Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-18 / 29. szám

1901. junius 27. MAGYAR PAIZS 3 el lehet hanyagolni. Pedig az írója ugy érthette, hogy ezután nagyobb gondot kell fordítani az iparra és kereskedelemre, hogy minket is iparos nemzetnek nevezhessenek, mint az osztrák-németet s kereskedő népnek, mint az angolt, hogy olyan gazdagok és boldogok legyünk, mint ők. Pedig még ez sincs jól mondva és értve. Hiszen az ipar és tudomány országában, Németországban s Csehországban vetélkedve és hősködve hordják az emberek éjszakánként a szántóföldre a trágyát — a városokból, amitminemteszünk,Eshogyálla dolog ? Csehország, Ausztria s Németország iparos országok. Magyarország pedig földművelő ország. S ugy áll a dolog, hogy az emiitett iparos országok nagyobb mértékben földművelő országok, mint Magyarország. A kifejezés igy lenne jobb : Erős alapokra kell tenni a földművelést, hogy rárakhassuk a fejlődő ipart, kereskedelmet, tudományt, müv&zetet. Nálunk több a kereskedelmi iskola, mint a gazdasági iskola. Ez fordított sorrend. A nemzeti élet ratiója az, hogy iparunk, kereskedelmünk, tudományunk, művészetünk saját földünkből nőjjön ki s mindeniknek a földmüvelés legyen az édes anyja, mely táplálja és keblén melengeti őket, a földművelés legyen az édes apja is, mely vállára emeli őket. Föld nélkül nincs élet. Saját földünk nélkül nincs országunk. Munka nélkül nincs szeretet. Saját földünk müvelése nélkül nincs hazaszeretet. Ha csupán egy haszontalan georginát is, vagy egy fűzfát ültetek a földbe, ha csak egy dongó-vir;igot terem is nekem a föld : oda vagyok kötve ahhoz a földhöz. Odaköt az emlék. Hat ha szép és illatos virágot terem, melylyel vasárnap a templomba és a tánczba megyek ; füvet terem az ökröm számára ; fát, hogy házat épitsek ; búzát, kenyeret, bort ad a számba, kedveseimnek : feleségemnek, gyermekeimnek a szájaba. Életet ad. — Azt a földet nemcsak az emlékért, de az életemért szeretem. S utolsó lehelletemig védelmezem. Nem is találtok embert a kerek földön, aki jobban szeresse hazáját, mint a földművelő ember. Azért kell megbecsülni a földművest, mert ő az, aki legjobban megbecsüi ezt a földet. S mikor szereti? Ha a föld is jókat ad neki. S mikor ad neki a föld minél több jót ? Akkor, ha az ember tiszteli s megműveli. Azért kell tehát megművelni a földet, hogy annál több okunk legyen szeretni azt. Azért állítottak a miniszterek földműves iskolát. Zalaegerszegen talán nem értették meg ezt. Talán nem értették meg ezt Győrben sem. A i-Dunántuli Hírlap» írja, hogy nákik elkelne 5—6 ilyen iskola s még az egyet is leszavazta a város. Oláhországban találkoztam egy honfitársammal. Pitestben telepedett volt meg. Egyszerű iparos, mészáros-hentes. De gazdag, mert nagy szorgalmú munkás ember. Palotában lakik s délelőtt délután más-más hintóban hordozza meg a vendégét. Barátságos beszélgetésre méltatta volt az azelőtt még élő Bratianu miniszterelnök is. Az is pitesti születésű volt. •— No, menjünk, nézzük meg a szőlőt, a gabonaföldeket is, mondám. — Ni ncs nekem barátom, azt mondja, egy talpalatnyi földem sem. Idegen embernek itt nem szabad külső földeket szerezni. Ördögadtát 1 Hát olyan rosz emberek ezek a románok ! Nem a 1 csak erősen nemzetiek (sovinisták). S ez nem is olyan nagy bün Orsova mellett a Vaskapunál a kősziklara szegezett nagy táblára fel van irva : <R0MÁNÍA», hogy tudja mindenki, itt van a hatar. S azon tul a föld a román nemzeté, És Fodor Karoly hazánfia szerezhet Pitestben ökröt, lovat s zsákjával aranyat s csinalhat ezekkel a mit tetszik, de egy talpalatnyi földhez sincs jussa. Nem rosz emberek ezek a románok. Megkínáljak a vendéget czujkával, nemzeti italukkal — de földet pénzért sem