Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-14 / 46. szám

II. év. Zalaegerszeg, ÍSOI. november 14. 46. szám. Egy évre 4 korona. Tél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirde) tése féláron: egy old. 20 K Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-n. 25. MEGJELENIK HETENKÉNT CSXJTÖIRTCDKÖIN" ESTE. i szegények. Még nem csikorog a hó, de már hideg van. Már fázik a nyomor. S csakhogynem ordit az éhség. A szegény háromszorosan szegény, amikor tél van. Ruhája sincs, tüze sincs, kenyere sincs. jf Gazdag emberek, segítsetek a szegényen. Adjatok neki fát, ruhái, kenyeret. Hogy ne haljon meg éhen. Ezt kéri tőletek az emberi érzés. De ti gazdag lelkek, igy ne segítsetek a szegényen. Adjatok alkalmat rá, hogy a kenyeret, a ruhát és a fát maga szerezhesse meg. Hogy megtudjon élni. Ezt parancsolja nektek az emberi gondolkodás. A jóőzivüek szövetkeznek a dús gazdagokkal s ellátják a szegényt máról holnapra kenyérrel, hogy ne haljon meg. De életet ezzel még nem adnak neki. Mert munka nélkül nincs érdem, érdem nélkül nincs szabadság s szabadság nélkül nincs élet. Adjatok munkát a szegénynek, ti jó lelkek. S ne bánjátok, hogy »a ki nem dolgozik, ne is egyék.« Nemes asszonyok, olvadékony szivü egyletek ! Ne vegyétek ezt magatokra nézve szigorú kritikának. A ti lelketek nemes, szivetek érzékeny, s érzésetek finom. Az Isten teremtett úgy, hogy hamar megérezzétek a más nyomorát, rögtön letörüljétek a könyet, pillanatnyi segélyt nyújtsatok, okoskodás nélkül. A Karácsonyfregyletek, a Kenyéregyletek, a Szegényegyletek,aKanukaegyletek, a Rongyosegyletek megannyi édesanyák. Ki hibáztatja az édes anyát, ha szereti a gyermekét? S ha túlságos szeretetből érzékeny gyöngédségből, okoskodás nélküli kedvességből elkényezteti fiát: a szeretet e bűnét ki rója fel az anyának? Jók vagytok anyák! szívesek vagytok. Egyletek! szeretetre és tiszteletre méltók vagytok mindnyájan, mikor megsimogatjátok a gyermeket, enni adtok az éhezőnek, felruházzátok a ruhátlant, hajlékba fogadjátok a hajléktalant. Ez a sziv humanismusa. De mégis jobb, ha nem kényeztetjük ! el a gyermeket, s nem étetjük a társadalom szegényeit ugy, mint a verebet. Mert az értelemnek is van liumanismusa. A társadalomban annyi a here! Ne szoktassuk még a szegényeket is a henyélésre, az ingyenélésre. S főképen, az isten szerelméért! ne osztogassunk alamizsnát a magyarnak. Azt véljük, hogy életet adunk neki ezzel: megöljük vele lelkét, a büszkeségét, a szabadságát. Ha anyagilag koldus, ne tegyük koldussá erkölcsileg is. Ne tegyük rabszolgává. Ne koldus-kenyeret adjunk a szegénynek; adjunk férflu-mulikát. A kenyeret ingyen osztogató egyletek alakuljanak át munkátadó egyletekké. Annyi fáradtsággal, annyi költséggel, annyi emberbaráti szeretettel, annyi nemes indulattal, a külön egyletek összefogódzkodásával fel lehetne állítani egy nagy mű, helyt, hol a város szegényei, nyomorékjai, ifja, örege munkálkodhatnának elég jó | kedvvel, megszerezhetnék életmódjukat könnyűséggel és megelletnék kenyeröket tisztességes önérzettel. Házi ipari tanfolyamnak, vagy telepnek is elnevezhetnök aztán. A ki ide nem j "ne el a szegények közül, anna!fcscs^5jra£*i]ondn?.ók Pál apostollal, hogy. »AlrrTÍem dolgozik, az ne is egyék.» Borbély György. Közigazgatási bizottsági ülés, Zaiamegye közigazgatási bizottsági Dr. Jankovich László grói főispán elnöklésével f. hó 12-én i Jutotta havi ülését. Az alispáni jelentés szerint, a hasznos háziállatok egészségi állapota, habár a sertésvész apadóban van, teljesen kielégítőnek nem mondható, amennyiben a vármegye nóhánv községében a lépfene, veszettség, rühkór, serczegő üszög és sertésorbóncz még mindig uralganak ; a [sertésvész, mint fenritebb is említve van apad, mert jelenleg csak 13 község van zárlat alatt. A most felsorolt s más szórványosan előfordult állati betegiiléseknél a szabályszerű gyógyés óvintézkedésekjpontosan foganatosítva voltak. A közgazdasági viszonyokat illetőleg a vntési munkálatokkal elkészüld k s a veté ek nagyobbára jól keltek és szépen is zöldeínek. Az őszi buza és rozsvetésekben néhol férgek és rovarok eléfí sok kárt okoznak ; egyes helyeken az ege. rek is, habár csak kisebb mértékben pusztítják a vetéseket. A .szüret befejeztetett elég jó eredménynyel. Takarmánynemüekben és