Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-05 / 49. szám

IS. év Zalaegerszeg, 190f. deczember 5. 49. szám, Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirde­tése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhiva­tal : Wlassics-u. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY MEGJELENIK H E T E 3ST HZ É IST T CSÚTÖETÖKÖN E S TE. ű fényűzés harGza.* Önállótlfanság. ! h-t a: Németh Elekaé. Andaházy trése Tán soha sem írlak és beszéltek többet valamiről, mint manapság a luxusról és annak túlkapásaiban rejlő veszélyekről. Hivatott és hivatatlan irók tollai vástak el már ezeri thémáról szóló czikkek meg­írásában; jó és rosz szónokok rekedtek be a fényűzés ellen folytatott vitás érieke­kezésekben. De az Írott betű kárba vesz, — az élő szó elhangzik nyomtalanul, ha­tástalanul, minta vihar zugásában elenyé­sző kiáltás. A fényűzés mind magasabb hullámokat vet, mind nagyobb mérveket, magasabb arányokat ölt; terjeszkedik a társadalom minden körében, — hódit az élet minden terén és behatói az emberiség minden rétegébe, amerre csak alkalmas talajai talál. Valóságos sodró ár az, mtly fékevesztett zabolállanságában hajtja, viszi, ragadja az emberiséget a gazdasági, nemzeti- és társadalmi tönk felé; mely hatalmába ejti az ipart és kereskedelmet; irányítja az Ízlést és divalot, felcsigázza az igényeket és vágyakat, szüntelen és ernye­detlen versengést hoz létre az emberek között és poshadt kigőzölgéseiben terjeszti a"lársadalmi bűnök és fekélyek gyilkos miasmáit . . . Joggal állíthatjuk, hogy a fényűzés még soha sem érte el jelenlegi elterjedésének és túlkapásainak mérveit, — még soha sem az egész földet elborító vízözön jellegét úgy, mint manapság! A történetírók feljegyzéseiben előfoiduló egyes ritka és kiváló eseteit a henczegő költekezésnek és kérkedő pazarlásnak mai napig is, mint a féin üzésnek supeilalivumát szokás hangoztatni. Méltó felháborodással és megbotránkozással értesülünk a mult idők egyes kimagasló alakjainak fény- és pompa kifejtési módja felől. P. o., hogy Cleopatra tüntetési vágyból és nagyobb hatás kedveéri vendégei és Antonius bámuló szemei előtt félmilliót érő igaz gyön­gyöt eczelben feloldva megivott; hogy lvamelyki római practor egy pár száz­ezer sestercziussal vásárolta meg vala­mely görög hetaera jószívűségét; hogy mialatt egy Nero vagy Lukullus híres lakomáin pacsirtanyelvekből készült pás­") Nagy hasznára válnék a ko/jólétnek, ka ehhez a tht mához többen hozzászólnának, még pedig olyanok, kik a szokást, divatot irányítják, tehát előljáró hölgye­ink. Az esztelen fényűzésről sohasem lehét elég sokat imi és beszélni. SZSDTJCC. tétomokkal tömték magukat a vendé­gek és hánytatót szedlek be, hogy újra jóllakhassanak, addig a terem mennye­zetéről drága rliodoszi rózsák illatos szir­maiból egész zuhatagot hevenyéztek a lakmározók fejeire és megtörtént, hogy egy-egy megittasodott vendég bele is fulladt a rózsák özönébe. Csudálva emlegetjük Bakács Tamásnak ezüsttől-aranytói nehéz diszhíntóját, melyen Rómába ment pápaválasztásra; Thurzó nádor leányának 7 álló hétig tartó lako­dalmán elfogyott ételnemüek mennyiségét, bámulva szemléljük meg valamely közép­kori patríczius családnak muzeumokban őrzött berendezési, háztartási, ruházati vagy egyéb műkincseit, — és az egykori fényűzés feletti hagyományos elbámulá­sunk- és megbotránkozásunkban elfeled­kezünk a jelenben észlelt luxus páratlan példáiról, határtalan tulcsapongásairól és más letűnt nemzedékek szemeiben keresve a szálkát, a magunkéban levő gerendát nem látjuk. Pedig ha összehasonlításokat tennénk a mult idők bárdolatlan, de tömör és anya­gias