Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-18 / 29. szám

6 MAGYAR PAIZS 1901. junius 13. kritérium itt tehát csak az lehet, hogy teljesitette-e tanári kötelességeit Borbély György vagy sem ? Utóvégre is az önzetlen hazafias működésnek oknélkül útját szegni, a nemzetnek egy pajzsát könnyelműen összetörni, nem leheta közoktatásügyi minisztériumnak feladata. Ha pedig ő azt tartja feladatának, akkor legyen szives megegyezésre jutni Darányi kollégájával, hogy akkor meg ő ne buzdítsa ilyen Tevékenységre a tanférfiakat ! Valamilyen egyöntetűségnek csak kell lenni a Széli Kálmán kabinetjében is! Szerencsére, a paizs egészen nem törött össze. Jó kézbe került, a lap szerkesztését átvette dr. Kele Antal, aki szintén hasonló buzgalommal szolgálja a közérdeket, mint Borbély György. De ez nem a miniszteren mult, stb. : tartsa meg a pártatlan vizsgálatot, és annak eredményéhez képest határozzon.* L. M A« Pesti Hírlap* Estijlevelét szószerint egéizen közlöm, mert ellenem szól. És igazságosnak akar láttatni. Az Esti levél megalapítójáról tudjuk, hogy ö a «Tanbetyárság»-nak is a megalapítója. A levél igy szól: „Összeférhetetlenség. Zalaegerszegen az odavaló állami főgymnasium egyik tanára tavaly heti lapot indított. Ez a lap szoros összefüggésben van a zalaegerszegi központi és (ugy látszik : egy kissé ker.) fogyasztási és értékesítő szövetkezettel. Ez azonban nem tartozik ide. Bennünket csak az érdekel, hogy a vallas- és közoktatásügyi miniszter e napokban visszavonta azt a rendeletét. melylyel ama tanárnak megengedte, hogy újságot szerkeszszen. Az állami tanárok és tanitók t. i. nem szerkeszthetnek lapot miniszteri engedelem nélkül. Ez az intézkedés nem olyan reakczionárius, amilyennek látszik. Mert senkit sem korlátoz abban a jogában, hogy gondolatait a sajtó utján kifejezhese. írhat az állami tanár és tanitó mindent, amit akar : és nem felelős másnak, csak a sajtóbiróságnak. És se a miniszternek, se másnak nincsen előleges beleszólása abba, hogy mit irjon vagy mit ne írjon. A lapszerkesztés azonban időt és erőt kívánó munka, sőt hivatal. Igenis, hivatal: annál a nagy rendnél és pontosságnál fogva, amelyet ez a foglalkozás megkövetel. Az államnak joga és kötelessége ügyelni rá, hogy tisztviselői ne vállaljanak olyan mellékes hivatalokat, amelyek őket kötelességük teljesítésétől elvonják, vagy épp gátolják az országnak tartozó munkájokban. Ezért fontolja meg a minisztwr esetenkint: megengedhető-e, hogy a tanár lapot szerkeszszen. Mert lap és lap között sok különbség van, idő és munka dolgában. Lehet százféle, mely a tanári kötelességek teljesítésével összefér ; és lehet tízféle, mely nem fér vele össze. Mindez megfordítva is áll. Ha én lapkiadó vagyok és valamelyik újságom szerkesztését tanár-emberre bízom : jogom van megítélni, hogy megbízottamat elvállalt kötelezettségének teljesítésében gátolja-e tanári hivatala avagy nem. Ha azt veszem észre, hogy gátolja: biz én felmondok neki, vagy egyszerűen elbocsátom ; mert a biró is nekem ad igazat, ha bebizonyítom, hogy munkásomnak nem vehettem hasznát, mivel tanárkodása elvonta őt a lapszerkesztéstől, tehát én károsodtam, Mindez rendén van és a sajtószabadságnak nem görbíti meg a haja szálát sem. Még egyszer mondom : az államnak épp oly jussa van megítélni, hogy a lapszerkesztés, mint munka, összefér-e a tanársaggál, mint a sajtónak : hogy a tanárság összefér-e a lapszerkesztéssel. Ez tulajdonképpen az oekonomia kérdése. A miniszter tehát jogosan járt el, midőn attól a tanártól megvonta a lapszerkesztésre való engedelmet, tapasztalván, hogy az az ur tanári kötelességeit ama mellékes hivatala miatt elhanyagolja. Ez tiszta sor. De ama rendeletben van valami, amit helyesnek nem vallhatok. Ez a valami az, hogy az engedelem visszavonásának egyik okául a <rnem megfelelő hangú czikkek* említtetnek. Azt gondolom, hogy a tanároknak adott lapszerkesztési engedelem nem igazodhatik az illető tanárok irói működése szerint; vagyis az