Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-25 / 17. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. április 25. 17. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Nyilttér sora I korona. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Azok a rosszalósok. I. Teskánd. Egyszerre hárman nyilatkoznak a «Magyar Paizs» ellen és ellenem. Részint a lap ellen, részint a személy ellen. Hanem ez csak egyre megy. Kétségbe kellene esnem. De az a szerencsém, hogy a nyilatkozások a tZalavármegyei Hírlapiban történtek. Es ez teljesen előnyömre van. Nem szeretném, ha engem ott szeretnének. A sok rosszaló nyilatkozás ott biztos jele annak, hogy jó uton járok. A sok nyilatkozásnak nagyrésze anynyira tréfás, hogy Kakas Márton kismiska hozzá képest. Az egyik mégis elég komoly. A közbelső. Ezt dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő ur irta. Nem mondom, hogy nem szenvedélyes, de mégis elég komoly, s illő tisztelettel tartozom felelni. A kir. tanfelügyelő ur hibáztatja, hogy a «Magyar Paizs > szóvá tette a teskándi tanitó ügyét. Meg kellett volna előbb kérdeznem a hivatalos irodát. Erre azt mondom, hogy engedelmet kérek, az újságot nem a hivatalból csinálják. Akkor külön fizetéses hivatalt kellene felállítani az olvasásra. Igen érzékeny a hibáztatás másodszor ott, a hol meghurczolásnak nevezi az újdonságot, hogy t. i. a «Magyar Paizs» meghurczolta volna a tanfelügyelőt. Én azt hiszem, hogy ezt a nem helyeselhető munkát inkább a védekezés végezte. A «Magyar Paizs > világos tény képen elmondta, hogy Németh János teskándi tanítónak JOJ frt 85 kr. fizetését nem adták ki. Aztán ki is tették a szűrét az iskolából. Panaszra ment, elutasították s Teskándon a mult év deczemberétől nincs iskoláztatás. Pedig Teskánd alig van egy órára a megye székhelyétől. Ezeket mondta a «Magyar Paizs» s mondja ma is. Ezekben a mondásokban pedig lehet hibáztatás és vád az iskolaszékkel, elnökkel, világi gondnokkal, egyházi gondnokkal, főszolgabíróval, s késedelmes jelentésért magával a tanítóval és tanfelügyelőséggel szemben is, de meghurczolás, mert ez kemény fogalom, csak akkor volna, ha nem volnának igazak ezek az állitások. Nem tudom, miért kell épen csak a tanfelügyelői hatóságnak olyan érzékenyül, legközvetlenebb érzékenységgel venni ezt. Azt hiszem, épen azért, mert a tanfelügyelő urnák nemesen érző szive van. Ezt mindnyájan tudjuk; senkisem vonhatja kétségbe. Mert hiszen a többi közegek közvetlenebbül érintkeztek az ügygyei s intézték azt — helytelenül. Vagy talán a tanfelügyelőségnek kell legközvetlenebbül érintkeznie a községi s felekezeti iskolákkal ? Őszintén megvallom, nem tudom. Mert van iskolaszék, gondnok, elnök, falusbiró, körjegyző, szolgabíró, világi gondnok, egyházi gondnok, kerületi esperesség, egyházi főhatóság, tanfelügyelőség, szolgabiróság, vármegyei közigazgatás, törvényhatóság stb. Ezek közül a melyiknek legközelebb kellett állnia és intéznie az ügyet, s nem intézte, vagy rosszul intézte, az a hibás. A € Magyar Paizs> egy betűvel sem mondta, hogy a tanfelügyelő ur hibás. Miért kell ezt saját meghurczoltatásának nevezni ? Még egyszer engedelmet kérek, az újságnak nem szabad egyes emberekkel foglalkozni, s a <Magyar Paizs» nem is foglalkozott dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő úrral, sem csupán Teskánddal, sem Németh János tanitó úrral, hanem avval, hogy Teskándon deczember óta nincs iskola, s a teskándi tanítónak 303 frt megszolgált diját nem adták ki. Ez senkinek sem a meghurczolása, csak panasz a tanügy nevében. Arról felesleges beszélni, hogy Németh János tanitó elvesztette volt a szeme világát, másodszor meg nem rendezte a nyugdij-ügyét, s azért nem volt alkalmas a tanításra. Hiszen ha igy van a dolog, akkor Teskándon nem öt hónap óta, hanem öt év óta .t'A'ics tanitó. rí a v?k volt, nem kellett volna megválasztani. Ha megválasztották, díjazni is kell. Ha megválasztatása nem illeszkedett be a törvény