Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-08 / 32. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. szeptember 19. 38. szám. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy oldal 20 K. Nyilttér sora I korona. Szerk.és kiadóhivatal : Wlassics-utcza 25. Barangolások. I. Héviz. Kiszakítottam két napot két hónapos nyári vakácziómból s nyaraltam két na­pig kün a falun, a mezőn, a fürdőn. Nincs ugyan a listában a nevem a fürdővendégek között, de azért mégis ott voltam Hévizén. Annyit láttam pár óra alatt, hogy el nem felejtem életem végéig. Hévizén a lélekemelő gyönyörködés és a szomorúság egyszerre támadja meg kétfelől az embert, tudniillik a magyar embert. Igazán érdekes fürdő. Langyos meleg kénes vize van; de van olyan sajátságos alja, úgynevezett korpája, hogy e tekin­tetben hozzá hasonló nem hiszem volna valahol. Azért hivják korpának, mert nem iszap. Olyan tiszta, mint a korpa. Gyógyító ereje bámulatos s a csúzos be­tegségben szenvedő emberiségnek meny­országa, még igy is, a mint van, isten­számában. Hát még ha az emberi segít­ség is hozzájárulna. Mert az igaz, hogy ember nem gondol evvel a fürdővel. Az csak nem fürdőgondozás, hogy néhány régi fürdőszoba van a tó közepén s egy érdes szájú ember lepedőt ad, — a bérlő vendéglőt tart ott s egy szolga 10—20 fillért szed egy-egy levél kézbesítéséért. Ez még nem gyógyítás. Legfeljebb ér­vágás. A szép nagy tó meg van. De nincs sz'éle neki, sem egyéb intézkedés nincs. Az a korpa pedig ugy használna igazá­ban, ha napfürdőt is vehetne vele a köszvényes beteg. Hatása akkor a cso­dával lenne határos. A tó nagy kiterjedésű. Ezer ember állandóan fürödhetik benne. Nagy kifo­lyása van. Egy jócska folyó számba megy. Tehát iiyen temérdek nagy a forrása is. Látni nem, csak következtetni lehet, mert a forrás a tó közepén van. S itt irás figyelmezteti az embert a mélységre. A másik oldalon hol térdig, hol bokáig, hol övig van az ember a koroába sii­o i. lyedve — de a viz mindig csak nya­kig ér. Ha ezer ember nem férne is el a tó­ban, elférne millió a belőle kifolyó tükör­tiszta szép sötétkék folyó mentén, melyen ökörcsordák gázolnak keresztül. A fürdő 3—4 kilóméterre van Keszt­helytől nyugatra, s mellette egy domb­oldalon egy kis kerek erdő, honnan fenséges látás esik a Balatonra, Bada­csonyra s át Somogyba. Egészséges szel­lős levegője van. És a Balatonnak e fenséges pontján, e kellemes klimába, e csodahatásu viz mellé, a gazdagságáról messzeföldön hi­res gróí Fsstetích-Ui «<lalonib«xi nrimlez­ideig kilencz darab házat tudtak építeni a vendégek számára. Ha egybe beleszo­rulnak tizen, akkor sem lehet egyszerre kilenczvennél több vendég. Öt óra hosz­szat keresgélte szemem a vendégeket ; nem láttam többet húsznál. Megérkezé­semkor zenélt a banda a — levegőnek. Két hölgy sétált. Odább két koldus gub­basztott a kápoina előtt s a templomban három ember imádkozott. Ez nem sok, gondolám. Azonban a Keszthely-Héviz fürdő újság a neveket is felsorolja, akik ott vannak, 140-et sorol fel. Tehát ez az igazság. E számból legjobb esetben 2/s rész lakik a vendégszobákban, Vs-ad rész kiszorult a túlsó oldalon levő Szent András faluba s a másik oldalon levő «Mexikó »-nak nevezett házba. 140 embe<jiéJ .tö,bb nem igen férne el itt. ha a szomszéd községet is tele kvár­télyozzuk. De ha elférnének is! Nem ártana nekünk, ha külföldről is idecső­dülnének, ha nem is épen mind gyógyu­lásért, de csupán touristikai szempontból s mozgalmat, élénkséget, forgalmat csi­nálnának és a gazdag angol tourista zse­béből sok pénz maradna szegény ha­zánkban. Nem ártana. De ki tud erről a fürdő­ről ? A szomszéd város lakosai közül vé­letlenül sokan hallottak arról, hogy van egy Héviz nevezetű hely a világon, de többet nem tudnak róla. S minél keveseb­bet tudnak róla, annál kevésbbé kíván­csiak a továbbiakra. Bodzay Pál bérlő megfizeti s az ura­dalom gazdája átveszi a 10—12 ezer évi bért. S hogy kár ne történjék, ennyit, sőt kétennyit is igen könnyen fel lehet hajtani kevés számú uri vendégen is. Ha csak ez a czél. De hát evvel még igen vékonyan ér­vényesítjük az orvosi tudományt, a szen­vedő emberiségre nézve hidegen ápoljuk a humanismust, hazánk hirnevét nem ter­jesztjük, s nemhogy cselekednők, de hirből sem ismerjük a hazafiságot. Ha a gazdag tulajdonos csupán csak az évi bérlet kialkuvásában vesz részt, ha nem látja itt az Istennek pazarul