engedelmet nem lehet attól függővé tenni, hogy megfelelő-e a czikkek hangja avagy nem. Ez czenzura. A czenzurának pedig semminemű formáját sem ismeri és tűri a magyar törvény. Ellenben az államnak joga és kötelessége, hogy eltávolítsa amaz alkalmazottait, akiknek irói működése bármi okból nem fér össze hivatalukkal. Ha egy tanár pornographiát üz, vagy akármit ir, amit a tanári hivatással és méltósággal össze nem egyeztethetőnek ítél a miniszter: azt az urat szépen el kell bocsátani, nyugdíjazásnak vagy akárminek a formájában. Menjen isten hirével és folytassa írásait, ahogy neki tetszik ; de hivatalanak és rendjének ne ártson. Főképpen pedig példája ne legyen az ifjúság szeme előtt. Rettenetes dolog ae, mikor egy-egy város gyermekei annak láttára nőnek fel, hogy tanítóik valamelyike például felekezetek ellen izgat vagy akár csak disztelenkedik is a nyomtatott papiroson. Ki mit ir, abba nincsen másnak beleszólása, csak a sajtóbiróságnak. De az meg viszont az államtól függ, hogy a tanítást és nevelést kikre bízza. Ha egy-egy tanár czikkeinek a hangja bármi módon meg nem felelő : menjen az az ur a kathedráról isten hirével ; s ha nem akar menni, hat menesztessék. Hangjának elnyomása vagy megváltoztatni akarása azonban semmi formában sem helyes ; legkevésbbé pedig engedelmek visszavonásával. Ez vértanugyártás. Es nagy mértékben káros az ifjúságra, mely a dolgokat nem szemléli bölcs higgadtsággal. Ha egy tanári diplomáju ur valahol antiszemitaságot terjeszt, ám cselekedjék a legjobb hite szerint ; csakhogy kathedrán ne üljön. Ha azonban tovább is csak ott ül és rámutat a szájkosarára, az rossz dolog, az ifjúság szivének megmérgezése. Tehát az az egyetlen jó megoldás, hogy tessék távozni az iskolából. Mint a szerkesz tőségből is távozni kell mindenkinek, aki bármiképpen oda nem valónak és méltatlannak bizonyult* (Az Esti levélre a köve'kezöket jegyzem meg : 1. A vértanuságból nem kérek. Sok tagból álló szegény csendes családom van. 2. Lázitónak és osztályszitónak akar feltüntetni. Kár ezt tenni a dolog ismerete nélkül. Összeférhetetlennek se tartson engemet, se a fo dalkozásomat. Általában ne tartson semminek engemet se az Esti levél, se Tóth Béla ur, a mig nem ismer. 3. Én is Tóth Béla úrral szavazok s azt mondom : El kell csapni az újságírástól is, az iskolai tanítástól is, ha . . . S végre a pornográfiát a tanbetyárság költőjére hagyom. B. Gy.») («Magyar szó.-* Bpest.) «A zalaegerszegi ügy. Sokat beszélnek most Zalaegerszegen egy tanárnak és az iskola igazgatójánák viszályáról. Az ügy a követkozőkben ál : Zalaegerszegen az egyik tanár Magyar Paizs czimen újságot szerkesztett. A jámbor «Magyar Paizstról azt mondták, hogy a felekezeti békét fenyegette s ezért a közoktatásügyi miniszter utján «betiltották.» Az ügyre vonatkozó véleményünk ez : Téves értesülés, hogy a közoktatásügyi miniszter utján a lapot «betiltották.® A minisztérium nem tilthat be lapot s nem is tiltott be eddig soha. Azonban régtől fogva fennáll az a rendelet, hogy lapot állami tanár nem szerkeszthet, hacsak erre engedélye nincs. A minisztérium ezt az engedélyt vonta meg a zalaegerszegi tanártól. A régi rendelet értelmében a a minisztériumnak erre joga volt. Más kérdés azonban, helyes-e ez a régi rendelet? A szolgálat érdekében ugyan kívánatos, hogy a tanárok idejüket iskolai ügyekkel töltsék, de nem látjuk be, miért ne használhatnák föl szabad idejüket más munkára. A rendeletet tehát meg kell változtatni. Hasonlóképp más kérdés, hogy helyes-e az a mód, ahogy az igazgató a miniszteri leiratot a tanár tudomására adta. Nézetünk szerint, a mód helytelen volt. Egyszerűen tudatnia kellett volna, hogy a szolgálat érdekében a tanár tovább nem folytathat szerkesztői munkásságot. Reméljük, hogy a minisztérium be fogja szüntetni régi rendeletét és nem korlátozza tovább a tanár magán-müködését, amennyiben azok nem idéznek elő kötelességmulasztásokat. [«Hazá?ik» Budapest.) Közgazdaság. • Hajsza egy szövetkezeti professzor