Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-08 / 32. szám

2 MAGYAR PAIZS 1901. augusztus S. Véleményem szerint csak olyan formán megy, amint ezelőtt három évvel is emiitettem egyik újságban, hogy a tanfelügyelő szólana a közigazgatásnak, a közigazgatas megkérné a miniszter urat, s a miniszter ur nem is olyan sok pár száz forinttal két hónapon át házi ipari tanfolyamot rendeztetne vidékünkön — s ezereket meg lehetne vele menteni. Ámen. Közgazdaság. Tótszentmártonból a következőket irják. Végre a hoszu időn át tartott szárazság után folyó évi augusztus hó 2-án megeredtek az ég csatornái, melyet orkánszerü szélvihar előzött meg. Csakhamar jég vegyült a záporként szakadó eső közé, mely mind inkább tért hódítva galambtojás nagysagban hullott ala mintegy fél órán át, tönkre téve szőlőinket és kukoriczáink nagyrészét; közben a villám is lecsapott Rezsek Márton tótszentmártoni lakó házába, mely azonban szerencsére, nagyobb kart nem okozott, mint a szoba gerendájának egyrészét lehasította. Gazdáink az okozott elemi kar miatt, adó elengedésért folyamodnak. Tótszentmarton, 1901. augusztus 5-én. Kámán Lajos, körjegyző. Helyes dolog-e az ugar kiküszöbölése? Mióta ki adták a jelszót, hogy mezőgazdasági üzletvitelünket ugy sajat érdekünkben, mint a köz érdekében belterjesebbé kell tenni, s midőn épen ezért a takarmánynövények, a kapások s a kereskedelmi és ipari növények mind nagyobb tért foglalnak, az ugarmivelés mindinkább veszített évszázadokon at fentartott jelentőségéből. Egyre szaporodik azon gazdaságok száma, melyekben a szántóföldet minden évben bevetik," de ezzel szemben sajnos, nem látjuk azt az eredményt, melynek az ugar kiküszöbölésével kellene együtt jarnia; nem latjuk pedig ezért, mert az ugar elhagyását helytelenül fogják fel, nem tekintvén az eljárást egyébnek, mint a termések fokozasára irányuló törekvésnek, legtöbbnyire a talajerő rovására. , Szó sincs róla, a jelenlegi viszonyok között egészen természetszerű, hogy a gazdák csökkentik az ugart, mert hiszen köztudomásu, hogy az ugarmüveléssel egy esztendei termeléstől fosztatunk meg, de azért földünk után az adót ép ugy kell fizetnünk; de mindezáltal saját romlásunkat siettetjük, ha az ugarmüvelést mellőzve, nem gondoskodunk egyúttal olyan változtatásokról, melyek az ugar kiküszöbölésnek mellőzhetlen folyományai. Mert nézzük csak, mi az ugarlas czélja f Egyrészt az, hogy oly gazdaságokban, melyek elegendő tragvaval nem rendelkeznek, ez által teremtsük elő a tápanyag szükséglelet, de másrészt és mégi~kább az, hogy általa javítsuk a fizikai tulajdonságaiban megromlott talajt, s hogy az legyen a nagy mennyiségben elszaporodott gyomok kiirtásának egyik legjobb eszköze Már most, ha felhagyunk az ugarmüveléssel, de nem gondoskodunk a talajerő fentartásáról, a jó müvelésről s a gyomok irtásáról egyéb uton: bizonyara sokkal nagyobb hibát követünk el, mintha tovabbra is ugaroltunk volna. Igenis kiküszöbölhető az ugar, de ez csak akkor lesz helyes eljárás, ha megvannak a a feltételek a belterjesebb gazdálkodasra való átmeneteire, ha kifizeti magat az igás és haszonállat állomány szaporítása, ha kevesebbe kerül a nagyobb mennyiségű istálló trágyanak előállítása, ha van tőkénk a belterjesebb gazdálkodásnál ma már úgyszólván nélkülözhetlen műtrágyák beszerzésére, szóval ha minden tekintetben eleget tudunk tenni a belterjesebb gazdálkodas követelményeinek. Ellenkező esetben helyesebb megmaradni az ugarmüvelés mellett. Heti jegyzetek — a kapu alól A jó falusiak imalom alatti, — a kedélyes városiak <kapu alatt* szapulnak, mosnak, politizálnak. Igy történt Egerszegen is az Urnák ezerkilenczszazegyedik esztendejében, arató havanak első napja tizenkettedik