ön­tött gazdag áldását s ha nem veszi észre, Tetemre hiVás. — A .Magyar Paizs. eredeti tárczája. — Irta: Kele György. Vannak, dolgok, a miket legokosabb nem feszegetni, kivált ha már a sir takarja tit­kukat ; de hiába, a mai kor annyira telitve van hiúsággal, hogy még a halott nyugalma sem szent, ha sirja némi árnyékot talal vetni valami czifra-virágos női kalapra. Mint mikor szini előadáson a fizetett tapsolók iparkodnak irányítani a közvéleményt; a szegény Gazsi tragédiáját is az ő jelleme fogyatkozásaiból magyarázzák ki azok, a kik félnek az igazság­tól, nehogy felkerekedjék, s rájok olvassa sújtó Ítéletét. Könnyelmű élet vitte az öngyil­kosságba, ez a kiadott jelszó és sajnálkozás a szegény özvegyen, a ki sütkérezik a részvét ilyen olcsó útszéli tűzrakásánál, de azért ő tette a sírra a legczifrább, legvirágosabb sirko­szorut. Kérem hölgyeim a sirok mélyek és némák, nehéz anyagból vannak, sok titkos történetet takarnak ; de sok olyan közös vonású sir van, mint a szegény Bazsié, ezek a szerencsétlen házasságok kajótöröttjei, kiknek a szama a mai modern szazadban nagyon megszaporodott, s mar-mar csőddel fenyegeti a szent hazassági intézményt. íme előttünk fekszik az áldozat, tessék hölgyeim, különösen a sajnálatra méltó szép özvegynek méltóztassék közelebb lépni, s kezét a halott sebére tenni; ugye — nem meri meg cselekedni, nyomja valami a lelkét. Ne ítélj, hogy ne ítéltessél, mondja a szent irás, csakhogy a mai müveit korban az igazi divat-hölgy nem szokott elmélkedni a szent­írás szavain, mert sokkal érdekesebbek a Zola regényei. Bocsanat, nem tartok erkölcsi predikácziót, csak szegény ártatlanul vádolt barátom emlé­kének áldozok, ez szabad nekem is, a ki is­mertem egész valóját, akkor is, mikor még ragyogott tisztán, szépen mint Sirius csillaga, s akkor is, mikor romba dült mint Ophincus fényes világa. A házasság nagy kötelezettségekkel van összekötve, melynek motívuma az önfeláldozó szeretet, ez képezi annak erkölcsi alapját; egy parányi ebből a szeretetből többet ér, mint száz métermázsa érdek, hiúság, politika, pénz, rang, összeköttetés stb. — és a mai modern nevelésű asszonyok hozományában épen ez nincs meg sok esetben. Férjhezmennek kenyér­keresetből, pénzvágyból, családi politika s egyéb érdek folytán, szégyennek tartjak pár­tában maradni, s gondoskodni kell az élet fentartásáról; az úgynevezett szerelmi házas­ságok balsikerét legtöbb esetben az szüli, hogy a nő csak teteti, markérozza a szerelmet a férfi iránt, hogy elvegye s legyen kenyérkere­sője ; ritka esetben boldogtalan az igaz szere­tet. Azonban a mai leány-nevelés, noha uni­versal zsenit akar faragni minden leányból, • figyelmen kívül hagyja a szivet és kedélyt; Büchner, Hegel bölcsészetét vagy a mezme­rizmust jobban érti a mai női nemzetség, mint a Miatyánk imádságot, a mire mosolyog ; job­ban tudja a görög haeterák szépség titkait, mint azt, hogy miként készül a kenyér, vagy a tejfölös tormamártás. Szive a hiuság-vásá­ron a külső alakoskodasok válfüzője közt el­satnyult; vágya nem a tiszta boldogság, ha­nem az élvezet; elfoglalták lelkét a modern élet kifolyásai: a tétlenségi hajlam, önzés, s gyönyörök szomja. A mai kor léha leánya fér­jét csak eszköznek tekinti arra, hogy csínos menyecske legyen, kinek révén megszerezheti hiúsága bálványait, megvalósitni véli boldogu­lása reményeit, a mely ebben összpontosul : mennél több pénz, fényes lakás, ha lehet az első emeleten, pompás ebédek, Kugler süte­mény, színház, estélyek, konczert, uri fogat, lóverseny, évenkint legalabb 15 uj kalap, Ab­bázia, Nizza, Ostende, Ischel, Marienbad. Az anyaság, eme fenséges állapot, az Isten gondolat legszebb megtestesülése ateremtésben, a mai jukker asszonyok szemében elemi csa­pás, a mely ellen a rafinéria minden ügyes­ségével biztosítani iparkodnak magukat, a há­zassági szerződések, önfeláldozó mártiromságok, mely azonban a tiszta boldogságnak csak al­katrészei, kiemelő), mint a világosságnak a sötétség, nekik elviselhetlenek; azért nem is igen próbálkoznak meg vele, az anyai köteles­ségek fő, legfárasztóbb részét a szoptatós-daj • káknak engedik át, mert a gyermekápolás kényelmetlen, kizárja a fényes, divatos öltöz­ködést, a jourokat, estélyeket, bálokat, a léha szórakozások corzó látogatását, a flirtelést, regény-szövevényeket, kalandokat. A háztartás, a gazdasszonykodás legprimi-

Next

/
Thumbnails
Contents