Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-18 / 29. szám

1901. julius 18. MAGTAR FAIZS 5 Igy lakol most Borbély György tanár. Alattomos és titkos feljelentések tétettek ellene, a melyek következtében annyit mar elértek a magyar ipar pártolásának ellenségei, hogy az iparpártoló lap szerkesztésétől eltiltatott Most jönnek azután a hónapokon át huzódó vizsgálatok, a melyek mind arra szolgálnak, hogy a hazafias irányban megindult férfiú lelki erejét megtörjék s a további üdvös működéstől elvegyék a kedvét, megzsibbasszák munkaképességét. Kegyelmes utak ! Szomorú dolog az, hogy ha egy férfiú hazafias iranyban, önzetlenül és önfeláldozással dolgozik s működését mintául tekintik az ország több vármegyéi, ha megvonja csaladjától, önmagától a szórakozásra szánt időt, ha keresményéből hazafias czélokat szolgáló orgánumot alapit s tart fenn, ha ezért elismerés, erkölcsi és anyagi jutalom helyett, zaklatás, üldözés a bér. Szomorú, ha elegendő egy alaptalan, hamis feljelentés, hogy a miniszter annak a pártjára álljon, a ki idegen érdekekből vádaskodik és zsibbassza annak erejét, a ki hazafias irányban munkálkodik. Az erdélyrészi iparpártoló szövetség még a mult év november hó 15 én tartott gyűlésen kifejezte elismerését ama tiszteletreméltó s valóban emberfeletti erőt igénylő, sikerben dus munkálkodásáért, a melyet Borbély György tanár kifejtett. Ez év április 6-án az «-Ellenzék*-ben ismét rá mutattunk arra a nagyarányú és sikeres működésre, a melyet Borbély György kifejt. Kértük akkor a kormány intéző férfiait, hogy Borbély György tanárt oly munkakörbejuttassa, hogy nagyobb arányokban fejthesse ki egyéni talentumait. Ajánlottuk, hogy bizassék meg Borbély György tanár egy Erdélyrészi Iparvédő Egyesület szervezésével és életképessé tételével. Most, midőn alkalom van ismét szólni Borbély tanár működéséről, mindenben hozzájárulunk ahhoz, a mit a zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítési szövetkezet Borbély érdemeinek feltüntetésével Wlassics miniszterhez intézett. E kinyomatott memorandum minden sorát aláírjuk s Nagyméltóságodékat arra kérjük, hogy a midőn a hazai ipar és termelés pártolásának előmozdítását valaki oly mintaszerűen szervezte és beállította, legyen az a valaki tanár, vagy hivatalnok, az ily férfiú cselekvése ellen irányuló akna munkát annak értéke szerint gyorsan méltóztassanak elintéztetni s egyúttal méltóztassanak megvizsgáltatni az eredményt is és annak értékéhez képest anyagilag és erkölcsileg értékelni méltóztassék, mások buzdítása szempontjából is azt a sysyhhusi munkát, a melyet ez az üldözőbe vett férfiú lelkesedéssel és önmegtagadással teljesített.® K. (Nem lehet csdálkoznui, hogy zalai iparvédö és szövetkezeti ügyünknek legapróbb részleteit nem ismerhetik a távolabblevök. A rím halmazott magasztalást nem akarom sem ál — sem tulszerénykedéssel egészen sztmlesütve hallgatni, de világosabban való látásért a távolabb levők számára is megjegyzem, hogy jparvédö szövetkezeti ügyünknek legerősebb ereje dr. Kele Antal ügyvéd és nem én. Én a «Magyar Paizs»-zsal csak egyik erős támasztéka vagyok. B. Gy.) A Budapesti Hirlap nyomdájában megjelenő társlapnak, az Esti Újságnak a czikke ez : „Professzor és igazgató. Nem szórványos tünet, de állandó kórság, a mi Zalaegerszegen egy professzor és igazgatója között történt, s a dologban éppen ez a sajnos. Rövid ideig volt szerencsénk a Bachrendszerhez ; de az a rövid idő, ugy látszik, eltörülhetetlen nyomot hagyott maga után. Miért tagadnók, bürokrácziánknak a Bach-szabásu hivatalnok az ideálja a mai napig, ezért legajánlatosabb tulajdonsága a köztisztviselőnek a vak, a szolgai meghunyászkodás. Minthogy pedig sok és keserves megalázkodás árán jutunk csak előre, ha egyszer olyan helyzetbe vergődtünk, a hol már parancsolhatunk is, akkor azt teszszük, a mit velünk tettek, a mig kicsinyek és gyöngék valánk. A hatalommal, legyen az bármi picziny, olyan nehéz igazságosan, becsületesen élni és óh mi könnyű vele a visszaélés. Innen van az, hogy a köztisztviselő hatalmaskodik a maga alantosain, meg a közönségen