Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-14 / 46. szám

6 MAGYAR PAIZS 1901. deczember 12. uj számozást a franczia norma szerint változtatták meg. A félévi behozatal e piaczra mintegy 50 vagonra, kb. 100.000 koronára rúgott. Az iivegbeüozatal lényegesen hanyatlott a nem pontos szállítás miatt. Ez a piaczot elidegeníti a magyar kiviteltől. A még fennálló, de nem szállított megrendelés mintegy 30.000 koronára rug. A zománczozott edénybehozatal szintén hanyatlott ebben a félévben és pedig főleg a német konkurenczia előrenyomulása következtében. A német gyárak, főleg a sziléziaiak egyre olcsóbbak lesznek, s jóllehet az itteni piaczon elismerik a magyar áru jobb minőségét, a fenforgó néhány százalékos árkülömbség a német konkurenczia javára szolgál. Igy magyar gyárakból e félévben mindössze '25.000 korona volt a behozatal. A czementbehozatal a mely most kezd tért hódítani, még kezdetleges stádiumban van. Árban és minőségben konveníál. Az itteni piaczon hordóban kívánják az árut; helyes volna, hogy mig a magyar áru teljesen bevezetve nincs,a gyár alkalmazkodnék az itteni igényekhez. Kátránylemezt eddig Németország szállított. Ebben a félévben vezették be a magyar árut, a melynek ára és minősége is konvenlál; több czég érdeklődött magyar kátránylemez iránt. Téli vasúti menetrend. Érvényes 1901. október 1-től. Indul ZaJaegersze O" Érkezik ó P ó. | p. Csáktornya felé { 4 5 59 52 8 14 24 | Csáktornya felől j Kisczell felé f l 9 4 29 12 8 5 39 45 } Kisczell felöl Kanizsa—Bécs felé • 6 11 2 8 42 42 33 30 8 1 4 9 05 57 01 47 ) 1 Kanizsa- Bécs felöl (A reggeli vonat csatlakozik a bécsi vonathoz, a déli vonat a bécsi és nagykanizsaihoz, a délutáni a bécsi és nagykanizsaihoz, az esti a nagykanizsaihoz.) Az aláhúzott számok az éjjeli időt jelzik -este 6 órától reggel 5 óra 59 perczig. Zalavármegyei Iparvédő Egyesület. A szabó iparról III. a női szabó. A jelen időben a női szabók száma igen csekély, mert ezen ipart manapság már igen kevesen tanulják meg a férfiak közül. Nagy tért hódítottak itt még a leányok és asszonyok; a mi van női szabó üzlet, az jobban kész ruha kereskedés, és a mi van női szabó, az nehéz megélhetésnek van alá vetve. Kezdjük először, mint fentebbb is jeleztem, hogy a nők nagyban űzik ezen ipart, daczára hogy ehhez semmi jogosultságuk nincs, anyiból, hogy hamár önálóan űzik ezen ipart, akkor tartsák kötelességüknek inagu kat önállósítani, és nem a másik tanult női szabót ipara előmenetelében hátráltatni; erre felhívjuk az I. fokú iparhatóság figyelmét, hogy az ilyen konti'rkodó női szabónőket, iparigazolvány kiváltására hiv ja fel, ugyan már az ipartestület több izben és több ellen megtette a följelentését, de csak ad akta maradt, mert ez már minden nagy városban megvan, és épp ugy szegődik azon tanuló varró leány, mint akár más nem heti tanoncz, mert mégis csak furcsa dolog hogy itt ezen varrónők felfogadnak tanuló leányokat díjazás mellett, dolgoztatnak ve'ük, és még sokszor házi dolgokat is végeztetnek és semmi nemű tagsági iparigazolványi dijjakkal sehova sem járulnak mint mink más iparosok, hogy még egy öltés munkát sem csinálhatunk mig kötelezetségünknek eleget nem teszünk, mig ők ezek alól szépen kicsúsznak. Második nehézségük, itt is az a sok bécsi és más külföldi felczifrázott, kész ruhák gallérok, kabátok, amik itt nálunk is vásárok alkalmával felbérelt üzletekben és a Bárány szállodában árusittatnak Honi ipar cégére alatt, pedig egy szála és egy öltés nincs rajt hazai. És a közönségünk siet oda vásárolni, mig helybeli nő szabóink küzdenek a megélhetésért. Mint egy mostoha gyermek el van taszítva, ugy ők is a párto ás tekintetébe; úrhölgyeink nagy lés/e Bécsi és Párizsi áruházakból fedezik toaletjeiket, mert az elegáns és finom; hogy is ne hozatn.ik, mikor ha körülnézzük