Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-07 / 45. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. szeptember 7. 45. szám. 'Egy érré 4 korona. Fél évre Ili 2 korosa. Négyed évre 1 korona. Egyes szám 8 fillér MAGYAR PAIZS Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. >, Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. MEGJELENIK HETEKKÉJJT O £ "Ű T ő E T C 35H C 3ST ESTE. 9

8 iaudaíe nomeri domini. Irta: Kele György. Van nekem egy templomom, a hová lelkem megpihenni jár, ez te vagy örök szép természet. Te vagy az egyetlen, a miben nem csalódtam soha, változatlan igazsagaid, örök törvényeid a legfelségesebb biblia, élő hymusa a végtelenség nagy isteni szellemétitk; látható s^mboluma az örökéletnek, hol a halál is új életet jelent, hol nincs végenyészet, megsemmisülés soha, hol a hervadásból uj élet terem. Mily kicsinyek, törpék itt az emberi élet liliputi jelenségei, mily haszontalan gyermekjáték minden küzdelem, mily frivol ostobaság minden cselekedet, mely nem a te nagy elveid szerint történik. Elzüllik maga az emberiség is, ha nem halad azon irányban, melyet kijelöltél. A ki nem érezte soha varázs-hatalmadat, olyan gyámoltalan, mint a barlangi csiga-biga, mely soha napvilágot nem látott s nincs is szeme, hogy lásson; vakon, sötétségben él annak lelke is, kiben nem tükrözik vissza ragyogó lényed isteni harmóniája; szegény annak élete, kit te nem vezetsz, ki nem érti, nem sejti meg a te nagy szellemed örök igazságait, kit lefoglalnak a köznapi élet apró raífineriáí, a ki nem tüd megérteni, nincs meg benne az absolut szép, az absolut tökély örök ideálja, a melyből egyedül •fakadhat a megtisztult lélek nyugodt, becsületes élete, ki tud lángolni, vívódni, szenvedni, örülni, hinni, reményleni s tudja szeretni igazán embertársait is, ki azon munkálkodik, hogy mennél nagyobb jót tehessen az emberiséggel s minél szebbé, boldogabbá varázsolja maga körül se földi életet. A szeretet váltotta meg a világot, nem az önzés, s csak az képes boldogítani. Mit ér nektek szegény együgyű emberek a íöMi javak halmaza, sok kincs; mindig teli gyomor, a selyem, bársony ruha, ha lelketeknek nemesebb czélja nincs, az egyszerit erkölcsi tartalom nélküli állati élet ltaljasit, — az önző, irigy, elsatnyult lélek önmagát kinozza agyon, mikor önmagában keresi 'végczélját. A természet megtanít kötelességekre^ a magasabb erkölcsi helyes életre; a ki maga magát isteníti s a£ übeimensch önző fi!osofiájára hallgat, abban hiányzik a lét harmóniája, a lélek ethikai bizalma és megnyugvása. Ide jöjjetek a nagytermészetbe önmagatokat kinzó, meghasonlott, elfásult lelkek, a habozás sötét óráiban, megtanulni a lét nemesebb czélja-végét, az emberi kötelességek erkölcsi magasztosságát. Mint a virágos liget mosolygása, legyen szivetek tele örömmel, ne a gyűlölet, hanem a szeretet uralja a bensőtök; iparkodjatok szebbé, boldogabbá tenni a világot az emberiséget; minek azt megszomoritani gőgös, elbizakodott ostoba bölcseletekkel, minek kioltani a hitet, szeretetet s a reményt, a mi helyett jobbat, szebbtt, magasztosabbat adni nem tudtok, ..^-nek tagadni az erkölcsi, ideális élet jogosultságát, elvitázni a halhatatlanságot, az Isten fogalmát. Az ember oly csipicsóka kis lény, olyan hitvány semmi az örökkévalósághoz, a végtelenséghez képest; annyira véges, annyira gyarló a fölfoghatatlan minaenségben, hogy szinte nincs is joga-módja kutatni és a fejét törni az örök létezés, a mindenség nagy fogalmai és megfejthetetlen titkain. Ha föltekintünk az égre s kutatjuk, hogy mi van a legtávolabbi csillagok mögött: elzsibbad az ész/ visszatántorodik tehetetlenül, mint öz elszédült dércsapta piczi őszi légy. Végtelenség, örökkévalóság van ak ái merre fordulunk, — előttünk és utánnunk a felfoghatatlan mindenség csodadolgai; hiu kapaszkodás és erőlködés, hogy mi ebből valaha valamit kitalálunk. Semmi sem lehetetlen a végtelenségben; ki merné tehátabsolut bizonyossággal tagadni a halIkatotfanságot, a túlvilági élwtet, vagy az örök okfőnek, az Istennek a létezését?.. Törpe okoskodás az, a melyik tagad, de bizonyítani nem tud, a minthogy igaz is, miként a természelfölöttiség felfogását illetőleg még most is otlvagyunk, a hol Plátó volt s nem is fogjuk, azt megtudni soha, pedig mennyi nagy lángész kutatta s őrült bele e nagy themába. Minden bölcseleti rendszer elavul, kimegy a divatból, de Isten és temploma áll az emberiség kezdetétől fogva és állani fog mindig. Az emberi élet az örökkévalóságban, melynek részei nincsenek s időközökre felosztani nem lehet, — nagyon piczi tényező. Ott, hol milió világok keletkeznek s tűnnek el, hal milió csillag léte vagy nem léte észre nem vehető hiány, holmérhetetlen égi testeknek szám nélküli teremtményei léteznek nyv mint ember a földön : ott az ember egymaga nem sokat számit. Minek tehát a gőg, az ostoba elbizakodottság, minek a tagadás mefistó szelleme"? A lenyugvó nap bibor tányérja kiszámithatlan milió esztendőkről beszél, rendeltetése pályafutásán pontosabb, mint a lep „ finomabb óra-szerkezet, van életc

