Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-25 / 30. szám

1901. julius 25. M A Gr YA S PAIZS 3 Ax életből. — Miért teremtette Isten mindjárt az első napon a vi­lágosságot f — Hogy láthasson a setétségben. Miért harapott Adám az almába ? — Mert nem volt kése. Meddig éltek boldogul ős-szülőink a paradicsomban f — Mig az alma érni kezdett. Hogyan kell azt érteni, hogy «Adám arczának verejté­kével kényteleuittetett kenyerét enni ? — Ádámnak annyi kenyeret vót muszáj ennyi, mig meg nem izzadt belé. Miért nem ment Izsák maga egyedül feleséget keresni ? — Mert nagyon szégyenlős vót. Vannak emberek, kik ténykedésükkel azt mutatják meg, hogy csak olykor vannak világos pillanataik. Olyan emberek is vannak, kik lángoló hazaszeretetükben folyton az *utolsó csepp vérük» odaadását hangoztatják. De az elsőt odandnák-e f Mert az utolsóval már nincs se ;itve. Wlassics miniszter — hála Isten — diadalra juttatta az igazságot. Nem csoda, az ő büvős tükrébe most maga né- I zett bele, igy hát megláiha'ta. (Li Tsüng.) Heti hírek. Emlékezzünk a régiekről. Az ötéves jubileu­mok is emlékünnepélyek, de világért sem az ilyenekre esik a gondolatom. Jól esik hailani' mostanában, Hogy nemzeti hőseinkről meg­íriegemlékezünk e hazában. Jó, hogy Bethlen Gábor fejedelemnek szobrot állítunk Erdélyben is, s jó, sogy eszünkbe jut a zágoni Mikes Kelemen ; jusson eszünkbe évenként a seges­vári Petőfi is, aki ezelőtt 52 évvel julius 31-én tünt el, halálával is egy szép hőskölteményt hagyva ránk. Hegedűs miniszter a jaáki fazekasokért. Az iparművészeti társulat a fazekas ipar érdekében fölterjesztést intézett Hegedűs Sándor kereske­delemügyi miniszterhez, aki arra most válaszolt s azonnal megtette intézkedéseit is. Fazekas­iparunk hanyatlásának egyik főoka — ugymond a miniszter — a technikai ismeretekben való visszamaradottságnak tulajdonítható. Ezért fek­tette ennek az iparágnak föllenditésénél a fő­súlyt a fazekasok szakszerű kiképzésére, esz­közeik és kemenczéik tökéletesítésére. Ameny­nyiben pedig azt látta, hogy helyenkint a ré­gebbi tradiczión alapuló és nemzeti jelleggel biró díszítési módoknak fönntartása, sőt fejlesz­tése, a keresetforrás fokozása, de a nagyobb anyagi haszon biztosítása érdekében is kívána­tos, készségesen támogatta a rendelkezésére álló eszközök keretében a vázolt czél előmoz­dítására szolgáló törekvéseket. És hogy ennek a miniszter nyomban tanújelét is adja, megbízta Horti Pál professzort, hogy Vasmegye déli részein, különösen Jaákon, a nyár folyamán a helyenkint dívó technikák alapján egyes kivá­lóbb fazekasiparosokat, vagy háziiparosokat tetszetős, tökéletesebb formák készítésére, iz'éses ékítmények alkalmazására tanitsa, őket abból a czélból megfelelő tervrajzokkal lássa el. Meg­bízta végül a miniszter a professzort azzal is, hogy egyenkint 10—20 edénytervet, lehetőleg a helyi díszítő motívumok fölhasználásával ak­ként készítsen, hogy az egyes ékítmény típusok különböző alakú és rendeltetésű edényformában való alkalmazása is szemlélhető legyen. —- igen jól tenné a professzor ur, ha Sümegre is el­látogatna. Fazekas sok van ott is s megérde­melnék az oda rándulást, s jól tenné, ha Zala­egerszegre is letekintene. Itt is van nem meg­; vetendő agyagipar. Kinevezés. A vall.- és közokt. miniszter Kő­rösy Sándor Zalaváimegyei kir. segéd tanfel­ügyelőt jelenlegi állásában kinevezte a IX. fize­j tési osztály harmadik fokozataba. «Zalavármegye a szabadságharczban.» Irta Novak Mihály. 