Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-17 / 16. szám

K0. éw, Zss^aeejgrsaeg, £002. ápriii.

g IT« IS, sseám Bgy érre 4 korosa. Tél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hozai dolgok hirde tése íéláron : egy old 20 K. NyiLttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJEL£NIE. HETENKEKT OSTXTÖIRTÖIKLÖIISR ESTE. Megjegyzések az iparfejlesztésre, (fi.) A második czikkben néhány pont alatt jóformán ki is meritettem elmélkedésemet. Kevés megjegyzésem lehet már, ha csak isméilésbe nem esem. Különösen azért is kevés^. mert azóta időközben nyomatékos helyen is esett szó az iparpártolásról, még pedig e Megjegyzésekkel nem ellenkező irányban.. Azt mondja Horánszky iparés kereskedelemügyi miniszter ur, hogy eb ő sorban a kisiparosokon kell segíteni. Vagyis, hcfgy ne hegyre hordjuk a földet. Azt hiszem azonban, hogy a közhangulat még nincs teljesen tisztában a segiíés módjával. Öreg, és ifjú, szegény és gazdag, tudós és tudatlan —többnyire abban a balhitben van még, hogy a segítés alatt pénz osztogatást kell érteni. Pedig tudni kell, hogy a kényeztetés megö'ő betűje minden fejlődésnek és haladásnak s elősegitője a prédaságnak. Az ingyen pónzosztogatás olyan orvossága a szegénységnek, mint ha a sárgaságban levő embernek az orczáját piros kenőcscsel festjük be. Egészen rrr

rs az a mélyebbreható orvosság, melyet dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter urnák a napokban tartott beszédjében látunk, melyben erősen hangsúlyozza a tanügyi politikába vágó közgazdasági eszmét. Néhány erős igazságot mond a magyar társadalomnak is. »Senki sem óhajtja jobban, igy szól, mint én, hogy egy önálló, kezdeményezésre termett, SZÍVÓS nemzedék neveltessék fel általunk, egy olyan nemzedék, amely az első balSikernél mindjárt kétségbe nem esik, a mely tud a maga lábán járni, és a mely minden tekintetben, mondjuk ki egész őszintén, erős derekú, önálló emberekből áll. Ez okból legjobban szeretném én is, ha a kereskedelmi és ipari pályákat minél többen keresnék® . . . »A társadalom azonban legyen segítségére az iskolának. Mindent ettől várni nem lehet. A társadalmi felfogásnak kell erősen megtisztulnia, még pedig különösen a munka demokratikus tiszteletében; törekedni kell továbbá arra is, hogy mikor a különböző foglalkozások érték-skálláját megállapítjuk, akkor ne legyünk olyanok, mint eddig voltunk, hogy t. j. odahaza, ha rosszul tanul a fiu, akkor fenyegetés számba megy, hogy majd iparos pályára, vagy nem tudom miféle más mesterségre fog menni. Ez beteges társadalmi felfogás. Sőt az is meg van, hogy elhiszik és majdnem konvenczionalis hazugsággá változik, hogy a magyar ember nem való kereskedelmi pályára, — nem is akarom azt Mondani, hogy urnák sem való a kereskedelmi pálya.« Ha ezek az elvek megvalósulnak, fejlettebb lesz a magyar ipar s nem lesz szegény az iparos sem. Oh, dehogy! Még akkor sem. A köz-ipar fejlődésére nagy hatással van a házi ipar Azonkívül, hogy a nép megélhetés. nek óriási emeltyűje lehet a szorgalmas házi ipari toghlkozás '• a hivatott iparos kezében is fejleszti, művésziebbre sarkalja, a munkát. Ezért a kettős nagy czélért nagy figyelmet érdemel az országosan elterjesztendő háziipar. És itt újra eszünkbe juthat Szterényi József ipari felügyelő, most miniszteri tanácsos ur, aki ezelőtt 10—15 évvel szakszerű tudással s még nagyobk lelkességgel rendezte a házi ipari tanfolyamokat — a népiskolai tanítók között, hogy onnan átplántálódjék a nép közé is. Vagv az a bizonyos szalmatiiz, vagy egyéb az oka. De a háziipar fejlesztésének az a mozgalma megállott. Ha valamelyes téren jó eredményeket ér el valaki, sokszor épen az van legnagyobb kárára az ügynek. Ilyenkor az illetőt — kitüntetésül — más, díszesebb működési körbe emelik s az előbbi munkakör árván marad. Legjobb estben valamely kísérletező ember tesz tanulmányi kirándulásokat óit, ahol mesterként kellene fellépni, agitálni, ösztökélni, vezetni, lelkesíteni. Így csendesedett el a háziipar eszméje is. Pedig ez tíz esztendő múlva más orozulatot adna a nyomom népéletnek. A mellett, mondom, hogy sarkalná egyúttal a köz-ipar fejlődését is. Azonban a háziipar csak a vele foglalkozón könnyít és a hivatott iparos kezében a müvet fejleszti, de magát az iparosságot anyagi előnynyel nem segiti. Az egész iparosságnak előnyére, legnagyobb előnyére vannak, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek; főleg azok, a melyek a mostani időnkben keletkeznek, még pedig a Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet fő elve szerint — a hazai ipar pártolására. Vannak, akik azt hiszik, legalább el akarják hitetni, hogy Darányi földmivelésügyi miniszter nem barátja a fogyasztási szövetkezeteknek, csupán azért, mert az értékesítésnek nagyobb tekintélyt adott a beszédjében. Azok csalódnak. A melyik fogyasztási szövetkezet hazafias, az már egyúttal értékesítő is. Két irányban dolgozik: a fogyasztó közönség olcsóbb vásárlására s a hazai termékek, iparczikkek értékesítésére. A szövetkezeteknek mind ilyeneknek kellene lenniök s akkor fogyasztást és értékesítést nem is lehet egymástól elválasztani. Nem egyéb ez, mint magyar iparvédelem s akkor nem gáncsolhatja, nem kissebbitheti senki. A magyaripar fejlesztését szolgálja az ilyen hazafias szövetkezet és jobban szolgálja, mint minden elméleti iparvédő egyesület. Jobban, mint a Kossuthféle hatalmas Védegylet is. Mert az csak elmélet, egy pár hav

