Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-19 / 51. szám

\ MAGYAR P A I Z S 1901. deczember 19. vitai akarja. Ezt pedig jói teszi, mert V. J. szerint is s mindenki szerint is a bünt büntetni kell, ha a büntetés a khazárt sújtja is. Meggyőződik, hogy a zöld kötésű könyvnek írójában nemzetét erősen szerető lélek van, de a közös emberiség számára is mélyen érző nagy sziv van benne. Aki nemzete ügyéért s a közös emberi vonások helyes fejlődéséért kél csatára, azt az embert nem lehet nem szeretni. S a Budapesti Naplő szerkesztője most már nemcsak lopva issza a könyv gyönyörűségét, nemcsak szeme káprázik el a stílus szivárványában, hanem elienfele igazságainak a súlya alatt vértezetével egvült összeroskad. S mint a gúzsba kötött fogoly kénytelen elismerni az ellenségnek hadi erejét, Vészi József is kénytelen azt mondani, hogy Bartha Miklósnak a » Khazár földön« cz. könyve — jó könyv. — Holott erős akarattal csak szépnek, de rosznak akarta mondani. Fényes diadala ez ennek a könyvnek. De tovább fűzöm az elmélkedést, ha szorosan nem tartozik is ide, mert szó szót hoz ki. S nagy érdeklődéssel kérdezgetem magamban, hogyhát ugyan minek is kellett olyannyira magát felvérteznie s előítélettel táplálkoznia Vészi Józsefnek, aki mamár nem tartozik a falusi és kisvárosi emberekhez? Mire való volt neki se lát se hall módjára tüzön-vizen ellenséget látni akarni ott, ahol csak megjelenik ez a szó: Khazár? Hát aztán mit csináljunk mi vidéki, apróbb emberek, ha ő is segédkezet akar nyújtani a forgalomzavarra s az eszmék összekavarodására ? Vájjon nem az eszmék tisztázására kellene-é neki dolgoznia, mikor látja, inert láthatja, hogy mekkora értelemzavar van magyarországi életünkben ? Láthatja ő is azt a bolondgomba felfogást, ami itt közöttünk uralkodik. Aki a kereskedőket megkritizálja: antiszemitaság liirébe keveredik. A ki a nyomorgó nagy tömeg megélhetésére fogyasztó szövetkezetet állit: azt is zsidó ellenesnek Sdabálják ki. A ki a szegény foldmivelő néppel rokonszenvez: annak is tűrnie kell az anliszemitaság vádját. A ki a Tátrakávéházban a németül gajdoló zengerájokat utálja: nó ez már aztán éppen nagy antiszemita. S bekísérik a rendőrök. Aki a nem magyar vérű ruthéneket segélyezi: az is antiszemita. A ki könyvet ir róluk: az is. Miért? Hát ki nem antiszemita? Csak nem erőszakolják ra az emberre, hogyaszemitákon kivül kenkit és semmit se szeressen az ember! Az nem volna egyenlőség, sem testvériség, sem igazság. Azonban tisztelet a Budapesti Napló szerkesztőjének, hogy a könyv elolvasása után mégis hozzájárul az eszmék tisztázásához s azt mondja, hogy igenis meg kell torolni a bünt, akár az uradalom, akár a ruthén, akár a magyar, akár a khazár követte is el azt. Ez az igazság. j S erre az igazságra, az egyen kivül bizonyosan még több ezer embert is rávezet a Bartha Miklós könyve. Ez a »Khazár föld.ön« cz. könyvnek a diadala. Borbély György. A tűzoltás ügye hazánkban s a tűzoltó egylet Kolozsvárt. A kolozsvári önkénytes tiizoltó testület a feloszlás stadiumában van s Kuszkó István a következő tanulmányt és tanácsot irja az Ellenzékben. A tárgy országos érdekű s nincs az a város, vagy község, hogy ne találjon rája is. Egész terjedelmében közöljük. Sz, Kolozsvár, nov. 16. Több képviselő társammal egyetemben tegnap én is levelet kaptam a kolozsvári tiizoltó egylet parancsnokságától. Az van benne megírva, hogy a levélhez mellékelt czikkely azon czélzattal íratott hogy „a t. váiosi képviselő ur ne csak hallomásból tudjon tűzoltóságunk rosz helyzetéről, hanem az egyesület parancsnokságától." TöKeletesén igaza van a levélnek. A Dreifusz ügy minden polgárát hazánknak jobban érdekelte mint a hogy az önálló magyar vámterület ügye nemzetünket érdekli. Pedig a Dreifusz ügye semmi jelentőséggel nem bírt, az önnálló vámterület pedig a magyar állam anyagi jóllétét ós gazdasági lüggetlenségét biztosítaná. A magyar birodalom 38 millió évi tűzkára.