Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-12 / 50. szám

II. év. Zalaegerszeg, f90l. deczember 12. / v' 7

y 50. szám. E®y évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Vegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron: egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-n. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. RMEJA-JEL-EASRIK HETENKÉNT CS-CTTÖIRTÖKIÖÍN" ESTE. Sármegyei gyűlések. 9-én közgyűlés volt. S letárgyallak 124 pontot. A tisztújító közgyűlés e hónap 16-án lesz. 10-éu közigazgatási ülés volt. Megelőzőleg az előkészítő választmányok dolgoztak s volt egy magánértekezlet is a tisztújításra vonatkozólag. Sok munka jutott erre a hónapra. De annál nyugodtabban lépünk át az új évbe. A 16-iki választó közgyűlésre a következő feljegyzést tesszük. Tudomásunk szerint sem hivatalos, sem magári előértekezletek nem vetettek el szelet a választó gyűlésre. Remélhetőleg nem is fognak vihart aratni a legkisebb mértékben sem. A választás csak formális lesz. De lennie mégis kell, hogy ki ne zökkenjünk az alkotmányosság kerékvágásából —időnek előtte. Jövőre nem választott, hatiem kinevezett tisztviselők fognak dolgozni. Egyre megy. A választást két szempont irányítja. Egyik a törvényes, másik az emberséges. A törvényesség szempontjára a nm. belügyminiszter ur is megküldötte körrendeletben a kívánságát, — hogy miként tartassanak meg a választások. Többek között a legfőbb pontja a rendeletnek az, hogy a tisztviselőségekre • minösitett emberek választassanak. Az emberséges szempontot ugy a hivatali, mint magún előértekezletek, s ugy a vezetők, mint a többi választó tagok tömege állapítja vagy állapította meg. S ez abban áll, hogy mindenáron nem kell bolygatni a rendet, ha nem szükséges is. Mert a választás nem bzél, csak eszköze az igazgatásnak. A már meglevő és kipróbált erőket csupán a mozgalmasság kédveért embertelenség volna helyökből kizökkenteni, s személyi indulatokból kenyerüktől megfosztani és erkölcsi érzületüket bántani. Akár a törvényes, akár az emberséges szempont kizárja az egyéni ízlést, jobban mondva: a személy-kultust, a pajtásságot. És feltételezi a közhaszonra való törekvést. E szempontok megtartásával a választás nyugodt lesz és ödvös lesz. * A mindenkori közgyűlésekre nézve pedig följegyezzük ez év égén is a krónikás kötelességével, hogy ezek a közgyűlések egy kissé túlságosan is csak formálisak. A törvényhatósági közgyűlések nemcsak nagy fontosságúak, de nyilvánosak is. A nagy közönség közül is meghallgathatjaakárki. Csakhogy oknélkül megy oda akár a közönség, akár ennek a laikus közönségnek a képviselője, az újságíró, mert sem nem ért, sem nem hall meg semmit, hiába hallgat oda. Seríi ez a laikus közönség, sem a bizottsági tagoknak 99°/o-ka nem hallja a szót, sőt a csendet-intő elnök szerint néha maga az előadó sem hallja saját maga magának a szavát. — Még Czukelter Lajos jegyzőnek a csengő beszédét sem lehet megérteni. Rosz az akusztika. Ez bizonyos. De egyéb is van, ami nem úti meg a mértéket. A terem igazában nem elégséges, hogy szükség esetén az összes tagokat befogadja. A tagok számára nincsenek ülőh'elyek. Közgyűléskor ugy látszik a terem, hogy inkább kaszinó volna, j»frit méltóságteljes törvényhatósági köz-tanácskozási terem. A bizottsági tagoknál kelleténél kevésbé látszik az érdeklődés. Lehet, hogy van, de nem látszik. Az egyik kezünkön felszámithatjuk az érdeklődőket. Dr. Ilaudek Ágoston, Háczky Kálmán, gróf Ratthyány József, Szily Dezső, Rogyay, Rarcza László, Ziegler Kálmán stb. közel az elnöki asztalhoz közvetlenül az előadók mellett ülnek, mindig odaadással, figyelemmel kisérik az ügyeket; de még itt is néha a fülökhöz kell tenniök a tenyeröket, hogy megértsék a szót. Fontosabb ügyekben fel