Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-03 / 40. szám

2 MAGYAR PAIZS 1901. október 17. hetését, rontja hírnevét, bemocskolja becsületét és ha sikerült a lábáról lerántani őt: hátat fordit neki és a vergődő áldozat balsorsán épiti fel saját szerencséje silány fundamentumát. Hol itt az irgalom, — hol a kimélet és testvéri érzület, melyre a szeretet nagy hérosza alapitotta idvezitői bölcselmét, mondván: «Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat!»? Ámde lesznek sokan, kik önérzettől dagadó mellüket verve, méltó büszkeséggel rámutatnak a jótékonyság és emberszeretet nagyszerű intézményeire és a társadalom minden rétegében mindinkább terjedő altruizmus áldásos megnyilvánulásaira, mintegy bizonyságául annak, hogy a mai kor nemzedéke lerótta tartozását, kötelességét és adóját szenvedő és Ínséges testvéreivel szemben. De épen a jótékonyság terén tapasztalható legtöbbször, hogy az elért eredmény nem mindig feltétlen bizonyitéka a testvéri érzület azon mérvének, mely a nemes ügy, a szent czél, mint olyan iránti lelkesedésében áldoz a könyörület oltárán. Mert a jótétei gyakorlása igen sok esetben nem egyéb, mint a nyilvánosságban való tündöklés utáni vágynak, a hiúságnak és dicsekvésnek vagy valamely kényszernek és nagyzási versenynek a folyománya ; majd a lelkiismeret megvesztegetésére történik, legtöbbször pedig önző indokoknak, mint p. o. a jókedv és mulatság czéljainak takarására szolgáló ürügy. Ilyen és hasonló indokok és mellékkörülmények nélkül alighanem igen csekély minimumra olvadna össze azon kevés önzetlenek száma, kik a «közfigyelem szemsugarainak gyűjtő focusán» — és a <nyilvános hirlapi nyugtázás» keretén kivül titkon és névtelenül szoktak áldozni, hogy «a jobb kéz ne tudja, mit a bal cselekszik.» A tapasztalat ráutal továbbá amaz érdekharczokra, ellenáramok, gyanusitások, agyarkodó gyűlölködésekre, melyekkel az altruisticus szellem hiveinek p. o. egyletek, szövetkezetek vagy egyéb, mások baján segitő erkölcsi és humanisticus intézmények létesítésénél meg kell küzdeniök, világos bizonyítékául annak, hogy a tesrvéri szellem közel sem hatja át az emberiséget annyira, hogy ki-ki saját érdekeit a többség érdekeinek mellérendelni vagy azokkal azonositani tudná. • Holott határozottan honfiúi, emberbaráti és testvéri feladat: az apróbb erők összetételével elérni a nagy erők előnyeit» közös akarattal oda törekedve, hogy a gyengék el ne pusztuljanak a hatalmasok nyomása alatt. De a kor hiven követett jelszava: • proximus est sibimet quisque.» (Mindenki magamagához van legközelebb) kiölt minden részvétet, irgalmat, meleg érzést az önzésükben megdermedt szivekből. Hátra van még ezen eszmecsoport harmadik kiegészítő tényezője: —az egyenlőség ! Ez a — társadalom merev particularizmusának és a mind nagyobb mérveket öltő szocziál-communisticus elvek végletein siralmas hajótörést szenvedő dőre ábránd! A mai társadalom kiváltságositó és megkülönböztető törekvései mellett, vájjon ki venné komolyan az olyan túlzott idealizmus nevetséges elméletét, mely szerint: gazdag, szegény, hatalmas és gyámoltalan, boldog és szenvedő, előkelő és koldus, —az emberek mind: egyenlők volnának szellemben és egyenjogosultak egy felsőbb hatalom erkölcstörvénye szerint? Mikor ma még mindenféle előítéletek