keretébe, bele kellett volna illesztetni, s ha nem lehetett volna, mást kellett volna választani vagy választatni öt év alatt. Mindezt, hogy ki végzi el, vagy kinek kell elvégeznie: az újságírás nem tartozik tudni, de tudni fogja, ha szüksége van rá. A rosszaló czikk tartalmának egy harmadik pontja az, hogy a kir. tanfelügyelő ur a tanárt és szerkesztőt kötelességére és hivatására óhajtja figyelmeztetni. E helyett jobb lett volna, ha az említett iskolai ügyben a mulasztókat figyelmeztette volna, vagy figyelmeztetné kötelességükre, s őrködnék a fölött, hogy a tanügy ily érzékeny csorbát ne szenvedjen, s mások mulasztásának ne a szegény tanitó igya meg a keserű levét. Hát az igy, a hogyan van, jól van ? . . . Én még közönségesebb embereknek is meghallgatom a figyelmeztetését. Hát az olyan tiszteletben álló, tapasztalt férfiaktól, mint dr. Ruzsicska kir. tanfelügyelő úrtól még köszönettel is veszem az észrevételt, a tanácsot, az útbaigazítást, s ha jónak látom, meg is tartom. De engedelmet kérek, most ez egyszer erre ne vala ok. Én bizony előbb meghökkentem, mikor a hosszú rosszaló czikket láttam ; gondolám, nó, most ugyan bakott lőtt a «Magyar Paizs», helytelen hirt közölt. Mert megtörténhetik az efféle. De látom, nincs baj; a mit a «Magyar Paizs> 15. száma közölt a teskándi iskoláról, s a kidobott tanítóról, az utolsó betűig igaz, s ebből a királyi tanfelügyelő ur egyetlen árva betűt sem czáfolt meg. Szerintem felesleges is volt az a rosszaló czikk, s vele nem nekem, hanem csak a mulasztóknak tett rossz szolgálatot. Munkámban — személy válogatás nélkül — eddig is csak az igazság vezérelt, s ez után is az fog vezérelni, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem! v II,. „Calumniare." v • ' 4 A másik 'nem is igen Írásforma. Gazdájának habzik a szája, s annak az eredményét rakta le a «Zalavármegyei Hírlap > -ba. Erős bűze van. Gazdája bujkálva jár, de aligha ismeretlen. Sajnálom, hogy az előbbivel együtt kell tárgyalni, de nem tehetek róla: amott is egy társaságban jelentek meg. Egyszer már elhallgattatta a «Magyar Paizs». Egymagára nem is igen mer kilépni, de most a kir. tanfelügyelő ur utat nyitott, s a megsebezhetőnek vélt testre szállt, mint a légy, ha dögöt érez. De én elhessegetem, még ha holló is. Beszél a római birodalom bukásáról, s a csácsi-utczai iskola omlásáról. El akarja tagadni a való tényeket, hogy tá^adhasson! Tudja, e, ho^v a maea J 1 O • ö nevén minek szokták azt nevezni? Vájjon lehet-e ilyennek érdeme szerint való választ adni

? Ennek az «irónak> az nem tetszik, hogy közöltem a csácsi-utczai iskola históriáját, s azt, hogy a gymnasiumban is iefacsaródott egyik gerenda. S «Calumniare audacter* . . . czimü szó-áradatában, s rosszhiszemüleg és alaptalanul rám akarja kenni a pletykát, felületességet, vádaskodást, rágalmazást, s több efféle ocsmányságot. Szóval, hogy egy szó sem igaz, a mit mondottam. De nyomban védelembe veszi Lányi főmérnököt s Morandini építészt, minthogy Zürichben nyert oklevelet. Legyen ezeknek az uraknak ő a védelmezőjük! . . . Azt mondja, hogy ezek az urak megvizsgálták a feloszlopozott iskolát, s az oszlopokat feleslegeseknek tartják. Tehát én csak vaklármát csináltam, mikor azt mondtam, hogy «omlik az iskola». Hát akkor miért tették oda azt az oszlopot ? Még elhiteti a publicummal, hogy én tettem oda az oszlopot a mérnökök és város tudta nélkül. Tréfát űz ez az ember, s ilyen gyilkos czim alatt piszkos szókkal dobálódzik. Azt mondja, hogy felületes értesültséggel pletykát irtam. Hát itt vagy én hazudtam, vagy ő hazudik. Az én <felületes értesültségem» az volt, hogy a városi mérnök, akárhol szerezte a diplomát, mégis csak mérnök, s főképen hivatalos ember, ez a mérnök, mondom, saját felelősségére kiküldötte a teremből a gyermekeket, hogy rájuk ne szakadjon a ház. Én ezt irtam le, s minthogy ugy volt, igazat mondtam. Akkor a Calumniareféle ember hazudik. Aztán a többi felületes értesültségemet onnan nyertem,