Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-05 / 49. szám

IS. év Zalaegerszeg, 190f. deczember 5. 49. szám, Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY MEGJELENIK H E T E 3ST HZ É IST T CSÚTÖETÖKÖN E S TE. ű fényűzés harGza.* Önállótlfanság. ! h-t a: Németh Elekaé. Andaházy trése Tán soha sem írlak és beszéltek többet valamiről, mint manapság a luxusról és annak túlkapásaiban rejlő veszélyekről. Hivatott és hivatatlan irók tollai vástak el már ezeri thémáról szóló czikkek megírásában; jó és rosz szónokok rekedtek be a fényűzés ellen folytatott vitás ériekekezésekben. De az Írott betű kárba vesz, — az élő szó elhangzik nyomtalanul, hatástalanul, minta vihar zugásában elenyésző kiáltás. A fényűzés mind magasabb hullámokat vet, mind nagyobb mérveket, magasabb arányokat ölt; terjeszkedik a társadalom minden körében, — hódit az élet minden terén és behatói az emberiség minden rétegébe, amerre csak alkalmas talajai talál. Valóságos sodró ár az, mtly fékevesztett zabolállanságában hajtja, viszi, ragadja az emberiséget a gazdasági, nemzeti- és társadalmi tönk felé; mely hatalmába ejti az ipart és kereskedelmet; irányítja az Ízlést és divalot, felcsigázza az igényeket és vágyakat, szüntelen és ernyedetlen versengést hoz létre az emberek között és poshadt kigőzölgéseiben terjeszti a"lársadalmi bűnök és fekélyek gyilkos miasmáit . . . Joggal állíthatjuk, hogy a fényűzés még soha sem érte el jelenlegi elterjedésének és túlkapásainak mérveit, — még soha sem az egész földet elborító vízözön jellegét úgy, mint manapság! A történetírók feljegyzéseiben előfoiduló egyes ritka és kiváló eseteit a henczegő költekezésnek és kérkedő pazarlásnak mai napig is, mint a féin üzésnek supeilalivumát szokás hangoztatni. Méltó felháborodással és megbotránkozással értesülünk a mult idők egyes kimagasló alakjainak fény- és pompa kifejtési módja felől. P. o., hogy Cleopatra tüntetési vágyból és nagyobb hatás kedveéri vendégei és Antonius bámuló szemei előtt félmilliót érő igaz gyöngyöt eczelben feloldva megivott; hogy lvamelyki római practor egy pár százezer sestercziussal vásárolta meg valamely görög hetaera jószívűségét; hogy mialatt egy Nero vagy Lukullus híres lakomáin pacsirtanyelvekből készült pás") Nagy hasznára válnék a ko/jólétnek, ka ehhez a tht mához többen hozzászólnának, még pedig olyanok, kik a szokást, divatot irányítják, tehát előljáró hölgyeink. Az esztelen fényűzésről sohasem lehét elég sokat imi és beszélni. SZSDTJCC. tétomokkal tömték magukat a vendégek és hánytatót szedlek be, hogy újra jóllakhassanak, addig a terem mennyezetéről drága rliodoszi rózsák illatos szirmaiból egész zuhatagot hevenyéztek a lakmározók fejeire és megtörtént, hogy egy-egy megittasodott vendég bele is fulladt a rózsák özönébe. Csudálva emlegetjük Bakács Tamásnak ezüsttől-aranytói nehéz diszhíntóját, melyen Rómába ment pápaválasztásra; Thurzó nádor leányának 7 álló hétig tartó lakodalmán elfogyott ételnemüek mennyiségét, bámulva szemléljük meg valamely középkori patríczius családnak muzeumokban őrzött berendezési, háztartási, ruházati vagy egyéb műkincseit, — és az egykori fényűzés feletti hagyományos elbámulásunk- és megbotránkozásunkban elfeledkezünk a jelenben észlelt luxus páratlan példáiról, határtalan tulcsapongásairól és más letűnt nemzedékek szemeiben keresve a szálkát, a magunkéban levő gerendát nem látjuk. Pedig ha összehasonlításokat tennénk a mult idők bárdolatlan, de tömör és anyagias irányú pompa szeretete és á mai pénzvilág uj és