Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-25 / 30. szám

2 MAGYAE PAIZS 1901. julius 25. igaza, ha azt hinné, hogy jobb elmélettel jobb eredményt el nem lehetne érni. A földműves iskolák jobb elméletre, több tudományra, üdvösebb módszerre és rendszerre, okszerűbb gazdálkodásra tanítanák a népet, melyek mellett egy kissé nagyobb gondoskodással kevesebb verejték mellett is többet és jobbat teremne a föld. Sőt még a szárazság ellen is van mit tennünk, főként az alföldeken ; csatornázással, mint Lombardia sikságán. A földművelési miniszter ur már dolgozik is ezen a segítségen. 2. Hát van-e mentség a jégverés ellen? Van. A jégbiztositó hivatalok kartelt kötnek egymással és zsarnokoskodnak a földművelő népen. Szövetkezzenek magok a földművelők, alakítsanak közösen ők magok saját magok számára biztosítást emberségesen minden nemű kár ellen. Az országos gazdasági egyesület nem régen meg is kezdte e téren a munkát. Végzett-e s milyen eredménynyel ? Nem tudom. Csak az elvről beszélek. 3. A fényűzés közös nyavalyája mindenkinek s más ágon levőknek még inkább, mint a földművesnek. A milyen könnyűnek látszik első tekintetre a fényűzés kiölése, annyira nehéz a valósagban. E nyavalya ellen nagy orvosság volna, ha nem hoznák a nyakunkra s szemünk kápráztatására külföldről a czifra mázos és sallangós iparczikkeket és ha szűnnék egy keveset a túlságos nagy hitel s megapadnának egy kissé a kamatos bankházak. 4. Mondjuk, hogy az emiitett három nyomorúság ellen nincs orvosság. De nem engedem, hogy a negyedik baj ellen ne találnánk orvosságot. El lehet kerülni a kőzve ti tök díjazás át, vagyis láthatatlan dijaztatását. Micsoda közvetítők dijaztatását? A gabonavásár közvetítőinek a dijaztatását. Kétszer van egy évben hordás a gazdaembernek. Egyik vig, a másik szomorú. S milyen közel esnek egymáshoz ! Cséplés előtt két nappal van az egyik, mikor a levágott gabonát a csűrébe hordja a gazda, s cséplés után két nappal a másik, mikor a tiszta magot a csűréből a városba hordja — s ez az igazi szomorú hordás, ámbár hogy buzgóságosan megy. «Muszáj» eladni, mert kell a pénz. De nem az veszi meg a ki megeszi. Megveszi a közvetitő, aki egy nagyobb közvetítőnek adja el egy-két hatos nyereséggel, — a nagyobb közvetitő megint tovább adja egy nagyobb városba, egy nagyobb közvetítőnek s nyer rajta egykét koronát — s igy tovább, ugy, hogy mig a buza a világforgalmi nagy piaczra jut, vagy a megevőnekja szájáig ér, addig keresztül ment öt-hat közvetítőn s mindenik megkapta a maga bérét. Legkevesebbet kapott a volt tulajdonos. Világos dolog, hogy jobb volna, ha a gabonatulajdonos saját maga adná el a gabonáját egyenesen és közvetlenül a világpiaczon, vagy a megevő vásárlónak. Ekkor az öt-hatrendbdi kézbesítői díj mind neki maradna. Bolond beszéd! azt mondja erre több ember. Hát hogy vigye el egyik ember két mmázsa, másik 50 kiló, harmadik egy félmérő búzáját egészen Budapestig, vagy Londonig, vagy Amerikáig? Nem lehet. Nem ám. Egyik ember sem viheti el. De mindenik elviheti. Egyenként nem vihetik el. De közösen elvihetik. Szövetkezni keM tisztelt gazda urak! Létesitsenek csaFrimagtárszövetkezetet. Majd elviszi az. Es önök tagjai lesznek a szövetkezetnek. Es önök részesei lesznek a vitelből származó nvereség^nek. 1 o Akkor önök lesznek a gazdák is, a kereskedők is. A mit egy ember nem végezhet el, elvégzi száz. Szövetkezés nélkül nincs élet. A házas élet, a felekezeti vagy egyházi élet, a községi, városi és nemzeti élet, — mind-mind szövetkezés. A disznóját, a tehenét nem tudja legeltetni a gazda, ha nem szövetkeznek, ha nem csapják egy közös csordába az állatokat s ha nem fogadnak fel közösen egy pásztort. De maradjunk csak a gabonánál. Zalamegyében a 400.000 ember közül 200.000 bizonyosan földet művel. Egyre-másra talán jut egy métermázsa, de mondjunk kevesebbet Jut egy félmétermázsa eladandógabona egy emberre. A 200 ezer ember eladegy százezer mmázsa gabonát. Egész a világpiaczon való közvetítésig csak egy korona haszon legyen, már százezer korona. Egy gazdának csak 50 fillér a haszna, de az egésznek százezer korona a haszna. Az egészet pedig, a szövetkezetet, önök az egyesek teszik. £,s ez évenként százezer! Csak egy megyében. Hiszen a gazdák szövetkezéséről egy szép és tartalmas emlékiratszerü tanulmányt készített is Fábiánics Gyula gazd. egyleti tag. Nehezen megy ám a szövetkezet megalakítása. Nem annyira az ellenfél, mint inkább a szövetkezendő tagok vetik a gáncsot. Hanem a mi nehéz-, az még nem kivihetetlen. Különben itt van a «Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet.» Ez már átgázolt ezer akadályon. Egy kissé meg is van edződve. Egy kissé meg is nőtt már a hire, neve, becsülete. Vájjon nem volna jó, ha a gabonájukat értékesíteni szándékozó gazdák összevetnék