Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-16 / 3. szám
M A G Y A R P A í Z S 1902. janiMr 16. létesítése szocziális kötelessége a vagyonosabb osztálynak ! A vagyonnal mindig bizonyos kötelességek is járnak! Mert a vagyonos ember könynyen talál orvoslást bajára; de a szegényebb elemek, akik napestig görnyednek a lét küzdelmeiben, azok kénytelenek sajgó csontokkal is tovább dolgozni. Nemhogy fürdőkre, orvoslásra nein gondolhatnak, hanem örülniök kell, ha a mai általános válságos időben betevő falatjukat megkereshetik. Föl tehát tisztelt uraim! vegye kezébe az ügyet valamely lelkes vezérjérfta váró sióiknak és az eredmény bizonyos. Egerszegnek nagy vidéke van; körülvéve vagyunk földbirtokosok, bérlők, papok, jegyzőktől, mint akiket szívesen látogat a reuma. Ne fukarkodjanak ők sem. Nagykanizsán bő alkalmam volt látni, hogy a vidéki intelligentii tette ki a gőzfürdőzők legnagyobb kontingensét. A munkásképző, a legény egyesületnek, a kerületi betegsegél yző, tűzoltó egyesület tagjainak s általán a szegényeknek mérsékelt áron jegyet kell a leendő bérlőtől biztosítani. Be kell osztani a napokat a hölgyek? urak, diákok, katonaság és az ingyenes, vagy féliug^enes jegyű fürdőzők számára. Ez különben részlet kérdés. Erős meggyőződésem, hogy általános óhajt, hogy ugy mondjam közszükségletet elégítünk ki, egy gőzfürdő létesítésével. Föl tehát! Itt az alkalom egy egész város háláját kiérdemelni! Tivolt János. A székelynép és a közterhek." Az idő eljár. A társadalmi és politikai intézmények fejlődnek, haladnak. Nép k és néposztályok ju:nak közelebb a boldoguláshoz. A természet örök törvényei; a fejlődes és gyarapodás minden téren érvényesülnek, csak mi székelyek fogyunk és gyengülünk. Ráléptünk a gazdasági *Ezt a tanulmányt a véréért vérrel lángolrt fiatal székely gazdász irta, Dorozsmán, ki a Magyar I'aizs köz gazdasági rovatát szokta ellátni, de dolgozik a fővárosiújságoknak, is főlega Magyarságnak I lőseimet, a legtöbbjének elég volt az indítványt elmondanom, hogy ?zt azonnal elfogadja. Nem telt bele egy hét és az egész város beszélt az én tervemről. A szövőház megtelt előkelő tanulókkal. Most szövünk vásznat, tyilinet és szmirna szőnyeget egyaránt. Mindig több és több lelkes vállalkozó jelentkezik ós őszre nem egy közülük rendel már a helybeli iparosoknál szövőszéket. De hogy a jótékonyságot még igy is gyakoroljuk, magunk mellé vettünk két szegény iparos leánykát, a kik mellettünk megtanulnak szőni és a 10 drb szövőszékből majd ők is kapnak egyet, sőt elhatároztuk, hogy ha majd otthon dolgozunk, akkor is magunk mellé veszünk egy-egy szegény sorsú leánykát, a ki ha megtanult és szorgalmas, fizetést is kap; a pénzt arra fordítjuk, hogy szövőszéket szerezzünk be rajta az Ő számára. Ennek kettős czélja lenne. Először ha magunk értünk a munkához, egy fillérig ki tudjuk°száraitani, hogy mi lehet a kész tárgy értéke és nem lesz szivünk hozzá, hogy a munkástól fél, vagy negyedrész áron kívánjuk megvenni Másodszor megkívánjuk azt, hogy a mit csak lehet, házilag állítsunk elő. Es mert a házhoz oly sok kell, majd jut munkája a szegény népnek is. Azzal senki sem ámíthatja magát hogy összes szükségleteit egymaga fogja háza számára elkesziteni s a mit eddig üzletben vett, azt majd a népnél rendeli meg. Tanuljunk meg mimagunk is dolgozni, hogy meg tudjuk becsülni a más munkáját. Jeszenszkyné T Irén buk. s lejtőjére, melyen maroknyi nemzetünk, mint oldott kéve fog széthullan'. És ha nem jön a segítség, akkor abban a temetőben, a hol dák, római ós hun eltöröltetvén együt nyugosznak, több les? egy nemzettel, melynek fejfájára az utolsó hun ivadék rávésheti : Itt nyugszik a székely nép. De nemc?ak ő vész el, hanem vele, mint a magvarság képviselőjével együtt bukik az az 1000 |~j mérföldnyi terület is, mely szentkoronáim egyik drágagvöngyé s amelyet erdé'ynek neveznek. Pedig ez fontos dirabja