Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-12 / 37. szám

2 MAGYAR PAIZS 1901. szeptember 12. kivitelre azonban itt van Voigt zalai gazdasági titkár, Csik Antal, a ki Veszprémben buzgólkodik s egy füzetet is irt a tejszövetkezetek alakítására. Farkas József orsz. képviselő köszönetet mondott Darányi miniszter urnák, aki igy pártfogásba veszi az ország gazdasági ügye mellett épen Zalamegye kis gazdáit is, valamint megköszönte Sierban miniszteri biztosnak is nagyértékü előadását. bÉrtesítés. » Kazár földön" czim alatt Bartha Miklós országgyűlési képviselő egy kötet könyvet irt. Tüzetesen ismerteti azt a hegyvidéki akcziót, melyet harmadfélév előtt a magyar földmüvelésügyi kormány a rutének megmentése érdekében indított és a Kárpát bérezek közt lakó összes népek érdekében folytatni szándékozik. E leirás arról világosit föl, hogy olyan nemzeti munka indult meg, a mely ugy terjedelmében, mint czéljában és eredményében, hazánk történelmének egyik elsőrendű mozzanatát fogja képezni. Közügyet szolgálunk tehát, mikor Bartha Mikiós könyvét kiadjuk. Ezzel tesszük lehetővé, hogy a hazafias magyar közönség megszeresse és magáévá tegye azt a nagy horderejű akcziót, a mely ezideig el volt rejtve a nyilvánosság elől. Talán fölösleges mondanunk, hogy a Bartha Miklós müve nem szorítkozik a hivatalos adatok és a létező állapotok száraz előadására. Személyesen járta meg azt a vidéket s egyéni tapasztalatait tárja föl azzal az igazságszeretettel, mely az ő iratait mindenkor jellemzi. Müvében érdekfeszítő módon váltakozik az élet, a költészet, a valóság, a reménység, a mulasztás, a vágy, a dicséret és a fenyíték. Bepillantást nyerünk a néplélek rejtelmeibe, a vidék gazdasági viszonyaiba; a szocziologiai és mezőgazdasági fejtegetések teszik e müvet tanulságossá. A lengyel zsidók demoralizáló és pusztító hatása sohasem volt ily élénk színekkel ecsetelve. Csodálatos közvetlenség sugárzik minden betűjéből. Olvasva ezt a müvet, azt hisszük, hogy az iró meleg vére csörgedez végig a sorokon. A könyv keletkezését és czélját maga Bartha Miklós igy irja le : MAGYARAZAT A havas csodalatos vonzerőt gyakorol rám. Ugy tetszik, hogy a természet a havason érzi magát igazán otthon. Egyebütt meg kell őt lesni; de itt kitárja a maga indulatait őszintén. Ez a harag valódi harag; ez a fenség nem komédia; ez a baj nem müszépség. Asó, kapa, ekevas nem változtattak meg szinet és alakjat. Vasutak, csatornak és arkolások mértani vonalai nem nyugtalanítják a vadon ősi szabadságát. Minden ugy van, a miként az ötök műhelyből kikerült s a miként azt megformálta a zivatar, a görgeteg, a jég, a napsugár, a villám. Mintha mas volna ott az ember is. Régi szokásait, régi szerszamait, régi viseletét inkább megtartotta, mint mi. Erósebb a teste, szívósabb az élete, jobb a szeme, mint nekünk. Fejletlenebb allapotanal fogva közelebb all a vadallathoz s erösebb hiténél fogva közelebb . áll az Istenhez, mint mi. A történelmi átalakulások jóformán nyomtalanul siklanak el feje fölött, miként azok a felhők, melyek csak megpihennek^ a bérezek ormán s néma borongással® tovább szállanak. Ugy tetszik, hogy a gyergyói rengetegek pásztorembere az elődök ruhájaban járja a bérc; eket és a hajdankornak nyelvén beszél hozzánk. Letűnt szazadok vonásait látom a havas lakóban, miként a paleontologiai leietekben láthatók az elpusztult világrend ősnyomai. Az elmúlt őszszd heti pihenőre tettem szert. A ki jól be van fogva, annak nem kis feladat eldönteni, hogy hova menjen es mit csináljon, mikor a semmittevés gyönyöreire nyílik kilátás. A mig e fölött töprenkedtem, mindig havasi képek rajzottak körül. Egyszer aztan