Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-28 / 48. szám

II. év. Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Begyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Zalaegerszeg, 1901. november 21. 47. szám. - Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirde> tése fél áron : egy old. 20 K Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-n. 25. M EGJELBN1K HETENKÉNT fi S TT T Ö pT n K fi TST ESTE. szegények. HL Épen kapóra jött ide nekem az az eset, hogy Várhidy polgármester úr társalgásba kezdett dr. Kele Antal ügyvéd úrral. Véleményt kért a szövetkezeti embertől, hogy mit kellene csinálni. A szövetkezet elnöke, a gyakorlat embere, nyomban készen volt a felelettel s a megszívlelendő tanácscsal. Próbát tett egyszer — úgymond — inkább csak sportból, megtudni, hogy milyen a Zala vize. A part mentén egy kis halastavat csináltatott. Rövid idő alatt bámulva győződött meg, milyen nagy haltenyésztő ereje van a Zala vizének. A tó mellé nem állított pásziort s egy reggelre mind a víz színére került s elborította a felületet a terméntelen'sok ha): valami vad emberek megmérgezték a vizet — s ő félbehagyta a haltenyésztést. A hal megdöglöt, de a tapasztalat megmaradt. A Zala vizének jóságára bizonyság az is, hogy a Balatonban ugyancsak kitűnő halak vannak, a Balatont pedig egymagára csak a Zala vize táplálja. E vizünk értékét bizonyilja harmadszor a nótába foglalt frázis is, hogy hires a »Zala bora, Zala rákja, Zala menyecskéje.« Most rák sincs annyi, mint régen volt, pedig ugyanaz a tenyésztő ereje van a viznek most is, mint régen, azokból az alkatrészekből van most is, mint régen; a meder sincs szabályozva, sem kitisztítva. — Valami oka van a pusztulásnak, de mesterséges tenyésztéssel meg lehetne sokszorozni a régi tenyészetet is. Szóval, csinálni kell haltenyésztést és ráktenyésztést — mesterségesen, nagy tavakban, a viznek befolyásával és kifolyásával. Van terület is rá, mely semmi egyéb hasznot nem hajt; van viz is, mit az Isten ingyen adott. A környékét be kell ültetni fákkal, — csak fűzfával, s a posványos helyen paradicsom lesz, mely árnyékot ad és mocsári kigőzölgés helyett egészséget áraszt. A fűzfa ágából majd száz meg száz ember ezerféle kosarat fonhat stb. — Egy pár szóban ennyi tanács! Az egészségre, a kenyérre, az iparművészetre, a munkára, az életre. Van, a ki hozzá kezdjen és végrehajtsa? Van. Jól teszi a polgármester, hogy mozog. Ő szerencsés helyzetben van. Még ifjú ember s lelkesülten ver a vér az erében. Aztán ő minden polgárnak az apja. Más ember ne is kezdjen semmihez: sem pap, sem ügyvéd, sem tanár; kiátkozzák római pápa nélkül. A polgármestert nem vezetheti sem egyik feiekezet, sem másik kenvérkereset, sem harmadik hóbortos ideál; sem egyik, sem másik nácziónak a kedvezése, sem a sóvini^Iaság. Ót csak a közboldogság keresőjének szabad tekinteni. És evvel mi megelégszünk. Ezt azonban csak ugy mellékesen említettem meg, Maradjunk csak a halastónál, s a rákostónál s a fűzfa bereknél. De még hozzáteszek én is egyet: a len és kendertermelést, a szövés, fonás házi mesterségét, melynek elvesztéseért fájhat e vidéknek a szive? A bécsi vasút s a nagy »intelligenczia« kiölte e vidékből ezt a házi munkát. Mezítláb járunk inkább, csak hogy urak legyünk a selyemkendőben. Ezt minden héten mondom s minden héten igazságom van. Kendertermelést'Téu teremteni ezen a vidéken s a vásáros bazárokat ki kell kergetni erről a vidékről, ha nem akarjuk, hogy a második rutén föld legyünk. Ezt mondtam a polgármester urnák is, mikor egyszer a minisztériumban járt, hogy néminemű segélyt kérjen valamelyes iparágra ezen a vidéken, s valami szeszgyáron jártatta az eszét. Nem kell pálinka, gondolám, hiszen