Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-07 / 45. szám

2 ~ szinpompáju virág életczélja a szép szemléltetése, a gyönyörködtetés, már ez is aestetikai, ideális hivatás, mennyivel inkább van magasabb e.thicai ezélja, rendeltetése a természet legremekebb alkotásának az emberi nemnek. Oly felséges látomány a világ, hogy ha azt nem apródonkint tanulnánk megszokni, vagy megismerni, hanem egyszerre tárulna elénk: hozzá fogható isteni szépet semmi képzelem nem produkálhatna. Nincs emberi fantázia, a mi azt szebben, jobban és tökéletesebben megalkotta volna; a nagy ellentétek isteni logikája remekelt, mikor megteremtette — ezt az örökkétartó harmóniát, a hol a végtelen nagy a megmérhetetlen parányisággal, az ijesztő rút a fenséges széppel, a titáni erő a legsilányabb gyöngeséggel, a sötétség a fénnyel, a legtökéletesebb a legidomtalanabbal, a fogékony vagy légnemű testek a szilárd testtel, a kártékony a hasznossal, a hideg a meleggel, az egészség a betegséggel, a halál az élettel, a jó a rosszal képez egészet. Mily unalmas, egyhangú, sivár lenne a mindenség ellentétek nélkül; mit érne a világosság, ha nem lenne sötétség, mit a szépség, ha nem volna rútság, mit az erő, ha nincs gyöngeség, mit a melegség, ha nem lenne hideg, mit a nagyság, ha nem lenne parány, mit a nyugalom, ha nem volna küzdés, mit érne az élet, ha nem volna halál; egyiknek értékét, a másik adja meg s az ellentétek ez örök gigászi harcza tartja fenn, élteti a mindenséget oly fenséges örök isteni törvények szerint, melynek mélységes titkait, egyensúlyát emberi logika felfogni soha sem képes. Két ellentétes villamos erő a plusz és minus vonza egymást s egyesülve okoz nagy eredményeket. Maga az ember is ellentétek szüleménye: a zordon erő s angyali gyöngédség egyesülése hozza létre. A férfi az ő mogorva, erős, daezos negativ természetével, durva testalkatával visszataszító; de minő felségesen harmóniái vele a finom, gyöngéd, az ölelni, szeretni termett bájos női lény szilfid termete; az ellentétes tulajdonságoknak mily óriási erős kapcsa fűzi össze pillanatban Gottesmann hadveEérnek érzi magát a ki csatát nyert. Zélig tagad. Gottesmann vádol. Zélignek mentő .gondolata támad és igy szól: »Igaz-e, hogy a munkácsi szesz foktartalma 79 ?« Igaz, feleli Gottesmann. »Igaz-e, hogy a dolinái szesz csak 76.06? — Igaz, feleli Gottesmann. »Akkor hát mérjük meg. Ha 79, akkor munkácsi [és nem csempészett: ha 76.06, akkor dolinái.« — Helyes beszéd, mérjük meg, mondja diabolikus mosolylyal Gottesmann. A mérés 76.06 fokot mutat. Gottesmann sürgeti a jegyzökönyvet A jegyzőkönyv megállapítja, hogy a kis hordóban levő szesz csempészett áru. Gottesmann aláírja a jegyzökönyvet, mint szakértő és késznek nyilatkozik hitet tenni rá, hogy csakugyan csempészett áru. Aztán megsemmisítő pillantást vet Zéligre. Katz Zélig pedig kiegyesedik e válságos pillanatban, merően a szeme közé néz Gottesmannak •és igy szól: »Megesküszöl-e a Jehovára, hogy ez' csempészett szesz ?« — Megesküszöm. »A mit mondasz, azt te megbánod és elfogod tagadni.« — Nem bánom meg. Ez az igazság. Nem fogom eltagadni soha. »Még egyszer ismételd, hogy ez itt csempészáru.« MAGYAR PAIZ