úrhölgyeinket, jobban hódolnak az angol, franczia divathoz, mint a magyar nemzeti viselethez. Minden nemzetiség megtartotta magának nemzeti viseletét, csak mi hagytuk el és utánozzuk a más viseletét és igy már nem tudjuk hogy magyar-e a magyar vagy mi? Városunkban van3 nő; szabó,atöbbi női szabcnő, és számos varró leány. A nő szabók közül ki emeljük a Veinberger czécjet, kinek nyilt üzlete van mely még az 50-es években alapíttatott; dolgoztat állandóan 4—5 munkásnővel; ké3zit, utezai téli, lovagló, báli, menyasszonyi ruhákat, gallért, kabátokat, felöltőket, díszes és jó kiállításban, mivel hogy a női divat nagyon hamar változni tehát ennélfogva, munkájuk is van mindig. Raktáron fart szőrme gallérokat, kész kabátokat és ruhákat. Utánna jön Ellenbogen ki szintén már városunkban régen üzi a női szabó ipart, és szintén dolgozik 5—G munkásnővel. Készíti ő is mint a fenti ugvanazon dolgokat. Legújabb B. Magy László, kinek a neve még váiosunkban ismeretlen, amennyiben nem régen jött ide Budapestről, hol mint női szabász előkelőbb divat termekben működött; igen derék törekvő női szabó iparos; szintén több munkásnővel dolgoz k, Üzleti menetről az egyik női szabótól kérdeztem hogy megy az üzlet, azt mondja, hogy menne uram, mikor minden leány varrónő és minden házban varró leány van és csak elvétve jönnek ui nőink a tanult női szabóhoz — de állítása igaz, mert érezzük mi ezt a gazdaságban, hogy ma már alig van jó gazdaasszony : de itt csak a szülőt lehet okozni, mert vegyük: egy ieány, 6-tól 12 évig iskolába jár, 12 13 éves korátol be mén varrodába és ott tölti az ideit mig férjhez nem megy — hétfőtől vasárnapig, amikor délelőtt templomba, délután sétálni megy, igy az othoni dolgokban teljesen tájékozatlan, a féljenek nagy ámulatára ha szobát kell seperni cseléd, ha ruhát kell mosni mosóné és vasalóné kell, azért mert varró kisasszony volt; nagyon helyes és üdvösnek tartom a varrás megtanulását, mert szükséges, de csak annyit belőle, amit a saját szükségletére el kell készíteni és aztán ne mellőzze és nevegye lealázónak a kert, mező föld, szőlő müvelés, tehén és baromfi tenyésztést, főzést stb. egyéb háztartási dolgo'at, mert ezis fölér mindig a varrási keresettel és férjeik boldogulására lesznek. A női szabónők közül megemlítjük Medvéssinét, özv. Schlesingerné szül. Fucks Rezsint, ki igen elegánsan dolgozik, Czill nővéreket, Tiborcz Lujzát, Szécsenyi nővéreket, Berger nővéreket, stb. kik önállóan dolgoznak elegánsabb úrhölgyeinknek, megemlítjük Viola nővéreket mint fehér ruha varrónőket kik már nem egy menyasszonyi és uj szülött gyermek kelengyét készítettek városunkban. Van még számtalan vairó leány kik házakhoz híva napi díj mellett ós műhelyekben heti vagy havi díjazás mellett dolgoznak. Midőn befejezzük a ruházati vagyis szabó ipart, Isten áldását kérve kérjük minden egyes szaktársra és virágzást a szabó ipaira, Szaktársi üdvözlettel. Jácly rCároly férfi szabó A kiállítás. Örvendetes jelenségről adunk hírt. Iparosaink közül egyik másik kezd élénken gondolkodni, okosan, helyesen és lelkesen. Kezdenek gondolkozni a magyar ipar védelméről. Az nem baj, ha csak ketten — hárman vannak még. Utánok megy majd a többi is. — A helyi szabóiparosok elsőbb rendű emberei közül Mentes György és Jády Károly — nagyobb hivatalos czeremonia nélkül — már készítik a tervet, hogy városunkban a tavaszszal szabó-ipar-kiállitást rendezzenek. — Erős eszköze ez|a hazai ós helyi iparvédelemnek a külföldieskedéssel szemben. A mai viszonyok között szomorú helyzetünk fellendülésének ez az ábéczéje. Emlékezhetünk, hogy a Zalavármegyei magyar ipar védő egyesület téli közgyűlésén a Magyar Paizs szerkesztője iparunk védelmére ajánlotta a kiállítás tartását. A főbb szavú iparosok mint szakértők ellenezték, mert egy félév — ugy