és érdekszempontok merev korlátokat emelnek az emberek között és az utálatos «stréberség» ezen korában egyik ember a másik vállán akar feljebb vergődni ; mikor minden ember összes törekvései oda irányulnak, hogy anyagi és szellemi élvezetekben, rangban és czimben, háztartásban és ruházatban legalább egy fejjel megelőzze, felülmúlja ugy embertársát, mint önönmagát és még az Isten szine előtt: a templomban és halálban is különbséget és kiváltságokat követel az emberi hiúság! . . Ilyen körülmények között az emberi nem még nem érte el az elmebeli érettség azon korát, hogy az emberiséget egész összeségében vallás, nemzetiségi és hitkülönbség nélkül egy nagy családnak, egységes testületnek tekintse, mely egyetlen és közös czél: «az erkölcsi erők szabad fejlesztése felé törekszik.» De miután az emberi természet mélységeiben gyökerezik a jóakaró és testvéries egyesülés utáni vágy s erre legmagasztosabb ösztönei utalják is: be fog következni — talán — az az idő egykor, hogy az emberiség durva állati kérgéből kivetkőzve, elég szabaddá, felvilágosulttá, értelmessé és nagygyá lesz a szabadság, testvériség és egyenlőség eszméinek a lehető legnagyobb mértékben való megközelitésére. Közgazdaság. Szüret. Hány gyermekszivet dobogtat meg e szó még most is, a mikor a legtöbb kisgazdánal nincs szüret, hanem legfeljebb egy kis szőlőszedés. Varázshatasa van e szónak a gyermekre, mely kiforgatja egész valójából. A mikor még nem volt szőlőföldem csak egy egyesszálból nőtt 2 éves lugasom, a kis fiam egy napi szabadságot kért tanítójától, hogy szüretre elmehessen Most mar csak a gyermekek — talán az átöröklés törvénye folytán — örülnek igazan a szüretnek, nem ugy mint ezelőtt két évtizeddel is, mikor a gazda egész csaladjával együtt ünnepnek tartotta e szőlőszedési napokat. Erre való visszaemlékezés hatasa allatt írhatta meg Lévay is a «Szüretünk» czimü, gyönyörűen rajzoló versét. Most nem derült a gazda arcza, mikor a szürethe/ készülődik, mert ha mutatkozik is termés, azt nem lehet oly haszonnak tekinteni mint a nem rég múltban. Tudjuk nagyon jól, hogy ezelőtt 15 évvel a gazda egyebet nem költött szőlőjére, mint a metszési, kötési, kapáltatási és szüretelési munkáltatást, mégis termett bora, jó is, a várt mennyiségben is. Most daczára annak, hogy az ősmunkáltatáson kivül többszöri ismétléssel kénporozni, permetezni, szénkénegezni kell, a mihez az anyag drága pénzbe kerül ; még sem terem soha a várt mennyiségű és az a régi zamatu jó bor. Ha pedig e költséges gazdálkodáshoz hozzá' számítjuk a szőlőbirtok nagy adóját, akkor j nem lehet csudálkozni azon, ha egykedvű a Khazár földön. Irta Bartha Miklós. XXVIII. Részletek. Legnagyobb áruraktár a szolyvai, legkisebb a mártonkai, A szolyvai bolt átlagos napi bevétele 120 korona, a mártonkai napi bevétel 18 korona. Az összes boltok első évi kész pénz bevétele kitett 252,948 korona 79 fillért. E forgalom után 3646 korona 27 fillér tiszta nyereség hárult a hitelszövetkezetekre. E szolyvai boltban 320 féle czikket árt«itanak; de a legkisebb forgalmú mártonkaiban is árulnak lisztet, tengerit, zabot, sót, szalonnát, dohányt, bort