Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-01 / 31. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. augusztus 1. 31. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy oldal 20 K. Nyiltlér sora I korona. Szerk. es kiadóhivatal : Wlassics-utcza 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. A mi szövetkezetünk s a könyvtár. Nem végzek haszontalan munkát, ha fölkérem olvasóink figyelmét a <Szövetkezeti ügyek, Levelezés* rovatában levő felhívásra, a könyvtár-ügyre. Igazgatóságunk az elnök indítványára tárgyalja ezt az ügyet. S jól teszi, ha a legnagyobb buzgalommal rajta lesz, hogy létesüljön is a könyvtár. Dr. Kele Antal, amint egyebeket, ugy ezt az eszmét is megpendíti; az igazgatóság az eszmét magáévá teszi, a tervet megkészíti; a szövetkezet tagjainak öszszesége és a nagy közönség a keretet kitölti, a tervet megvalósitja. Ez a létesitendő könyvtár érdekesen jellemzi szövetkezetünket. A mit kezdetben a programm ki nem mondott, de a mit már érteni lehetett benne: azt most kezdi is kifejteni a szövetkezet. Tehát nemcsak gazdasággal foglalkozik: művelődésre is gondol. Tehát nemcsak paprikát árul: könyveket is közvetit. Tagjai tehát nem a «szatócs érdek alacsony sphaerájában* mozognak és sülyedeznek, a mint némelyek gyanittatják: a közművelődés terjesztésének a színvonalán állanak. Hogyan ! hát nemcsak söröznek a szövetkezeti tagok ? Még újságot is olvasnak ? Igen. A «bodega» nem korcsma: Kaszinó. S a kaszinó nem kártyaszoba : tanácskozó terem; olvasó, tanuló ház ; eszmék és gondolatok műhelye. Khazár földön. Irta : Bartha Miklós. XXIV. Az első lépés. Megírtam, hogy az állam legelő területet vett bérbe a hitbizományi uradalomtól, s azt ugyanazon árban albérletbe adta a népnek. Ez volt a népmentés kezdete. Mert ezzel menekült meg a nép a legelő-uzsorától. De ezzel nem fejeztetett be az első lépés. Darányi nem szereti a félmunkát, Egán sem szeret a felületen úszni és munkájában hézagokat hagyni. A vezérlet nemes ambicziója az, hogy egy lábra állított népet adjon át a magyar nemzetnek. Nem elégszik meg tehát a beteg ápolásával. Még a fölgyógyulás sem elégíti ki. Olyan gazdasági kultulara törekszik, mely e népet, hasonló betegségek ismétlődésétől megóvja. Fokozni kívánja a nép ellenállási képességét és a józan haladásnak erőtényezőit. Éppen ezért az első lépés mukakörébe felöleltettek a legelőápolásnak nálunk eddig nem ismert elemei. Megállapitattak fordák szerint a legeltetési módozatok. Területről, területre történik a legeltetés okszerű szigorral, nehogy a havasra felhajtott hatezer darab marha egyszerre lepjen el nagy területet, s azt keresztül-kasul elgázolja és bepiszkolja. A legelőszabály nem türi, hogy egy csordában apró, fiatal, fejletlen barom együtt legyen a felnőttel; üsző a bika borjúval, tehén az ökörrel. Hanem kor és ivar szerint el kell különíteni az állományt, hogy a káros izgalmakat elkerülje az állat és hogy a gyengébb A szövetkezeti könyvtár a nép könyvtára lesz. — A falusi nép könyvtára, melyhez hozzájárulhat mindenki, ki e szellemi eledelt óhajtja. Es erre nagy szükség van. Lelki eledelre mindenkinek szüksége van; az egyetemi tanárnak, a kaszinók gentlemanjának, az ország kormányzónak és a napszámosnak. A gazdag ember, ha müveit, ha műveletlen, megveszi a könyvet, mert megveheti ; a szegény, de müveit nép kaszinóvá, olvasó egyletté, társaskörré alakul: szövetkezik, vagy olcsó kölcsönkönyvtárhoz folyamodik s olvas; de mit csinál a szegény műveletlenebb osztály ? Sem nem akar, sem nem tud könyvhöz jutni. Pedig mondom, nekik is szükségük van lelki életre. Erre az osztályra tekint a zalaegerszegi szövetkezet, mikor könyvtárt akar létesíteni. S nem csalódom, ha a zalaegerszegi szövetkezetet ezen a téren közművelődési egyletnek is nevezem, s ha ugy sejtem, hogy ezen a téren majd az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (Emke) szerepét viszi nyugaton. Az Emke nevébe" közművelődés van. de a közgazdaságot is műveli. Szövetkezetünk nevében közgazdaság van, de a közművelődést is ápolja. Vagy egy ipartelep létesítésén kivül népkönyvtárt s majdan talán könyvtárokat is állit a fiókok helyén egyes községek számára. A lélek müvelésére dalosköröket szervez, mint az Emke. Hazafias szegény papokat és tanítókat segélyezhet, mint az Emke. Talán gazdasági iskolát, ovodát állithat és tarthat íen, mint az Emke. Szegényebb papoknak