mondának — nem elégséges a készülődésre. Az ország több részén azután indultak meg s csináltak országos kiállításokat. Nekik elég volt az idő. Nem tudom megbuktak? nem buktak? De ez nem ellenérv. A kiállított iparezikk nem bukott meg. Megbukhatott a rendezés, a rendezéssel járó költség, a fényűző bolondéria. De az ipar nem bukott, az csak emelkedett Az ipar kiállításnál nem a szónoklat a fődolog, sem nem a megjelenőknek, a czilinder kalapja. Ha ostoba fényűzés nincs, sohasem bukik meg az a kiállítás. Arról volt már szó hogy helytelen, semmitérő az eddigi évenkénti tanonc kiállítás egy l ét napig egy eldugott utczaszögleten, melyről a szomszéd sem tudott. Nem elég a gyermekmunka kiállítása. Mutassák fel munkájokat a segédek is, a mesterek is. Volt arról Í3 szó, airól a kívánságról, hogv a helyi ipaitestület építésekor tekintettel kellett volna lenni, peisze ha több pénz lett volna, a iparosok anyági érdekeire Egy nagy termet kelett volna iá szánni a helyi czikkeknek mintegy piaczául. Azt is említette a -Magyar Paizs, hogy az ipartestületnek alapszabály szeiüleg is kötelessége tagjainak ipari működését szemmel tartani s a nyomorúságos helyzet javítására tanácscsal, tervezettel, javaslattal kell előállani s általában el öl járni. Jel teszi a szabóiparnak az a pár embere, ha nem vár sem tanácsot, sem kalácsot, sem előljárást. Sohasem halad az ember addig, amíg meg nem indul. A zalaegerszegi szabó ipar meg fogja mutatni a közönségnek, hogy felesleges külföldről hozatni ruhát. Meg fogja mutatni, hogy nagyobb költség nélkül is, fontoskodó nagyképüsködés nélkül is lehet kiállítást tartani, előbb csak egy ágból, azután minden feléből, — előbb csak egyszerűt, azután nagy szerűt, Nemes és haísfias munkájoknak segítségére lesz az iparvédő egyesület is, a Magyar Paizs is. 33- G-^r. „Zalaegerszegi közp. főzésért, szövetkezete Szüretelő szövetkezet (56. Folytatás.) Ennek czélja az, hogy több szőlős-gazda szüret előtt összeáll a végett, hogy termésüket akár egy bérelt helyiségben, akar egy e czélra készített helyen jobb gépek segítségével közösen leszüreteljék, lehetőleg minél nagyobb mennyiségben egyenletes minőségű mustot, vagy bort állítsanak elő, s azt lehető legjobb áron értékesítsék. Az ilyen szövetkezetnek igen csekély tőkére van szüksége, mert lehetőleg minden eszközt, présházat, pinczét bérel, legfeljebb egy pár szőlő-sajtót és borfejtő-gépet szerez be. Működése évenkint csak néhány hónapig tart, s igy állandó tisztviselőkre sincs szüksége. A termelők kötelesek termésüket zuzatlan állapotban a szüretelő helyre szállítani, hol az^ osztályozás és lemérés után azonnal feldolgoztatik. Szüretelés előtt a szövetkezet által megválasztott bizottság a szőlőket bejárja, s mindegyik társuk szőlőjét megfelelő osztályba sorozza. Ezen bizottság azon tag szőlőjének átvételét megtagadhatja, ki szőlőjének megmunkálását vagy kellő gondozását elhanyagolta, vagy szőlője éretlen, rothadt, vagy fürtjei penészesek, melv szőlő az egész készlet minőségére hátrányosan hatna. Végül 5. Alapitható oly borértékesitő és pinceszövetkezet, mely a fentebb részletezett válfajokat mind magában foglalja. Az ily szövetkezetek megalakítása nagyobb nehézséggel nem jár, mert az alapszabály mintát a földmivelésügyi m. kir. miniszter ur elkészítette, mely alapszabály minta valamennyi azon törvényhatóságnál és gazdasági egyesületnél, a melyeknek területén a szőlőművelés van, továbbá a gazdasági bizottságoknál, közgazdasági előadóknál és állandó gazdasági tudósítóknál és végül valamennyi állami vinczellér iskola igazgatóságánál, s a szőlészeti és borászati felügyelőknél ingyen kapható, s az emiitett szakközegek minden ide vonatkozó kérdésben bárkinek készséggel adnak felvilágosítást. Ezen alapszabály mintát alább egész terjedelmében közöljük.