Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-27 / 26. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. junius 27. 25. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy oldal 20 K. Nyiittér sora I korona. Szerk.es kiadóhivatal: Wlasfiics-utcza 25. »ViVant Vacationes!" Irta: Németh Elekné — Andaházy Irene. Még néhány nap és bezárulnak az iskolák kapui a szabadságszárnyaira eresztett muzsaíiak után. Izzad, fárad javában az évzáró vizsgákon a tanuló ifjúság, hogy aztán, mint a madár-sereg szerteszéledjen a szélrózsa minden irányában . . . Boldogság, öröm és a szabadság édes érzete dagasztja az ifjú sziveket s kétszeresen boldog az, ki a jól teljesített kötelesség s lelkiismeretesen végzett munka édes megnyugvását hordja keblében ! Mögötte a szorgalomnak munkának, tanulásnak, komoly törekvésnek fárasztó ösvénye; -— előtte a megérdemlett pi henésnek, nyugalomnak és szabadságnak kecsegtető kilátása. Nem volt teher neki a tanulás, nem fogház az iskola, nem rabbilincs a fegyelem; de lelke előtt ott lebegett folytonosan a szabadságidőnek édes örömöket, kedves élvezeteket igérő délibábja. Ez vigasztalta a csüggedés pilanataiban; ez tartotta vissza a kislelkü ellankadástól, ez lelkesítette kitartásra, szellemi és lelki erőinek mesrfeszítésére, ez szinezte ki és élénkítette fel az iskolai élet szürke prózáját egy teljes éven át! Most pedig itt van, — elérkezik annak a várva-várt két hónapi végtelenségnek első szabadság napja: int az öröm az élet, a kedvtelés ! Nagyot dobbanik az ifjú szive, keble tágul s egy lelkes kiáltás tör ki ajkain : «Vivant vacationes !». Mint ahogy a vándormadár ösztönének segítségével keresi és találja fel azon vidékeket, hol zöidebb a föld, kékebb az ég, üdébb a lég és melegebbek a napsugarak : ugy az ifjú lélek előtt is élénk képzelmének behatása alatt már előre megjelennek egész fogható valóságukban az Ígérkező gyönyörök és élvezetek édes sejtelmei. Megjelennek előtte az ismert kedves képek: a szüiői hajlék, — övéinek meghitt arcza, az ismert táj, a gyümölcsös kert, a közeli erdő magánya, a régi várrom, a tó fodros víztükre, a falusi ismerősök, jóbarátok alakjai . . . Majd kirándulást tervez s annak kalandos örömei, fáradalmai foglalkoztatják kusza gondolatait, mig képzelme ismeretlen tájak tarka képei között bolyong ; — de eszébe jut talán egy rég nem látott üde leányarcz is ott a távolban s futó pir Ömlik j el orczáin, mint a lelkét öntudatlanul betöltő nagy és magasztos érzelem első hajnalhasadása . . . Váljon férfikorának delelőjén ez a most felkelő nap fogja-e még reáárasztani sugarainak melegét? . . . Ne kutassuk. Hisz ! ahány arcz, — anynyi tanulmány, őszinte, nyilt vonásaik pedig saját jövendő sorsuknak előre odavésett, rejtelmes hieroglyphjei. Ki fejtheti meg titkos értelmüket? . . . Megható bizalomnak kifejezése honol ez ifjú arezokon, romlatlan lélek tükröződig a tiszta homlokon s a csillámló szemek tekintetéből az igaz lelkesedés fel-fellobbanó lángja ragyog. Mennyi ten ger jót és szépet, mennyi magasztost és nagyszerűt rejtenek ezek az élet rideg lehétől még érintetlen, — a szenvedélyek hevétől még ment és ártatlanságuk himporától meg nem fosztott ifjú lelkek ; mily egetostromló erő lakik ezekben a csalódást nem ismerő, ábrándokban gazdag idealismjistól duzzadó, — Isten és ember iránt bizalommal, szeretettel, jóakarattal telt üde, repeső szivekben ! . . . Miért, hogy a későbbi bölcseség gradus ad Parnassumának minden elért fokánál egyet-egyet fel kell áldozniok ezen drága kincsekből s az elért magaslatok hideg létkörében egyéb sem maradt meg nekik : az elvesztett ifjúság — puszta emlékénél : tAlmaim is voltak . . . Oh! én ifjú álmaim!