órájában — éjfélben. Mostak a «Társaskört», Szapulták a cMagyar Paizs»-t és szerkesztőjét, lesajnalták l a tüzoitó zenekart, két tisztviselőt megtettek anarkistának. Rettegj Zala, Magyarország, Európa Egerszegen a Társaskör anarkhista fészek. Oh ? Je —! — a kapu alatt * * * Ime a Társaskör anarkikus elvei : megünnepli márczius 15-ét és október 6-át, Vörösmarty ünnepélyt rendez s több, mint 100 koronát a költők királya szobrára küld, Kossuth Lajos arczképét meghozatja, leleplezi, Jókai és Eötvös munkait megszerzi, téli estéken felolvasasokat és szavalatokat tart, Egerszegnek muzeumba vagy az XVI-ik századba illő kasztrendszerét igyekezik lerombolni, a tisztességes előéletet és becsületes munkát egy egyesületbe óhajtja összehozni stb. stb. — s ezt ő teszi — nem a kapu alatt. * * * hogy ezt az áldást össze kell kötni a nemzeti ügy szentségével: vájjon akkor a nagynevű Georgikon alapitójának sarja eleget tett e hazafiúi kötelességének ? Dehogy tett eleget. B A szotyrok. Az <.Erdély» czimü tourista újságban olvasom, hogy az E. Kárpát egyesület mozgalmat indított, hogy az iskolás gyerekek táskáit sasból font szatyrokkal helyettesítsék. Figyelemre méltó dolog ez. Minden iskolás gyermeknek van, mert lenni kell, egy táskája. — Ezek a táskák külföldön készülnek. Másodszor; ezeket a táskákat kétkét koronával vásárolják a gyermekek. Tessék kiszámítani, hány taska jön be és hány korona megy ki. Evvel szemben a szatyrok, melyeket Marostordavármegyében készítenek s melyekből ide hozzánk Zalába is szállítottak — épen 800 kilométerre : ezek a szatyrok 30—40 pénzért mennek. Mi kell tehát ide, — hogy a hazai ipar fejlődjék, a nemzet pénze benmaradjon és a szegény iskolás gyermek nyomorult apjanak táskára kiadandó két korona helyett 4.0 fillér kiadása legyen : mi kell ide ? 1. Tegyük szokássá, hogy az eddigi papirbőrtáska helyett szatyorban hordja a gyermek a könyvét. 2. Hogy ne kelljen 800 kilométerről hozatni a szatyrot, hiszen ez ott is elfogy, ott is van elég iskolás gyermek; meg kell teremteni a Dunántul is a kosárfonás iparát; meg kell teremteni a háziipart. Lehet dolgozni szalmából, kukoricza lapuból, sásból, nádból, kákából, fűzfa, rekettye, mogyorófából — kalapot, kosarat, gyékényt, szatyrot — többféle fajtában és alakban. 3. Hogy ez kivihető legyen: az iparvédő egylettel egy szellemben kell dolgozniok a tanítóknak, igazgatóknak, tanfelügyelőknek, közigazgatásoknak, hatóságoknak és ezek fejeinek — még a főispánoknak is, kiknek leghatásosabb a befolyásuk. Igen, egy irányban kell ezeknek müködniök az iparvédő egylettel és a «Magyar Paizs»-zsal is, mely a hazai ipar fejlődésének, a szegény emberek megélhetésének s a nemzeti élet erkölcsi és anyagi erősödésének a zászlóját tűzte ki. — Egy értelemmel és egy érzelemmel kell müködniök ebben az irányban — és nem ellenkezőleg. És nem kell kicsinyleni ezt a 30—40 filléres szatyrot sem. Es nem is kivihetetlen. tivebb elemeit sem érti sok modern menyecske ; lealázó, szolgai munkának tekinti azt, melyet pedig ősanyáink emléke szentelt meg, a kiknek büszkesége volt a konyhaművészet és a gazdasszonykodás ; most azt többnyire cselédek végzik dupla vagy tripla költséggel, szabad lopással; innen van, hogy a háztartás zár-mérlegén a tart®zás nagy Summája szerepel folyton, s a kiegyenlítés csaknem mindig a végrehajtók segédlete mellett történik. Semmi gazdasszony! productum nem enyhiti a köztartás terheit, a gombostűtől a selyemszoknyáig, a sárgarépától a dobos tortáig pénzen vásároltatik minden házi czikk. Ez ám az oka, hogy a családi boldogság, melyhez nagy, mély, nemes tulajdonság, önfeláldozó erény szükségeltetik, mai nap ugy szólva csak az ősök történetében olvasható, vagy