Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-21 / 47. szám

II. év. Zalaegerszeg

, 1901. november 21. 47. szám. Igy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJEL-EÜSTIIK: hetenként ostj-röRTöKiöisr ESTE. szegények. ii. Ha szivtelenségnek Játszik is, csak megmaradok az említett jelmondattal, hogy: a ki nem dolgozik, ne is egyék. Olyan emberi törvény ez, melynek megdöntésére nem nem szabad törekednie senkinek. Az ősibb időszakban, a délkeleti népeknél, hol a mesebeli manna hullott az égből, de valóságban is meglermette a föld maga magától, a mire az embernek szüksége volt; már ebben az ovidiusi aranyféle korszakban iskimondotta volt a törvényt a népnek elöljárója, hogy a ki nem dolgozik, ne is egyék. Kimondotta Pál apostol ezt a törvényt a modern műveltségnek hi rdetőjeként. A mi számunkra mondotta ki inkább, mint a saját korára. A művelt világ ennek a löivénynek az értelmében él. Ennek az értelmében kell élnie. A szabály alól vannak kivételek. Vannak herék és henyék, a kik dúsgazdagok, s megfordítva: a nyomor »''s éhség a barátja sok küzködő munkás embernek; — de rendesen mégis ügy vagyunk, hogy a ki dolgozik, szánt-vet és fákat növel, annak van kenyere, s szegények azok, akik kerülik, vagy keresve sem találják meg a munkát. A szegénység léhát csak eredménye a munkahiány bajának. Az első baj tehát nem a szegénység, hanem a munkahiány. A munkahiány az ok, a szegénység az okozat. Világos tehát, hogy ha a társadalom segilni ekar: az okhoz kell hozzányúlni s nem az okozathoz, a munkahiányhoz és nem a szegénységhez. A szegénységet egyenesen gyógyítani pénzzel és kenyérre], annyi mint a feneketlen kádat vizzel telemerni. Az alamizsnát nyert szegénység olyan, mint a Danaidák hordója