176 lap, ára 2 korona. Kap­ható a szerzőnél Zalaegerszegen. Akit érde­kelnek az 1848-49-ben megyénk területén lefolyt ; .harczi események, az vegye meg ezt a kis I Könyvet. Jótékonyság. Özv, Handler Istvánné tegnap 60 koronát adományozott a zalaegerszegi vá­rosi szegények közt leendő kiosztásra. A jó­lelkű adomanyt szíves köszönettel veszi a város ugy a maga, mint az ő szegényei nevében. Képviselő választás volt tegnap Privigyén, Ernszt Sándor néppárti jelöltet választották meg 109 többseggel. Országos vásár (Magdo'nai) volt jul. 22-én hétfőn Zalaegerszegen. Felhajtottak 37 bikát, 1141 tehenet, 411 üszőt, 1744 ökröt, 1286 ti­nót, 379 borjut, = 4998 darabot. 925 lovat. Eladtak 902 drb szarvasmarhát és 135 lovat. — Ugyan e napon öt helyen volt vásár, azért volt olyan kevés eladás. — A vásár előtti péntek-hetívasáron 240 sertésből eladtak 130-at s 40 szarvasmarhából 14 et. Felülfizetés. A Karacsonyfa egyleti mulatsága f. hó 21-én. Az összes bevétel 272 K 70 f, — a tiszta jövedelem 134 K 70 f volt. Felül­fizettek : Szigety Antalné 2 K, özv. dr. Man­gin Károlyné 5 K, Kantor Palné 3 K, Matisz Lajos (Ságod) 2 K, Zol'ner Izidor 40 f, Köhler Ede 2 K 80 f, Szalai László 80 f, Krosetz István 2 K, Krosetz Gyula 2 K, dr. Czifrak János 3 K, Varga Vilmos 80 f, Károly József 40 f, Halász Gusztáv 40 f, Odor Géza 1 K 40 f, Morandini Tamás 3 K, N N. 1 K 20 f, Németh Géza 2 K 40 f, Buri József 2 K 40 f, Vas Géza 2 K 40 f, Udvardy Ignáczné 0 K, özv. Handler Istvánné 6 K, Buday Károly 4 K. Megküídötték a siketnémák és vakok kecs­keméti értesítőjét. Ez volt az első év s Né­meth László igazgató tanár vezette az ügyet. 29 növendék volt s két tanerő. Az emberba­ráti intézetek szaporodasa jó érzést kelt az emberben. ^Tanügyi Tárczák.» Irta Réztolli M. Két kötet Mindegyik önálló. Ara egy egy kötet­nek 2 korona. Kapható a szerzőnél Zalaeger­szegen. Tanítóknak való két könyv. Annyi bizonyos, hogy aki a kezébe veszi, az le nem teszi, mig végig nem olvassa mind a kettőt. Tele szatiraval, humorral és egyéb kedvde­rítő dolgokkal minden lapja a könyveknek. Vegye meg minden tanitó. Kormos Adolf ügye. Pár hét óta van sző­nyegen ez az ügy. Jobbára mindenki ismeri. Azt teszi ez, hogy maga az igazság is meg­vesztegethető Legfeljebb az marad meg igaz­ságnak, hogy nem marad titokban. Kormos Adolfot, ki a győri Dunántúli Hirlap szerint győri biró korában Koch Adolf volt és kú­riai biróva történt kinevezése annak idején nagy föltűnést keltett, ezt a Kormos Adolf kúriai birót most megvesztegettséggel vádolják. A Zala áldozata. A kis Zala, amely szeszé­lyesen kanyargó folyásában sok örvényt ás maganak, minden esztendőijen megköveteli ál­dozatait. Zalaszentgróton három fiatal leány fürdött a Zalaban, fürdés közben örvénybe ke­rültek, amely minhármajukat elragadta. A [jár­ton jaró Scheffer József kettőt ki tudott men­teni, de a 19 esztendős Bolla Teréz a vizbe fulladt. Holttestét is csak hosszas keresés után találtak meg. Katonai gyakorlatok. A m. kir. 40 41. honvéd gyalog hadosztályhoz tartozó csapatok közül a soproni 18. gyalogezred augusztus 30-an János­háza felől Tűrje, Zalaszentgrót, Karmacs, Keszthelyen át Kéthely, a nagykanizsai 20-ik gyalogezred augusztus 31-én Kiskomárom— számára, merő élő-rózsaból. Blaháné is egyszer egy ilyen rózsa asztalkát kapott Zalaegersze­gen, mikor vendégszerepelt. Be sok rózsának, az életébe került ez az élő-rózsa-asztalka! No de meg is érdemelte a nagy művésznő, hogy ennyi rózsa haljon érte!, Fehér rózsákból készül a menyasszonyi cso­kor és fehér rózsából sok esetben a halotti koszorú is, a szerint amint leány, vagy legény hal meg. Azért is csók- és köny-zápor hull egyaránt a rózsa illatos, zsenge szirmaira. A boldog menyasszony hullatja reájuk sze­relmetes szívből fakadó édes könyüit — és a boldogtalan szülő bánatos könyárja áztatja illatos leveleit siratva — sokszor egyetlen gyer­mekét. Az ifjú asszony, a nászuton, fehér rózsa — csokorba temeti szerelem pirban égő orczáit — és az aggastyán