Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-28 / 48. szám

2 M A G Y A. \\ PAIZS 1901. november 28. az országban szanaszét gyárakat, testületeket, szövetkezeteket, egyeseket segélyez a magas kormány megjelenésével, buzdításával, tanácscsal, pénzzel — ki hallott arról, hogy Zalamegyében gyárakat, testületeket, szövetkezetet, egyeseket, megjelenéssel, buzdítással, tanácscsal, vagy pénzzel segített volna mostanság valaki ? Gyár nincs, a testületek alusznak, a szövetkezetek büszkék, az egyesek szemérmesek. Mindössze pedig nyomorultul tengődnek. Kevés akarásuk van az élethez. Nincs kezdeményezés, melynek innen kellene kiindulni. A polgármester ur akarja, hogy a nép munkához és kenyérhez jusson. De még a polgármester ur is csak a kezdeményezés előtt van. S aligha túl lesz rajta. Azt Is megmondom miért. Én nem kicsinylem ugyan a polgármester ur nagyságát, — de ő mégis csak ebben az egy városban előljáró. Avagy mondják meg őszintén azok az urak, akiknek szintén jogokban áll gondolkoznia nép nyomoráról és a pusztulásról ; akiknek az isten még nagyobb hatáskört adott születésűknél, nevöknél, hivataluknál, vagyonuknál s szerencséjüknél és ialán egyéb tehetségüknél fogva is; kiknek egy biztató legyintésére hit, remény és szeretet támadna a nyomorult nép szivében, s kikhez tapad a közönség, mint uszályos ruhához a por: mondják meg őszintén, elmennének konferencziázni ennek a pornak az érdekében a polgármester meghívására? Nem. Mert a polgármester kisebb ember. Mit akar ő kezdeni? Pedig rosszul teszik, ha sem magok nem kezdenek, sem a más kezdeményezéséhez nem csatlakoznak. Rosszul teszik, mert ennek a következő két oka lehet. Egyik az a kicsinyeskedés, mely a nagyot a kisebbel nem tudja összekötni. A másik ok az lehet, hogy nem érzik, smert nem ismerik a nyomort. Nem ismerik jpedig azért, mert nem jártak népszámláloskodni, s mig inasuk is talpig prémes :zeti egység kohóját, hanem az az ezerkezü művelet, melyet a hegyvidéki akczió fejt ki. Ha majd a pásztortűz elharapózik és hazafias lángtenger nyaldossa körül a Kárpátok egész koszorúját : majd akkor talán meggyőződnek azok is az akczió nemzet-forrasztó üdvéről, ki most Vagy hidegen vagy ellenséges indulattal nézik, •sőt hátráltatják a munkát. Ostobán könnyelmű hírlapírók antiszemita mozgalomnak bélyegezték az akcziót. Olyan ráfogás ez, melyben a pertidia ölelkezik a tájékozatlansággal. A munka ki fog terjesztetni hazánk összes havasvidékére, tehát oda is, ahol híre sincs se lengyel zsidónak, se zsidó vallású magyarnak. Mit keresne egy antiszemita mozgalom ott, ahol nincsen zsidó ? Külömben is, ki az antiszemita'? Erre tréfásan -azt szokás felelni, hogy a ki kelleténél jobban gyűlöli a zsidót. De a komoly felelet ez: Az antiszemita sajnálja a zsidók politikai, társadalmi, vallási emanczipáczióját és azt vissza szeretné •csinálni. Az antiszemitizmus: zsidóüldözés. A zsidók kizárása polgári jogokból; a jogegyenlőség megtagadása; a ghetto felállítása; a zsidók kikergetése muszka módon; a zsidó település megtiltása romániai módon. Nos hát ilyen az antiszemitizmus. De ha én fontosabb államfentartó tényezőnek mondom a földet, azért a mozgó tőkét s ennek alapján csatlakozom véleményemmel egy jogosult közgazdasági iskolához: ha engem azért antiszemitasággal vádolnak, akkor éu azt a vádat, bundában jár, a meleg thea mellett el sem tudják képzelni, tehát nem is hiszik, hogy a félig állatember viskójának a faláról virágillat és thea gőzölgés helyett csorog a penész a gyermek arczára, s mert