Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-24 / 17. szám
lila év. Zalaegerszeg, SSÍ02. ágss*ilis 24, i7« szám. Szerkeszti és kiadja : BORBÉLY GYÖRGY. Egy évre 4 korosa. Fél évre 2 korona. Segyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok liirde tése iéláron : egy old. 20 K. Nyílttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-n. 25. MEGJELENIK HETEKKÉNT CSÚTÖBTÖKÖN ESTE. MMMBMMa»^MMMMaaJWLIllWMWWIilllllJlj,_jli|llllll llllll' IIIIIWIII III I••!• ! •• UH H M l i ll H II I irös derekú . . . Evangéliumként hangzik, épen egy miniszter szájából, az az ige, hogy legyen erős derekú a magyar ifjú s a magyar ember. Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ur mondta, hogy nevelkedjék olyan nemzedék, vagyis neveljünk olyan nemzedéket, mely nem esik mindjárt kétségbe minden kis bajnál, mely megtud a maga lábán állani s a saját lábán tud járni, -— mely nemzedék szivós, erős derekú, önálló emberekből áll. Szegény néhai Felméri Lajos azt mondta, hogy legyen erős lábikrája a magyar ifjúnak. Dicsőítette az angol sportszellemet, nagy munkával fáradozott azon, hogy minél inkább átplántálódjék hozzánk az angoloknak egészséges paedagogiája. — Ismerte a viszonyokat, — hogy a sportjátékokban az angollal távolról sem mérkőzhetik a magyar; mert az angol ifjú kün a réten labdázik, a magyar ifjú bent a kávéházban kártyázik. Aminthogy a napokban is alaposan leverték az angolok a magyarokat egy kis labdajátékban. Bartha Miklós azt szokta mondani, hogy legyen gerincze a magyar embernek. Ugyanegy evvel az a kívánság is, hogy legyen dereka. Legyen a lábikra is, a gerincz is, a derék is csak fizikai dolog. Szükségesé, hogy erősek legyenek ezek? Megczáfolhatallan igazság, hogy a küzdés erősiti az embert s az erős ember elbirja a küzdelmet. Az erő és a küzdelem egymásnak teremtik egymást. Egymás nélkül nem léteznek. A könnyűszerrel felnőtt, embernek gyenge a csontja ; s ha kiesik védett helyzetéből, ugy jár, mint a csigabiga járna, ha kivennék védő házából. Az életre meg kell edzeni az embert — gyermekkorában. Az ellenálló képességet nem elnyomni, hanem ki kell fejleszteni benne. Erős izoiii/atot és kemény csontot neki, hogyha veszedelem idején nem tud a föld alá bújni, mint a giliszta, szembe tudjon nézni az ellenségévelAz izom, csont és vér képzésének két iskolája van. Egyik a görög-angol rendszerű athletika, tágas helyen szabad mozgás ; másik a nem-kényeztetés. Ha ezek az elvek gyorsabban és erélyesebben érvényesülnének ! Csontot és izomzatot, hogy feszüljön a ruha rajta s vérbőségében dagadjanak az erek, mikor birkózik az élettel, és a vállára nehezedő teher alatt ne törjék ketté a dereka. Hogy bátorságosabb legyen az élete. íme, a fizikai csontokról akaratlanul is az erkölcsi csontokra jutok. Mert kétféle csontja s kétféle dereka van az embernek, s nem tudom egymástól őket elválasztani. Van egy fizikái dereka az embernek s van egy erkölcsi dereka. A kinek gyenge a dereka, az az ember erkölcsi csont-lágyulásban szenved. Az ellenálló képesség hiányában az emberek nem tudják elviselni a kisebb bajokat sem. Hideget, meleget, éhséget, szomjúságot nem tudnak tűrni. Ha két tál ételen tul csiklandozza még inyöket valami, egy jobb falatért eladják elvöket, hitöket, istenöket, önállóságukat, szabadságukat, — összetörik jellemüket, erkölcsi derekuk jobra-balra hajlong, amint a szél fú. Mert nem erős a derekuk. Ezer bűnnek szülő-anvja a derékok gyengesége. A gyenge-derékból indul ki a nem tisztességadást jelentő, csupán önös czélra szolgáló hajlongás, a hazug hízelgés, az értéktelenségnek tömjénezése, a kutyahunyászkodás, a könyökkel való járás, másképen a stréberség, a hitehagyottság, az elvtelenség, a karakternélküliség, egyeseknél, ugy mint tömegeknél a gerincztelenségnek puhány-élete, az önállótlanság, a függőség a szabadság-hiány, a szolgaság. A miniszter ur a magyar természetnek legsarkalatosabb erényéből indulva ki óhajtja hogy legyünk erős derekúak. Óh. bár ugy lenne! B. Gy farkas iníal.