték a páratlan nyári est kellemét S ép egy kis csillogó bogárka szállt elém, midőn a lépcső házból kardcsöngés, sarkantyúpengés hallatszott s hazajött az ón uracskám, — mire én az ábrándok világából leszálltam . . . II. A Vág vize kanyarog. — Áthelyeztek. Sírva vettem bucsut a vadregényes kis völgytő», mely a bölcsőnket ringatta. Ott hagyva tehát a sziklabérczes szép pátriámat szomorú azivvel indul fam a nagy világba, mely eddig ismeretlen volt előttem " . Egész éjjel utaztunk. Férjem uram bizonyára álmos lehetett a nők búcsúztatótól melyet tiszttársai az ő tiszteletére *) A szkalkai templom romjai. szélein, de legbővebben a város közepén, a Siputczában. Az állatok itt ebben a H 2 O-ban garázdálkodnak a legparáznább módon. És van minden fajtából, a szabad szemmel sem látható parányi ázalagOKlól kezdve az odadobott nagy darab kutyatestekig. Itt már meg van mind a három állapot: folyós, markolható iszap és légnemű mocsár gázalakjában. De kevésbbé szokott az egész testünkre hatni, inkább csak az orrunkon megy be a tüdőnkbe; kevés a szánkon is. S lesz aztán belőle ... Mi lesz? Az orvos urak tudják, hogy mi a neve annak, a mi lesz; én nem tudom, de azt tudom, hogy nem jó; talán láz, tífusz, kolera, tüdőbaj s többefiele. Azt nem is említem, hogy a szem utján is hat az emberre: undort kelt s a fantázia közbenjárásával csömör-betegséget és hidegrázást kap tőle némely ember; nem emlitem, mert igy csak a gyenge idegzetüek járnak. Mi pedig már hozzá edzőttünk. Előfordul harmadszor ez a nem H°-0féle viz a kutakban talajvíz néven és ivóvíz néven. Erről is csak őseink tehetnek, kik ide telepedtek és építkeztek. Itt csak folyós állapottal van dolgunk. S csak a szájunkon jön belénk. Hanem ilt aztán ómlik-ömlik, — kivált belénk szegényekbe, kik nem ihatunk bort a viz helyett s nem hozathatunk Petánczit, még kevésbé Borszékit 60—80 fillérért. — Hát ez a talaj-ivóviz mit csinál ? A gyomorban csinál valamit. Az orvos urak tudják a nevét. Akármit csinál, jót nem csinál. Urak! elhiszik, hogy evvel is pusztul a magyar ? E három-féle víznek romboló hatása alatt. Nem akarok kitéréseket tenni ebben. De egy kérdést mégis megkoczkáztatok. Gondoltak-e önök az orvosszerre ? Oh dehogy. Többet mondok. Észrp sem veszik, hogy e háromféle viznek romboló hatása van ránk. S ez az állítás már a priori be van bizonyítva avval, hogy oknélküiinek, szükségtelennek tartják nekem erről a háromféle vízről való tépelődésemet. Hanem én azt is megmondom, rendeztek, mert a vasúti fülkében kényelmesen elhelyezkedve, egyre csak aludt, — én azonban tágra nyitott szemekkel néztem a gyorsan tovatűnő tájakat. Csupa hegyek, — csupa sziklák s erdők közt robogott a vonat. A folyó ezüst szalagja pedig hiven követte a hegységet lépten — nyomon, mint hő lovag a hölgyét. . . Ezüst habjai gyorsan zúgva futottak el a kavicszátonyok fölött nem egyszer próbára téve a tutajosok erejét. Ágya majd a jobb, majd a balpart felé dűl s változó és bizonytalan medre a rómaiaktól nyert elnevezésének : Vagus (kóborló) teljesen megfelei. Csi'lagos s felhőtlen volt az ég 8 a teli hold pazarul szórta hűvös, halvány világát a vadregényes tájra Zakatoló robajjal haladt el a vonat itt-oH a folyó mentén, többször is átrobogva a vashidakat, melyek a folyam fölött uralkodtak. Végtére egy alagúton átmentünk és kijövet magam előtt láttam a hóboritott Lomniczi csúcsot. Mint egy kiistálypalota, ugy magaslott ki a holdas fényben a zöld erdőség tövéből. Gyémántkint csillogott a tetején a hó! É? kihivó