a migyirbi rodalomnak. Hogy m^nnvire fonto-i, bizoiyrjtk Sinkai Gy. és Papin Ilarian h'res emlékiratukb in midőn azt mondják: „A magas Eidély, mintegy legerősebb és legfontosabb természeti erőditm íny, uralkodik a Bánáton és Bihar térségein, aTiszáig, uralkodik Moldva völgyein és hegyein sU thország mély szikságán. Aki ura e stratégiai központnak, Erdélynek, kevés bölcseséggel uraTYszátql a Feketetengerig." És ez a fontos poziczió, raebről ellenségeink is igy nyilatkoznak, a közigazgatási nyomor miatt gyengül s talán egy nagy rázkód'atás leszakítja ama nagy darabból, melyet ezeréve építenek Árpád unokái. A székelj kérdéssel tehát nemzeti örökségről és ügyről van szó, melyet bukni engedni nem szabad. Becses nemzeti v igyon ez, mert nincs talán a földtekének még egy része ezer ^jm írföld területen, hová emberi kéz annyi ritkaságot ós kincset halmozott volna össze, mint Erdély bérczei és völgyeibe. A dák, római ós hun relikviák, őneink várai, vátainak romjai, török tatár csonthalmai, összedőlt oltárai ik, elvérzettein'i sírdombjai — vas, kőszén, só- és aranyerei feloit emelkednek. Bérczeit és tereit dus erdők, szőlőkegyek, búzatáblák borítják. Forrásai gyógyítnik és üditnek mint sehol a föld kerekségén. Levegője szivet és lelket edz, szellője a multak nagyságáról és honszeretetről susog . .. Lehet-e csudálkozni azon, ha esnek a területnek hunivadékaival Betlen Gábor fél Eirópi történetét csinálta, ha a szabidság és hnszire tet földi istene, Petőfi igy kiáltott fal: „Csókold meg a székely fegytereket, raeit: csak nem fajult el még a székelyvér." Ez a nép meb szerzett ós megtartott hazát verrel, melynek fegyviyü oly kiváltságokat szereztek századok előtt, a minővel mv a szabid sás korszakában nem bír ; az a nép, m;!y gvöigyöző homlokkal bár, de boldogan elí m :g azon a darab földön, mi apáról fiúra szállt, mi ez a nép támogatásra szorul. Pedig mi is megvan munkakép issége, energiája, C3ak egy nincs: mindenható hatalma, hogy a semmiből is teiemtsen a sokféle szükséglet fedezésére. Ámde miért jutott erre a sorsa? Ttlán a népesség tulszaporodása, talán erkölcsi züllés, talán rossz termések miatt? Nem. A székelység az emberiség legszentebb ig4i, a testvériség és egyenlőjég diadalra jutásával tért a nyomor útjára. Míg máshol ezen elvek győzelmével a nagy tömegre egy jobb kor hajnala pirkadt, addig a székely nép ezek kiküzdesével saját sirját nagyobbította. Sötétedni kezdett s tűnőiéiben a nap, mely lobogóján annyiszor ragyogott dicsőséggel. És rémesen közéig a hosszú éj, melyre nem virrad talán több nap . . . Szinte megdöbbenve gond >lok arra, hogy a szabad székely népnek a függetlenség, egyenlőség, testvériség hármas határkövénél kellett a szellemi és anyagi pusztulás talajára lepni. Mig a Dana é3 Tisza mentén a jobbágyság megszűnésével ós a közteherviseléssel a magyarság néhány évtized alatt századok mulasztását pótolta, azalatt a székely nép visszafejlődött. S különös, mintlu érezte volna is félszázad óv előtt a székely nép, hogy azok a nagy napok vesztét okozzák. Félt belemenni a küzdelembe. Ámde győz itt a szabadság szeretete. Feláldozta egyéni boldogulását, kiváltságait porbi dobta, hogy segítsen a közös tulajdonon, a m igyar hazán. És mi lett jutalma ? A modern magyar állam minden teherviselése. Igaz ugyan, hogy addig :s voltak közterhei, de azok elenyészően alább álltak a maiaknál. Ila a jobbágyság eltörlésével a jólétben emelkedett a magyarországi magyarság, az könnyen kimagyarázható ama körülményből, hogy itt nagyobb birtokokra, termőképesebb földre estek ugyanazok a közterhek, mint a m ;lyek a székelyeket sújtották és sújtják. A székely gazd i mostohább viszonyok közt renlesebben és jobban tudott boldogulni az ő 7—10 hold fiibijái, mini az alföldi 20—30 holdon Ám la ez a ke/ós is aprózódott folyton, a közterhek emelkedtek s igy félszázad elég volt ahhoz, hogy romlásba