*) „A . . . természet vad virága vagyok én" irja a magyar költészet Siriusa. Nagyon illenek e szavak azon névre, mely 9 sorok homlokán áll: mert az ó: a természet vad virága. Ott terem ez, hol nem szánt az eke, nem jár az ásó, kapa, nem veti senki, nem ülteti senki, nem locsolják, gondozzák, hő ellen, fagy ellen nem védik; állat eltapossa, kerék összezúzza, *) Ezt a csikket a Mezőtúron megjelenő „Mezőtúr és Vidéke" cz. lapból vettük át. •Hazafias költők. I.) DPetöfi;, Moore. Ha a költészet mély benyomást gyakorol a kedélyre s a népek jellemére, az a szabadságköltészetnek köszönhető leginkább. Mintha azok a népek lennének a legvitézebbek,leglovagiasabbak, azoknak a női a legfenköltebb gondolkozásuak, akiknél a költészet a szabadságnak tett. legnagyobb szolgálatot. A nevelői hivatását a költészetnek azért hiába is tagadná bárki, a szabadság költök befolyását pedig csak a hálaérzet s magasztos emlékek közt emlegesse minden nemzet. E tekintetben szemben hibát követnénk el az igazság szóigáltatás rendje és szabályai ellen, ha a régi kor költőinek nyújtanék a borostyánt, s azokról az Írókról megfeledkeznénk, akik igazán szolgálatot tettek, mint költök, a szabadságnak. Tegyen azért bárki kifogást ellene, megfordítjuk az eddigi rendet, s az újkort elébe tessszük a réginek s azoknak nevével kezdjük, a kik a szabadságnak született költői. Az újkor hajnalán a franczia nagy forradalom: az 1848 szülte a szabadság költök legjavát; midőn a szabadság, a függetlenség érzete, mint láng vetette mását nem házról-házra, hanem országról országra, nemzetről nemzetre. És ezek közt is, -ha legelső helyre tesszük Petőfi Sándort, nem vétünk az igazságosság ellen. Ki volt Petőfi Sándor? mi volt ö mint a szabadság, apostola? Azt elismerte az irodalom, a nemzet; s nemcsak ránk magyarokra nézve, de egyáltalában bogy a szabadság költők között nincsen hozzá fogható. Petőfi néptribun, szabadság költő, forradalmár, a világ szabadság költője. Petőfi ha nagy mint szerelem költő, páratlan a maga nemében mint szabadság költő. Nem hogy ő az 1848 márczius 15-ike, »Talpra magyart; hőse, szónoka, dalnoka, hanem mert ugy imádta a szabadságot, hogy azért vérét kész volt ontani. Költő az is, aki zengi a szabadságot, mert fáj neki a szolgaság, de oly költő kí nem csak mert él, de meg is hal — csak Petőfi lehetett és volt, ki mint egy uj Tyrtaeus, karddal és lanttal küzdött. Már Költőn megzendült ajkán a dal : Meddig alszol, még hazám ? A kakas rég felkelt; s hogy érezte, sejtette látnokí hivatását, bizonyítja, hogy magát az Istenség szent levelének tartotta, melyet az Ég küldött a gyarló emberekhez, hogy örök igazságát velük megismertesse. Maga mondja, hogy a magyar költőknek uagv honfiérdemük van; igaz! Ő aki a »raboroszlánt<t a »rab«.ot, az »01aszország« a szabadsághoz.« »A királyokhoz® irta, az nem tehetett másként, a mint ö tett. Ki mondta a szót: »De szabadság mért halvány az orczád ? Szenvedésed emléke szállt hozzád ? Vagy nem tettünk még eleget érted ? Koronádat a jövőtől félted? Ne félj semmit, megvédünk« . . . s meg is védte. Kiáltása: »Készülj hazám!« elhangzott az egész hazában. Felkelt a nép a szabadságért — de az elcsapott királyok, kiket oly szívesen és oly gúnnyal hitt meg hozzánk kosztra, kvártélyra, ledöntötték a szabadságot, melyet ő olyan hatalmasan hirdetett, védett, ápolt. Petőfi nem születik több! Hogy mily nagyon szerette a szabadságot, még az is igazolja, hogy Moorenak,amásodik szabadság költőnek szabadságdalait forditotta le. Kell e hatalmasabb, lángolóbb, hazafiasabb szabadság-dal, mint Petőfi 1849-iki dala. Európa csendes, újra csendes, Elzúgtak forradalmai . . . Szégyen reá ! Elszenderült és Szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egy magára, A gyáva népek a magyart; Láncz csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében, cseng a kard. De hát kétségbe kell-e esnünk ? Hát busuljunk-e e miatt ? Ellenkezőleg, oh hon inkább Ez legyen a mi lelket ad. Emelje ez föl lelkeinket. Hogy mi vagyunk a lámpafény, Mely amidőn a többi alszik, Ég a sötétség éjjelén. Ha a mi fényünk nem lobogna. A véghetetlen éjjen át, Azt gondolhatnák fon az égben, Hogy elenyészett a világ. Tekints ránk, tekints szabadság!