* A kormány által hitelesen össze állított statisztika mutatja, hogy a magyar birodalomban minden *Lásd az összminiszterinm működéséről és az ország közállapotairál, 18!(9 évről szóló jelentés és statisztikai évkönyv 616—628 lapjait. esztendőben lángokban áll 5510 község, vagyis minden 100 községből elég 29. Tizenegyezer 506 évente a tüzesetek száma. Elpusztul a magyír birodalomban egy-egy év alatt 38 millió 754 ezer korona értékű vagyon. Ennek egy nyolcad része alig van biztosítva. Elgondolni is borzasztó ezt az évről évre megismétlődő vagyon pusztulást. Hova jut az orbzág népe, ha száz éven keresztül évről-évre ennyi verejtékkel szerzett vagyona a szó szoros érteimében füstbe megy ? Mennyi népiskolát, mily rendezet tűzoltó szervezetet lehetne évente a 38 millió füstbe menő értékből fentartani ! Evi tűzkárok az erdélyi részekben. De vegyük szűkebb kazánkat, az erdélyi részeket. Néz-ük meg ennek egy évi tüz statisztikáját. 1899-ben a tüz által Erdély 15 vármegyéjében megkárosittatott 1076 község. Előfoidult 2115 tüzeset. Ebből 15 eset felülmúlja a 20 ezer korona kárt. Elpusztult a tűzben 21 ember elet. Gyújtogatás következtében keletkezett 832 eset. Gyermekek vigyázatlanságából 209 eset. Felnőttek gondatlanságából 684 eset-. A tüz által okozott kár értéke volt 3,487.500 koiona. Ebből biztosítva volt 1,033 000 korona. Teljesen veszendőben ment vagyon 2 454.500 korona. Megjegyzendő, hogy az 1899. év a szerencsésebbek közül való. Más években többszörös a kár. Mind a mellett ekkora érték pusztulása nem közönbŐ8 hazarészünkre nézve es arra kell, hogy intsen, hogy állandó figyelemmel, helyes intézkedéssel süémi áldozathozatallal ezt a hazarészünk főleg szegényebb népét sújtó, évről évre ismétlődő sapás mértékét lehetőleg a minimumra redukáljuk. Elhanyagolt tűzoltás ügy. Hiszen ha a 3 millió koionának csak felét fordítjuk tűzoltósági intézményekre, népiskolák szaporítására és ezekben tűzoltási szempontból is jó tanitók alkalmazására, tetemesen gyarapítjuk az anyagi jóllétet. Már pedig ekkora összegből sokat lehetne áldozni ösztöndíjra, tűzoltó szerekre stb. Nálunk a baj az hogy a kormányt csak akkor láttuk, a 80-as évek végén, komolyan foglalkozni a tűzoltóság ügyével, a mikor egy pár bukó félben állott (azóta meg is bukott) kormánypárti képviselőkből álló igazgatóság vezetése alatt levő fecskendő gyár rossz rendszerű vízi puskáit, csöveit, kellett a községekre jó árért rá sótni. Azóta Izraelben minden csendes. Csak nálunk szakítja meg gyakori időiözben a csendet az égő házfedelek ropogása és az égettek kétségbees-tt sírása mellett azonban a gyártás feltétlenül kifizetné magát és állandóan 3—400 fegyenczet lehetne állítólag a különböző fegyházakban lakatgyártással foglalkoztatni. Ebből aztán senkire kár nem háramolnék, mert a lakat — mint mondom egyáltalában az országban nem készül és a mellett jókora mennyiségű hazai vas kerülne a feldolgozásra. Hazai vasipart kellene létrehozni. És emigy nem csak a kisiparosainkon de még a szegény székely testvéreinken is lehetne segíteni. A mindinkább homloktérre nyomuló székely kérdés a legjobban lenne megoldva. Mert hisz ismeretes hogy a harapófogó, a véső, a fürész, a csavarhúzó, a csavarkulcs és a gvaluvas rengeteg mennyiségben Németországból kerül hazánkba. 