adnak. Turistáskodván, nem politizáltunk s megtiszteltük a nagy miniszterelnöknek a sirjat s meglátogattuk a tisztes matrónát, özv. Bratianunét. Vendégszeretettel és cdulcsászá»-val fogadott. Bőven kinál nemzeti ételéből, de hazaja földjéből egy marék port sem adna. Tudja őnagyméltósága és az ő népe, hogy A kié a föld, azé az ország. Keleten sovinistaságot s nyugaton emellett szorgalmat és okszerű munkásságot kell tanulnunk s bár tanulnanak a zalaegerszegi városatyák is, hogy ne kelljen habozniok, mikor a földmüvelésről s annak iskoláztatásáról van szó. Borbély György. A rendkiVüli közgyűlés. Megnyitó. A «-Magyar Paizs» szerkesztőjének a letiltása ügyében a «Zalaegerszegi központi fogyasztási- és értékesítő szövetkezet» igazgatósága julius 14 ére rendkívüli közgyűlést hivott össze, mert az ügyet összefüggésben látta saját ügyével. A közgyűlés előtt 24 órával lejött a miniszter ur rendelete, melyben az eltiltást függőben kivánja tartani a kért és ugy látszik megadott A miniszteri kirendeltség az akczió kezdetén a ruthén papságot használta közvetítő szervnek a néppel való érintkezésnél. Tehát az al bérletek kiosztásánál is. A khazár vezető elemek, bogot keresve a kákán, lármát ütöttek és tiltakoztak a miatt, hogy idegen papság jelölje az albérletre érdemes hitsorsosaikat. Ennek következtében hivatalosan fölkéretett a vereczkei rabbi, hogy ő jelölné meg azokat, kiket alkalmasoknak tart az albérletre. A rabbi elválalta a megbízatást. Másnap aztán tudatta, hogy az ő hitsorsosai nem kívánnak részt venni az albérletben. — Ez princzipium dolga, a mi fölött nem vitatkozom. Egy neme a passiv ellenállásnak, mely a rabbi szempontjából nem vezetett sikerre, mert följegyzéseim szerint, havasi legelőben 86 khazár vett részt 308 barommal. Jellemző az is, hogy az alsóvereczkei szántók bérletében részesült Beer Mózes, Pinkász Hajman, Hejinan Hersch és még vagy nyolez khazár. Ennél több nem is jelentkezett, daczára, hogy jó előre közhírré volt téve a bérlet-kiosztás napja. A többi szántót ruthének kaptak meg. A gazdagabb khazárok mégis lármát csaptak, hogy az állam nem mér egyenlő mértékkel. Ezen lárma következtében, miután az uradalmi földek már ki voltak osztva, Egán kibérelt 95 kat. hold szántót igen drágán Feilman Dávidtól és Feiler Eisigtől. Tudatta a rabbival, hogy ezt a drága bérletet a rabbi hitsorsosai között óhajtja kiosztani, éppen olyan olcsón, miként a ruthének kapták az uradalmi bérletet. A rabbi nem reflektált ezekre a szántókra, mert nagyon ki vannak élve ; tehát nem érnek annyit, mint az uradalmi föld. — Ekkor Egán ingyen ajánlotta föl a 95 holdat, azzal a kikötéssel, hogy a gazdagabbak tegyenek annyi jót azokkal a szegényekkel, a kik között ezek a szántók kiosztatnak, hogy az uradalmi majorban régóta felgyűlt trágyával hordjak meg a parczellákat. Egyszersmind ingyen vetőmagot is igért valamennyinek. Továbbá megígérte, hogy állami költségen körülkertelteti ezeket a földeket, hogy a termés védve legyen vadkárok ellen. Erre az ígéretre jelentkezett 37 szegény s köztük a 95 hold krumpli föld tényleg ki is osztatott. Masnap este mind a 37 khazár újból jelentkezett és valamenynyien lemondottak az ingyen bérföldről és ingyen vetőmagról. Kell-e ehez magyarázat ? Nem vilagos-e, hogy itt a rabbi tervszerű kelepczét készített, hogy belebotoljék a miniszteri kirendeltség s hogy aztán fügefahegyi urék dörgedelmes iranyczikkeket írjanak az Egán felekezeti elfogultságáról, a ki az állami akczió jótéteményeiben csak keresztényeket részesít s éhomra minden reggel zsidót frustokol. (Folyt, köv.) fegyelmi vizsgálat beíejeztéíg. Igy a közgyűlés félig meddig tárgytalanná is vált, de azért megtartatott, alkalmazkodva a változott