uj feltűnést, hatást és sensatiót czélzó, őrült pazarlási versenye és idegcsiklandó élvezethajszája között : csakhamar meggyőződhetnénk arról, hogy a multat e tekintetben is rég elhagyta, túlhaladla a jelen. Miután régente a vagyon és lőke tetemesebb halmozása és tömörülése még a ritkaságok közé tartozott: egyesek meggazdagodásának esetei bizonyos tüneményszerű jelleget öltvén, épen a véletlenségek és rendkivüliségek csodaszerüségével hatottak. — Ma már csak a slalisztika érdeklődik a többszörös milliomosok száma iránt! — Eltörpülnek a történelem Dariusai, Ivrözusai, Fuggerei az újkori pénzóriások alakjai mellett, Calligula és Lucullus hithedt orgiáinak tobzódása, Tluirzó Krisztina lakodalmának zsirbafulú bősége összezsugorodik, megszégyenül Vandelbirdték, Rótschildék, Orme-ék stb. mérhetlen költségekbe kei ülő háztartásának királyi pompája, ezeregy éjszakai tündérestélyeik pazar fénye, a legrall'ináltabb élvezetekben gazdag lakomáik opulentiája mellett: a Sába királyasszonyok, Zenóbiák, Theodorák, Pompadourok minden ékességei ehalaványulnak a mai Hirsch bárónék, Patti Adelinák, miss Oteró-k kincseket érő ékszerei, vagyontelnyelő toilettejei mellett. De nemcsak a pénzkirályok világa szof gáltat. példákat a luxus szertelen túlcsapongásainak bebizonyítására. Bizvást ráutalhatunk p. o. a művész világ mindkét nembeli képviselőinek hallatlan költekezései és szükségleteire, mi mellett bizonyít azon körülmény is, hogy óriási gage-aik mellett többnyire fizetésképességüket messze túlhaladó adósságokba merülnek. — A jövedelmek arányaihoz viszonyítva azonban legnagyobb a fényűzés a kicsiny emberek, a rosszul javadalmazott ugy nevezett »középosztály« társadalmi rétegében. — Bevételeik tekintetében: szegények vagy épen koldusok, életmódjukat, élvezeteiket és ruházatukat tekintve: nagyurak. A merre a szem tekint, mindenütt ugyanaz a jelenség: nagyobb költekezés a bevételnél, tovább nyújtózkodás a takarónál!. . Az ókor történetíróinak és szatyrikusainak sikerült megörökíteniük ugyan az erényeiket bérbeabó Messalinák, Dorisok, és Phyrinék neveit, nem annyira személyiségük és kellemeik, — mint inkább fényűzési hajlamaik kedveért. De váljon ki sorolhatná fel majdan a felvilág azon hírhedt parazitáit, kik manap ezrével élnek fejedelmi jólétben, körülvéve minden kigondolható kényelemmel és pompával, őrült szeszélyeiknek milliókat áldozva illetéktelen tárczák rovására '?! Ki csodálkozik ma azon, hogy valamely sportkedvelő nábob 1000 font sterlinget adott egy angol lóért; ha egyik-másik petróleum király •400.000 forintot fizetett ki egy festményért, vagy valamely gazdag angol egész vagyon árán vásárolt egy régi fayencze-diszedényt, hogy X. Y. bankár nejének 80.000 frt. értékű rókaprémes bundája, egy másiknak még nagyobb értékű csipkéje van stb? Ami a classikus Rómában méltó feltűnést, óriási szenzatiót keltett, épen a ritkaság vagy épen unikum miatt: az ma rég túlhaladott álláspont és nem lep meg senkit sem. Az ó- és középkori fényűzésnek livornyaszerü megnyilatkozásainál — mondhatnók — a tapintatnak vagy szeméremnek még bizonyos neme mutatkozik, amenynyiben —az élet javaiból kitagadott emberiség többségének sóvár szemeit kerülve, egyes kiváltságos osztályok szűk határain belül játszódtak le a sybaiitai jólét tobzódó jelenetei. Mig ellenben a mostani buján terjeszkedő luxus keresve keresi a nyilvánosságot, a feltűnést, a bámultatást s legszívesebben ott fejti ki fényének pazar Hogy mi az a pedeP, meg- ;3> mondja a S-ik: oldalon levő $5 magyarázat. $