és tanítóknak mellékfoglalkozást és mellékkeresetet nyújthat, ha jutalommal arra ösztönzi, hogy az irás-olvasás tudása nélkül felnőttek közül egyiket-másikat tanítsák meg irni, olvasni, amint az Emkének is épen tegnapelőtt javasolta "Ivóiozsvárt az «Ellenzék.» Ne vegye zokon senki, hogy összehasonlítást tettem e két egylet között. Igaz, hogy badarságnak látszik. Az Emke nagy és hatalmas. Láttam a születését. Nem kisebb emberek, mint dr. Felméri Lajos és Bartha Miklós alapították. Gróf Bethlen Gábor főispán volt az elnöke négy alelnök mellett, s adminisztratora Sándor József, mint az örök mozdony, dolgozott. Több ezer alapitó tag mellett gróf Kún Kocsárd s Röck Szilárd és Pál fejedelmi adományokkal gazdagították. Ma több milliója van. Paloták párnáján született. Ehez képest a mi szövetkezetünk útszéli csárda mellett született, kőpárnán hál, szürke gubás s ennélfogva lenézett emberek a papjai. Segélyt nem nyert, elismerést nem kért, gáncsot kapott eleget. Az Emkéhez képest ma talán egy krajczárja sincs még a könyvtárra sem. De abban hasonlatos hozzá, hogy szent a szándéka : a nemzeti megerősödés, — vagyonban, erkölcsben, szellemben. Egyebekben ma nem hasonlatos, de az lehet, mert nagygyá nőhet, mint az. A kis makkból nagy tölgyfa lehet, csak fiatal alkatúak megóvassanak az erősebbek üldözésétől. Azt sem türi a szabály, hogy egy nyájban tulsok barom halmoztassék össze, mert ez megnehezíti az őrzést, a felügyeletet, a gondozást; a legelő helyes kihasználását pedig hehetetlenné teszi. Nem türi továbbá, hogy deleltetés, éjszakázás mindig egy és ugyanazon helyen történjék, hanem állandó kosarazást követel. A nyájat csak három napig fektetik meg egy helyen s aztán, a megállapított sorrendben tovább viszik s igy egy rendszeres trágyázást hoznak létre, melylyel az aljban kaszálókat teremtenek s a felsőbb területeken a legelőt kövérítik. A források gondoztatnak és itató válukkal láttattak el, hogy mindig tiszta, kényelmesen hozzáférhető ivóviz álljon a nyájak rendelkezésére. A vakond túrásokat és felhagyott hangya bolyokat, melyek a havason vastag mohabundával szoktak benőni s ezzel a legelő területnek helyenként igen nagy százalékát teszik haszna vehetetlenné, fölkapálják és a rónának megfelelő fűnemekkel behintik. — Védfákat ültetnek, hogy a nap perzselő heve elien árnyékos oltalmat talaljon az állat. Kultúrmérnököket foglalkoztatnak a vadvizek, talajvizek és mocsaras helyek lecsapolására. E legelő reformok között legmeglepőbb a körülbelől 4090 holdas Firczák havason és az ugyanakkora Névtelen havason épitett két nagy védistálló. Egy-egy ilyen pajtának kétezer darab szarvasmarhára való befogadási terjedelme van. Az építkezés hihetetlen olcsósággal ment végbe. Pedig az anyag felhordása az aljer-dőkből ebbe az 1400 méter magasságba, nem volt tréfa De az Egán jó ruthénjai meg- i értették a «pán-fonagysagos ur» intenczióját. Százaval tolultak a munkahoz igen potom napszám mellett, mert mindenik részese kívánt lenni az áldásthozó munkanak. Ugy dolgoztak, buzgósaggal, követelések nélkü', mondhatnám áhítattal, mintha templomokat építettek volna a zord havasok tetején. Az időjárás ebben a magas zónában igen szeszélyes. Nagy hőséget hirtelen zivatar követ s harmincz fok melegről olykor két óra alatt 4—5 fokra siilyed a hőmérsék. A nappalok forrók ; az éjszakák még júliusban is hidegek. Éppen azért kényes fiatal allat nehezen birta ki a havasi legeltetést. A legtöbb elcsenevészedett. Igen sok elhullott. De a zimankós időjárás megviselte a felnőtt barmot is. A napokig tartó esőzések alatt erőt, izmot, faggyút veszített az állat. Táplálkozáshoz nem volt kedve. Zsugorgott, fázott, reszketett a delelők saraban és jobban elcsigazódott, mintha nehéz járomban lett volna. A szegény ruthénnek fogalma sem volt, hogy ezen a kinos állapoton segíteni is lehet. Mihelyt megértette a «pán főnagysagos ur» tervét: örömmel nyúlt fejszéje, bardja, fűrésze, fúrója, vésője után s néhány hét alatt fölépültek a nagy istállók a havasi kultura díszére és hasznára. EzZel a két épülettel a legeltetés idejét másfél hónappal meghosszabbították. Korabban felhajtható most már az állat és tovább maradhat ott. Május derekán most mar szól a kolomp a névtelen havas bérczein s a pásztortüzek csak szeptember közepén hamvadnak elEz az istállóknak köszönhető, hol a barom az időjárás vadsága ellen menedéket talál.