Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-11 / 28. szám

2 MAGYAR PAIZS 1901. julius 11. közönséges sajtótermék tartja fon iránta az érdeklődést. Járatlan uton haladni küzdelmes, üdvös közczélokat megvalósítani pedig éppenséggel nehéz dolog, de hát «ami nemes, az nehéz is», mondja Socrates. A társadalmi visszás helyzetek, valamint az ebből szármázó bajok is nem mind a mi korunk szüleményei, kevés kivétellel régiek azok, hanem az értelem uj, mely azokat a maguk valóságában, felismeri s az emberszeretet, mely javításukra törekszik. A fokozódó életszükségletek, egyesek tulgazdagodása folytán az emberi egyenlőtlenség és szolgaságnak ijesztő módon való terjedése, az ebből származó elégedetlenségnek itt-ott erőszakos modorban való kitörése, a világos értelmű s nemesen gondolkodó férfiaknál megérlelték a szövetkezés eszméjét, abból az alap gondolatból indulva ki, hogy a szükségleteinkről való gondoskodást ne bízzuk másra, hanem eszközöljük azt társulás által önmagunk, ha közülünk arra egy vagy tíz nem elegendő, tömörüljön száz vagy ezer azon egy czélra és az erők összetétele altal megvalósíthat olyas valamit is, mit egyes ember meg sem közelíthetne. A szövetkezet — természetesen annak nem egyféle formaját értve és alkalmazva — nagyon hasznos eszköz arra, hogy az erőtlent lábra állítsa, az embereket egymáshoz közelebb hozza, a munkát megszerettesse és az egymás iránti bizalmat és összetartozandóságot növelje : s megérlelje azon meggyőződést. — mely a boldogulás és függetlenség alapfeltétele, — hogy t. i. sorsunk jobbra fordulásának titka sajat kezeinkbe van letéve. Az okos közkormanyzat ma már be is látja a szövetkezés hasznát és erejét. Előbbrevitele az — nem egyes osztály vagy érdekfelekezet — hanem az egész nemzet zömének; az igazi altalános haladas iskolája, mely az életre, önálló gondolkodásra és cselekvésre neveli az embert. A szövetkezés nemcsak az anyagi, hanem a szellemi erőknek is összetétele, benne tartós eredmény csak a vezetésre hivatott értelmiség czéltudatos munkája által érhető el. Az önzetlenül munkálkodó értelmiség tudja, hogy még ezentúl nem jelentéktelen koczkázat és áldozatkészségre is készen kell állania, S ki gondolná, hogy még ezek tetejébe ellenségek is támadjak fönt, alant és mindkét oldalról egyaránt. Az oldal támadások még érthetők, mert ily önzetlen munkát az érdek embere nehezen fog fel, átérezni pedig azt sehogy sem tudja. Sajat háznépe, tagjai bizalmatlansága félreértésből ered, s igy muló tünemény. De hogy felülről romlására törjenek, az sem nem szabadelvű, sem nem hazafias cselekedet. Hogy magunkra is áttérjünk, — a 'Magyar Paizs»-on kívül tudtunkkal még három lap van Zalaegerszegen, mindegyiket köztisztviselő szerkeszti, azonban csak a «Magyar Paizs» mögött áll a szövetkezet és ez bűn, mely neki meg nem bocsáttatik sem ezen, sem a mas világon. A < Magyar Paizs» volt derék szerkesztőjének főhivatása betöltése körül, meg vagyunk győződve, a kért vizsgálat elégtételt szolgáltat; azok pedig, kik ebből a szövetkezés, vagy a • Magyar Paizs® halálat jósolgatják, ugy járnak, mint a mocsár békái, melyek — előbb nem tapasztalt szárazság következvén be — a világ végéről beszéltek ; a mocsár kiszáradt, de a világnak nem lett vége, csak lett körülötte tisztább és egészségesebb. „Én." Ez a czime annak az igénytelen, egy koronás kis munkának, mely legfrisebb terméke egyik vidéki sajtónak. Szerzője — ha nem csalódunk — igen tekintélyes állasban levő nagyságos ur: Káplány Géza. A 113 lapra terjedő, szerző szerint «prózában irt költemény* egy marék igazság a mindennapi életből és aktualitása szembeszökő nemcsak azoknak, kik a jelenlegi tisztviselő-mozgalmat kisérik figyelemmel, de nekünk is, kik Borbély György személyében a munka főhősére is ráismerhetünk. Az előszó szerint a «szerény költemény egy államhivatalnok életét mondja eb-. Czélja pedig «ez igénytelen müvecskével általános érdeklődést kelteni a szegény családos hivatalnokok szanandó sorsa iránt stb.