véletlenül találkoztam Egán Edével, a kit a Kárpat-hegyvidéki földművelő nép nyomorának enyhítése czéijából Beregmegyében foglalkoztat a löldmüvelésügyi kormány. Ez az akczió már régen érdekelt. Különböző leírásokból tudtam, hogy elhanyagolt és kegyetlenül elcsigázott népet óhajt a kormány szörnyű helyzetéből kiszabadítani. Itt-ott szórványos közlemények jelentek meg a mentési munkálatról. A közlések nem vágtak össze. Egyik dicsérte, a másik gyalázta a munkát. Sikert jósolt az egyik ; kudarezot a másik. Kinek van igaza ? Meglchet-e csakugyan menteni egy végpusztulásnak indult népet ? Megérdemli-e a kezelésbe vett anyag a ráfordított fáradtságot ? Nem olyan kísérletezéssel állunk-e szemközt, mely pénzt, gondot, erőt nyel.el ok nélkül? Elhatározásom gyorsan megfogant. Oda megyek pihenni a ruthének közé. Ott havasvidéket is találok s ezenkívül színről-színre megnézhetem a népmentési munkát. Tervemet Egán azzal az örömmel fogadta, a melylyel a mesterek szokták fogadni míitermüknek értelmes látogatóit. Pihenésem kérdése ezzel meg volt oldva. Szeptember 7 én érkeztem Szolyvára s a miniszteri kirendeltség központi műhelyében fölütöttem sátorfámat. Innen kirándulásokat tettem Beregszentmiklósra, F.-Viznyitzére. Puznyánfalvára, Frigyesfalvára, Dombostelkere, Nagymarosra, Munkácsra, Ardánházára, Hársfalvára, Zsdenyovára, Vcreczkére, a Beszkidcsucsra, Volóczra, a Firczák havasra, a Névtelen havasra, Ökörmezőre, Bisztrára, Husztra stb., stb. Alkalmam nyílt megnézni a nép életmódját, szokásait, vagyoni és kulturális állapotát. Érintkeztem papokkal, jegyzőkkel, bírákkal, erdőszökkel, kerülőkkel, földművelőkkel, boltosokkal, napszámosokkal, tanítókkal, korcsmárosokkal, uzsorásokkal, nagyúri családdal és szegénységben sinlődő ruthén háznéppel. Láttam és megmértem a helyzetet s nyitott szemmel néztem, hogy a földművelési kormány terve, czélja, eszköze behat-e valóban a népélet viszonyaiba és hogy van-e valóságban ennek a behatásnak állandósági biztositéka? Kimondhatatlan örömet okozott az a meggyőződés, hogy nem szappan-buborékos légvárakat épít a miniszteri kirendeltség, hanem reális alkotásokat hoz létre. Faluról-falura látja az ember, hogy miként iábbad föl a nagy beteg. Mert hajh, nagy volt és még most is nagy ott a betegség. Ennek a néptestnek mindene fáj: a feje, a lába, a dereka, a háta, a gyomra. Mindene. Hol kezdették tehát a kúrát? Világos, hogy magan a testen; annak valamennyi tagján. A nyomort nem ez, vagy az okozza, hanem minI den, a mi e népet körülveszi. Az intézmények, palinkát, 4-ik bocskort, 5-ik szénát, 6-ik zabot, 7-ik földet, 8-ik tehenet, 9-ik ökröket, 10-ik eczetes savanyuvizet, 11-ik bekovászitott ugorkát, s igy tovább, de találkozott olyan is, a ki sertéseket vett és adott hitelbe, tartás és szaporítás czéijából a szegény ruthénnek. Szóval, ha egy községben 20 zsidó lakott, ennnek a 20 zsidónak volt adósa a szegény ruthén, de csak kisebb összeggel, a nagyobb összegeket pedig a 40—100 perczentre dolgozó titkos maganbankházaknak. Ilyen viszonyok közepette természetes, hogy csekély, vagy tan helyesebb ezen kitétel: semmi haszna sem lehetett a szegény ruthénnek az előbb elmondott segítségből. Mert dolgozta volna az albérletbe kapott földet csak azért, hogy hitelezőjét fizesse; nevelte volna az importált állatját csak azért, hogy a hitelezőjének duzzadt legyen az áldásos erszénye. De itt újból segítségre jött népünknek az emberiszeretet, a jólelküség és a faradtságot nemismerő áldozatkészség és ezek megalkottak^ a hitel és fogyasztási szövetkezeteket. Őszintén beszélek, mert ezzel tartozom is nemcsak az igazsagnak, hanem a hitelszövetkezetek