Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-21 / 8. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. február 21. 8. szám. Egy korona ^JH ^^B ^J^B ^^^Br ^Hk korona HMMI ^MH H Hf korona H ^D I K ^^ H ^H H Bmk Egyes szan, 8 fillér. | ^ | |j gfij^ Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Szerk.es kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. „Mozog a föld." Ez a czime a «Magyarország* egyik első czikkének. Ha a magyar ipar pártolásáról, vagy a mezőgazdaság bajáról van szó, első helyen a < Magyarország* szokta felemelni a szavát Lehetetlen, hogy ez a czikk ne nyúlna be minden magyar embernek a szive közepébe. Galilei szerint, mondja dr. Baross János, mozog a föld saját tengelye körül és a nap körül; a statisztika szerint pedig kezd kimozdulna a magyar föld a magyar nép lába alól. Hogy a tulajdonosoktól utóbbi években milyen rohamosan vándorol a földbirtok, a következő telekkönyvi kimutatást közli: íme a földbirtokok rohamos mozgása : Szerződés Végrehaj- Haláleset Összesen által tás áttal által 1894-ben 310.778 14.922 77.629 406.995 1895-ben 311.303 15.057 76.518 405.670 1896- ban 317.209 15.012 72.590 407.832 1897-ben 342 041 18.857 89.551 453.151 1898-ban 349398 18.070 104.074 474.007 1899-ben 360.942 19-930 116.283 499,615 A végrehajtások száma az utolsó 3 évben 30 százalékkal emelkedett. 1899ben kétezer birtoktesttel ugrott. 1891-ben csak (!) 24 mülió 562 ezer korona értékű magyar föld került dobra; de 1898-ban már 38 millió 675 ezer kor. értékű földet Hezitállak el. A forgalomba, vagyis mozgásra került magyar föld összes értéke volt 1891-ben hatszáz millió korona, 1898-ban nyolezszáz millió. A bajra kettős orvosságot ajánl: 1, növelni kell a föld teherviselési képességét, 2. a rajta nyugvó terheket le kell szállítani. Mert ha tovább is igy rohanunk a pusztulás felé egy-két évtized múlva dobra kerül az egész ország : cKi ad többet érte?» Ha föl nem ébredünk, megtörténhetik, hogy azt az országot, melyet őseink karddal és vérrel szereztek meg, mi liczitáczión fogjuk elveszíteni. „A takarékpénztárak koldussá teszik a magyart." Soha sem hittük volna, hogy akad a mi napjainkban ember és újság", a ki, illetve a mely védelmére kel a takarékoknak — csupa önzetlenségből. Mert ha a takarékok igazgatói, könyvelői, vagy pláne ügyészei ugornak ki berzenkedve a gyepre, vagy kaápnak tollra, hát ennek megvan a magyarázata : pénzért teszik; pláne az ügyészek muszájból, mert hiszen azért tartják a takarékok őket. De hogy olyan toll álljon prókátorként védelmükre, a melynek nem az arany borjut, hanem a humanitást kellene szolgálnia ; a közérdekért, nem pedig a magánérdekért kellene küzdenie: hát ez a jelenség furcsa. Vagy veszekedett állapotra mutat ez a prókátorság, vagy pedig — elindul a sanda gyanú a maga útjára. No ni! Most jut eszembe, hogy hiszen egy cseppet sem védte «Simplicius» a takarékokat, sem a «Z. H.» nem mentette a túlkapásaikat. Egyáltalán nem czáfolta meg R. urnák a «modortalan* állításait és igazságait. «Másról beszélt Bodóné, mikor a bor árát kérték.» Sőt ugy tetszik nekünk, hogy inkább hecz-. czelte S. ur a heti jegyzetében a taka rékos urakat, hogy — csak azért is, dongó! . . . Nos, hát ha — csak azért is dongó, — akkor menjünk mi is tovább! Menjünk el a takarékpénztárak tmérleg'-eiért! Nevezetesen: mondják el Simplicius és kliensei a nagy világ előtt annak a titkát, hogy történhetett az meg megszorult emberek nyuzása nélkül, hogy ezelőtt 25 — 30 évvel alapított takaréknak akkor 100 frtos névértékű minden egyes részvénye (tényleg csak 50 frt volt) ma 750 — 800 frtot reprezentál; ennyiért adják-veszik is. Istenes dolog történik-e pl. az olyan takarékokban, melyeket ezelőtt hat évvel alapítottak 100 frtos részvényekre, és íme az 5°/o-os | kamaton felül ma már minden egyes 100 frtos részvény 140 frtot ér. Honnét és hogyan gyülekezik a «tartalékalap >, a <póttartalékalap», a »nyugdiialap» és a «jóiszámitók» tiszteletdija, ki