Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-14 / 46. szám

6 MAGYAR PAIZS 1901. deczember 12. melyeknél az összes kár 17979 koronát tett ki*: ebből biztosítás által megtérült 10288 korona. A személy és vagyonbiztonság, — apróbb lopási és tolvajlási esetek kivetelével — melyeknek tettesei legtöbb esetben kinyomozva az illetékes hatóságoknak feljelentettek, — eiőszakos módon veszélyeztetve nem volt. A csendüli őrjáratok letartóztattak hatósági közegek elleni erőszakért 6, az ember élete és testi épsége elleni cselekményért 13 embert, lopásokért 22. vagyon elleni cselekményért 3 egyént, továbbá különböző kihágásokéit 4 egyén vezettetett elő az illetékes hatóságokhoz. Barcza László indítványára a közigazgatási bizotts-ág Skublics Jenő bizottsági tag halála felett mély részvétét jegyzőkönyvileg megörökítette és erről az özvegyet értesítette. Brunner Gusztáv s/oboticzia anyakönyvvezető helyettes tiszteletdíját a bizottság 500 koronában kéri megállapítani; a lenti anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé Kozma Mór segéd jegyzőt hozza javaslatba. Felszólalás folytán megkeresi a bizottság a szombathelyi vasúti úzletvezetőséget, hogy intézkedjék arra nézve, hogy a személyvonatok közvetlen a felvételi épület előtt álljanak meg s az utazó közönségnek a vonathoz való könyebb juthatását ezzel megkönnyítse; upyancsak megkeresi a posta- és távírda Igazgatóságot az iránt, hogy a helyi érdekű vonaton a mozgóposta kezelésére szakképzett egyéneket alkalmazzon, hogy ez által a postai küldemények gyakori eltévedése és késedelmes kézbesítésének eleje vétessék. A körmend—muraszombati h. p. vasút köziigazgatási bejárásához a közigazgatási bizottság Deák Mihály bizottsági tagot és Lányi Kálmán kir. főmérnököt küldi ki. Igán ide emléke. Üdvözlő iratot kaptunk Nagykanizsáról, hogy az Egán emlékét ébren tartjuk s gyűjtésre hívjuk fel a közönséget. Ugyanonnan irják, hogy a Lőrinczy Géza polgáriskolai tanár buzgó indítványára szép koszorút küldöttek volt az Egán ravatalára s Lőrinczy tanár az emlékre való gyűjtést is megkezdette már. A kiben él a kegyelet s a magyar hazafiság, az emlékre szánt összeget küldje Nagykanizsán Lőrinczy Géza tanárhoz, vagy Egerszegre a szövetkezethez, akár a Magyar Paizs szerkesztőségéhez. A zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet 5 koronával megkozdte az adakozást. Hozzájárultak még: Dr. Kele Antal 5 kor. l'etőti János 60 fill. Nagy Károly 1 kor. Diernbek Károly 1 fenntartó nemesség kiváltságainak még az emlékétől is fellázad minden hű liberális kebel. Pedig az a kiváltság rég letűnt. Maga a nemesség mondott le róla, külső kényszer nélkül. Maholnap letűnik a nemesség is és a líberálizmus gondoskodni fog sirgyalázó epitáfiumokról. De a kazárkereskedő egészen más. Azt óvni kell a versenytől. Ha a liberális felfogás ennek az érdekén ejt csorbát: akkor fordítsunk egyet a liberális köpenyegen. Keressünk formulát, hogy adhassunk neki kiváltságot. A köpenyeg béllése konzerváló jelszavakat is tartalmaz. Hol az a béllés? »Gondozzuk a meglevő existencziákat!« Tehát védjük a kazár-kereskedést. Bizony kerékbetört fogalma ez a kereskedésnek és megbélyegzése ama szép és czivilizátiorius mesterségnek. Megvenni a bocskortalpat, a savanyitott uborkát, a petroleumot, az ekevasat és eladni ötszáz perczent nyereséggel; eladni hitelbe, hogy az ötszáz perczentből ezerötszáz legyen. Arra utazni, hogy a rutén megittasodjék s részegfővel ostobaságokat csináljon és ennek a révén elliczitálni feje alól a párnát, feje fölül a hajlékot . . . Pihá! . . . Mióta nevezik ezt a gaz uzsorát kereskedésnek?! És micsoda közgazdasági, politikai, erkölcsi törvény alapján érdemes ez az áru-uzsora nemcsak védelemre, de még privilégiumra is ? Azalatt pedig, mig az elvi harcz foly Egán és a vármegyei intéző körök között, megérkezik Budapestre egy szomorú vonat. kor. Lóriyav