Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-31 / 44. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. november 21. 47. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. PAIZS Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Nyilttér sora I korona. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogv az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A székely kérdés. Ez a mi könnyen lelkesülő fajunk mindig talál ki valamely ujabb eszmét, melyért rajongni lehet, de fájdalom a megvalósulás soha sem kiséri ezt a pillanatokra osztott heves felbuzdulást. A mi fajunkban nincs meg a germánok SZÍVÓS kitartása, az angol-szász vas akarata, a szlávfaj baromias türelme. Szalmaláng az egész, mely ép oly gyorsan lankad, mint a mily gyorsan fellobog; percznyi láz, melyet a közöny tespedése követ. Nem vagyunk berendezkedve (véralkatunknál lógva) a komoly munkára; az első pillanatban szeretnénk mindent elérni, képtelenek vagyunk a kitartásra, a küzdelemmel járó munkára; a könnyen elért eredmény az, a mit óhajtunk. Arról aztán még szó sem lehet, hogy segédkezet nyujtsunk azoknak, a kik esetleg előre törnek. Dehogy! Minálunk mindenki vezérszerepre vágyik és nem segit tolni a szekerét annak, a ki esetleg erősebb ambiczióval már utat tört maga előtt. Szó sincs róla

1 Sohasem a meglevőt igyekszünk fejleszteni, nem a megkezdett uton igyekszünk előbbre haladni, hanem Khazár földön. Irta : Bartha Miklós. XXXI. Khazár alakok Ezt a kopott embert nevezzük el Rapopord Gidajának. Termete sovány. Kaftánja piszkos, szakállaba beköltözött a moly. O a vidék leggazdagabb embere. A pénzügyőri legénység tegeződik vele. Kevésbe mult, hogy minap egy csendőrörs vezetőt meg nem kínált egy pohár pálinkával. A szolgabirőról ugy beszél, mint ismerősről. Sőt dicsekvő kedvében bevallja, hogy már látta a főispánt, a ki mosolyogva fogadta köszöntését. Vasárnap délutánonként órákig elül a kocsmában. A melyik ruhén berúg, attól kér egy pipa dohányt. A részeg ruthén nagylelkű. Vagyonát százhatvan ezer koronára becsülik. Persze gyufaskatulyán kezdte. Áldozatainak nagy része Braziliában él, ha él. Reméljük a jobbat. hogy nem él. Látható vagyona néhány haz, néhány kert és néhány parczella föld. Együtt megérhet harminczezer koronát, Erről tehát adót is fizet. Nehezen teszi, de muszáj. Teljességgel nem megy a fejébe, hogy minő alapon osztozik vele az állam ? A végrehajtásokat tehát pontosan bevárja. « Tessék!* — mondogatja a végrehajtónak. «Szegény, földhöz ragadt, Ínséges ember vagyok — láthatja az ur.» Hajlék, padlás, pincze, minden üres. A pajta is üres, a gabonás is. Szoba-földbe vert czövekek; négy lécz heveder a czövekekre szögezve; néhány szál deszka a hevedereken ; egy vastag és ragadós zsirfolt terpeszkedik a szalmazsák fejénél párÚj eszmék, új álmok után szaladgálunk, nem véve észre, hogy a kezdetben már benne van a megsemmisülés magva. Es ha valaki férfias erélylyel, csodálatos módon kiválik a nagy tömegből, ha valaki emberfölötti küzdelemből, legyőzi magában a faji tehetetlenséget, nyomában kél az irigység, guny és gyanú és nincs addig nyugalom az országban, mig azt a merész embert halálba nem kergették. Szomorú kép ez, melyet minden finomabb érzésű ember szégyenkezve ir le, de mert igaz, hát álljon itt. És ez áldatlan munkában a sajtó viszi a főszerepet. Az a sajtó, melynek valódi hivatása őrködni az ország és társadalmi rend felett, orgiát ül, ha kedvére dúskálhat valakinek a becsületében. Ezelőtt is feketével irtak fehérre, de ma valami pokoli kormossága van a nyomdafestéknek és jaj annak, kire rá jár ez a íesték. Mint a vihar az őszi lombokat, ugy tépázza meg a s?nda gyanú a kimagasló emberek becsületét.' íme egy rövid év alatt már két halottja van e szomorú állapotnak. Vagy mi egyéb űzte Lukács Bélát és Egánt a halálba? Jobb, ha nem felelünk e kérdésre, mert könnytől ázik a szó, szégyentől pirul az arcz és fájdalomtól szorul össze a sziv, ha rájuk gondolunk. Hogy hullnak el nagyjaink áldatlan harezban, orozva támadó gyaTOT