*. Emlegeti aztán a «szolgálati pragmatikát® és a «jog, törvény s igazság korszakát*, tehát ép azokat az elveket, melyekről a «Magyar Paizs® legutóbbi száma is megemlékezett. Kezdődik aztán az élettörténet. Megszületvén s születését megátkozván a főhős — a jövendőbeli államhivatalnok — elkezdi küzdelemmel teljes életét. Nagy nehezen átmegy kitűnő sikerrel a középiskolákon s feljut az egyetemre. Ott átéli azt a keserves négy esztendőt, a mit átél minden szegény jogász. Ez után következik a kitüntetéssel megszerzett ügyvédi diploma s aztán a nyomorúság. Nem akarván ugyanis fogdosni a klienseket, ügyvédségével semmire sem megy, pedig minden áron dolgozni akar a haza javára s tenni akar érte — de csak becsületes uton. Közben meghal édes atyja s testvérei az ő nyakaban maradnak. Fölkarolja hát ezeket, de nincs betevő falatjuk. Egy irigy ellenfél legyőzésével azonban atyja ismerőseinek révén sikerül bejutni szolgabírónak. «De nemsokára keserűvé vált a munka és végtelen nehéz a kötelességek teljesítése a közügynek hü szolgálatában.* «A közérdek szembekerült a magánérdekkel. Szégyenlem elmondani — írja a hős — hogy akad magyar, a ki nem pirul a közérdek ellen harezra szállani Nem nyilt csatában, az érvek fegyverével kísérlik meg a közérdeket elejteni, hanem észrevétlenül, titokban és alattomosan, messziről kerülő utakon férkezve hozzád, a ki a közérdek szolgálatára esküvél és a ki hivatva vagy azt minden támadas elu6Uj- "érf^TW^védeni. Ebéd és vacsora, estély és házibál, név- és születésnap, vadászat, halászat és agarászat, a kártya és bor s a mit legelőbb kell vala említenem : szép asszonyok csábos mosolya mind, mind szövetséges hadak olykor a magánérdek által a közérdek ellen folytatott rút háborúban. Eljön a kegyes pártfogó könnyen megérthető czélzásokkal, a jóbarát kétszínű bizalmaskodásaival, a nagy tisztelő hizelkedéseivel s utolsónak a jó barátnő lep meg valamivel. Ember, állj ellent ennyi csábnak, hogyha tudsz Ellentállottam. Mindig a közérdek ült diadalt a maganérdek fölött.* Nemsokára azonban «minden erényem bűnre olvadott. Rám fogták, hogy a népet csábítom és izgatom, hogy ébredjen fel valahára erejének és hatalmának öntudatára, tömörüljön, egyesüljön és szövetkezzék gazdasági érdekeinek a megvédelmezésére, anyagi jólétének és szeilemielőbbre haladásának a biztosítására. Ó, szörnyű bün ez olyan emberek szemében, a kik minden haladásnak esküdt ellenségei. Bárdolatlan, neveletlen ficzkó vagyok, a ki az előkelők, a vármegyei hangadó nemes urak vendégszerető házait csak ritkán keresem fel stb*. Ennek a magatartasnak a következménye az, hogy a hős a 48-ik lapon a főispán jóvoltából — tisztujitáson történt bukása után — állami tisztviselővé valék s bele kerül a IX, rangosztalyba. (Mint B. Gy) Kötelességének szigorú teljesítése azonban ellenségeket szült tarsai körében s igy bár előlépett, de a «szolgalat érdekében* igen sok áthelyezést kellett megérnie. Egyik állomáshelyén tűzvész és kolera-járkibe, a kinek működéséről föltehető a siker. Igenis, hallgatnanak, sőt talán dicséretekkel is elhalmoznanak egy olyan férfit, a ki sine curának tekintené megbízatását s tessék-lássék módon teljesítené hivatasát. De zsidó Indexre kerülne bárki, ha komolyan munkához lát, hogy ezt a szerencsétlen népet a khazar rabiga alól felszabadítsa. Apellálok a zsidó magyarok igazságérzetére és hazafiságára és kérem őket, ne üljenek föl az érintett lapok czélzatos közleményeinek. Később látni fogják, hogy az akczióban nyoma sincs zsidó üldözésnek. Addig pedig vegyék fontolóra, hpgy milyen nagy méretű magyar érdek fűződik ehez az akczióhoz. Egy félmillió lelket tehetünk azon a vidéken rövid idő alatt magyarrá! Igen nagy szó ez. Horderejéről nem is lehet számot adni. A magyar faj nagy túlsúlyát jelentené ez számszerűleg is. A nemzetiségek