Ferenc 1 kor. Németh József 1 k. 10 fill. Csiszár József 1 k. N. N. 60 fill. Borbély György 1 k. Kleinhenpel K- 1 K, Hegedűs J. 1 K 20 fii. Együtt 19 k. 50 fill. A gyűjtés központja a szövetkezeti boltban van. A magyar Paizsban levo kimutatással onnan küldik fel időközönként a Magyarország szerkesztőségébe, hol a gyűjtést legalább megkezdették. Nemzeti életünk fejlődésének egyik sarkalatos köve a közművelődés. De nemcsak nemzetünket, hanem általában a művelődési körülmények között levő emberiség egyetemét ma már arra nagy fontosságú irányelv vezeti, hogy nevelés által az egyedek mindenike tehetségét saját boldogsága mellett az egész javára törekvő munkásságban érvényesítse. Ez az irányelv természetes kialakulását teremtette meg az egyéni érvényesülés szabad versenyének. Az élet forgatagában az egyesek küzdelmét, a hol a közérdek javának nemes ezélja tehetség mellett erőt kitartásban, önmegtagadást türelemben és minden szép s nemes iránt való lelkesedést kíván. Az egyesek közérdekű munkája egészséges közszellemet teremt és az egymásra hatást gyakorló sajátos szokások, erkölcsök, tradicziök nemzeti életet biztosítanak. Nemzeti életet, a mely annál maradandóbb, minél inkább áthatja a nemzet egyedeit kitartó munkásságban és erényekben a közösség testvéries érzete. Az egyedek közös czélra törekvő küzdelme tehát nemzetek küzdelme is szellemi fegyverekkel. A mi nemzetünknek is részt kell kérnie eme küzdelemből. Mindnyájunk egységes törekvésének oda kell irányulnia, hogy e küzdelemhez szükséges szellemi fegyvereket Hazánk minden fia a köz- és saját javára használhassa. Támogatnunk, segítenünk kell egymást, hogy az erők kialakulhassanak és ellenálló képességüket kifejleszthessék. Az egyosek ereje az egyesületi szervezkedésben érvényesülhet leghasznosabbak a köz javára. Ez a körülmény adott úgyszólván minden közszolgálati foglalkozás érdekeinek megfelelő egyesületi szervezkedést. Sőt az egyes foglalkozási ágak helyenkint külön vált, de egymás működését figyelemmel kísérő egyesületi szervezkedést tettek szükségessé. Természetes tehát, hogy a közművelődésnek is, mint egyik legvitálisabb érdekű nemzeti ügynek meg vannak a maguk egyesületei. Mi a közművelődés alapjának, a népműveltségnek állunk szolgálatában és hogy működésünk mentől sikeresebb legyen, egymás tapasztalataira van szükségünk. A nevelés terén elveket, iránveszméket hozunk felszínre, hogy azokat megállapoA kormány már megkapta Máramaros fölterjesztését, hogy ott mások a viszonyok, mint Beregben ; ott csak cum grano salis vau szükség áruraktárakra; ott a kazár üzérkedés nem ütött veszélyes arányokat; a bevándorlás ellen is megtHetett minden óvintézkezdés. Kivándorlásról pedig szó sincs. A szomorú vonat azonban megérkezett. Egán előre tudta, hogy meg fog érkezni. Jelentést is tett arról a belügyminisztériumban. Intézkedett is a belügyminisztérium, hogy ha ruténvonat érkeznék, egyelőre ne továbbítsák. A vonat megérkezett, Kétszázhetvenöt rutén ült benne, férfi, nő és gyerek. Öregasszonyok, szoptatós asszonyok, serdülő leányok, mezitlábos gyermekek. Ökörmezőről, Kalocsalázról. Szinevérpolyánáról jöttek. Tehát Máramaros megyéből. Braziliába mennek. A mult héten is elment egy szállítmány. A jövő héten is indul egy. Pedig a jelentés szerint kivándorlásról — a preventív intézkedések után — szó sem lehet. A föltartóztatott vonat tartalmát a belügyminisztérium rendőri osztálya a dologházban ürítette ki. Itt a rutének lakásban és élelmezésben részesültek. Egán a kormánynál alkalmazott rutén tolmácsot kioktatta a mondani valóra és a dologházba küldötte. Eközben sürgönyözött legékesebben szóló lelkészmunkatársának Beregbe, hogy jöjjön azonnal. De a tolmács kísérletezése sikertelen maradt. Másnap a megérkezett lelkész dásaink folytán esetleges kinövésektől teljesen megtisztítva adhassuk át a közhasználatnak. Kérdem: Eleget tesz