Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-16 / 3. szám

1902. január 16. M AGYAR P A I Z S 3 „Khazár földön." Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapjában, nagy érdekkel olvastam, a jeles tolla Bartha Miklós által szakéltelemmel irt, s az észak-keleti kárpátok hegyes, s vadvirágos vidékén lakó ruthén ajkú népuekajobb helyzetet teremtő akcziót, melynek biztosítására és keresztül vitelére, az akczió hőse Egdn Ede, megyénk szülötte volt kormány biztosul kiszemelve, és kinevezve; akinek a lelkes és önfeláldozó működése, hazáját keblének legszentebb érzetével szerető hazafiúi buzgalma juttatta, s okozta a fenyves, ózondus erdők közt, sa hegyek néma és sivár ormán kijelölt Golgoiháf, mártír halálát ... Emez érdeklődésemből kifolyó'ag, mint e vidék szülöttje, e leírással összefüggésben lévő részt, a ruthén nép életmódját, szokását, s a beözönlötteknek a khazár népnek a foglalkozását, szándékom becses lapja olvasó közönségével megismertetni. íme a következőkbeu közlöm. Az északkeleti kárpát vidék köznépének, — mely nagy részben ruthén ajkú, gör. kath. vallású, csak itt-ott vegyül közzé sváb, s róm. kath. vallású elem, — életmódja, foglalkozása és táplálkozása, az égtájak fekvése szerint, különbözik. — A vidék északkeleti zord éghpjlatu részén, a hol a véromlás végbe ment, ruthén és zsidó köznépe, általában véve silány, kevés tápanyagot nyújtó, vajmi kevés táperőt tartalmazó eledellel táplálja magát. Onnét magyarázható ez, hogy a köznép ép azon részét foglalta el a vidékuek, a hol a föld nem termőképes: kavicsos, s többnyire hegyekkel van borítva, s sziklás bérezek, — patakokkal szeldelve, — fogják kőiül. — Tekintve a talaj minőségét, a köznép arra van utalva, hogy napi kenyerét részben állattenyésztéssel, favágással, részben pedig pásztor nomád élettel, nyájlegeltetéssel biziositsa. Földmiveléssel csakis annyiban foglalkozik, — megjegyzendő, a hol a löld talaja valamivel teimőbb, — hogy zabot, árpát vet, melyből napi élelme előkeiül. A többi élelmi szert, u. m. a burgonyáiéi a kukoricza lieztet, a messze fekvő város, vagy nagy községből Vásárolja be ; megszokott eledele: átengerí vagy zab, — ó lisztből készült leves, mely víznek, sónak, s a boltból vásárolt különféle gyökér és fűszernek hozzá adásából lészíil; kenyere zab vagy áipa lisztből, vagy pedig e keltőnek vegyítéséből készül. A btvásárolt, szükséges élelmi szert, a lakos vagy felesége, az átalvetőben lóra ülve, szállítja haza éhező családjának. — Vannak azonban a köznép között jobb módú gazdák is, akik állattenyésztéssel, fa, zsindely, deszka és savanyu viz fuvarozással, foglalkoznak. Savanyúvíz foirás sok van e vidéken, mely világhírű. Ezeknek életmódja, jóval külömbözik az előbbiekétől, ameinyiben ezek nyáron, késő őszig juh nyájat tartanak, a juh tejevei es túrójával táplálkoznak ; a kenyeret sokszor pótolja a tengeri lisztnek, vizzel keményre történt megfőzése után nyert tokány, nyelvükön zsámiska, puliszka eledel. A pár mokány Iával, avagy pár ökörrel biió gazdák, fuvarral is keresik élelmüket. Ezek már jobban, könnyebben hozzáférnek, — habár ritkán — a laczi konyhájához, város helvéna kofákhoz, a honnan azután szalonna, disznósült és fehér czipóval megrakodva, térnek vissza hajlékukba, szegény övéikhez. Télre a vagyonosabb osztály, házi állataiból csak annyit ad el, a mennyiből élet fentartása a hosszú telen, biztosítva van; tehát, hogy egy kis pénzhez hozzá jusson, melyből az adut fizethesse, s családjának némi mhát — gubát — vehessen. Juh és kecskéiből néhányat levág, s hogy a hus trif g ue rcmoljék, — pt dig megromlik, avas tikkadt szagot kap, mert. nem tudja elkészíteni, — azt füstbe teszi. Ritkán fordul elő, hogy a távol fekvő közstg mészárosától hust hozat. A széna takai mányt is, melyet pedig bőven ad a hegyek fensikja, szarvasmarhái részére ugy osztja be, — hogy csak elég legyen télire a házi állatjainak; igen ritkán ad el nagy szükségben egy-egy szekér takaimányt. A 'él e vidéken szigorú és hosszú ; hegyek közt a tavalyi hóra, az idei hó esik. A nép többnyire szalma, vagy kender kóczczal fedett