irányú pompa szeretete és á mai pénzvilág uj és uj feltűnést, hatást és sensatiót czélzó, őrült pazarlási versenye és idegcsiklandó élvezethajszája között : csakhamar meggyőződhetnénk arról, hogy a multat e tekintetben is rég elhagyta, túlhaladla a jelen. Miután régente a vagyon és lőke tete­mesebb halmozása és tömörülése még a ritkaságok közé tartozott: egyesek meg­gazdagodásának esetei bizonyos tünemény­szerű jelleget öltvén, épen a véletlenségek és rendkivüliségek csodaszerüségével ha­tottak. — Ma már csak a slalisztika ér­deklődik a többszörös milliomosok száma iránt! — Eltörpülnek a történelem Dari­usai, Ivrözusai, Fuggerei az újkori pénz­óriások alakjai mellett, Calligula és Lucullus hithedt orgiáinak tobzódása, Tluirzó Krisz­tina lakodalmának zsirbafulú bősége össze­zsugorodik, megszégyenül Vandelbirdték, Rótschildék, Orme-ék stb. mérhetlen költ­ségekbe kei ülő háztartásának királyi pompája, ezeregy éjszakai tündérestélyeik pazar fénye, a legrall'ináltabb élvezetekben gazdag lakomáik opulentiája mellett: a Sába királyasszonyok, Zenóbiák, Theodorák, Pompadourok minden ékességei ehalavá­nyulnak a mai Hirsch bárónék, Patti A­delinák, miss Oteró-k kincseket érő ék­szerei, vagyontelnyelő toilettejei mellett. De nemcsak a pénzkirályok világa szof gáltat. példákat a luxus szertelen túlcsa­pongásainak bebizonyítására. Bizvást rá­utalhatunk p. o. a művész világ mindkét nembeli képviselőinek hallatlan költekezései és szükségleteire, mi mellett bizonyít azon körülmény is, hogy óriási gage-aik mel­lett többnyire fizetésképességüket messze túlhaladó adósságokba merülnek. — A jövedelmek arányaihoz viszonyítva azonban legnagyobb a fényűzés a kicsiny emberek, a rosszul javadalmazott ugy nevezett »középosztály« társadalmi rétegében. — Bevételeik tekintetében: szegények vagy épen koldusok, életmódjukat, élvezeteiket és ruházatukat tekintve: nagyurak. A merre a szem tekint, mindenütt ugyanaz a jelenség: nagyobb költekezés a bevé­telnél, tovább nyújtózkodás a takarónál!. . Az ókor történetíróinak és szatyrikusa­inak sikerült megörökíteniük ugyan az erényeiket bérbeabó Messalinák, Dorisok, és Phyrinék neveit, nem annyira szemé­lyiségük és kellemeik, — mint inkább fényűzési hajlamaik kedveért. De váljon ki sorolhatná fel majdan a felvilág azon hírhedt parazitáit, kik manap ezrével él­nek fejedelmi jólétben, körülvéve minden kigondolható kényelemmel és pompával, őrült szeszélyeiknek milliókat áldozva ille­téktelen tárczák rovására '?! Ki csodálkozik ma azon, hogy valamely sportkedvelő nábob 1000 font sterlinget adott egy angol lóért; ha egyik-másik petróleum király •400.000 forintot fizetett ki egy festményért, vagy valamely gazdag angol egész vagyon árán vásárolt egy régi fayencze-diszedényt, hogy X. Y. bankár nejének 80.000 frt. értékű rókaprémes bundája, egy másiknak még nagyobb értékű csipkéje van stb? Ami a classikus Rómában méltó feltű­nést, óriási szenzatiót keltett, épen a rit­kaság vagy épen unikum miatt: az ma rég túlhaladott álláspont és nem lep meg senkit sem. Az ó- és középkori fényűzésnek livor­nyaszerü megnyilatkozásainál — mondhat­nók — a tapintatnak vagy szeméremnek még bizonyos neme mutatkozik, ameny­nyiben —az élet javaiból kitagadott embe­riség többségének sóvár szemeit kerülve, egyes kiváltságos osztályok szűk határain belül játszódtak le a sybaiitai jólét tob­zódó jelenetei. Mig ellenben a mostani buján terjeszkedő luxus keresve keresi a nyilvánosságot, a feltűnést, a bámultatást s legszívesebben ott fejti ki fényének pazar Hogy mi az a pedeP, meg- ;3> mondja a S-ik: oldalon levő $5 magyarázat. $

Next

/
Thumbnails
Contents