a köznépnél látható, az uri osztályban száz és száz családi életből alig van egy-kettő, a melynek nagy bajai, s nyomorúságai ne volnának, a statisztika pedig ezt nagy részben a mai kényes nevelésű, pipotya tuczatnők számlájára irja. Tagadhatlan, hogy vannak rosz férfiak is, de száz házasulandó között még is akad legalabb 20 perczent, a ki asszonyt keres és nem hozományt, vannak igazi férfiak, kiknek felfogása erkölcsi magaslaton áil, sokkal jobban tisztelik a női nemet, minthogy azt hozomány-vadászattal egy demoralizált adás-vevés tárgyává tegyék, mert ilyenkor már a hozomány nem a házassag terheinek enyhítése és a szülői szeretet záloga, hanem a férj részéről a kényelmes élet eszköze, a szülők részéről pedig a leánytól való szabadulás dija. Depravált, ocsmány dolog ez nagyon s rendesen nagy szerencsétlenségek előjatéka. Komoly házasságnál a pénz hozomány nem a főkérdés, jó ha van, attól senki sem ijed meg, de azt mint mellőzhetlen feltételt tekinteni nem szabad. A nőnek legszebb hozománya igazi, természetes nőisége, megkoszorúzva az érdeknélküli tiszta szerelemmel. Eötvös bárónk mondja hogy a jó asszony olyan mint a napsugár, ha nem is hoz semmit, mégis minden gyarapodig a keze alatt; viszont a rosz, élvezet-hajszoló asszony százezer forintjában is benne van a tönkremenés, a pusztulás veszedelme. Mért emelte a vallás is a jó asszony fogalmát oly magas erkölcsi piedesztálra, hogy megistenülve áll előttünk a Madonna képében ? Mért a jó asszony maga a megtestesült menyország, egy olyan megfizethetlen érték, a miért, minden Ádám szívesen ott hagyja a kényelmes paradicsomot, s kész megküzdeni minden sorssal és végzettel, a boldogságban minden küzdelem, munka-öröin. A szép és erényes nő, mondja Renán, az a csoda, mely nagy erkölcsi sivatagunkat, tavakkal és forrásokkal népesiti. Az ilyen asszony minden gondolata, tette férje és gyermekei jólétén, kényelmén fárad-munkál, a fillérből is koronát csinál, hogy övéi szükséget ne érezzenek semmiben, mint egy földre szállott őrangyal áldó kezének nyoma ott ragyog minden tárgyon, s visszatükrözik övéinek derült, boldog kedély világán. Nincs a földnek semmi mulatsága, szórakozása, öröme, élvezethalmaza, a mi pótolhatná az ilyen szent, tiszta nő társaságát és nincs olyan vad, kegyetlen természetű férfi, a kit le ne fegyverezne, magához nem lánczolna édes lelkének delilla hatalma. A jó asszonynak szokott jó férje is lenni, mondja a példaszó, s igaz is : szebb, job, kényelmesebb, tisztább otthont, nyájasabb örömet sehol sem talál, mint a melyet a jó feleség igaz szerelme avatott, szentelt fel, nincs oka, nincs czélja tehát elkalandozni .... A rosz asszony ellenben mint az egykori gelsei pap predikalta : férjének hajótörése, órát kiáltó kakas, háznál üres fujtató, mérges fulánku kigyó és ilyen czikkely a miatyánkban: «sed libera nos a malo» szabadíts meg a gonosztól. Hogyne menne el a kedve a szegény férjnek, ha látja, hogy nejében semmi segítséget nem kapott, a ki reá csak nyomorúságot, szerencsétlenséget hozott; nem bizalmas, segitő társa az élet-küzdelemben, nem felesége, felesegítsége, csak neje, ki jogokat követel, de kötelességeket nem ismer; csak akkor mutat jó arezot, ha tele az erszeny, ennek soha sem szabad kifogyni, mint a szentirasbeli olajoskorsónak. A szegény férj, ha békés életet akar, saját hazában, olyan, mint a zsellér, kényelmet nem élvez, mert azt mind neje absorbeálja; csak ugy lig-lóg a ruha rajta, még az inge gombját is ha leszakad, magának kell felvarni; csüggedt valóján, puszta házatáján meglátszik, hogy mint az egyszeri varga, ördögöt fogott, a ki nyargal rajta; elkárhozott szegény már ezen a földön. Minden ember boldogságra törekedik, ez