Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-11 / 28. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. junius 11. 25. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. Szerkesztőség : Kossuth Lajos-utcza. MAGYAR Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Nyilttér sora I korona. Kiadóhivatal : Wlassics-utcza 2*5. Felelős szerkesztő: Dr. KELE ANTAL. Kiadó-tulajdonos: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönakadást szenvedjen. A köztisztviselők szolgálati s, nnknlnn^1 " UU.UU1J blllUi I. Nem lehet eléggé hangsúlyoznunk és hangoztatnunk a köztisztviselők szolgálati szabályzatának fontosságát, szükségességét, elengedhetetlen voltát, s azt, hogy ez még előbbre való. mint a fizetésjavitás, bár ez utóbbi sem késhetik soká. A kérdés fontossága megérdemli, hogy azzal részletesebben foglalkozzunk, s ahhoz mások is hozzászóljanak és a mostani fonák helyzetet minden oldalról tárgyilagosan megvilágosítsák. A szolgálati szabályzatra sohasem volt oly nagy szükség, mint napjainkban. A közszabadság védői megritkultak, s majdnem teljesen kivesztek. A régi volt nemesi osztály gazdaságilag tönkrement, s tódul a hivatalok után. Törvényhatóságaink éppen csak hogy vegetálnak. Orvosi és mérnöki karunk az általános érdekű társadalmi mozgalmainkban eddig sem igen vettek részt. Hires, befolyásos ügyvédi karunk is annyira megváltozott tekintélyben, s vagyonilag annyira megfogyott, hogy a réginek csak roncsai maradtak. Iparos-osztályunk szegény, még befolyás nélkül való. Kereskedőink még mindig igen sok kivánni valót hagynak hátra és — nem lelkesülve ideális czélokért — jobbára csak saját hasznukat hajtják, s a hatalom aínyékát keresik. S igy, ha körülnézünk és keressük az u. n. független elemet, az oly kis csoportra zsugorodik össze, melylyel aligha lehet reorganizálni vagyonilag tönkrement hazánkat. Ezen akcziónál szükségünk van arra a becses anyagra, melyet a köztisztviselőkben birunk. De, ha ezen fontos társadalmi akcziótól is eltekintünk, a közszolgálat érdeké ben is elengedhetetlenül szükséges, hogy végre valahára mindenféle tekintetben törvényileg szabályoztassék a köztisztviselők helyzete, u. n. • függetlensége.» Követelje ezt a hazának minden polgára ; az u. n. független elem rnég jobban, mint mások; követeljék szakadatlanul és erélyesen maguk a köztisztviselők is. A közérdek azt kívánja, hogy a közszolgálatra a legértéiiCJsbb elemek nyeressenek meg; itt pedig az igazi jellem, tudomány, szorgalom, rátermettség, becsületesség és arravalóság méltó elismerésben, s jutalmazásban részesüljön és ne legyenek a köztisztviselők kárhoztatva arra, hogy előmenetelük hízelgéstől, folytonos hajlongástól, s egyesek önkényétől függjön. Damoklesz kardjaként ne lebegjen fejük felett folytonosan a titkos informáczió és besúgás veszedelme. Ne legyen ezután annyi áldozat, méltánytalanság, mint volt eddig. Ez a nem modern államiba való fonák állapot ne legyen toválj'bra is a tehetségteleneknek, hajlongó hízelgőknek szamárlétrája, a tehetségeseknek ijesztője, rémképe, visszaszoritója, s nem ritkán örvénye ; ne bénítsa meg a tehetségesek munkakedvét, lelkesedését, a tudományokban való előhaladását, ügybuzgóságát, kitartását, hogy érvényesülhessen egyszer már az igazság: Adjuk meg mindenkinek a magáét. (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal. A szerkesztő Változás. ) (S. I.) Innen a vidékről szemlélve azt az egészséges mozgalmat, mely a zalaegerszegi fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek létet adott, ugy találtuk, hogy az általános voltánál fogva a legliberálisabb, a honi ipar pártolása tekintetéből pedig egyik leghazafiasabb intézmény leend ; növelte a bizalmat iránta, hogy igazgatóságaban a munka szerelő értelmiség ; foglal helyet s a «Magyar Paizs», mint nem *) A mult számunkban közölt eljárás mindenütt a legnagyobb visszatetszést, megütközést, hogy ne mondjuk : megbotránkozást okozta, minek egyesek nyíltan is kifejezést adtak. Ezek közül itt közöljük ezen czikket, melyet