sohasem jajdult fel a szivök, hogy ötvenöt ezer ember nagy ki évenként az országból, az éhhalál elől. Pedig nincs éhhalál. Csak szegénység. De mikor ez a szegénység olyan, mint a betegség, a megdermettség, az aléltság. Az alélt embernek, önmagának, már nincs akarata az élethez. A beteget nektek keli meggyógyítani egészségesek. Ezt a megdermedt testet nektek kell feldörzsölnötök, az elalélt embert nektek kell felráznotok, élő emberek. (Folyt, köv.) Borbély György. A maakaaélköíiség kérdéséhez. Abban, hogy a munkanélküliségen munkaadással kellene segítenünk, mindnyájan (a jobbak) egyetértünk. De ehhez nálunk pusztán nálunk Magyarországon ez idő szeriut már évenkint legalább százötven millió koronára van szükség, mely a legegyszerűbb befektetés esetén is csak évek multán, évek hosszú sora alatt tudna megtérülni. Hogyan lehetue ezen összegeket, ezen rengeteg összegeket pusztán a lelkes ujságcdkkek hatalmával a vagyonos osztálytól kipréselni ? Önként az még soha sehol sem ment. Erre a törvény kell, még pedig egy páratlanul vógrehajtatlan törvény, melyet a plutokratikus alapokra fektetett törvényhozásunk csak példátlan önmegtagadás árán lesz képes meghozni, mig meg nem győzzük, hogy ez oly befektetés is lehet, mely nekik biztosan i.amatostól megtérül. Vagyonos töldesuraink ós bankáraink évenkint ugyan tízszer ennyit fecsérelnek el haszontalan sőt nekik is káros kedvtelésekre, külföldi czikkekre és utazásokra, mindazonáltal borzong a hátuk, ha szóba hozzuk, hogy nekik kellene űnanczirozniok az inségmunkákat. Hozzávetőleges számítás szerin: 150 millió évi kölcsön előteremtéséhez minden milliós jövedelemből 50 százalékot, 600 ezeren felüli jövedelemből 40 sz.-zalékot, 200-on felüli jövedelmekből 30 százalékot, 100 ezeren felüliekből 20 százalékot, 50 ezeren felüliekből 10 százálekot kellene behajtani. Hogy ezen összegek legalább ötven évi törlesztés alakjából a jó lelkű adakozóknak megtérüljenek, mint hitvány ráfogást, megvetem. És ha én kimondom a zsidókról a magam jó igazságát épen oly őszintén, mint a katholikusokról és a protestánsokról : akkor ez nem antiszemita indulat az én részemről, hanem beteges érzékenység a zsidók részéről. Mi történik a hegyvidéken? Leszedik a gyümölcstárói a hernyót. Hát ne szedjék le? Intézményeket állituak a különben is tiltott uzsora további terjeszkedése ellen. Hát ne állítsanak? Segítik a gyöngét az erösebb elnyomása ellen. Hát ne segítsék ? A gazdasági és a kulturális élet hatékony eszközeivel magyarrá akarnak alakítani egy szláv törzset. Hát ne tegyék? A hegyvidéki akczió nem antiszemita mozgalom. Törvénytelenség, igazságtalanság, méltánytalanság ott egyetlen zsidóval sem történik. Konkrét panaszt Egán ellen még senki sem tudott emelni. E sorok irása előtt 376 hírlapi közlemény jelent meg ellene. De egyetlen betű sincs ezen nagy hajszában, mely kézzel fogható vádat tartalmazna. Midőn e sorokat irom, (lépett föl Egán ellen egyik alárendeltje. Ennek a vádjait pontról-pontra czáfolta meg a miniszter hivatalos adatokkal, De felekezeti szempontokkal még ez a magáról megfeledkezett tisztviselő sem vádolta Egánt. A hegyvidéki akczió egy népelem testi-lelki átgyúrása a rosz állapotból a jó állapotba. Alig képzelhető ennél érdekesebb művelet. Nagyon érdemes .volna, hogy minden müveit magyar szükséges lenne oly iaségmunkákra, az az oly alkotásokra azokat fordítani, melyek biztos jövedelmet hoznának és közgazdaságilag a nemzeti, termelést megfelelőleg fokoznák. Én az ily irányú feladatoknak 4 nemét ismerem. Ezek