fegyverétől! ! £ Jól van-é ez igy? Ahelyett, hogy igyekeznénk kezére járni az előre törőnek, a helyett, hogy segédkeznénk küzdelmeiben, melyeket szive vérével, élete nyugalmával vásárol meg: letépjük fejéről az elismerés koszorúját és minden kigondolható módon és fegyverrel megtépázzuk becsületét. Ez a mi nagyjaink sorsa. Igaza van egy kitűnő politikusunknak, hogy: ma már nem érdemes Magyarországon nagy embernek lenni. Annyira korrumpált viszonyok fejlődtek ki az utóbbi két évtized, de főkép az áldatlan Bánffy aera alatt, annyira alá van ásva hazánkban a társadalmi erkölcs felfogása, annyira előtérbe lépett az önzés, az én fogalma, hogy maholnap meg nem értik azt, aki elég merész vagy bátor lesz nemesebb eszméket pendíteni meg. Ilyen körülmények között szinte hihetetlennek látszik, hogy találkozzék ember, ki egy-egy köszhasznu, országos, vagy épen faji tekintetben szerfelett fontos ügy élére állani elég merész volna. És még csodálkozni sem lehet fölötte. Odáig jutottunk, hogy valóságos halálmegvetés kell hozzá, ha valaki a nyilvánosság előtt tenni, küzdeni akar a közügyekért. Épen oly merészség, mintha valaki naképében. Ilyen az ágya. Ehez idomul stilszerüleg a többi bútor. Ha ember nem laknék ebben az odúban, beleköltöznék a görény és otthon találná magát. A végrehajtó nem talál zálogot. Adóleirás reményében évről-évre folytatja az adó nemfizetés üzletét. Ugy véli, hogy hamarább megunják a végrehajtást, mint ő a nemfizetést. Azonban pórul járt. Egy szemfüles községbíró leakasztotta az eresz alatt log.ó kaftánt. Amolyan letett kaftán volt ez, folt hátán folt. Rostálni lehetett volna rajta a sok lyuk miatt. «Csak nem viszi el bíró gazda azt a rongyos ruhát*. — De bizony elviszem én. «Ugyan mit csinálnának vele az adóhivatalnál ?» — Jó lesz bokatekerőnek, ha egyébre nem «De kérem, azért akasztottam ki a levegőre, hogy a fecske, veréb rászálljon és jól lakjék rajta». — Nem eszik az rongyot. «De a t . . . t szereti am. Ebben pedig annyi van, hogy az egész adóhivatal megt dik tőle». — Az nekem mindegy, én viszem — és azzal göngyölgetni kezdte. E pillanatban odaugrott Gidája, kikapta a kaftánt a bíró bezéből, kivett belőle egy púpos pénztárczát, abból egy ezeres bankjegyet s azt átnyújtotta a végrehajtónak. ^Nyugtát kérek, végrehajtó ur». Hogy injuria és erőszak történt rajta, arról holtanapjáig meglesz győződve. El is ment | másnap a főszolgabíróhoz és váltig kérte, hogy I neki adjon egy külön községbirót. Ugy értette, hogy az a bíró, az ő bírója legyen. Neki szol- l gáljon. Az ő ügyeit intézze. Egyedül csak az övét. Arra támaszkodott, hogy neki van annyi vagyona, mint a községnek együttvéve. Ha a községet megilleti egy biró, hát őt is megilleti. A bíró-fizetést magára vállalja. Kaucziót is hajlandó tenni, neki sok a hátralékos adósa, neki tehát szüksége van egy külön biróra. Csak azt köti ki, hogy ez a saját külön biró, mikor nem végez az ő érdekében hivatalos funkeziót, akkor tartozzék a lovait vasaltatni és befogni, mert a szürke rugós. Ilyen a Rapopord Gidája közjogi fogalma. » Gottesmann Szender állandó pörben áll Katz Zéliggel, Az ellenségeskedés eredeti okát nem tudom. De Gottesmann halálra sáppad, ha valaki Katz Zéliget említi; viszont Katzot ádáz düh fogja el, ha Szendernek a nevét hallja. Amolyan Montechi és Capuletti viszony ez. . Az egyik Gelf, a másik Ghibelin. Kőrös az egyik, Kecskemét a másik. Ha Brittaniában éltek volna a tizenharmacíik évszázban : Gottesmann Szender a fehér rózsák, Katz Zclig a piros rózsák pártjához csatlakozott volna. Pőréikről regéket mond a nép. tSzáll a madár ágról-ágra; száll a rege szájról-szájra>. Nincsen szere-száma azoknak, a fodorlatoknak, becsapásoknak, föladásoknak és rókavermeknek, melyeket a két bajnok egymás ellen már elkövetett. Egy nem mindennapi kelepcze fogalmat ad a bajvivások mivoltáról, A vereczkei pénzügyőrség valamelyik alárendelt közege arról értesiti egy nyári délután Katz Zéliget, hogy ellene titkos feladás ment, mivel csempészett szesz van a pinczéjében. Ez