jól felfogott érdekének is, népünk kezdetben idegenkedéssel, vagy rettegéssel fogadta a hitelszövetkezetek eszméjét, «Mi hetenkint 10—20 krajezarokat fizessünk* minek? soha sem latjuk vissza azt a pénzt, az, az uraknak kell sörre, szivarra, igy beszéltek az emberek. Kutatni kezdtem és azon meggyőződésre jutottam, hogy az egyes titkos magánbankházak tulajdonosai eszéből plántalódott at népünk elméjébe az, hogy a befizetett üzletrészek az uraknak kellenek szivarra és sörre. Most pedig, midőn meggyőződtek, mily nagy áldás a i szövetkezet® , örömmel lépnek be abbba és készséggel fizetik a 10 — 20 krajezarokat. Kérdezze népünket bárki is : kell-e és jó-e a hitelszövetkezet ? Mindegyik azt fogja felelni: kell-e? «jobban, mint a mindennapi kenyér , «mert ha ma kenyerem nincsen, ma böjtölök, ha holnap nincsen kenyerem, böjtölök holnap is, de ha pénzt kérnek, azt kiböjtölnöm nem lehet, hanem Hezitálják csekélyke vagyonkamat; a zsidó pedig mar nem akar adni, mivel haragszik, miért hagytam el.» Igy beszél, igy gondolkozik népünk ma és mindennapi áldást és boldogságot kér jó istenünktől azok szamara, akik azt létesítették. Igen tisztelt Igazgatósag és Felügyelőbizottság Tegnap mult egy éve, hogy hitelszövetkezetünk megkezdte áldásos működését. Egy év, mily rövid idő jelentőség nélküli az ember és más intézetek életében. Hitelszövetkezetünk életében ezen egy év alatt

; tehát hitelszövetkezetünk megalakulásától mai napig 247 hitelszövetkezeti tag, csaladapa, 15297 korona és 78 fillér kölcsönt kapott. Ezen összeggel valtotta ki birtokát zsidójától ; ezen összeg segítségével oldozhatta ki kezeit zsidója békióiból és ezen összeggel teremtette meg sajat énje számára a szabadságot és függetlenséget. Nem vazallusa tovább hitelező zsidójának, hanem olyan független szabad polgára hazájanak, mint az, aki eddig ura és parancsolója volt! Hogy egy évi működésünkről röviden számoljak, a következőket van szerencsém tudóinasukra adni: Hitelszövetkezetünk megalakulásakor 163 tag iratkozott be 268 üzletrésszel. Megalakulás óta mai napig 48 ujtag 110 üzletrésszel lépett I be hitelszövetkezetünkbe. Kilépett, elhalt, más községbe távozott 10 tag 18 üzletrésszel, s igy ma 198 tagunk van 360 részvénynyel. Ezen év alatt 3 közgyűlést és 10 igazgatósagi és felügyelőbizottsági ülést tartottunk. Ezen igazgatósági ülésen szavaztattak meg a kölcsönök. Kölcsönre jelentkezett 263 tag, ezekből kapott 247 tag, 16 tag kérelmével elutasittatott. A kölcsönzött összeg: 15,297 korona 78 fillér. Az egyeseknek adott kölcsön minimuma 6 K maximuma 800 korona. A központi hitelszövetkezettől 9392 korona kölcsönt kaptunk. Ezen év alatt befizetett üzletrészek 3833 K és 80 fillért tesznek ki. Kamat czimén befizettetett 765 korona 10 fillér. Kiadasaink ezek : 1). Könyvelőnek 1900 január 1-től, havi 10 korona tiszteletdíjjal fizettetett 80 korona. 2). Pénztárnoknak 1900 januar 1-től, havi 4 korona tiszteletdíjjal fizettetett 32 korona. 3). Hitelszövetkezeti iroda fűtésére kiadtaott 28 korona. 4). Tinta, papir, gyertya, czégbejegyzési díj nyomtatványok és postára kiadatott 46 korona 46 fillér. 5). Hitelszövetkezeti iroda részére; egy asztal, 4 szék, egy iratszekrényért fizettetett 46 korona 6). Aruraktárunk számara egy pénzszekrényért kiadtunk 84 korona 17 fillért. 7). Hitelszövetkezetünk számára -egy pénzszekrény szállítása 25 korona 70 fillér. Összes kiadasunk tehát: 342 korona 33 fillér. Ezzel beszámoltam egy évi működésűnkről. Még azt bátorkodom megjegyezni, hogy a felülvizsgáló bizottság működésűnket rendesen ellenőrzi, s könyveinket többször átvizsgálta. ; A jóakarat, könyveinket vezetni, ugy, hogy ott