S e kettőt egy termékeny boldog házaspárrá; az erő megleli harmóniáját a gyöngédségben, a gyöngeség pedig az erőben, egymásban megismerik önmagukat, kiegészítik, kiegyenlítik egymást. Most már ha az ember ezekbe a megfoghatatlan csodákba bele képzeli a maga parányi életét és nagyon szerény, gyönge kis logikáját, be fogja látni, hogy minden bölcseleti rendszernél többet ér a megnyugvás a világ-szellem rendelésében; a gőg, az ostoba elbizakodottság, a pökhendiség az éretlen önző emberek sajátja, a kik csak magukkal foglalkoznak s az állati ösztönök rabjai: »quae natura prona, atque ventri obedientia finxit.* Szánandó téveteg lelkek, az emberiség hulló csillagai és a szerencse futó bolondjai. Ki mondja azt, hogy annyi gyarló, szenvedő lény között okvetlen szerencsésnek kell lenned. Ha királyságról álmodol, a herczegi bíborban is szerencsétlen vagy; ha gazdagságot keresel, gondokkal teli — keserves életeden át csak jobban kínoznak a szaporodó milliómok s mint a mesés gazdagságú Crösust a máglya, megemészt téged is a kiolthatatlan kincsszomj s gyötrelmes lesz rád a végóra halálküzdelme. Ha diesősségre, hatalomra vágvakodol, kigúnyolnak a világot uraló Rámzes királyok össze aszott silány, gyatra múmiái; melyik ki volt, ki tudja már bizonyosan s mit ér a múmia Rámzes királynak az utókor bámulata? — semmit; jobban szeretne élő kuldus lenni, mint halottt király; élettelen, aszott ijesztő báb karrikaturája a gőg, a kincs, a dicsősség és hatalom-vágynak. Minden piramisnál, sarkofagnál dicsőbb a golgothai fakeresztnek fenséges symboluma. Gondold meg ember, hogy kötelességekre, szenvedésekre születtél, s akkor a száraz kenyérhéja is jól fog esni, ha nemes cselekedetek fűszerezik. Azemberiség csak a szeretet jegyében képes élni, boldogulni; a morális élet felséges ideáji enyhítik, kiegyenlítik a fizikai lét sokféle bajait, nyomorúságait; e nélkül emberileg szép, nemes, harmonikus életet élni nem lehet s ha az emberiség már sem szenteket, sem hősöket, sem nagy szellemeket nem produkál: — Százszor is ismétlem: csempészett áru! »Csakhogy nem én csempésztem, hanem te!« Gottesmann nagyot kaczag. A fmánezok is kaczagnak. A biró és az esküdt, kik néma tanúi voltak a vizsgálatnak, előlépnek. A biró megszólal. — Láttam, végignéztem az éjszaka, a mint Gottesmann belopta a hordót a Katz pincéjébe. A kapu között tócsa van. Tessék megnézni, a hordó minden dongája sáros. Velem együtt nézte az esküdt is. Ott ültünk a favágón. Gottesmann csatát vesztett és elmarasztaltatott. Ez a tréfás dolog Zugó községben történt meg és tiszta valóság. A jóízű kelepczét ne bontogassuk e pillanatban erkölcsi elemeire. Aionban nem mulatozás okából irtam le. Az olvasó figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy mennyi éleslátás, mennyi fondorlat, mennyi furfang, a konczepczíónak minő vakmerősége, az ellenaknának milyen biztossága nyilatkozik meg ebben a mulatságos esetben. Ha ilyen emberek szállják meg a rutén fóldmivelöt, mi lesz ebből védelem nélkül? Miként állhatna ellent ezeknek a kelepcze-készítöknek ? Hogyan védekezzék a megfontolásnak, alattomosságnak, cselvetésnek, lelkiismeretlenségnek ehez hasonló eszközei ellen ? Nem prédául volna-e oda dobva ez a nép, ha az államhatalom atyáskodó oltalmát és segítő kezét megtagadná tőle? (Folyt, köv.) 1901. november 7. közeledik maga ia a megsemmisüléshez; az önző fizikai lét morális tartalom nélküir a Iefrivolabb, legcsunyább tengődés. Legboldogabb tehát az, ki hisz az alkotóban, tud reményleni az