viskóban, tehén, kecske és borjúval együtt lakta kunyhóban éli le viszontagság telt életét. A zsidó (khazár) nép, igyekszik minden, uton — medon; borkereskedés, róka-, nyul bőr ; kupeezkedéssel, vállalkozással és uzsorával életét [ feiitai tani, hogy ez által legalább szombatra és és Ünnep napra előteremtse, — a föld alól is, — a barchest (kalácsot) és a hus levest. Hétköznapi reggelije czibere, melybü köles kását vegyit; ha nem telik ezen levesre, száraz kenyerén éhenszomjan fut kenyér kereset után. Napközben megissza a kicsikart pohár pálinkát, s tovább szalad, mint az esze veszett ; kitartással igyekszik, hogy egypár fillért haza hozhasson; este teljesen elalélva a nyüzsgéstől, kumpli leves, vagy kukoricza kenyér hagymával, a vacsorája. Vannak köztük marhahajcsárok ; ezek vásáirJl vásárra járnak, sokszor 3—4 napra eltávoznak otthonról, s a hajtáspénzből tartják fenmagukat. j Egyébként életmódja egyezik a ruthén népével. | A szegény néposztály, nyáron málna, szamócza, gomba, szeder és magyaró szedéssel, avagy napszámmal és pásztorkodással keresi kenyerét: — ily módon tartja fen magát és családját. Télben, végső esetben a juh nyáj gazdáitól előleget kér, mely előleget a tavasszal megujuló pásztorkodással, nyáj és saarvasmarha legeltetéssel róvja le. — Megjegyzendő, hogy a fensikok és hegyek legelőire messze földről is hajtják igavonó állataikat a lakosok; egész nyájak és csordák legelnek ott tavasztól ké.ő őszig, Ó csak a dér közeledtével terelik haza lábas jószágaikat. A köznép táplálkozása, mint. már emlitém, a nyári időszak alatt sokkal kielégítőbb, mint tavaszszal, őszszel és télen. — A vasárnapi vagy ünnepnapi táplálkozása annyiban külömbözik a munka napitól, hogy aki »yukot tart, an»ál, a hogy a miséről haza jönnek, — mert addig, — a nép vallásos lévén, — csak a gyer mekek ehetnek, — reggelire 2—3 tojásból rántotta készül, melyet egy—két pohár pálinka előz meg, a család tagjainak kora arányában. — Délben az előbbi nap főzeléke : tál bab, vagy krumpli szárazon keiül az asztalra ; este a déltől ftnmaradt főzelék maradványa. löbbDyire mindaddig, mig a fazékban tait a bab, vagy a ritkára fő^U tengeri liszt, avagy krumpli főzelék, mást nem főznek; csakis az elfogyasztott étel nemű, helyébe tőznek újból másat, az élvezett hason nemű főzelékből. Szembeötlően eltérő lejjebb, a hegyektől és bérez vidéktől délfelé lakó köznép életmódja, táplálkozása. Itt P föld mái termékenyebb s ha müvelik, megterem a kukoricza, krumpli, tök és gabona. Ezen a részén a vidéknek, a jobb módú íuthén nép vasár.és ünnepnapokon, legalább 1 kiló hust hoz, vagy 1 tyúkot leöl. A kiló húsból nagy mennyiségű levest készít, melybe laska tésztát, vagy krumplit tesz. Az étkezés pálinka ivással ke. dődik; utána a hust darabokra tépik szét, kés nélkül, s kukoricza vagy zab liszttel kevert gabona kenyérrel fogyasztják: követi ezt pálinka ivás, utána jön a leves. Megjegyzendő, hogy a hust, — mert kevés helyen található villa, — kézzel szedik kifelé a tálból. — Ha még az éhség dominál, befejezi egy tál hig lével feleresztett bab, vagy tejjel habart krumpli. A szegény néposztály, itt is három napos főztőn és kukoricza kenyeren tengeti eletét; munka napon egy kis kenyeret és ha van, néhánv krumplit visz magával, mely reggelije és ebédje; ezen végzi napi munkáját. Mennyegző, temetése családi avagy templomi ünnep alkalmával, a vagyonosabb gazda 2—7 litér pálinkát hoz haza Icziktől \agy Jánkel korcsmárostól, aki teljes nyugodtsággal előlegezi azt, ha pénz nincs, s mig abból tart, — időközben a társaság nagyobbodik, — addig a vendég sereg, templomi vagy világi éneket dalolva, mind együtt van; néha szónoklat is tartatik, az egyházi iinnep szentje dicsőítésére és a házi gazda, vagy amegérke/ett vendég éltetésére, mely rendesen a„námnahájéz lyita" — (hosszú élten át soká) üdvöt kérő dallammal végződik. — Dallamuk legtöbbje bánatos, s szenioruságtelt érzékű; dur helyett mohi. -— Tánczban lassú helyett, a frisset kedvelő — „iák, bola, éssé éhrájte" — (hjgy volt, még hegedüljenek) felkiáltások sokszor hallhatók, a szenvedélyes (ánezosok csoportjából. Ám derű után, borul az ég! öröm, vigság nyomába, fájdalom lép! Közéig a böjt. Böjtben, — mely időtartam, leghosszabb a ruthén felekezetnél, — nem hailani náluk vig dalt, a dalolót megszólják, aki szégyenében elhallgat.— Ugyanis van náluk : húsvét, Mária, Péter és Pá