a pálinkában fulladozik Magyarország. Ennivaló kell az életre és ruházat a hidegben. Ez az élet princzipiuma. Ezek melleit még a házi bútorzat is csak luxus. Zalának a halastavai eltarthatnák a vármegyét. A rák csak csemege lenne bora és gabonája mellett. Erőteljes asszonynépe megfonhatná a kendert ruházatnak. Van elég erdő, nádas, fűzfa, és magyarófavessző bútorzatnak. Ezekre kell ipartelepeket, gyárakat teremteni. S a polgármester ur gondolkozik is ezeken és nagyon helyesen, nem ragaszkodik egyikhez valamelyikhez, szeretné a legjobbikát választani s a minisztériumból segítenék, csak legyen valami kezdeményezés — de nincs döntő tanácsadója s nincs kezdeményezés, és nincs segélyezés. Pedig uramisten, melyik nap nem lehet olvasni az újságból, hogy Esik a Ijó. Esik a hó, fehér lett a tájék . . . Istenem, csak hozzátokig látnék ! De a szemem sűrű könybe lábbad, Könnyein át tanyátokig Mostan el nem láthat. A vakitón hófehér mezőben Piros rózsák tánczolnak előttem ; Ti elétek lejtenek, keringnek .. . Idvezletül, izenetül Csókot hányok mindnek. Piros rózsák az én szegény szivem Érzemény!, mik virító színben Hozzád szállnak, hátha észrevenaéd, S hóra hullott rózsáikat Csókkal melengetnéd ! . . . Farkae Antal. Khazár földön. Irta: Bartha Miklós. XXXIII. Zárszó. A jog, kötelesség nélkül: kiváltság. A kötelesség, jog nélkül: szolgaság. Ebben az enkölcsi rendben egy ismeretes vegyi törvény érvényesül. A konyhasó a chlórnak és a natriumnak összetételéből áll. Mindkét elem külön-külön halálos méreg. A miként méreg a társadalmi és gazdasági rendben ugy akiváltság, mint a szolgaság. De ama két őselem együtt a táplálkozásnak, tehát magának az életnek el nem engedhető alkatrésze. Valamint a jog, megfelelő kötelességgel és a kötelesség megfelelő joggal a társadalmi és gazdasági boldogulásnak alapföltétele. A khazár mindazt a jogot élvezi, melyet a szabad intézmények nyújtani tudnak. De nemzeti kötelességet a kényszeradóu kivül nem teljesít. A khazár tehát kiváltságos lény. Ellenben a rutén nem tud élni a szabad intézményekben biztosított jogokkal; de hordja a kötelességek egész igáját. A rutén tehát szolga. Amannak kiváltságát megszerzi az elmeél, a kereskedelmi ösztön és az a laza erkölcs, mely többet enged, mint a mennyi szabad. Ennek szolgaságát előidézi a pásztorélettel járó tapasztalatlanság, a modern életrendben való tájékozatlanság és a viszonyoknak végzetszerű nyomása. Megszüntetni ugy a khazárok privilégiumát, mint a rutének szolgasá gát: im ez a ezélja a hegyvidéki akcziónak. A jogok és kötelességek harmonikus kiegyenlítése lesz ez. A tulerős megfékezése ; a gyönge támogatása. Kissé hosszadalmasan foglalkoztam a részletekkel. De egy bölcs férfiú Göthének eme mondására figyelmeztetett: »l

Tm Elwas zu wissen, muss man Alles wissen.« Igy is attól félek, hogy a küzdelemnek egyik-másik ága nem domborodott ki eléggé. Számos részletet szándékosan hallgattam el. Alig írtam valamit azon félreértésekről, melyeknek Egán áldozatul esnék, ha minden idegszálát meg nem aczélozná az ügyszeretet. Még kevésbbé szellőztettem azt a sok oldalú aknamunkát, mely állandó felrobbanással fenyegeti a népmentő építkezést. Minél jobban behatoltam e csodálatos akczió mélységébe: annál inkább meggyőződtem, hogy az itt fellobbant láng melegénél megolvad a nemzetiségi kérdés ércze. A nagy rejtélyhez meg van találva a világosság. Most még csak pásztortűz, kicsiny perifériával. De a meddig elhatnak sugarai: glóriában tündöklik a magyar faj nagylelkűsége és beolvasztó ereje. Tehát nem az alkotmányos szabadság, nem is a jogegyenlőség, nem is az államiskola, nem is a kormányzaü hegemónia — ámbár ezek hatása sem kicsinylendó — képezi a nagy nem-