v sohasem telik meg. Kenyérrel és pénzzel segélyező Egyletek! Ti, Danaosnak buzgó, de sikertelenül buzgólkodó kedves leányai! Hiába tömitek szeretteiteknek a szájába a kenyeret és a tyukhust, hiába öntitek beléjök a bort: mindez csakúgy keresztül megy rajtok, mint az emiitett hordón a viz. Egyenek bár mindig: szegényeitek mindig szegényeknek sőt koldusoknak maradnak s töltsék bár a vizet szakadatlanul, a hordó mindig üres. Feneket kell tenni a hordónak, hogy ő is segítsen maga-magán. Alapot kell teremteni a szegény ember számára, olyat, melyre saját maga kezdhesse rakni a boldogságot. Meg kell szüntetni a rosz előzményt s megszűnik a rosz következmény; el kell távolítani a rosz okot s nem fog előállani a rosz okozat. Szür,'"sáák meg a munkahiányt s megszűnik az éhség. Vagypositiv mondva: adjunk munkát a szegényeinbernek s kettős vagyont adtunk neki: műveltséget és kenyeret. Azt mondtam az előző czikkben, hogy a Kenyér- és a többi ilyen egyletek álljanak össze s az adományokból, áldozatokból alapítsanak egy házi ipari műhelyt. Talán nehéz a gyakorlati megoldás? Nem az! Csupán a töprengést, a nagyzolást s a fényűzést kell félredobni s rögtön meg van a kulcs. Nem szükséges, hogy barátfai legyünk a túlhajtott, hnmanismusnak, hogy tükörpalotát építsünk a szegények számára. Csak egy világos, száraz és bőlevegőjü twrem kell. mas fundamentumon felépülhetne ipari műhely, "első fundamentumot tenné a Kenyér és a többi ilyen egyleteknek a kezdeményezése, közbenjárása, felügyelete, irányítása, a gyűjtött adományoknak kiosztása, vagy értékesítés után némi szerelvényeknek a megszerzése stb. A második alapot tenné e^z az egy nagy teremből álló helyiség, melyíjteHfilegajándékozhatná a jó ügyet a város, vagy egyes tehetős ember is, olyan, aki a dolgok mélyire tud látni s egy gazdag borravalót felcserélne egy ilyen telep ajándékozásával, — avagy tehetné egy más, nem ingyen, a munkák jövedelméből némi résznek a kikötésével. A harmadik alap legkönyebben sikerülne, legolcsóbb is lenne. Gondolom, szívesen megtenné a magas kormány, hogy egy házi ipari munkatanitót kiíizetne évi 3—400 írttal, csak egyszer, mert azután már a tanítványok közül is válnék egy-egy oktató. Ha valahol van szükség ilyenekről gondolkozni, a mi városunkban s a mi vidékünkön helyén van ez. Ez a vidék talán második az országban, hol a szegénység pusztító tüz módjára kezd harapódzni. Talán sok a születés és sok a halálozás, talán erőtlen a testi szervezetünk, lanyha a vérünk, gyenge az elménk, s nincs vezetőnk, nem jó az éghajlat rosz a közlekedés? Egyik-másik, vagy mindenik is lehet. J&haznr földön. Irta: Bartha Miklós. XXXIII. Elvérzós. »Legyen eszetek. Ott nem érti meg senki a nyelveteket. Nem lesz t< niplom, almi imádkozzatok. Nem lesz pap aki vigasztaljon. Még temető sem lesz, a liova a kis gyeimek alhantoltassék. Idegenek lesztek olt. Kihez fordultok tanácsért, igazságért, oltalomért? Mfglipnak és nincs kinek panaszoljatok, agyonvernek és nincs aki megbüntesse a gyilkost. Házatok nem lesz, hogy lepihenjetek. Nem látjátok 1óM észép hegyeiteket. A szomszédot nem fogjátok ismerni. Gyümölcsfájuktól ölökre megváltok; pedig apáfok ültette azt. Meglássátok : nem olyan lesz a forrás vize, mint otthon volt; a kő sem olyan lesz, a patak sem. Más virág terem ott a réten, más bogár mászkál a gyepen, más^ nap süt az égen. Ne ,, menjetek oda.« — Elmegyünk bánfönagyságos ur. Lesz ott nekünk hajlékunk is, tehenünk is, földünk is, gyümölcsünk is. Itt van az irás; Nyomtatva van, kép is van rajta. A csalogató egy kis füzet volt. Gzimlapján egy farm van szines nyomással, A kép hátterében csinos tornáczos ház, oldalt istálló, az udvaron baromfi, néhány tehéD, két ökör az eke előtt, két ló egy megrakott kocsival, oldalt virágzó gyümölcsfák, elől buza, zab, tengeri és lóher táblák kövér terméssel. A füzet leirja, hogy minden rutén család kap ingyen egy ilyen belső telket, külsőséget, melynek hossza két, szélessége egy kilóméter, két ökröt, három tehenet, két lovat a hozzá való szerszámokkal. A képen füstöl a kémény, rutén leány piros csizmában feji a tehenet, a ház előtt hársfa árnyékában ül a rutén gazda, kihez gömbölyű menyecske közeledik párolgó tállal. A rutén ember a menyerszágot sem képzeli ennél szebbnek. »De ez mind nem igaz. Titeket megcsalnak. Ez mind csak arra való, hogy megtöltsétek a hajót s kifizessétek a vitelbért. Ne higyjétek, hogy ingyen földet kaptok. Ingyen föld nincsen a világon. Telket, házat, barmot sem kaptok sem ingyen, sem pénzért, mert ott, a hóvá visznek, csak pusztaság van. Se falu, se város. A hajó kirak titeket* egy terméketlen, "sivár, kiégett tengerpartra. Aztán fütyül és odébb surran a nagy vizén. Ti a parton maradtok. »Alá is ut, fel is ut.« Csakhogy még ut sincs. Merre lesztek el? A mi pénzetek volt, azt elfizettétek a hajós kapitánynak. Eleségetek rég elfogyott a hajón. Nyakatokon a batyu, az apróbb gyermek, az öreg szülő. Hová, merre? Mert nem vár ám ott a parton senki reátok. Jól megértsétek, én mondom nektek. Kérdezzétek meg Beregben, hogy jó ember vagyok-e? Láttátok-e a szép kövér gulyát a névtelen havason? Láttátok-e a tiszta, csinos, olcsó állami boltokat? Ilallátok-e, hogy ezer még ezer rutén gazda szabadult meg két év alatt az uzsorától ? Hát azt, hogy száz meg száz ember telket, földet, ökröt vásárolt? Hát én mondom nektek, a kihozzátok is elmegyek, hogy ott is ugy legyen, mint Beregben, én mondom, hogy titeket most megcsalnak. Ez a kép a mi itt a füzeten van: hazugság. Éz a sok igéret; mind hazugság. Az a hajózási vállalat, mely vinni fog, csak azért alakult, hogy vigyen. Neki portéka kell. Ti lesztek a portéka. Ha oda értek, senki sem fog veletek törődni. A partról elindultak és mentek a merre a szemetek lát. Hová ? Órákig kóboroltak, mint a bitangba került jószág. Keresitek a falu tornyát, de nincsen sehol. Sütő kemencz'ében ha volnátok, ott sem volna nagyobb bőség mint azon a kiaszott pusztaságon. A forró nap kiszívja minden erőtöket. Asszony,gyermek vizért imádkozik. Forrást kerestek, nincs sehol. Árnyékot kerestek, az sincs. Mit csináltok azokkal, a kik ellankadnak, tovább vászorogni nem tudnak, kidőlnek a hőségtől, a szomjúságtól, a fáradságtól, az éhségtől? Ott hagyjátok a kopasz földön, hogy elpusztuljon, mint egy beteg kutya? Mivel hantoljátok el? Hol a pap, hogy beszentelje, hol a harang, hogv megszólaljon, hol a koporsó, hogy elfödjétek ?'Alig hogy ott hagytátok, már gyül a