is, a mikor csak és a hol csak szerét ejtheti. A zalaegerszegi eset igen éles vilagitásba állítja azt a bizalmat, azt a kollégiálís viszonyt a köztisztviselők között, a melyről a pénzügyminiszter csak az imént, mint az áldásos és sikeres munka sine qua «0w-járól beszélt. A miniszter azt kívánja, hogy a tisztviselő bizalommal, kollégiálís szeretettel közeledjék fölebvalójához s ez becsületes és nemes kívánság, de fájdalom, merőben szürke elmélet, a melynek épp a visszáját tanítja a valóság aranyaga. A professzor és igazgatója között nincs semmi társadalmi választófal, a rangbéli különbség is olyan kicsi, hogy csak nagyitóüveggel mutatható ki és mégis : milyen hatalmas ur az igazgató s milyen parányi pária a profess-, or, a mint nyomban ki fog világlan'. Zalaegerszegen az egyik professzor Magyar Paizs czimen újságot szerkesztett. A kik látták ezt az újságot, azt mondják, hogy jámbor módon társadalmi eszméket fejtegetett s hogy a szövetkezésnek csinált propagandát. Nincs azonban olyan üdvös és jámbor dolog, hogy az esetleg alkalmazásában káros ne lehetne. A jámbor Magyar Paizs-xó\ azt mondják, hogy a felekezeti békét fenyegette s ezért a kultuszminiszter utján betiltották. A dolog már igy sem törvényes, mert Magyarországon nincs előleges czenzura semmiféle formában. Ha tehát a Magyar Paizs a felekezeti békét fenyei gette, azt az arra illetékes fórumnak, az esküdtbíróságnak, kellett volna megállapítania. Ennek aztán lehetett volna az a következménye, hogy a kultuszminiszter, aki a szóban forgó profeszszornak lapszerkesztésre jogosítványt adott, a jogosítványt visszavonja s az újságot betiltja. Most következik azonban, ami a dologban mar groteszk, a mi talán példátlan is a magyar közoktatás történetében. Az igazgató a kultuszminiszter tiltó rendeletét a szóban forgó professzorral a következő ukáz kíséretében közölte. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztérium tekintettel egyrészt a lapjában közzétett nem megfeielö hangú czikkekre, másrészt arra, hogy mióta lapot szerkeszt, tanári kötelességét elhanyagolja, az ön részére adott lapszerkesztési engedélyt visszavonta. Midőn erről tudomásvétel végett értesítem, egyben fölhívom, hogy a lapsserkesztéstől visszalépjen, visszalépését nekem Írásban bejelentse, továbbá, hogy szabad idejét szakképzettségének kiegészítésére és fejlesztésére forditsa és mindennemű tanári kötelességének kifogástalan teljesítésére törekedjék. igazgató ur. Ha valamely professzor kötelességét elhanyagolja, fegyelmi eljárás alá esik, de abban az igazgató ur nem lehet vádló és bíró egyszemélyben. A profeszszor szakképzettségét a diploma bizonyítja, azt nem bírálhatja felül az igazgató ur és kiváltképpen nem rendelkezhetik a professzor szabad idejével. Ha erre joga van, akkor megszabhatja azt is, hogy a professzorok mikor keljenek és feküdjenek, mit ebédeljenek. Azt nem bizonyítja még semmivel, hogy az újságszerkesztő piofesszor megtámadta-e a felekezeti békét, elhanyagolta-e a professzori tisztét ? Azt azonban, hogy az igazgató visszaélt hivatalos hatalmával, hogy nemcsak egy professzort támadott meg, de súlyosan megsértette a professzor méltóságát, bizonyítja az imént idézett levele. Hogy pedig az igazgató a professzorral beszélhet e így, arról méltóztassanak egy kissé elmélkedni a , . . . . (A «Magyarország» Budapest.) „Összetört paizs. Budapest, julius 13. Egy derék magyar ember, Borbély György zalaegerszegi főgymnáziumi tanár, megértette a magyar nép szenvedésének és pusztulásának okait. Megértette azt is, hogy e pusztulásnak csak akként lehet elejét venni, ha mindenki a kinek agyába tudást, szivébe hazafiságot oltott az Isten, megteszi a tőle telhetőt a pusztulás okainak elhárítására. Elhatározta tehát, hogy cselekedni fog. Cselekedeteinek irányát két vezéreszne szabta meg; az egyik : a magyar ipar védelme, a másik: a szóvetkezeti intézmény propagálása. E kettős akczióval azt a két csatornát akarta Borbély György elzárni, amelyeken át legbővebben csorog kifelé a magyar ember vére. Azon kezdte, amin az ilyen akcziókat kezdeni szokás