izgatása egyik méregfogat azonnal elveszítené. Sokkal többen volnánk, mint ők együttvéve valamennyien. De nemcsak a rutének dőlnek karjainkba ily akczióval. Egy turóezszentmártoni lap már ily czimü czikket közölt: Kérünk egy Egánt! Az akczió kiterjeszthető az egész felvidékre és átvihető az erdélyi Kárpátokba. Milliók fogják észrevenni, hogy a magyar haza gondjaikat viseli. Milliók szivében ébred hála a magyar uralom iránt. És ha megjelenik a tót és olah izgató, hogy tele hazudja lelküket: milliók fogjak elutasitani, mert vagyonukat, jólétüket, boldogságukat, kulturájukat egy magyar akcziónak köszönhetik. Sokat elmélkedtem a nemzetiségi kérdésről. Ifjúságom éveiben azt hitem, hogy a szabadságban rejlő nagy erők önkényt megoldják a kérdést. Később a magyar társadalom nagyszabású organizácziójába vetettem reményemet s érezhető hatásokat vártam a magyar kulturegyletektől. De a tapasztalat arra tanított, hogy nemzetiségeink a szabadságot visszaélésekre használják föl; társadalmunknak pedig még ellenőrző képessége sincs, annal kevésbé beolvasztó, vagy legalabb szeliditő ereje. Azonban mindig éreztem, hogy valamit tenni kell történelmi fennállásunk biztositásara s a azt is láttam mindig, hogy eredménnyel lehet tenni, mert a néptömeg rétegében a faji öntudot még nincs felébredve. A kérdés tehát abban kulminál, hogy mimódon lehet ama néptömeg lelkéhez igazán hozzáférnif Az iskola elégtelen, mert igaza volt Kossuth Lajosnak, hogy mikor az iskola szemközt áll a tüzhelylyel, akkor a tűzhely a győztes. A közigazgatás is elégtelen, mert arra a feladatra, hogy szivet hódítson és hagyományokat alakítson át — ha még olyan jó volna is, a milyen rossz — merevségénél és hivatalos formáinál fogva nem képes. Nos hát, ezt a nehéz kérdést megoldotta Darátiyi Ignácz földmi^elési miniszter. Gazdasági téren a nép leginkább megközelíthető. A jótétemény itt érik meg leghamarább és legbiztosabban. A szegény parasztnak nincsenek eszményei. Gondolatvilága a kenyér körül csoportosul. A ki megélhetést biztosit neki : az megnyerte őt. Ahoz bizalommal van; aziránt hálát érez; azt nem csalja meg. Annak tanácsát követi, kívánságát teljesiti. Ahoz ragaszkodig ; azt megszereti; elismeri őt egy szuperiorius lénynek; nem tágít mellőle sem jó, sem rossz napjaiban. Ismerem az olah népet. Egész lelkemből meg vagyok győződve, hogy az Egán akcziójá az oláhoknál éppen olyan eredményekkel járna, mint a ruténeknél. Ott is olyan népszerű lenne az «államszki» bank, «államszki» bolt, «állainszki» iskola, «államszki» olvasó-egylet, «államszki» tehén, mint a rutén vidéken. Ezzel együtt népszerű lenne az állam, annak tisztikara, törvénye. Az állammal együtt a magyar faj, melyet a nép a dolgok élén lat s melynek gazdasági és intellektuális előmenetelét köszönheti. Az ilyen akczió legjobb hullámtörője az izgatásnak. Egy ilyen akcziónál tények czáfolják meg a szavakat. Itt a valóság áll szemben az Ígérettel; az állapot nyugalma a kilátás izgalmaival. Az eredmény nem kétes. Mikor száz ember boldogulását látja a másik száz ; akkor már kétszáz van megnyerve az ügynek. Ez a kétszáz hozza a másik kétszázat. Ez egy termékenyítő görgeteg, mely megindul a Beszkidek csúcsáról, körüljarja a Kárpátokat s valahol a Kazán szorosnál all meg. Ha ugy foly, mint kezdődött,, azzal a le'kiismérettel, buzgósággal és tudatossággal: ötven év múlva magyar dal zeng berczeink között mindenfelé. Szabad-e hát azt a buzgóságot gyűlöletes kritikával lohasztani ? Szabad-e a nemzetiségi kérdés ezen egyetlen czélra vezető megoldásának lehetőségét már csirájában megfojtani ? Gondját viselni hitsorsosainknak: nemes kötelesség. Ez a kötelesség a khazárok irányában nem nyilvánul. Irtózatos lelki sötétségben élnek s fáklyát nem gyújtott nekik a P. Lloyd soha. Ellenben nyitott szemmel nézte végig azt a rombolást, mit a khazár véghez vitt. Tűrte hitsorsosainak bűneit. Nem jajdult