is szólalnak. Mások távolabb ülnek és állanak', vagy jobbra balra lépnek, persze nincs mit csinálniok: magán társalgást folytatnak. Számot vetek az ellenvetésekkel. De egyik sem állja meg a helyét. Egyik sem képes megdönteni azt a világos igazságot, hogy a közgyűlési teremben jelenlévő érdekelteknek és érdeklődőknek a közgyűlés tárgyairól magában a közgyűlési teremben kell leghitelesebbem tudomást szerezniök. A jelenlevő érdekelteknek és érdeklődőknek négy csoportját ismerem. Az első csoportba egy kis paradoxonnal azok tartoznak, akik nem érdeklődnek. Ezek számára tehát nem szükséges az érthető tárgyalás. A második csoportba a tisztviselők és azok tartoznak, akik benne vannak a különféle bizottságokban s előre ismernek minden ügyet, minthogy ők magok dolgozták ki. Jó, ha hiteles formában is liallf)arViq szelleme. Nem tudományos dolgokról lesz szó e sorok között, habár fölötte ékeskedik egy világhírű angol tudós neve, aki azt állította, hogy az ember a majomtól származik. Ugyan kereshetne közöttünk lámpással is követőket, mert ki lenne oly (lőre, hogy elhigyje a jámbornak azt, hogy az ő ősapja nem hős volt, hanem majom'? . . . Nem! ezt nem hisszük el, vagy ha akad is, aki elhiszi, az csak tudós lehet és ezeknek száma igen csekély az 'emberiség között. Mi, — a többség — tagadunk ! l)e mégis, ha figyelmesebbek volnánk Önmagunkra, lehetetlen észre nem venni azt, hogy a Darvín szelleme szüntelen kisért bennünket és nincsen a földön oly beszélő ember, akit elkerült volna. Kísértését annyira megszoktuk, annyira mindennapias lett előttünk, hogy tudomást sem akarunk venni róla, pedig valójában egy nap sem éltünk anélkül, hogy ne lett volna nálunk. Világosabban beszélek. Kn az angol tudósnak a Darvín szelleme kísértésének tartom azt, hogy mi legszívesebben és leggyakrabban hasonlítjuk egymást az álltatokhoz. Tessék bárkinek elgondolni egy napot csak becses életében, hogy az alatt a huszonnégy óra alatt embertársát valamely állatfajhoz ne hasonlította volna, iv/.t mártározottau kétségbe vonom és tanúskodom mellette, mint tanukat sorba, de rendetlen sorba állítom a szokottabb kifejezéseket, de a melyek nemcsak mi közöttünk, hanem váltakozva az emberiség között széles e világon nagy elterjedésnek örvendenek. Ott kezdem, hogy a szabó: kecske, az ügyvéd piócza, az anyós: sárkány, de a bogárszem a kis leány: liba, aki. ha férjhez megy, nyomban szarvakat rak, pedig azelőtt csupa gulambozta, gerliczézte a férjét. A tolvaj : jó madár, de arról sem lehet, hogy szarka természete van. A tudós: bagoly, hanem a felesége: kacsa, mert sokat hápog. A város legszebb leánya: páva, pedig nincs több esze, mint lyuknak. Az énekesnő: csalogány, hanem azok közt is ritka, mint a fehér holló, a kinek jó hangja van. Többnyire hiányos öltözékkel igyekeznek a hatást pótolni, miért a közönség közül a birka türelmüeket is elfutja a pulyka méreg. A költö gondolatai szárnyra kelnek; mig hattyúdalát írja és mégis sokszor rámondják, hogy bogarai vannak. Ilyenkor mit tegyen ? Hallgat, mint a siket disznó a búzában. Olykor a hitelezők is körül dongják és szemtelenek, mint a verebek, csípik, mint a darázs, s a mit hangya szorgalommal összegyűjtött, éhes farkasok módjára neki esnek. A pap a nyáját őrzi, s ha elalszik, csak ugy mozog, mint a lőtt hal a tányéron. Az álmos cseléd lefekszik a tyúkokkal (korán), napközben pedig ugy halad a munkájával, mint a rák, pedig sokat akar, mint a szarka. Vannak emberek, a kik ravaszabbak a rókánál s ezáltal lóvá teszik barátjaikat, de az is a barátok szamársága miatt esik meg. Ila két ügyvéd veszekedik, tudjuk, hogy egyik varjú a másiknak nem vájja ki a szemét. A kis fii A szövetkezet boBtjáhan czikkek: Eredeti forrásból: 2? lhea, ram, likőr, hazai Gognac, pezsgő stb. jm