döntse. Talán némilyek okoskodhitninik azon, hogy azok a közterhek nem voltak oly in UVJ;/O'C. A N ezek, ha szám'tást tesznek, hogy mmayi 10 hold tiszta jövedelmi és mennyi az egveare e*ő közteher, önkénytelenül számitá<uk mi uszsial kell hogy záruljon. Az a kevé3 jövedelem, mit egy oly kicsiny birtok nyújtóit, épp ín a megélhetésiem volt elég, de enk ugy, hogy míg a ruházatot is mtgi termelte és állította s allitja mi ii elő, m:; pedig oly minőségben é3 csinnil, hogy a b>Ui mögötte marad. Am a néhány forint állami aií, mi a szabad 03 adót nem fizető székely kito ía-népte 48 után esett, nem volt elé,', hm;n rávitté'i az erdőköltségeket, az arányoiitást, a tagosítást, a regále ós közmunkák -váltságít, a kulturális al ok at, elvették a szeszfőzést, a djhá ívterm ú is-,, a halászatot és a vádíszitot. A nen-égii történt Oláhországgal való vámViboru elzárta kereskedelmi összeköttetését s igy házi iparczi kkeinek Romániában való értékesítem. E'.j'te: még tetézi az idegen bolti csikkek beözoilése és ugyancsik idegen konzorcziu no'tnk az óseri ökre trányuló kihasználása. Hiszen ismerek fürészgyárt ,SVÍ széke'//" stb. ciramM, melynek sem részvényesei, aem alkalmazottai nem magvarok, főiről íját Bécsben tartja s évenkint a-; őserdőkbe szácezezer forintnál nagyobb hasznot vág ki. Éi ha letarolt egy erdőt, viszi összes felszerelését tovább s kezdi a másikat. S ez a gyár (izet egy székely fuvarosnak havasi rossz utakra hírom napi fáradságért hat mm. teherért 3 — 1 foriu'.o:. De térjünk vissza a köz'ertiíchiz és lássuk, minő ellenszolgilm'nyo'íU kap érte. Iskoláit fenntartja, tanítóját, pipjít ficeti, utiit építi, vizeit szabályozza stb. önmiga. Egész vármegyében állami az adóhivatal, igazságszolgáltatás, csendőrség és pénzügyőrség, egyéb semmi, vagy igen ritkán egy-egy iskola. Ám jöjjünk ki a székelyföldről s lépten-nyomon találüozuik a jótékony áliami intézményekkel. U:t vannak az őserő nek okszerű felhasználására a gazdasági iskolák , a szőlővessző termílőtelepjk, mmtapirasztgazd aságok (mir Hiromszéken van egy), állami Kö ltségen transverzálií kőut-épités, csitornízás, léptennyomon állami iskolák, szőlőíi ígvekb ei az agrárbank befektetett milliói, a vasutak nagy hálózatai, szubvencionált gyárak az ipar minden ágiból, népkönyvtárak, mnktpíiztárak stb. Mindenütt az állami intózmínyeivel é állami segítséggel talátkozuVt. Éi a székelyföldnek az erdők kihasználására sem jutott mis, mint az erdőhivatalok, melyek közsegenkint százankint, ezrenkint büntetik néhány szál fiert alakosságot. A szekelynép ezer ev ota fi ceti a vér- és penzadót s mégis vasutat kesőbo Kap>tt, mint hacsak 20 év óta tartoznék félig-meddig hozzánk. Es a vasutjiban sem sok köszönet van, mivel ki van zárva a zóni-rendszerból. Százan és százan fejtegetik a kivándorlást, de akármit is ajáuljanak, egyedüli célra vezető az ok megszüntetése le3i. i.ne a közterhek es az ellenszolgálminyok. De van még a székelyföldön a gazdasági romIáinak egy misik tényezője ts, az ingó nagytőke. Az egyik takarékban is, a mink ban is szerényen meghúzza magit és nstviny éf j múlva a részvényesei kedvéért egész járásocit tart a zseb eben. A földbirtok kevés jövedelmi >jós a közterhek nagysága mellett a 15—16 százalékos (kezelési költséggel) pénz drága. EUő és legfőbb olcso hitelről gondoskodni; ipari vállalatokat alapítani s igy a beözönlő spekuláló tőkét kiszorítani, őstermányek feldolgozására gyáripart létesíteni, az idegen elem beözönleset megakadályozni, hitel-, migtári és fogyasztási szövetkezeteket létesíteni. Ivösbeu pedig az arányosítás a löldtehermantesités. az erdítörvény éj tagosítás Deniokles-kardját leakasztani és a szó szoros elteimében a helyi viszonyokhoz alkalmazni. A 24-ik órában a jajkiáltást meg ^u hallani mert hagazdaságtlag eloúknánk, ez i e n„ e Moháé/ amelyből nincs s uem lesz soha fóltámidás Cs .-csatószegi PéterfFy József.