palinkát, rumot, sört, zsirt, olajat, bocskort, lakatot, fúrót, reszelőt, pipát, pipaszárat, inget, gatyát, kalapot, sapkát, rizst, túrót, szilvát, szentjánoskenyeret, fügét, ezukrot, borsót, petróleumot, gyertyát, szappant, kartont, barezhetet, szürposztót, lámpát, tüszőt, gyufát, oroszhalat, drótszeget, patkót, kötőféket, lánczot, ostort, fésűt, tükröt, tüt, czérnát, kendőt, bicskót, ecsetet, sóskáposztát, eczetet, savanyitott uborkát. Szemmel látható, hogy az áruraktár rövid idő múlva a községi élet központjává lesz. Templomozás utan a raktár előtt gyűl össze a nép. Itt hányják-vetik meg ügyes bajos dolgaikat. Legény sereg, leány sereg ide vonul. Keretőznek, dévajkodnak, még tánezra is perdül ez a szürke nép, mióta derengeni kezd keblében egy jobb jövendő reménye. Ezen boltok egyrésze most még bérházakban van elhelyezve; de a nagyobbik résznek meg van már a sajat otthona. A paplak és az iskola után ez a falu legnagyobb és legszebb haza. Van benne bolt, raktár, a kezelő részére egy szoba és egy konyha, továbbá tágas helyiség az olvasó egylet számára. Ez ideig még egy olvasó egylet sem alakult meg. De a terv mar kész s a megalakulás azon erély és buzgóság mellett, melyet a kirendeltség tanusit, gyermekjáték lessz. Az olvasó-egyletekkel karöltve jönnek létre a segélyegyletek is, gyermekek felruházására, iskolakönyvekkel való ellátásra, aggok és betegek istápolására, karácsonyfák felállitásara stb. 'A gyüjtőivek már szétküldettek a Firczák püspök lelkes felhivasa mellett, A tarsadalom jobb módú osztályai nem fognak elzárkózni s megértvén a czélt, meg is adják hozza az eszközt. Beavatottak nem kételkednek, hogy Schönborn gróf, a hitbizomány ura elöl fog járni az adakozásban, mihelyt megtudja, hogy éppen az uradalmi cseh-beamter Wirtschaft érzéketlensége és mulasztasai miatt gyengült el itt a néporganizmus. Más helyen kimutattam azon súlyos bajokat, melyek az uradalom kezelési rendszeréből hárulnak a népre. Ezeket a bajokat a szövetkezeti mozgalom nem képes elenyésztetni. Illendő tehát, hogy az uradalom kezelése ethikai alapokra helyezkedjék és ezen az uton enyhítse az altala ütött sebeket. A vadászati törvény revíziója feltétlenül szükségessé vált. A duvadak erélyes pusztítása többé nem odázható el. Az erdőtörvény revízióját is munkába kell venni, hogy a legelők okszerű kihasználását ne gátolja az erdővédelem merevsége. Minden törvényhozási és kormányzási feladat, melyet a kirendeltség szüntelen buzgósaga és zaklatásig menő folytonos agitácziója az illetékes kö-rökben nemcsak napirendben tart, de sürgetve érlel is Azonban ismétlem, hogy ethikai feladatok várnak az uradalomra. A közjótékonyságnak megvan a maga ragalya. Az uradalom látja azon erőfeszítéseket, melyeket a földmivelési kormány e szegény nép érdekében véghez visz. A rutén akczió betölti a levegőt. Kezd divattá lenni a népmentés. Nemes ambicziók jutnak felszínre. Mutatkozván a siker, minden jó ember részese akar lenni a sikernek. Jó magas helyen áll ugyan Beregvár, de chinai fal nem veszi körül. Ellenkezőleg, százados fák, szelid bokrok és viruló pázsitok környezik. Átvillogott-e az őrtüzek panaszos lángja az öreg fák lombjai között? Föhangzik-e a kastély ablakáig a nép jajkiáltása, midőn vagyonkáját védi az uradalmi vadak ellen ? Hallszott e az eprészkedő kis leány sikoltása, mikor a kerülő megzálogolta ? — Ne kérdezzük ezt most. Eltelt. Fűit. E pillanatban látja hitbizomány ura, hogy