_^,jj

a mindennek, még a bogár is tudja m£

rt szalad, küzd; semmi, még a csépö- .

tc

p';

m

mi,„ sincs lnaba teremtv e; s az ez^

drf

éj

e oa7da

o J£hazáp földön. Irta: Bartha Miklós. XXXI. Khazár alakok. Katz Zélig megkönnyebbült. Kitalált egy nehéz rejtvényt. Gyors lépésien sietett a község biróhoz. »Biró gazda, akarja még azt a kajla borjut'?« — Drágálom 12 forintért. illát ingyen akarja ?« — Nem értem. »Mondom, hogy ingyen. A mit én mondok, szentírás. Arra mérget vehet. Tiszta ingyen.& — Nos hát, mi kell neked Katz Zélig ? kérdezte a biró. »Seromi sem kell nekem. Csak arra kérem, hogy jöjjön hozzám és üljön le a favágóra.® — Hát aztán ? »A?tán pipázzék. Itt van két pakli dohány. "Vau-e gyufája? Azt is adok.« — Hat aztán ? »Aztán semmi. Ha kiszitta, töltse meg újra és hozzon magával egy esküdtet.)) — Hát aztán? »Az esküdt is gyújtson pipára, annak is hoztam két pakli dohányt. Itt van, tessék, adja át neki.« — Beszélj már Katz! »Nincs tovább. Leülnek, pipáznak, várnak. Nézik az utczát. Ha valaki jön, csendességben maradnak. Nézik a kaput. Ha valaki jön, nem szólnak. Megnézik, hogy mit csinál az a valaki. De nem .szólnak, nem mozdulnak. A mit láttak, azt majd elmondják annak, a ki kérdezi. Jó lesz?« — Jó lesz. Csöndes holdvilágon, éjféltájban halkan nyílik meg a Katz Zélig kapuja. Valaki egy kis hordót hengerget be a kapun maga előtt. A biró ráismer Gottesmánra. Az esküdt is ráismer. Katz Zélig jól sejtett. Ez a Katz Zélig egy látnók. A hordó elgurul a pince gátőrig. Gottesmann egy bokor tolvajkulcsot vesz ki a zsebéből. A biró szájában kialszik a pipa. Óvatos próbálgatás után íí pincze-zár enged. Zélig reszket a gyönyörtől. A kis hordó legurul a lépcsőn s a pince elnyeli Gottesmannt is, a hordót is. Zelig tovább reszket. .Nesztelenül búvik elő a lyukból Gotttesmann, mint egy óriás tücsök. Körülnéz. Senki. Az ajtót beteszi, a zárt ráfordítja. Nyújtózik ; gerinczcsigolyái ropognak. Egy patkány elszalad a lába között. Attól megijed. Megint kiirülnéz. Megint senki. Valamit mormol. Bizonyosan az éjszaka urának ad ott hálát és távozik. »A borjut elviheti birógazda.« — Ráérünk. Reggel megjelent a komisszió együtt Gottesmannál, mint szakértővel. — Csempészett szesz van a pinczében. »Nincs.« — Lássuk. »Tessék, itt a kulcs.« — Hány hordó szesz van ? »Háiom. Összesen 12 hektoliter. Mindenik hordón rajta van a munk

:'

rtCsi Lélye 0nnan hoztam, írásom van róla.« A komisszió lement a pínczébe. — Itt négy hordó van, nem három. »Négy hordó, vvie hájszt négy hordó ? Nekem csak három van. — Egy, kettő, hár^m, négy. Katz megvakarja a fejét. »Pedig csak háromról tudtam.« A hordók tartalmát megvizsgálják. Tizenkét hektoliter szeszt találnak a három hordóban. A negyedikben 110 litert. — Ha Munkácson 12 hektót vett, hát ezt honnan vette? »Nem tudom. Valami babona van a dologban.u — Van-e számlája erről a 110 literről? » Nincs.« — Ez csempészett szesz. »So wahr ich leb', nem csempésztem.« — Mulassa ki a származási helyet. Olsten ugy segélyjen, nem csempésztem.« — Már pedig ez csempészett szesz — mondja Gottesmann. Zélig dühbe jön. »Honnan tudja, maga szakértő hogy ez csempészett szesz ?« — Honnan tudom ? No hát majd meglátja, hogy honnan tudom. Kérem azt a lámpást.° A lámpa megvilágítja az inkriminált hordótGottesmann körüljárja, nézegeti, végre megszólal r Honnan tudom ? Hát tudom. Itt a bélyeg! N. J.. D. Ez dolinái szesz a Náthán Jankel gyárából. N = Náthán, J = Jankel, D = Dolnin. — E,