egyik vidéki előkelő, állású és tudományos férfi küldött be hozzánk, mely kiváló tárgyilagossággal s nyugodtsággal tárgyalja ezt a kérdést, melyben több megszívlelendő dolog is van. Szerk. Megyek tovább, unott e tér itt, Más környezetre szomjazom. A megszokottság bágyaszt, né mit. Ujjal cserélem fel a régit: Téged kergetlek rut haszon ! Mit ér e léha, csuf világban Egy szebb kor merész jóslata ? Onámitás, hisz mostanában Megtörténik, hogy jóslatában A próféta sem hisz maga. Mások lelkét a lépre csalni, Ehes remény-rajt verni fel, Mely aztán egymást kezdi falni, Kövér dicsőség, ámde vajmi Sovány eredmény, fél-siker. Akad bolond, ki elvakultan Küzd, bizik, remél egyedül. , . Mi lesz a vége t Elvész koszorűtlan Ebben a piszkos kenyér-háboruban, Hol mind a konczért lelkesül. Ki szembeszáll a hatalommal, Hogy légióit elvegye: Ha egy csatát veszt, őt azonnal Leszúrja hazug fájdalommal Saját megbukott serege Nos, rut haszon kergetni foglak, S ha torkodon lesz a kezem: Nem térdelek le aranyodnak, Mig mások eddig csak raboltak, En életed is elveszem. FARKAS ANTAL. Khazár földön. Irta . Bartha Miklós. XXII. A magyar zsidókhoz. Jól jegyezzük meg : a ruthén akar magyar lenni. Gyermekét örömmel taníttatja a magyar nyelvű állami és felekezeti iskolaban. A ki e nép közül kiválik tanulasa által és pap, vagy tanitó, vagy tisztviselő lesz: minden izületében magyarnak vallja magát. A szeparasztikus törekvésnek egyetlen paránya sem mutatkozik a ruthének között. A liturgia nyelve is magyar lehetne ott minden fennakadás nélkül, ha kormányunk nem félne a saját árnyékától s azzal a nemzeti energiával kezelné ezt a kérdést, melylyel az államférfiak nevüknek diszt s emléküknek halát szoktak biztosítani. Azonban, hogy magyarrá legyen a ruthén : ahoz egy minden tekintetben jó! átgondolt, pontosan körülirt, helyesen és szeretettel vezetett állami akczióra van szükség. Meg kell győzni ezt a népet arról, hogy a magyar haza neki gondviselő édes anyja. Ugy kell cselekedni, hogy odaadó, határtalan hálát érezzen a magyar haza iránt Ez az akczió három év előtt megkezdődött és mar is igen szép eredményeket tud felmutatni Később rátérek s olvasóim meggyőződnek, hogy ez az akczió felkarolta mindazt a gazdasági és erkölcsi tényezőt, a mely alkalmas egy népet egyfelől megmenteni, másfelől a magyar fajba beolvasztani. Ennek az akcziónak, ha nem is czéljat, de eszközeit és irányát sokan félreismerik. Sokan készakarva félremagyarázzák s ezzel megfosztják a sikernek attól a bázisatói, mely a közhangulat egyöntetű erejéből áll. A. félreértésen nem csudálkozom, mert az akczió nem került soha a nyilvánosság elé a maga teljes mivoltában. A Munkácson tartott tavalyi közgyűlésről közöltek ugyan a hírlapok értesítést, de ez a közlés nem csak hézagos volt, hanem sok tekintetben irányzatos és némely részében hemzsegő a ferdítésektől. De ha nem ütközöm meg ilyen formán a félreértéseken: annal inkább elitélem és kárkoztatom a félremagyarázást, mert egy olyan fontos nemzeti ügyben osztani meg a közvéleményt, a hol csak mindnyájunk egyöntetű és lelkes támogatása biztosit teljes sikert: ez a könnyelműségnek és rosszakaratnak, még nálunk megszokott példáit is fölülmúlja. Ha tehát leírtam főbb vonásokban a helyzetet : le fogom írni az akcziót is egész mivoltában, ezzel remélvén a félreértéseket eloszlatni és a ferdítéseket megezáfolni. Ennél a leírásnál talán megtudom győzni az olvasót arról, hogy az akcziónal Egán nélkülözhetetlen. Mikor tehát a német-zsidó és a magyat-zsidó lapok Egánt alaptalanul támadják, kissebbitilc, becsmérlik: akkor voltaképen magán az akczión ejtenek vérző sebeket. És itt kikérem magamnak a farizeuskodás't. Ne mondjak nekem, hogy barátai az akcziónak és hogy csupán az Egán eljárását hibáztatják. Nem igaz. A valóság az, hogy nem tet szik nekik az akczió; de mivel azt kimondani nem merhetik, mert szemközt talalnák magukkal az egyetemes magyarságot: ennélfogva belebojtorjánkodnak, Egánba, a miként belebojtorjánkodnának, ha nem ő volna ott, bár-