szalmákban több helyütt hiány mutatkozik, előnyös a jó időjárás a legeltetésre, mert a legelőre járó marhaállomány még mindig talál táplálékot, mely körülmény, tekintettel a silány takarmány termésre, a teíeltetést nagyban megkönnyíti. A pénzügyi administrafió terén fennakadás nincs, — a különböző köztartozások behajtása a legnagyobb erélylyel folyamatban van s remélhető, hogy az év végéig a köztartozások jórősze befizetve lesz. A vái megye területén október hóban élőfordult tüzesetek közül ez ideig bejelentetett 15, Khazár földön. Irta: Bartha Miklós. XXXII. Az eivérzés. Minél tömegeseiben árulóioltak he Galicziából, annál nagyobb méneket öltött a ruténkivándorlás. A betolakodók kinyomták helyükből a benszülötteket. Ez a folyamat három évtized óta tart. A sorvadás fokozatosan és vidékenként vett erőt a népen E miatt nem okozott feltűnést. Egy khazár kiszorított az ősi tűzhelyről négy-öt íutént. A khazár mindenütt mutatta magát, minden üzletnél megjelent, minden vállalatnál közreműködött s ezzel megötszörözte önmagát. Papnak, tanítónak leltünt a népdeficzit. Fínáncznak, közigazgatásnak, bíróságnak nem 1ünt lbl, meit ennek az aktája szaporodott a khazárok szaporodásával. Most már hatvan ezerre teszik az ÉszakAmerikai Statusokban letelepült rutének számát. Egyik másik lelkes pap utánuk ment, hogy egyházilag és iskolailag szervezze őket, megőrizze emlékeiket és ápolja ragaszkodásukat a magyar haza iránt. A kísérlet meddő maradt, mert a rutének időnap előtt áldozatául estek a kiterjedt pánszláv agitácziónak. Ezt az agitácziót melegen istápolja az orosz dip^tmáczia. A vezéreket pénzzel látja el. Elszakadt népünk közé jól fizetett papokat küld Iskolákat állit. Ügyes-bajos dolgaikat ellátja. Érdekeiket az orosz konzulok felkarolják. Munkához segítik a népet. Szervezik a szegényügyet és a betegápolást. Ilyen gondozással szemben a mtén lelkész, a ki csak ideális hatásokra dolgozhatott, eredmény nélkül tért vissza hazánkba. A szegény ruténnek Amerikába kellett menni, hogy hazája ellenségévé legyen. Beregben az Egán akcziója óta megszűnt a kivándorlás. Ez a tény minden statisztikai adatnál jobban beszél. A munkanélkül szűkölködő népnek Egán munkát adott. Télen át utat építtetett a Bereg és Máramaros között fek^ő vízválasztón. Az ilyen feladat nehézségeit csak az tudja mérlegelni, aki már fáradozott abban, hogy valahová ut építtessék. Beleszól abba egy néhány főszolgabíró, egypár alispán, két közigazgatási bizottság, két vármegye, két főispán, két minisztérium, két állammérnöki hivatal és ezeknek összes pereputtya. Azonban az ut megépült. Nyáron át mezőgazdasági munkásokat helyez el Egán különböző urodalmakban. Csupán Mezőhegyesen hatszáz rutén munkás volt a mult nyáron elhelyezve. Egyelőre nehezen ment a dolog. Mezőhegyesen panaszkodtak, hogy a ruthén nem válik be. Nem is csoda, hiszen alapjában véve, a rutén erdőmunkás. De Egán odautazott. Bendbe hozta a táplálkozási viszonyokat. Gyöngéd elnézésre biita az uradalom igazgatóságát. Olyan munkát kért ruténjei számára, ami nekik kevésbé szokatlan. A pán főnagyságos ur látása kedvre derítette őket. Érezték, bogv ott sincsenek elhagyatva; hogy az ő jó urok ott is gondoskodik róluk és mindennek a hatása az lett, hogy négyötöd része a munkásoknak bevált és az uradalom olcsóbb munkaerőhöz jutott, — Az idéu nyolczszázan mennek Mezőhegyesre. De Máramarosban nagy mértékben foly a kivándorlás. A hegyvidéki akczió ott csak most veszi kezdetét. Százával jelentkeztek a községek hitelszövetkezetek és áruraktárak alakítására. A lelkészek itt is hajlandók a munka élére állani. Azonban a közigazgatás részéről nem igen tanúsítnak meleg pártfogást. Megvannak anélkül is. Kivált az áruraktárak ellen emelnek kifogást,, mert ezek — szerintük — me^ievö kereskedéseknek okoznának káros versenyt. Az Egán kitartása elöl kissé meghátráltak. Legújabban megnyugodtak az áruraktárak felállításában is, de azzal a furcsa kikötéssel is, hogy ezek csak bizonyos meghatározott czikkek darusításával foglalkozhassanak. Ravasz ostobasággal olyan áruezíkkeket jelöltek meg, a minőkre; a népnek nincsen szüksége. Mármarosban azt hiszik, hogy ez jogos védelmea meglevő khazárboltoknak. Pedig ez kirdlttdgr in optima forma. Tehát egyik neme a mi híres liberalizmusunknak. Az országvédö és orsz'ig