elseje a községeknek és aíok központi piaczai közti utaknak kipiauirozása kidombv>ritása ós kongó téglával való kiburkolása. Igy ugyanazon erővel legalább nyolczszor többet lehetne beszállítani a piacira. A második feladat a földek javítása olcsó mütiágya gyártással ós csatornázással. Igy mi is 14 hectoliter helyett 28-at termelhetnénk minden hectáron, akár a Németalföld. A harmadik feladat a közös vasútnak gabona magtárak és árucsaruokok ópitóse. Igy közvetlenné tenuők a fogyasztást és kiküszöbölaők az improductiv élősködóst. A negyedik feladat lenue a nép lakásainak az egeszsóg követelményeÍHek megfelelő kibimtóse, szárazzá tétele, kipadlózása szárító szellőző pléhkálvhákkal kéményekkel, köpó'ládákkal, bútorokkal való felszerelése, utczák udvarok be csatornázása és vizvezetekekkel való ellátása. Statisztikai kimutatások szerint az amerikai munkás négyszer annyit képes dolgozni, mint az európai, mert az európait a koplalás és a büdös lakás már eddig is ennyire elsatuyitotta. Népünk butasága ké'.sógbeejtő s desperál már felette a leglelkesebb tanító is. É;i ezt az orvosokkal egyetértőleg a penészes, büdös lakásoknak tulajdonítom, melyeknek levegője különösen az agyvelőre hat rombolülag. Ezen feladatoknak inigoldása biztos haszonnal járna és a haszou a lelkes adakozóknak ötven évi törlesztéssel még kauntostól is megtérülne, meit az utak használatáért az illető községek kocsi vagy igavonó állatok száma után minden különös kezelési költség nélkül mint űtvonók térítenék azt meg. A ciatornákórc és a műtrágyáért ha ahhoz olcsón lehetne jutni, szívesen fizetnének évi törlesztést a földtulajdonosok, a gabona magtárak ós árucsarnokok hisználati dijakkal jövedelmeznének, az utcza és házberendezésekórt vagyis egeszsegök helyreállításáért szivesen űzetnének ötven évi törlesztést mind azok, kik ily jótéteményben rószesülnóuek. Egyszóval csak egy jó törvény kellene és véga lenne a munkanélküliség borzalmainak! KuWna András. A KossaílHóta eredete. Tömörkényi István a Dugonics Társaság tagutóbbi ülésén érdekes adatokat sorolt föl a Kossuth-nóta eredetéről, melyekben kimutatja, hogy a szövege szegedi származású. A dallamáról már Káldy Gyula kimutatta, hogy a Rákóczy kor zenéjének egy szép maradványa. 1707 végén a ember megnézze, miként alakul át a pásztor földművelővé, a nyomorban sialődő élhető emberré, a szolga szabaddá, az elnyomott önálló lénynyé, a rutén magyarrá. Ilyen átalakulás vaa ott folyamatban. Néhány képet adtam erről a folyamatról, hogy aki meg nem nézheti, az is megláthassa. Azzel a hittel irtam', hogy ennek a nemzeti ügynek használni fogok. Miként emlitém: sok támadás intéztetett az akczió ellen. Tüzetes védelemben azonban nem részesült. Ennélfogva a magyar közvélemény nem tehette az ügyet magáévá, A támadások ellenszenvet keltettek. Elfogulatlan táborban is fölkeltették azt a gyanút, mintha sikerrel nem biztató működés folyna a hegyvidéken. Le tudtam-e győzni azt az ellenszenvet? Ba tudtam-e bizonyítani, hogy a működés reális? Oda tudtam-e terelni az érdeklődést? Tudtam-e egy kis lángot éleszteni a közönség szivében, hogy keblére ölelje ezt a mozgalmat és a magyar fajszeretet ügyének tekintse azt? Képes valék-e azt a meggyőződésemet az olvasó által is elfogadtatni, hogy közjogi helyzetünkben a nemzeti kérdésnek pozitív megoldását csupán egy üyen akczió képezi? Ezek a kérdések ólyomsulylyal nehezednek rám. Ha igennel felelhetnék; boldog ember volnék, mert elmondhatnám, hogy a népmentó munkában nekem is van egy parányi részem.