a rovatainál — melyen szeretett unokája fehér rózsák közt pihen — sárgás arczát oda simítja a rózsák­hoz és reszkető ajakkal csókot lehel reájuk. Amaz szerelmes gilicze módjára kaczag a rózsa-csokor fölött — férjével kaczérkodva, emez pedig hörögne zokog— az elhunyt ha­lavány arczára tekintve és feje bánatosan le­hanyatlik a halotti koszorú fehér rózsáira. Karácsonyi Gróf alapítványt tett és Soly­máron minden esztendőben kiházositják a ró­zsa leányt, a falu legszebb és legerényesebb leányát. Hát «Csipke Rózsika» kedves meséjét ki ne tudná? Ez a mese a gyerek-szobak gyöngye. Az ifjúság színdarabja a Csipke-rózsa: En mint újdonsült asszony egyszer szintén közreműköd­tem a «Csipke-Rózsa» műkedvelői előadásán, nekem jutott a Rozsika szerepe, hej be sohse fe­lejtem el, hogy a kirá'yfinak, (már vénecske volt) olyan szurtos álla volt, ép olyan mint a tüske. Csipke-Rózsi, az elbővült királykisasszony tudniillik addig alussza a bűvös álmát a rózsa­várban, míglen egy királyfi csókja megtöri a várást és ő felébred — persze lakodalom van azután, a csók végében. Az ifjú leanvka ha az első bálba megyen, leginkább vad-rózsa füzérrel szereti díszíteni a fehér ruháját. Tompa a -Virág-regékben* a vadrózsaról irt is egy érdekes regét, me­lyet itt rövidesen elmondok : A büszke rózsa ajkán, egy este tüzes' sze­relmi csók pirult s a csapodárnak a kebele szerelmi vágygyal volt tele: a liljom érte sá­padozott, csókot ajkara a lepke lehelt és sze­gén)- folyóka lábat ölelve esdekelt hozza hasz­talan. Mert a rózsa a szegfűt, a mályvát a rozmarint szerette sorba és elhagyá megint, hogy ujabb szerelmi élvezetre ujabb kaland utan epedjen. S éjfélt midőn az óra titött s halotti csend uralkodott mindenütt : a rózsa a kertből kiszökött és a habzó rétekig futott és ott hízelegve megállt a rét gyöngéd virágai­nal s csábítgatott. Kecsesei szóla midőn sze­relemért esdekelt: Tavasz mosolya, kék iboly 1 — monda és ajkairól méz édes beszélyc- folyt — édes virágom jer velem kár neked itt her­vadnod a réteken, jer a kertünkbe és légy holtomig a szerelmesem! A kertben meglásd, a zápor el nem önt s csóközönt rád az ajkam hint. Föléd lombsátort vonok én mely sugar­széltől védeni fog. Es a balga ibolyácska el­mene — gyönyörben úszott kék szemecskéje ! Ró/.sajához közel v ál aszta maganak helyet és a kert lakója lett ekkép. De ki keblét érzelmivel könnyelműen rabolta el — a rózsa hütelen vala. Az ibolyának kö­nyekben úszott ekkor a kék szeme és szegény ibolyacska a kertben elhervada. Megölte sze­relmi bánata. A könnyeimü rózsa pedig ujabb kaland után esett. (Ép ugy, mint a ) És elméne a tónak sásos partihoz és magával csalta a karcsú sárga liliomot, De forró volt neki a kerti föld és az is harmadnapra elher­vadt. A rózsa meg már a harmadik nap éjje­lén a távol fekvő bérezre ment, hogy a bér­ezek szép hölgyét, a gyöngyvirágot meghódítsa. De a gyöngyvirág szerelmeséhez, a kikiricshez hü marad. «Ne illatozz e vad kietlen bérczen», monda a rózsa. «De mikor e vad bérez édes hazám és ha elviragozám a síromat takard , — felel a gyöngyvirág és ott marad. Ekkor szomorúan távozott a rózsa, de ismét csak vissza tért, a gyöngyvirág pedig óva inté : «Kalandor elkésel, siess haza . . De a-z éj rövid volt, mert «a gyönyörben gyors szárnyakon az óra röppen ...» S az óra mar elsuhant, midőn a puszta út­félen a rózsa egy árok part felett elhalad, ép elhangzik a Kakasszó bokorrá változott. Azért is : s ő legott csipke­iA csipke rózsa színtelen, Telj nélkül elhull hirtelen ; Tüskéje szúró s ágain : Vérszin gyümölcsben függ a kin. Árok garád lakója lön, Tengődve él parlag mezőn ; S az illat a bokor felett : Szebb mait felöl emlékezet!*) *) Tompa : Virág-regék.

Next

/
Thumbnails
Contents