Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-18 / 29. szám

4 MAGYAR PAIZS 1901. julius 11. értésből keletkezett támadás ellen megvédelmezzék, hazafiakhoz illő cselekedetet müveinek. A zászlótartó sértetlenségét, testi épségünk árán is megoltalmazni, férfias kötelesség. A zászlót az ellenség érintésétől megvédeni, minden hazafinak becsületbeli feladata. A „Magyar Paizs" czimü iparpártoló hetilap egy zászló hazánk anyagi függetlensége kivívásának nehéz küzdelmében. Ha a zászlótartót elüldözni, az ország érdekében megindult mozgalom első zászlóját pedig könnyedén eltiporni engedik, koczkára van dobva az egész akczió becsülete és komolysága. Ezért üdvözöljük híveinket a zalamegyei hazai iparpártoló- és értékesítő szövetkezet mai közgyűlésén. Együtt érzünk, midőn békésen tanácskoznak a kicsinyes helyi okok és ármány szőtte félreértések elenyésztetésén. De egysorban leszünk Önökkel akkor is, ha a nemzet ősi jogait, gazdasági függetlenségét fegyverrel kell megvédeni, mert nem fajult el még a székely vér . . . Hory Béla kolozsvármegyei árvaszéki elnök, Weisz József bankigazgató, Bartha Gergely czégjegyző, Magyary Mihály szerkesztő, Kuszkó István, Hirschfeld Sándor szövetkezeti választmányi tagok, dr. Magyary Géza, Biró Lajos, Barabás Ábel hirlapirók, Laborfalvy Benke Ferencz nagykereskedő, Dunky Ferencz udvari fényképész.» A táviratot megköszöni a gyűlés s szintén táviratilag felelnek rá. A kolozsváriaknak küldött távirat a következő: «Nagyságos Hory Béla árvaszéki elnök urnák, mint az Erd. Iparpártoló szövetség v. tagjának, Kolozsvár. — Az Erdélyrészi Iparpártoló szövetkezet tagjainak lelkes és hazafias üdvözletéért fogadják rendkívüli közgyűlésünk hálás köszönetét. A lapszerkesztést eltiltó rendelet visszavonatott. Dr. Kele Antal elnök.» Most felhívja az elnök a tagokat, hogy szóljanak a tárgyhoz. Jelentkezik Kaufman Mátyás vármegyei aljegyző, ki néhány pontból álló javaslatát szépen megindokolja. Különösen jól esett hallani és felemelő volt az a szabadszellem, a hogy a tisztviselőkről szólott. A tisztviselők mai mozgalmához az a szava, hogy nem: kenyeret és pragmatikát! hanem: pragmatikát és kenyeret! Mindenekelőtt első az erkölcsi szabadság. Hogy előbb tudja a tisztviselő, mi a joga, mi a kötelessége. Ha szegény vagyok, igy szól, boldognak még érezhetem magamat: de ha rabszolga vagyok, a világ minden aranya között, dus asztala mellett is nyomorult vagyok. Kossuth Lajos nemzeteknek adta meg a szabadságát, de a tisztviselők még páriák, mintha a nemzeten kívül egy más világban élnének. Kény és kedv szerint bánhatnak velők a fölebb valók stb. S a következő javaslatot adja elé: Kaufman Mátyás javaslata: i. «Mondja ki a rendkívüli közgyűlés, hogy Borbély György szövetkezeti igazgatósági tag s a Magyar Paizs» szerkesztője ellen indított méltatlan támadás ügyében az igazgatóság által eddig tett intézkedéseket jóváhagyólag tudomásul veszi, azokat helyesli s az általa kibocsájtott «Emlékirat*-ot egész terjedelmében elfogadja, azt határozattá emeli; Borbély Györgynek pedig eddigi fáradhatatlan működéséért elismerését fejezi ki és neki bizalmat szavaz. 2. És hogy a jövőben ehez hasonló eset meg ne történhessék s a köztisztviselők — a kiknek befolyása és hathatós támogatása nélkül a szövetkezeti intézmények meggyőződésünk szerint Magyarországon virágzásra nem juthatnak, — hogy hasonló méltatlan támadásban a jövőben ne részesülhessenek: óhajtja a rendkívüli közgyűlés, hogy a köztisztviselők szolgálati pragmatikája törvényhozásilag elodázhatatlanul rendeztessék. 3. És tekintve végre, hogy a vallásés közoktatásügyi miniszter ur őnagyméltósága az «Emlékirata-ban felhozott alapos indokok alapján a Borbély Györgyre vonatkozó ig4o/igoi. sz. a. hozott a «Magyar Paizs» szerkesztésétől eltiltó határozatát a Borbély György által személyesen kért fegyelmi eljárás befejezéséig függőben hagyta, illetve azt hatályon kívül helyezte és igy ez által igazságszeretetének, a tárgyi igazság keresésének hathatós jelét adta: ezért O-excellentiájának a rendkívüli közgyűlés köszönetét fejezi ki és ezt neki táviratilag tudomására hozni határozza.» A közgyűlés egyhangúlag elfogadta s lelkesen határozattá tette a javaslatokat. Felállott még Cs. Péterjfy József is, a Társaskör (II. Kaszinó) egyik tisztviselője s kijelentette a Társaskör nevében, hogy Borbély Györgynek, a Társaskör elnökének védelmében ők is együtt éreznek a rendkívüli közgyűlés menetével, hangulatával és határozatával. Az ezalatt elkészített távirat igy szól a miniszter urhoz: «Nagy méltóságú dr. Wlassics Gyula miniszter urnák Budapest. — A zalaegerszegi központi fogyasztási- és értékesítő szövetkezet mai napon megtartott rendkívüli közgyűlése Nagy méltóságodnak Borbély György zalaegerszegi tanár ügyében hozott 2498. számú intézkedését midőn köszönettel tudomásul veszi, egyidejűleg igazságérzetéért mély tisztelettel üdvözli. Dr. Kele Antal, elnök.» Az elnök megköszöni a tagoknak szép számú összejövetelét és érdeklődését s a rendikivüli közgyűlést délután 1/