1, Miklós es kaiácscny előtti 4.6, 8, hetes böjt; mondhatni hegy a níthén nép, a kisebb böjtökkel együtt, az év 3/i részét böjttel éli át. Az enyhébb vidéken bab, — szemesen tálalva, vagy pedig tökmagolajjal az irón sokszor duplán triplán fog; jó mód arra nézve, hogy a lakosok házát birtokát elvehesse, a szomszédból beözönlők serege, s lakást, és leteli pedést biztosítson. — A megtelepedett, bent rekedt ivadékok, csakhamar honpolgárrá avatásuk után leledzenek, hogy igy a gyűléseken jogot követelhessenek, s a törvény lanyha keresztül vitelében, a fő, vezérszerepet maguknak biztosítsák. Az igy tönkre ment ruthén nép, veheti aztán a vándorbotot vagy a koldus botot. Nagyobb része a népnek előre látja a fenyegető ár pusztító hullámait, elkerülhetlenül bekövetkező tönkre jutását; kenyér keresete nem lévén, bánatában a pálinka italban keres búfelejtést és enyhülést; siralmas helyzetében, test és lélekben elfásultan, maga sietteti a közelgő vihar pusztító végzetét. Ráczkanizsán 1002. január. Tihanyi Lajos. (Folyt, köv.) Közgazdaság. Ételzsír. Nem disznózsír, nem is ludzsir, hauem olajból és margarinból összezagyvált valami. Igazi neve tehát, műzsir volna, de a kelendőség, nó meg alkalmasint a publicum megtévesztése czéljábólelkeresztelték „Étel zsírnak!" Ez a jó hangzású iparczik, gazdáknak és henteseknek egyaránt sok gondot okoz, — a kövérdisznónak nincsen keletje és olyan árbau veszik, hogy manapság disznót hizlalni már alig érdemes. — A hentesek nem tudják, hogy mit kezdjenek a fölhalmozódó disznó zsírral. Ember e.nlékezet óta a zsir mindig 15—20 krral drágább volt a húsnál, — ma a zsír o'csóbb mint a hus, —s ennek nem a sertésvész az oka, a kik eddig legtöbb disznózsírt, vettek, — a vendéglősök, — ma már jobbára az olcsóbb ételzsirt használják; a vegyészek ugyan kimutatták, hogy nem ártalmas, — de hogy bir-e olyan táperővel, mint a természetes disznózsír, arról bölcsen hallgatnak. Ehhez talán az országos közegészségügyi tanácsnak is volna hozzá szólása. De föltéve, hogy olyan táperővel birna is, mint a disznózsil, kérdés, hogy országos érdek-e, hogy olyan kotyvalékkal, a százezrekre menő, — filoxerával, sertésvészszel és más százféle bajokkal agyon sújtott gazdát károsítani engedjék ? Hogy azután ez a czikk könnyebben térthóditson, a vasutak még annak olcsó szállításáról is gondoskodtak, 1899 évi október hó 1-től ugyanis az „ételzsirt" az osz

rrák magyar vasutakon az eddigi I. osztály helyett a II. osztály szerint díjazzák, a mi tetemes díjmérséklést jelent. Ez az intézkedés megfelelhet az osztrák érdekeknek, de hogy magyar országnak mi érdeke van abban, hogy a mű-zsirnak forgalomba hozatalát és gyors elterjedését még olcsó viteldíjakkal és elősegítjük, a mikor az ide való természetes zsírnak is alig van ára és vevője: ezt megérteni bajo3 dolog. Hiszen megbírnák a magasabb viteldijat is, mert olcsó anyagokból állítják elő, — a fogyasztó közönségnek meg disznózsír gyanánt adják el, — tehát nagy haszonnal dolgoznak. Néhány osztrák gyáros a mi rovásunkra majd anyagilag „megzsirosodik !" Ennek az intézkedésnek, még talán a magasabb tarifa magasabb szí mpontjából is alig lehet elfogadható okát adni. Pedig ezzel sok ellenvetést agyon puskáztak r

aár. — Ha az osztrák érdek ezt megkívánta, ám adtak volna az osztrák vasutak mérséklést. — De hogy a magvar vasutak is a müzsirt miért szállítják i iyen olcsón, — egyenes kárára a magyar gazdáknak, — ez aligha felel rreg a kö/gazdasági éld ekeknek. És ez az uj ipar czikk rohamosan tért hódit magának, — ezt mutatja az, hogy a mult évben több zsirt holtak be, ausztriából mint a mennyit innen kivittek. Filoxera után mű-bor! Sertésvész után műzsir! Most már nincsen más hátra minta mű-gyomor és a tantuszszal való adófizetés! Akkor azután elmondhatjuk hogy mégis boldog a magyar! Villax Ferencz.