viszonyokhoz. A gyűlésen jelen voltak a szomszéd községekből, sőt Vasvármegyéből is KörmendrőlEgervárról, s környékéről. A távolabbi helyekről, mint Baranyából és Kolozsvárról jelzett küldötteket közbejött akadályok miatt a 700 kilométernyi távolság s a dunántuli rossz vasúti összeköttetés visszatartotta, melyet expresslevélben adnak tudtul s valamint azt is, hogy az erdélyrészi iparpártoló szövetség tagjai mind elitélőleg nyilatkoznak az igazságtalan hajszáról s a kolozsvári szövetkezetben is szóvá teszik az ügyet. Jelentik azonban Kolozsvárról és Budapestről mint az alábbi táviratok mutatják, hogy lélekben jelen vannak e rendkívüli közgyűlésen. Az elemi iskola földszinti termébe gyűltek a tagok d. e. 11 órakor s többen a folyosón állva hallgatták a lefolyást. A jelenlevő tagoknak szabályszerűen megkívánt számát jelezte az elnök dr. Kele Antal s jegyzőkönyv irásra felkérte Cs. Péterffy József gazdasági szaktanárt s a hitelesítésre Czebe Károly és Tikk László tagokat. Megnyitó higgadt beszédében csaknem óráig vázolta az elnök a szövetkezet ügyét s a magyar iparpártolást. Szövetkezetünk a nyakig eladósodott magyar földet akarja megmenteni, a honi ipart virágzásra juttatni s a kereskedelmet magyarrá tenni. Ebben az irányban működik a "Magyar Paizs» is s ezért fárad álmatlan éjszakákon eszméket termelve a szerkesztő is, nemcsak haszon nélkül, de testi egészségének s anyagi áldozatának az árán is, mert a magyarság ügyéért kész kiontani a vérét. (E kijelentést nagy éljenzéssel fogadják.) Mi nyiltan dolgozunk, folytatja a megnyitó, s fáj nekünk, hogy honfitársaink ellenséget látnak bennünk s még inkább fáj, hogy nem nyiltan támadnak ellenünk, hanem alattomosan, áskálódással, csel vadászattal. Ez alkalommal a ' Magyar Paizs»-nak és Borbély Györgynek az ügye a szövetkezetnek, az iparvédelemnek s a szegény népnek is az ügye. Ennek az embernek az elejtésére ürügyet találhatnak, de igaz ok nincs semmi téren ; s nem hiszi, hogy a legfőbb kötelességét elhanyagolná, mikor a mellékeseket is lelkiismeretesen végzi, s nem hiszi, hogy a fegyelmi vizsgálat igazságosan a a hajaszálát is meggörbítse. S nem hiszi, hogy az igazságos Wlassics miniszter tudott volna erről a lapeltiltásról; ugy kell lenni, hogy nevében és tudtán kivül éltek vissza a kicsinyes lelkűek. Örömmel jelenti, hogy a miniszter ur, talán az emlékiratra, tegnap jött rendeletében függőben is tartja az eltiltó rendeletet, a mi a miniszter urnák mély igazságérzetét bizonyítja. Az ügynek már is jobbrafordultát látja s végeredményében még inkább bizik, mert bizik a magyarság ügyében, vagyis az igazságban, mert az az igazság, hogy Magyarországon mindennek magyarnak kell lenni: az embereknek, a földnek,'a kö/eknek, a fűnek, a fának, a gyökérnek, a levegőnek, a csillagnak s a fejünk fölött levő menyboltozatnak, valaminthogy a magyarok istene is magyar! Ugy ezt, mint a beszédnek még több pontját lelkes éljenzéssel fogadták. S jó ezt megjegyezni: hogy a nyugodt, higgadt beszédre, mondhatni társalgó beszédre többször felzúgott az «Éljen!» Most felolvassa az elnök a Kolozsvárról néhány órával ezelőtt érkezett következő táviratot. A Kolozsváriak távirata: «Dr. Kele Antal szerkesztőnek Zalaegerszeg. Elválaszt bennünket, a haza két szélső pontján őrállókat, hétszáz kilómeter távolság. De egyesit minket a hazaszeretet és az a törekvés, hogy szövetkezzünk hazánk anyagi függetlenségének és polgárai boldogulásának kivivására. Szövetkeznünk kell hazai iparunk fejlesztésére, iparproduktumaink, gazdasági termelésünk értékesítésére. Ebben a tekintetben Zalamegye közönsége zászlóvivő hazánkban. Midőn szövetkezeti közgyűlésükön zászlótartójuk köré csoportosulnak, hogy őt a félre-