e minden egyesület kötelességének ? Feleletem rá — hogy igenis, nem is. Hogy valamely egyesület, mely a népműveltségnek szolgálatában áll, eleget tegyen, nem elég az ha évente egyszer vagy kétszer összejön egyes dolgok lemorzsolása után Istea veledet mondva szétoszlik, de szükséges hogy azon dolgokat, melyeket végez, örökösitse meg. Szükséges hogy szervezzen, hogy szervezzen oly lapot, mely a megye összes tanügyi dolgait magába foglalja. Mi egy tanügyi lapnak a feladata, hivatása ? Az, hogy az ne. csak a tanítóknak, de a művelt társadalomnak is becses lapja legyen. Mi sem áll oly közel a nemzethez s a társadalomhoz, mint saját kulturája, s ennek kezdete az iskola, mely éppen oly nélkülözhetlen a szellemi életre, mint a levegő a testi élet fen'artására, és a mily mérvben a nevelésügy fontossága a nagy közönséget áthatja, oly fokban emelkedik és fog emelkedni a tanitók tekintélye. Két tényező határozza meg a tanitó tekintélyét. Egyik a közönség műveltségi foka. Csak müveit közönség kép s felfogni azon megbecsülhetetlen szolgálatot, melyet a tanitó teszen a társadalomnak s csak művelt közönség tudja azt méltányolni. De a tanitó tekintélyének másik tényezője magában a tanítóban rejlik, ez a tanitó szivnemessége, képessége, a melyek őt mindeuki előtt érdemessé teszik, minthogy ez képezi az ő egyéni belértékét. .Mind az, mivel a tanitó belértékét növelheti, fokozza tebátaz ő tekintélyét és minél jobban igyekszik migát környezetében érvényesíteni, annál több műveltséget áraszt reá s annál ragaszkodóbb és tíszteletteljesebb lesz iránta az ő környezete. A jó cselekedet szeretettel párosulva, előbbutóbb viszonzásra talál; de hogy jót tehessünk, magunkat kell előbb kiművelni, meg kell szerezni az ismereteket, hogy megtanuljuk és felismerjük miképen cselekedjünk jót. Ily ismereteket a tanitó vagy tudományos foglalkozás által, vagy a kartársakkal való gyakoribb érintkezés utján szerezhet magának. A tanitói közszellemnek kell kifejlődni, mi ha az egyeseket áthatotta, felemeli minden tagnak lelkületét és a közös eszme oly központi világosságot fog mindenkire árasztani, melynek fényével ugy az életnek, mint szakmunkájának leghomilyosabb pontjain sem fog eltévedni. Ez a hivatása a tantestületnek és munkájuk összefoglalatínak — a »megyei tanügyi<r lapnak. (Perlak). Kecsethy Gyula áll. tanitó. Sok szó eshetnék egy tanügyi lap megindításának az eszméjéről. Először is azt kell mondani rá, hogy szükséges, mert védeni kell a tanügyet s a tanítóságot, s nem igen sok szerv van a társadalomban, aki és ami védelmezi őket. Ha néha előtör is egy-egy orgánum, idővel átlátja hogy a tanitók védelmezése kellemetlenül érint egyik másik felebbvalót.. S kezd metamorphosison próbált a szivükre beszélni. Nem használt. Ők mennek. Ezalatt Egán utmunkát eszközölt ki a kereskedelmi kormánynál. Programja szerint kibérelt volna egy szerfölött nagy és most üresen állá kőistállót — mely az építendő ut közepén fekszik — a Schönborn-hitbizományi uradalomtól a családok téli elhelyezésére. Saját felügyelete alatt főzetett, süttetett volna az asszonyokkal. A munkaképes férfinak 80, a nőnek 60, a gyermeknek 30 krajezár napszámot és élelmet állapított meg. Harmadnapon Egán megjelent a dologházban. »Térjetek vissza!« — Nincs hova. Mindenünket eladtuk. »Munkát adok nektek a télen. Hajlékot is, élelmet is. Öt hónap alatt a férfi gyűjt 112 forintot, az asszony 84-et, a dolgozó gyermek 42-öt. Pálinkára, dohányra, ruházatra ebből elfogy valami. De marad egy családnak 200 frtja. (Ez november elején volt.) Tavasszal visszavásároljátok házatokat. Beáiltok a szövetkezetbe. A kinek szüksége lesz, pénzt kap onnan, hogy gazdaságát fölszerelje, Az a pénzetek is megmarad, a mit most az útra visztek. Állami tehenet is kaptok, ügy mint Beregben és legelőbérletet a kincstártól. — Nem térünk már vissza, megyünk Braziliába. (Folyt, köv.)