20—30 utazó német Vigécz egyre árusítja e vasárukat szerte az országban. A reimscheidi és a solingeni vasiparnak igen jó fogyasztója a magyar ember. Pedig azt mondják többen — hogy egy kis élelmességgel e czikkeket itthon is készíthetnék. Csak persze valami inpulzus kéne hozzá . . . Magyarország szükséglete eme czikkekben éven ként mintegy két millió koronára rug és körülbelül ugyanannyit fogyaszt Románia is. Itt a megoldás : A. székelyek mintegy teremtve vannak arra, hogy ezt a háziipart e kezükbe vegyék. A székelyek, különösen Toroczkó vidékén hosszú éveken át vassal és aczéllal dolgozó emberek voltak és nagyot lendítene a székelyek sorsán ha régi mesterségüket, a vas- és aczél szerszámgyártást valaki ismét a kezükbe adná. S a székely újra: »Nem pihenve, harczesengve Tölti ám a napokat; Élesül a nyil a penge A kéz pörölyt csattogat. Ég a kohó éjjel-nappal, Száll a füstje Nyugotnak«. . . S: Üdv a házi- vasiparnak ! Ezt a házi vasipart a székelyföldön meghonosítani oly fontos és országos érdek, hogy egy pillanatig sem volna szabad halogatni. Megvan ott hozzá a szorgalmas, ügyes, kitartó ember anyag, a kellő intellegenczia és a mellett kis gazdaságukat is elláthatják. A honatyáknak kéne az országházban megsürgetni a dolgot. .. És bizonyára a züllésnek és pusztulásnak indult derék magyar fajt ez akczióval föltétlenül föl lehetne segíteni. Az akcziót községenkint legjobb volna szervezni, ügyes megbízható mestereket oda küldeni, kik a kovácsokat és a más vassal dolgozó embereket minden községben kioktatnák. Az oktatás a benszülöttek közt aztán már fokozatosan haladna és vagy két-három esztendő múlva széltében csengenének a kalapácsok a székelyföldön és a székely kérdés — tudom Istenem — hogy többé szóba se jönne. Most meg országszerte csak vitatják. Leginkább pezsgőzés közben . . . Fogy a pezsgő— no meg a tintás a papir is, de — a szegény székely "vajmi kevés hasznát vette eddig. Csak óbégatunk — de segitui ezzet egy cseppet se segítünk a derék maroknyi népea ott a hegyek között . .. Pedig állandó gondolkozásnak a tárgyát képezhetné a székelykérdés megoldása, a melyet a kereskedelmi minisztériumban óhajtanak most leginkább .. . Az uj német vámtarifa e kérdés megoldását előre láthatólag siettetni fogja, mert a fölemelt vámok a német szerszámok beözönlését megakadályozzák és annak következtében a német verseny sem lenne veszedelmes többé. A vasáruczikkek és szerszámok legnagyobb részét Wesztfáliában Reimscheid, Barmen, Elberfeld és Solingen környékén állítják elő, még pedig hazai iparszeriileg. Az ipar nyomán mindenütt a kereskedelem is föllendül és néhány év alatt a székelyföld még Magyarország Wesztfáliája lehetne. A boldogult Egán példáját kellene követni s a sikeres rutén akcziót például venni és akkor bizonyára segélve lenne a szegény székely népea mely ott nyomorog ős3zekuporodva dideregva ebben a nagy hidegben, e hó födött magas hegyek közt és segélyért kiálltó jajszavát felfogja a magas bérez és elfojtja a zord téli vihar . .. Oh magyarok Istene, ne hadgy el őket — és könyörülj szegény népeden 1 . ..