és kezdeni kell: a nyilvánossághoz fordult. Lapot alapított, amelynek a «Magyar Paizs» czimet adta, jelezvén e czimmel, hogy lapjával, mint paizszsal, a magyar nép testét akarja oltalmazni. És oltalmazta is. Lapjának minden egyes számában, lankadatlan kitartással hívta föl olvasóközönsége figyelmét a magyar ipar termékeire; korholta, buzdította, lelkesítette olvasóit, hogy ne a külföldi ipar termékeit fogyaszszak, hanem a hazai iparét. Nem egyszer, . de számtalanszor megmagyarázta nekik, hogy minden fillér, amit a külföldi iparczikkért kiadnak, egy-egy parányát vonja el a magyar nemzet életerejének és minden forint, amelyen hazai iparczikket vásárolnák, a magyar népnek teremt munkát, keresetet, kenyeret. Éppen ilyen kitartással figyelmeztette olvasóit a szövetkezeti eszmében rejlő nagy gazdasági és nemzetfentartó erőre. Buzdító szavainak nem is maradt el a hatása. A «zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet» igazgatósága készséggel elismeri, hogy ez az intézmény en nek a laknak a hatása alatt keletkezett és fejlődött. És az intézmény hathatósan támogatta és gyámolította azon a vidéken a kisembert, az elhagyott népet, de támogatta és fejlesztette a magyar ipart is, mert boltjában rendszercsen a magyar ipar termékeit igyekezett forgalomba hozni. Borbély György tehát a maga kis körében híven, becsületesen és buzgón teljesítette kötelessegét a haza és a nemzet iránt. Tehette ezt a legnagyobb jóhiszeműséggel, abban a tudatban, hogy nem cselekszik olyan dolgot, ami felsőbbségének talán nem tetszik. Hiszen Darányi Ignácz miniszter maga buzdította a tanférfiakat, hogy a szövetkezeti eszme alapelveit külön tanfolyamokon sajátítsák el. Vájjon miért ? Hogy megtartsák maguknak, véka alá rejtsék a tudományukat ? Nem, hanem hogy másokat is megtanítsanak rá, hogy átvigyék az életbe, hogy megvalósítsák intézményekben. Ezt tette Borbély György. Nem mulasztotta el azonban a saját resszort-miniszterének a beleegyezését és jóváhagyását is kikérni, és a kultuszminiszter a mult évben 3368 szám alatt meg is engedte neki, hogy a «Magyar Paizs»-ot szerkeszthesse. Mi történt azonban ? Borbély György ezzel az akcziójával ellenségeket szerzett magának, Tudja Isten, hogy van az, hogy nálunk minden kinek, a ki a népért tesz, csakhamar megszaporodnak az ellenségei, Legyen az nagy ember vagy kis ember, hasson ki szivének melege az egész országra, vagy egy szük vidéki körre, de el lehet készülve a rágalomra, gyanúsításra, üldöztetésre. Igy járt Borbély György is. Feljelentés ment ellene a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, és a minisztérium anélkül, hogy az «altera pars«-ot meghallgatta volna, megvonta Borbély Györgytől a lapszerkesztési engedélyt. Borbély György megsebzett reputáczióval kénytelen odahagyni hazafias működése területét, a hol annyi hálás, áldásos magot vetett el. A miniszter azért vonta meg ez engedélyt Borbély Györgytől, mivel a lapszerkesztés őt tanári teendőitől elvonja, és mivel a Borbély György által a lapban használt hang egyeseknek nem tetszik. Bocsánatot kérünk. . . . . Vagy elhanyagolja Borbély György a tanári teendőit a szerkesztés folytan vagy nem. Ha igen, akkor el lehet venni tőle az engedélyt, akár tetszik a lap hangja egyeseknek, akár nem. De erre a vádra Borbély György azzal felel, hogy vizsgálatot kér maga ellen annak megállapítására, hogy elhanyagolta e ő tanári teendőit, vagy sem. A hivatalos eljárást ezen kellet volna kezdeni? E mulasztásnak pótlását erélyesen követelik ugy Borbély György, mint a zalaegerszegi fogyasztási és értékesítő szövetkezet. És ami felfogásunk szerint a miniszternek kötelessége is ezt a vizsgálatot elrendelni és tárgyilagosan megtartani. Mert az, hogy a lap hangja egyeseknek nem tetszik, rendszerint nem szokott a miniszter előtt okul szolgálni a szerkesztési engedély megvonására. Vannak vidéki kormányparti lapok, a melyeket tanárok szerkesztenek, és a melyek folyton a legdurvább kirohanásokat intézik az ellenzék vezérférfiai ellen. És a miniszter mégsem vonja el tőlük a szerkesztési engedélyt. Az egyedüli