:, évi főllángolás, csak divat volt, ami hamarmulik. Igaz, hogy a Kossuth Védegyletét a forradalom vihara söpörte el, de legnagyobb valószínűség szerint forradalom nélkül is megszűnt volna, minden országos nagysága, tekintélye és hatalma mellett, mer csak divat volt. — A honi iparpártolást szokássá kell tenni, ami állandóbb, életfeltétel. A Zalaegerszegi központi fogasztási és értékesítő szövetkezetnek ez a sarkpontja. És még van egy sarkpontja. Egy láthatatlan. S ezt a közoktatásügyi miniszter ur is megdicsérte benne. Nem mondja, de azt tartja a zalaegerszegi szövetkezetnek is a sarok közt levő szelleme, hogy igenis, a magyar ember is való kereskedelemre s ha nem arra való, arra valóvá kell tenni. Ezt csak mellékesen. Iparfejlesztésről lévén szó, — a második czikkben felsoroltakhoz hozzá kell tenni a szövetkezeteket is, mondom, a most keletkező s iparvédélmet magokban foglaló fogyasztási és értékesítő szövetkezeteket. Mikor védik, pártolják az ipart, akkor fejlesztik is. A figyelmet és támogatást megérdemlik ezek a fejlesztő tényezők — lent is, fent is. B. Gy Nőnevelésünk. Ha közelebb férkőzünk a családi tűzhelyhez, s tüzetesebben megfigyelés tárgyává tesszük a gyermekek nevelését, azon tapasztalatra jutunk, hogy a leány-gyermekek nevelése, szembetűnően eltér a termé°zetes, és az emberiség története által, évszázadok óta szentesitett, — hivatási körtől: a nevelés ferde irányú; a ház szende csendes medréből a világ zajába vezeti a nőt-, és a női lélek, az élet termékeny talaja helyett, a féltudás, gyakran csak a tudhatnámság terméketlen sivatagján, tapogatózva imbolyog. Ha összehasonlítjuk a mai nő nevelést a régivel, óriási külömbózetet tüntet fel. — A mai nevelési rendszer a nőt a háziasságból, az otthoni zavartalan szerény körből, mintegy kiragadja; testi és szellemi erejét, az élettel való megküzdésre sar kalva, magasabb niveaura fejleszti ; de egyúttal elfeledteti a nélkülözhetlan vallásos érzületet, az Isten félelemnek, az ártatlan és fogékony női lélekbe való becsepegtetését, annak helyes irányban való erösbitését. Tekintsünk csak vissza a régibJ» időkre ; idézzük elő egy pillanatra a régibb családi élet valódi boldogságot árasztó sugarát, derűjét; a midőn a. leány gyermekek anyjuk védő szárnyai, vallásos és hazafias nevelés alatt fejlődve, munkára, türelem és megelégedésre szoktattattak. Igaz, hogy a tudományok tömkelegében nem voltak jártasak, — s a minden pillanatban felbukkanó, gomba módra tenyészve felujuló »modelekí-ról, különféle kigondolt új párizsi, bécsi szabású ruháról, soha még csak tudomásuk sem> volt; a ípipere, s toillet«-nek hírét hamvát, se hallották, — de a háziasságnak, s a női kézimunka körnek, — valjuk meg őszintén, — hogy minden ágában, elméletileg, valamint gyakorlatilag képzettek voltak. Ily iranyu nevelés fakasztotta, s tartotta fen,. — mai korban ritkábban hallható, — a szülei* s családi körben gyökerezett, s megizmosodott