a vállukat a már meglevő szövetkezet vállával? Én azt hiszem, jó volna. S igaz, hogy e czikkely elejére azt irtam czimül, hogy «Aratás után*, de most azt mondom, hogy ilynemű szövetkezésről, mintsem kivándorlás után gondolkozzunk, sokkal jobb gondolkozni róla — aratás előtt. Borbély György. meg azt beszéli, hogy : két rózsa nyílt egyszer egymás mellett, egy fehér meg egy piros rózsa és mert különböző volt a színük, sehogy sem illettek egy csokorba. És szomorkodtak mind a ketten, panaszkodtak a sors ellen, mert hát ilyen két árva virágszál több nem is nyilott ott a kertben — a hol az volt a szokás, hogy a fehér meg a piros rózsát sohse fonják egymás mellé koszorúba. Egy szép holdas nyári éjen összehajolt a két arva rózsa, csókjuk volt a virágillat, könyük volt a harmatárja. És csókolództak és sírdogáltak addig, mig megsajnálta őket a teremtő — és reggelre mind a kettő egyforma lett. Mert a piros harmat a fehéret megfestette rózsaszinre, a pirosnak pedig a fehértől halványodott meg a színe . . A rózsa szirmaitól lepárlás utján nyert sárga alkoholban és aeterben oldódó olajat, rózsaolajnan. hívják. És Kelet-Indiában, Egyptomban, Tunisban, de különösen a Balkán félszigeten nagyban állítják el o és hozzák forgalomba. 5000 kg. rózsából nyernek 1 kg, rózsaolajat, melyet illatszerészetben használnak. A rózsavizet, rózsalevelen átszűrt és lepárolt vizet különösen Dél-Francziaországban állítják elő nagy mértékben. (Magyarországon is készítik házilag, kivált az erdélyi falusi asszonyok s mossák vele a hajukat. S ez jobb, mint minden «pomádé.» Sz.) A rózsát mindenféle anyagból utánozzák, készül az selyemből, bársonyból, papírból, de sőt drága kőből is. Az arany rózsa (rosa aurea) papai kegyajandék, drága arany kövekkel kirakott arany rózsa, melyet 1366 óta a pápák a rózsavasárnapon (laetare) megszentelnek s fejedelmi vagy más előkelő hölgyeknek küldenek ajándékul. A rosicruciánusok titkos rendjele, melyről azok minden földön egym sra ismernek : négyrózsa keresztbe allitva, közepette e betűk : R. f C ez annak symboluma—ugy mondjak — hogy Krisztus vére a keresztfan rózsaszínűvé változott. Hát szent Erzsébet rózsáiról ki ne kallott volna ? Kötényében a kenyér rózsákká változott. — «Jó tett nyomán rózsa fakad, Nem is földi, — égi.» — A wartburgi grófnő éhezőknek vitte a ke nyeret, midőn a férjével találkozott, a ki ezért egyre rójja . . . «jaj be csodás rózsa terem A te kis kertedben — monda a gróf, • Csodás bizony, uram térjem, Szolgálód is vallja; De nem termett kis kertemben ; Nincs ott ilyen fajta !» — válaszolá szent Erzsébet. A moha rózsa pedig, a legenda szerint a Megváltónak köszönheti eredetét. Mert midőn az üdvözítő a földön járt, ezernyi tüske vérzé lábát, de egy erdőbe érve, a zöld moh bársony szőnyegére lépve egyszerre csak megkönnyült, mert a pusztán által jött és a forró homok', a nap égette, most meg üdité a zöld moha. S ekkor a Megváltó szelíden mondá: «természetnek kis paránya, a fa óriások közt is minden szem meglátja menten a te szerény kicsinységedben, dicső Atyám szerető gondja Irántad nem volt mostoha.» De a moha só hajtva válaszola : «vadrózsa bokra, erdő lombja virulva rám hajlik, de ily virulasom nincs nékem ; fölötte m hányan elsietnek, de egyiknek sem jut eszébe törődni egy perczig is én velem.» <£ Viseld el sorsodat,» felel a Megváltó, de alig hogy igy beszéle, a moha pázsitnak közepében egy bajos rózsa eredett. Ez a virág a moh—rózsája. Mert az Ur sebzett lábát megcsókolta a bársony moha, jutalmat igy adott neki az ég. A rózsa a kertekben elfoglalja az első helyet, a virágkiállításokon megnyeri az első dijat, valamint a virág—korzón is az első szerepet viszi. Bele szövik a szövetbe; a függönybe, a ruha kelmébe, a csipke fátyolba és a drága piros szőnyegbe. Horgalják, hímezik, festik. Sőt Londonban van egy Macdonald nevezetű bűvész, a ki jó pénzért kész bárkinek az arczára viruló rózsákat tetovirozni, rózsákat, melyek sohasem tűnnek el többé az arczról, és évekkel fiatalabbitják az illetőt, a ki Macdonald finom tűjével megismerkedik. A rózsa a szerelem «első bajnoka* és azért a gomblyukban hervad — vagy hóhalmak» közt titokban virít. Ott lehet látni az arszlán büszke mellén és a szende leanyka parányi kacsójában. Amott «légyottra» hiv — emitt csak az édes illatában gyönyörködnek. A rózsa a virágnyelvben is többször előfordul. /v sárga rózsa irigységet, a moha-rózsa alázatot, a fehér-rózsa ártatlansagot, a piros lángoló szerelmet — a fehér rózsa levele «nemet» a piros «igent» jelent. Rózsából készül a legtöbb csokor és a legtöbb koszorú is. Sőt még a más virágból kötött csokroknak koszorúknak s virágpárnáknak is diszül szolgál egy—egy rózsa. A Díva szobájában van csak aztán a legtöbb rózsa. Egész asztalkákat készítenek sokszor a Primadonna