pénzéből, kiknek a zsebéből jött ez oly gyorsan, rövid idő alatt össze, mi módon? mi ezt tudni akarjuk. Mondják meg Simplicius ur és kliensei! Imádságpénz é az «a sokféle alap vagy «vér ára». A közérdek parancsolja, a nagy elszegényedés, hogy az ilyen gyorsan gazdagodásnak, pénzhalmozásnak ismerjük a titkát, De hiszen már ismerjük is, csak menjünk tovább ! Betevőktől mennyiért kapnak a pénzWéli alkony. Téli alkonyatkor ablakomban állok S nézem elborongva, Nézem ezt a ködös, fehér pusztaságot. Olyan ez a puszta, mint az én világom . . Se ege, se földje, Sehol egy kis zöldje a meddig belátom, Sehol egy kis zöldje. Hull a hó fehéreit . . S én e fehér hullást Elaggott világom romjainak érzem. JEKE ALADÁR. Khazár földön. Irta : Bartha Miklós. VI. Mikor a nagybirtok átok. Ellenben a nagy birtok nagy átok is lehet a népen. Mondják, hogy Schönborn Ervin gróf ő magassága jó ember, gavallér, nagyműveltségű, vallásos. Pompás lovas, kitűnő vadász, vendégszerető ur. Igényei egyszerűek, takarékosan él, edzett férfiú. Ez mind lehet. Mondják azt is, hogy nem ismeri a viszonyokat, nem tudja, mi történik uradalmaban; sejtelme sincs arról az átoksulyről, melylyel birtoka a népre nehezedik. Ez is lehet. Nem csak lehet, de igy is van. Mindenki informált, hogy igy van. Jó szerencse, hogy a nép is igy tudja, Mert mi lenne ha a nép is nemtudómmal állana elé. Nem tudtam, hogy ez a gróf tehene, tehát megfejtem; nem tudtam, hogy ez a gróf fája, tehát kivagtam ; nem tudtam, hogy ez a gróf rétje, tehát haza vittem a szénát. Am ott a szolgabíró, a csendőr, a bíró, ugy-e? De hátha egyszerre hetvenezer ruthén nem tud a tulajdonról, az erkölcsről, a nemszabadról f Nem tudta, hogy tilos és leüti a kerülőt, elfogja a legelő barmot, feltöri a kaszszát, meggyújtja az erdőt, beköltözik a kastélyba, csapra üti a hordókat, leakasztja a lancastereket és oda czéloz, a hol szarvasbikara les a vadász ? Van-é ehhez is elég szolgabíró és elég csendőr ? Am, katona van elég, ugy-e ? Helyes. De ha aztán elhúzódik a katonasag s magukra maradnak a kasznárok, ispánok, tiszttartók, erdőszök és az uradalom többi hivatalnokai — mi lesz akkor ? Mert egy-két száz embert be lehet csukni. Tizet-tizenötöt felakasztani is lehet. De hetvenezeret ! S ha ez mind ellenség, mind dühös, mind fékevesztett, mind őrjöngő?! A cseh beámter Wirthschaft rosz rendszer. Két végű bot s a nehezebbik vége a nép kezében van. Ha megfordítja, ütése halálos. Egy nagybirtoknak termékenyítő erőt kell képviselni, nem pedig pusztító vészt. Műhelynek kel! lenni, hol munkát talál a nép, nem pedig leshelynek, honnan az uradalom ragadozó beámterhada a kis existencziákra veti magát. Ez a beamterhad egyáltalában nem törődik annak a százötven község-szigetnek a sorsával, melyet az uradalom erdőrengetege körülfog. Pedig érdeklődnie kellene, hogy miként, miből, mily körülmények között él áz a nép ? Hiszen az embert még a nyulsüldő is érdekli, ha kertjeinek valamelyik bokrában húzódott meg; a kis madár ha fészket rakott sövényünkre, a malacz, mely anyátlanul nyivog, a gazdátlan eb, az eltévedt borjú : minden élő lény érdekel, még ha nincs is bajban. Hát még, ha szerencsétlen ! Hát még, ha olyan nyomort szenved, mint a ruthén nép ! Ezen természetes érzés alól nincsen kiváltsága az uradalmi tisztikarnak sem. Sőt inkább. Hiszen <iz úrbéri rendezésnél és a tagosításnál ezen uradalom osztályos fele a nép volt. Már pedig a ruthén nyomor ezzel a rendezéssel vette kezdetét. A magyar birtokrendezési műveletnek nincs ilyen égbekiáltó példája. Ha komoly ereje volna a jognak és ellenálhatatlan hatása az igazságnak : akkor ma vagy holnap, de mindenesetre rövid idő alatt hivatalból visszacsinálnák ezt a rendezést. Mint minden hegyvidéken, ugy itt is, a községek a patak völgyek mentében feküsznek. Bejártam ezen völgyeket patakról-patakra, községről-községre. Nem valamennyit, de igen sokat. Az erdő jóformán mindenütt a belső telkig nyúlik le Kié az az erdő ? Az urada-