ellentétet képezett, a • Id lombos bükkfa-erdővel, A téli rege jutott a? eszembe és ennek a. képét addig szőttem tova, rriglen engemet is elfogott az álom, miből csak a rózsapiros hajnal derengésére ébredtem föl s férjem uram mosolygó szemeivel találkoztam . . . hogy miért nem veszik észre ennek a háromféle viznek a romboló hatását. Az egyik azért nem veszi észre, mert megszokta. A másik azért nem veszi észre, mert nem szokta meg. Világosabban beszéljek? A kinek szüksége van rá, az nem ért hozzá. A ki hozzá ért, annak nincs szüksége rá. De talán legérthetőbb igy: Ntím törődünk a tömeggel, a szegény néppel s a nép szegénységével. Nem törődünk magyar fajunk életével, egészségével, erősítésével .. Nos, mi légyen — kérdezik talán — evvel a háromféle rossz vízzel 1 Megmondom a jövő czikkelyben. (-) Gróf Festetich György szobra. Nagy ünnep volt junius 8-án Keszthelyen, a koronázás évfordulóján. Megkoronázták a legelső legnagyobb magyar gazdának, Festetichnek az emlékét, ki a hires Georgikont, a gazdasági iskolát alapította 1797-ben. 1897-ben megünnepeltük a százados évfordulót is. S még akkor röpítette ki az eszmét dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur, hogy állítsunk e legnagyobb gazdának szobrot a városában. S megindult ezer koronával. Azóta máig felgyűlt 19 ezer korona. (Evvel ugyan nem lehet épen valami hatalmas szobrot állítani. Gsudálkozom, hogy a nagy családból nem növelték meg egy kissé az emberek filléres gyűjtését.) Hanem azért jobb, mint semmi, ez is. Az Orsz. Gazd. Egylet elnöke, gróf Dessewffy Aurél volt a szoborbizottság elnöke. Közreműködött a Zalamegyei G zd. Egylet és Keszthely városa. A szobrot Lukácsy Lajos fiatal szobrász készítette. S vasárnap ünnepélyesen leleplezték. Jelenvolt Darányi miniszter ur, gróf Festetich Tassiló, a nagynak az unokája, a gazdasági egyesületek vezetői. A mi városunkból a várost képviselte, Várhidy Lajos polgármester, Németh Elek főjegyző, Fülöp József aljegyző, dr. Szigethy Elemér, Udvardy Ignácz, dr. Csák Károly, Köhler Ede. A vármegye részéről dr. gróf Jankovich László főispán, Gsertán Károly alispán, Árvay Lajos főjegyző, Legáth Kálmán esperes, Sztaniszlavszky Adolf tszki elnölc diszmagyarban — s többen a vidéki tai:ok közül. — Nagykanizsát Vécsey polgármester képviselte. A szobor leleplezésnél a Szózatot énekelte a keszthelyi ifjúság, Megelezőleg istentisztelet volt. Dessewlfy elnök megnyitó beszéde után Darányi Uj állomásunkra szerencsésen megérkezve, ki száltunk. Rögtön szembe ötlött a város kö epén álló szép dóm. Mert a legszebb remekmű ez a gyönyörű kassai dóm ! Szép város Kassa ! Thália temploma is igen tetszett nekem. No meg a nagy sétatere, az olcsó baromfi piacza, — csak ne lett volna, annyi sok generálisa, minden jó lett volna. De mikor a férjemmel a korzón végig mentünk, a kezét le sem vehette a tiszti sapkájáról, folytonosan kellett szalutálnia . . . Azonban ott hagytuk a generálisokat is, mert rövidesen ismét csak áthelyeztek. * * * Es jön változásra változás. „Negyvennyolcz óra alatt vonuljon be a hadnagy ur az uj állomáshelyére Zalaegerszegre," igy hangzott a szigorú parancs. Csomagoltunk tehát nyakra-főre és másnap bucsu nélkül fölszábtunk a vonatra . . . Útközben rohanva kergették egymást a fejemben a repülő élet emlékei. De nem sokáig időzhettem nálok . . . Megérkeztünk uj tartózkodási helyünkre, a hol ismét megízleltem egy csöppjét az életnek mely mindenütt ugyan az, de az utóize mindenütt más és más.. . mert „jön változásra, változás." W