ellen. A hazai szövetkezeti mozgalom evolúciójában figyelemreméltó jelenség volt a Zalaegerszegi Központi és Értékesítő Szövetkezet megalakulása, a melynek mint merész kezdeményező vállalkozásnak csak nagyon kevés mása van az országban Ilyen szövetkezetet másképpen, mint a sajtób:m és a társadalomban portált erőteljes akczióval prosperálásra vinni nem lehet. Tekintve azonban, hogy a szövetkezeti akczió lelke az önzetlen altruizmus, nem csoda, hogy a mai korban kevesen vállalkoznak erre a propagandára. A zalaegerszegi szövetkezetnek azonban kivételes szerencséje volt e ponton ; mert akadt egy lelkes férfiú. Borbély György főgymnásiumi tanár, aki a szövetkezeti gondolat egész tartalmát, a jövőre kiható nagy horderejét, a társadalomra való mérhetetlen befolyását megértette s nagy intelligencziával s hazafias lelkének minden tüzes élanjával a szövetkezeti eszme szolgálatába állott. <íMagyar Paizs» czimen lapot alapított, mely lelkes buzdításaival nem csupán a zalaegerszegi szövetkezetnek szerzett híveket, hanem csakhamar oly tekintélyre is vergődött, hogy az ország minden részebői szövetkezeti dolgokban Borbély professzorhoz fordultak tanacsért. A szövetkezeti mozgalomnak azonban tudvalevőleg engeszhethetlen ellenségei vannak minálunk. A szakirodalom már annyira tisztázta a nézeteket, hogy a szövetkezeti mozgalom nem ellensége az ügyes, agilis, invencziós kereskedelemnek, a közvetítés improduktív elemeit azonban mindenesetre megcsökkenti. Ilyen improduktív vagy legalább is kényelmes elem pedig még tömérdek van nálunk, mi több : ez idő szerint még pénzzel és befolyással is rendelkeznek. Ezeknek az elemeknek természetesen szálka volt a szemökben Borbély tanár szövetkezeti működése és minden uton-módon arra törekedtek, hogy a tanárt a szövetkezettől elrekesszék, s igy a szövetkezetet fejlődésének egyik előföltételétől, a sajtó-propagandától megfosszák. Beadványt intéztek IVlassics Gyula kulturminiszterhez, melyben azzal vádolták meg a tanart, hogy a szövetkezetnél való elfoglaltsága miatt tanári kötelességeit elhanyagolja. A miniszter e beadvány alapján Borbély György tanárt a Magyar Paizs szerkesztésétől csakugyan eltiltotta. A Zalaegerszegi közpotiti fogyasztási és értékesítő szövetkezet igazgatósága azonban nem hagyta enynyiben a dolgot, hanem a maga részéről is beadványnyal fordult a kulturminiszterhez, a melyben Borbély tanárt az ellene emelt vádak ellen egész erkölcsi súlyával védelmébe veszi, a maga részéről is szigorú vizsgálatot követel ez esetre, mely a derék professzort tanári működésének tizenharmadik esztedejében oly súlyosan megbélyegzi. A beadvány a föltétlen magasztalás hangján szól Borbély tanár egyéniségéről, szövetkezeti és társadalmi téren kifejtett önzetlen működéséről, mely a szó legszorosabb értelmében vett magyar közgazdaság, a nemzeti vagyon számára a legszebb gyümölcsöket érlelte. A Borbély tanár esetével kapcsolatban ez a beadvány lelkes felhívással fordul a tisztviselőkhöz, a kiknek ismert mozgalmát egészen más mederbe akarja terelni, Figyelmezteti a hivatalnokokat, hogy okuljanak a Borbély professzor esetén s mozgalmukkal mindenekelőtt a szolgálati pragmatikát iparkodjanak kiküzdeni. Mert az olyan terrorizmus, mint amely most Borbély tanárt a falhoz szorította, számos erőt köt le most az országban, a melyek az elért tisztviselői függetlenség révén fölszabadulván, mérhetetlen szolgálatokat tehetnének a közérdeknek.® AtJVéppárt* (Bpest) egyik vezérczikkében (jul. 13.) foglalkozik az esettel Jog, törvény és igazság cz. alatt s ritka esetnek mondja. Igy szól a többek között: «Nem régen Zalaegerszegen egy jóravaló kis újság látott napvilágot «Magyar Paizs> czimen. E lapot egyik odavaló gymnasiumi tanár szerkesztette, nagyon ügyesen. Különösen a magyar ipar védelmét s a ker. szövetkezeti eszme szolgálatát tűzte ki czéljául, A magyar népet igyekezett öntudatra kelteni, tömöríteni, egyetértő táborrá sorakoztatni, hogy a nem hazafiasakat sikeresen visz-