örökéletben studja szeretni embertársait igazán, a ki megmarad minden körülmények közt embernek r sem testi, sem lelki dolgaiban ellentétbe nem helyezkedik az örök törvényekkel, ae emberiség jogaival, kötelességeivel s nen® pályázik az übermensch szerepére; a kfc ugy él, hogy másoknak is használni tud sjó cselekedetei, a becsületes élet emléke kíséri sírjába a ki megérti és megérzi,, hogy a nagy makrokozmosban, hol minden parány számit, minden mikroba kötelességet teljesít, egy helyesen, jól eltöltött emberi élet soha sem vesz kárba, akárminő kicsi kört futott be, de ha ott helyét megállta becsületesen, tisztán, ez tényező a nagyvilág egyensúlyában — s önbizalma, hite, reménye, szeretete átkíséri a más világra is. Te szelíden ragyogó esti alkonyatnak szellőfohásza, haza siető szálló madarak vig háladanája, hímes virágok illat-hymusa, zefirreL játszó tündérligetek zsalozsma hangú lombsusogása, imára csengő esti harangszó, a messze sférákban égő millió csillag örök mosolygása, te csudás, fényes, ragyogd mindenség, örökké élő végtelen világ — én is egy parányod vagyok, halhatatlan mint te. Landáte nomen domini. Egáo Edét meggyilkolták. A ki Egán Edét nem ismeri, annak egy két szóval most hiába magyarázzuk; a ki ismeri, annak nem szükséges magyaráznunk. Meghaltlegmagasztosabb munkája közben. Hőse és vértanuja a magyarnak ő is, mint annyi más. Legjobban az fájhat nekünk az ő halálában, hogy idegen földről és idegen vérből szakadt hozzánk, belénk oltódott, jól tevőnk lett s nem rendes halállal mult ki közöttünk, éppen akkor, mikor egyik legveszedelmesebb sebünket gyógyítgatta. Talán háládatlan a lovagias magyar ? Ez a gyanú fájhat nekünk. Hogy ki mittartEgán Ede hirtelen haláláról, az kinek-kinek a saját dolga. Tart a vizsgálat is a halál okának felderítésére. De Bihar Jenő ujságiró nem várta a vizsgálat eredményét, összegyűjtötte az adatokat, egy füzetet irt s adatai alapján kimondja a füzetben, hogy Egán Ede sem nem öngyilkos, sem nem ügyetlenségből sütötte magára a puskát, hanem Egán Edét meggyilkolták. A Bihar Jenő könyvét a Hunyadi Mátyás nyomdaintézetében adják ki Budapesten s ára egy korona. „Az ipar- és kereskedelem hanyatlása." Ezen a czimen irt Balassa Benő barátom egy újság czíkkelyt s személyesen is felhívta rá a figyelmemet. Elolvastam tehát, de kevesellem a tartalmát. Igen rövid az előadása. Másodszor igen kicsiny a kép, amit rajzolni vagy vázolni kezdett. Harmadszor ezen a kis képen is igen nagy hézagok vannak. S végre negyedszer az a legnagyobb hibája a képnek, hogy rosz. A cikkelynek az a tartalma, hogy pang az ipar és kereskedelem De ennek nem oka sem az iparos, sem a kereskedő, sem a kormányintézkedés, sem a törvényhozás gondossága. Hanem egymagára csupán a társadalom, a fogyasztó közönség vádolható, mert „közönyével megteremtette az iparés kereskedelem válságos helyzetét." „A nagyközönség elragadta magát bizonyos ellentétes törekvésektől, melyek az ipart ós kereskedelmet nyomják lefelé a megsemmisülés örvényébe." (Engedj) meg barátom, ezek csak szavak) s ezt azzal indokolja a czikkely, hogy „az iparos tengődik s a kereskedő véres verejtékével kaparitja össze a filléreket." (Inkábba kézi munkásra illik a véres verejték, s nem a kereskedőre, aki inkább csak elméjében kombinál). — Hogy mi lehet az az ellentétes törekvés, mely a meg semmi--