t\ órakor befejezi. Budapesti üdvözlet. A gyűlés befejezte után pár perczczel érkezett egy sürgöny Budapestről, melyet a gyűlésen nem olvashattak fel s csak itt adjuk közre a következőleg: <'Borbély György tanárnak Zalaegerszeg. — Magyarságért, igaz ügyért való önzetlen küzdelmében kívánjuk, hogy ma diadalnapja legyen. Péterfy Tamás iró, Csernay Ödön a «Szövetkezés» szerkesztője, Mihók Sándor okleveles gazdász.» Tudósító. Iiapszemle. A lapszerkesztés engedélyének a megvonásával a magyarországi lapok majdnem mindnyájan foglalkoztak. Áz engedély időlegesen és függőlegesen visszaadatott. A róla való beszéd meg is szűnt. De minthogy néhány lapból már hoztunk szemelvényt, néhány szemelvényt most is adunk, különösen azért, mert az összes egyhangúak között van egy kontra is. Igazságtalanság és vak önzés volna ezt elhallgatni. I («Ellenzék* Kolozsvárt.) Jutalom a hazai ipar pártolásáért. — Nyilt levél dr. Wlassiej Gyula, dr. Hegedűs Sándor íi dr Darányi Ignácz miniszterekhez. — Kegyelmes urak! Magyarorszagon szomorú állapotok uralkodnak. Ha valaki stréberkedik, ha minden lében kanál, ha hangzatos frázisokat pattogtat ajakán, hazánkban nagy ember lesz. Kap kitüntetést, kap magas hivatalt, részesül dus javadalmazásban Mert Magyarországon egészen mellékes dolog az, hogy valaki tenni is tudjon. Elégha beszélni tud. Elég a frázis. Senki sem kíváncsi az eredményre. Ilyen elvek érvényesülése mellett azt látjuk, hogy a munkátlan, a csupán önérdeket szolgáló, kapaszkodó egyének tuczat számra haladnak előre. De haladtak előre (legalább ez ideig) óriási léptekkel azok is, a kik a köznek semmi tekintetben sem valtak hasznára, azonban kortes érdemekre tudtak hivatkozni, a mely érdemeket fényes kitüntetésekkel, dus javadalmakkal honoralta a felsőbbség kegyeinek melegitő sugara. Vannak azután a társadalomnak oszlopos férjiai is. Ezeknek ajakáról frázisok nem hangzanak el, azért mégis megérti őket minden igaz magyar. Megérti őket, mezt ezek tettekben beszélnek, a mely tettek javára válnak a köznek, a hazának és a nemzetnek. Ilyen tettekben beszélő férfi Borbély György zalaegerszegi állami gymnasiumi tanár. E férfiú a Székelyföld szülöttje. Fejében sok 1 oldalú ismeret van. Lelkében lángoló hazasze1 retet, óriási, igazi székely szívós tetterő, mely ! vasakarattal és törhetlen kitartassal párosul. Ennek a férfiúnak a lelkét megrezegtette az a mesterkéletlen, őszinte szózat, mely Hegedűs Sándor miniszternő lelkéből fakadt s melyet a kegyelmes Asszony a hazai ipar pártolása érdekében szárnyra bocsátott. Megragadta a figyelmét a hazai ipar és termelés pártolásának fellendítése érdekében Nagyméltóságodék egyesitett erővel megindított komoly akcziója. A mit miniszteri kirendeltségek, iparkamarák, hatósági, vagy testületi törekvések vállvetett buzgalommal nem tudnak létrehozni, vagy gyakorlati alapon életerős organizmussá fejleszteni, azt Borbély György tanár az ő vármegyéjében egymaga elvégezte. Borbély György tanár ielkesitő czikkelyekben a hazai ipar pártolása érdekében cselekvésre buzdította a megye lakosságát. Am de nem maradott meg a puszta szónál. A kolozsvári szervezkedés mintájára ipar pártoló szövetkezetet létesített. E szövetkezetet sem engedte, hogy csak a szavaknál maradjon. A vármegye minden rangú és rendű lakosságát össze toborzottá és a megye központján, magyar készítményekből áru raktárt létesített. E szövetkezeti uton létesült áru raktárnak a megyében már több fiók telepe van, a mi világosan bizonyít a mellett, hogy ez az alkotás észszerűen és gyakorlati irányban volt kitervezve ugy, hogy az közszükséget pótol. Borbély György itt sem allapodott meg, hanem ezenkívül engedélyt eszközölt ki felettes hatóságától, Wlassics miniszter úrtól, hogy a hazai ipar és termelés istápolására lapot indíthasson. A miniszter ur 3308. szám a. megengedte a «Magyar Paizs* iparpártoió hetilap megindítását és szerkesztését. A szerkesztő buzgón hozzá látott a dologhoz. Egész sereg hazai gyárost, iparost a saját anyagi felelősségére alapított lapban díjtalanul reklamirozott. A megye közönsége kereste a Botbély György létesített^ szövetkezeti áru helyet s nem volt ott kelete az osztrák portékának. Itt kezdődik, folytatódik s be is végződik a Borbély György büne. Nálunk ugyanis csak beszélni szabad a hazai ipar és termelés pártolásáról, de muszáj osztrák portékát vásárolni. A ki nem igy cselekszik, az a bűnhődések százféle módjával fog lakolni.