* . . . De most még övék e kincs egész boldogító valóságában s jól teszi, ki akként használja fel a fiatalság kiváltságos éveit, hogy a múltnak emlékezetében egykor kárpótolva lehessen a jelen keserűségeiért. Ezek az évek tehát nemcsak tisztán a pillanatnyi örömöknek az üres ábrándozásnak és gondtalan életnek szentelt ünnepei; hanem a szigorú lelkiismeretes köteleségteljesitésnek, az értelmi és szellemi fejlődésnek, a komoly készületnek és haladásnak munkanapjai is legyenek. Itt az idő és alkalom, hogy a rugékony agy ismereteket gyűjtsön, a fogékony kedély mivelődjék, az ifjú lélek idomuljon a jellem erősödjék, az akarat fegyelmezKhazár földön. Irta : Bartha Miklós. XX. Bolt, legelő, terreur. Már szólottam a korcsma-uzsoráról, a pénzuzsoráról és a felesmarha-uzsoráról. Vessünk egy pillantast az árú- és a legelő uzsorára is. Hegyvidéken a földrajzi és terepviszonyok szükségessé teszik a falusi boltot. Élelmi czikkeit és házi szereit, valaníint ruházati czikkeit a ruthén otthon, a falujában szokta bevásárolni. A város távol van. A városi boltos nem is hitelezne, mert nem ismeri a vásárlót. Azonban a falusi khazár apróra ismeri a község lakóit. Tudja, kinek mennyi a földje, mennyi az adóssága, ki milyen életrevaló, ki a tunya, ki a pontos, ki a pörlekedő, ki a jámbor. Nem vaktában hitelez tehát, hanem reális számítás alapján. Az osztrák-magyar bank váltó czenzorai nem ismerik jobban ahitelkereső körülményeit, mint a khazar a ruthént. Mikor a khazár elkészíti adóssának vagyonmérlegét, akkor nemcsak összeadási és kivonási müveletet végez, hanem erkölcsi és psichologiai birálatot is. Észleli emberét, mikor az józan és észleli részeg állapotában is. Kitapasztalja lekületét és indulatait akkor is, ha a gyóntató széktől távozik, akkor is, ha a feleségével pöröl Ilyenformán a khazár feltétlen ura a helyzetnek. Akkor fojtja meg a kézre került parasztot, a mikor éppen akarja. A ruthén nem kerülheti ki a khazár boltját, Kapható ott eczet, petróleum, liszt, gabona, só, bocskor, fejkendő, tű, czérna, szekérkenőcs, ostor, láncz, kapa, kasza, villa, fejsze, ásó, kötél, bögre, cseber, korsó, vászon, fejtő, kalap, furó, fürész, dohány, gyufa, pipa, mész, szappan, gyertya, seprű, lapát, ablaküveg, ajtózar, lakat, szentkép, drótszeg, fésű, gomb, szilvaiz, tükör . . . oh, mert a tükör éppen olyan szükséges, mint a liszt! Végig dongtam Huszton egy heti vásárt. Azt a sátort, hol a khazár toilette-szert és piperét árult, ugy körül raizotta a bocskoros asszonynép, hogy alig tudtam áruezikkeit szemügyre venni. Legnagyobb kelendősége a tükörnek volt. Aztán a gyöngynek üvegből, a gyűrűnek rézből és az éktelenül czifra faolajas kendőnek. Az. asszony mindenütt asszony. Earisban is. Volóczon is A piperénél a tápszer sem kelendőbb áruezikk. A ruthén mindennapos a khazár boltjában. Ma erre van szüksége, holnap arra. A boltban, ezt is megkapja, azt is. Tehát oda megy. Oda viszi keresményét. Ha nincs keresménye, oda viszi bőrét. Keresményét elszedik tőle, bőrét pedig lenyúzzák. Bolt sok van a falu nagyságához képest. De egyik a másiknak versenyt nem csinál. Ugy árul mindenik, mintha kartelben volnanak egyformán hamis. A bolti hitel persze váltó hitellé alakul át egy bizonyos összegen tul. A váltó pedig a ruthén vagyonnak halálos Ítélete, mely ellen nincs fölebbezés. Ugy kell képzelni ezeket a boltokat, mint valami szivattyú telepet, melynek csatornái és szívó ágai benyúlnak a ruthén tűzhelyébe, pajtájába, gyümölcsös kertjébe és földjébe. A mi ezeken a helyeken fogyasztatik, az mind a bolti csatornán folydogál oda és a mi termeltetik, azt mind a bolt csövei szívjak föl. Ekép a ruthén mindig a khazárnak keres. Ha eszik, ha iszik, ha vásárol, ha elad, ha dolgo- I zik, ha marhát nevel: mindig a kazarnak keres. A procedúra a boltban is ugyanaz, mint a korcsmában, vagy mint a feles marhanál. Kezdődik szép szóval, végződik dobbal. Igy lett a Ruthének földje a khazarok földjévé. A legelő uzsora egy húron pendül a többi uzsorával. A birtok rendezéssel elkövették azt a bünt, hogy a nép által századok óta használt legelőket belemérték az uradalomba. A ruthén közbirtokosságnak jutott legelő, vagy hozzáférhetetlen helyen van, vagy igen kevés. Saját legelőjükön még azt a silány állattenyésztést sem űzhetik, a mely ott latható. Hegyvidéki népnél a legelő életszükség. A mostoha talajon kevés gabna terem. Ez a hiány csak marhatenyésztéssel pótolható. Már pedig, legelő nélkül nem képzelhető marhatenyésztés. Az uradalomnak sok jó legelője van, részint az erdők között, részint az erdőségek fölött, az alpesi zónában. De az uradalom idegen tisztjei nem folytatnak állattenyésztést. A legelő tehát bérbe adatik. Azonban nem a parasztnak adják a beámterek bérbe, hanem a khazárnak. Miért ? Ugy hiszem, kényelmi szempontokból. Könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb az üzlet egy khazárral, mint harmincz ruthénnel ; vagy husz khazárral, mint hatszáz ruthénnel. Az uradalom legelő-területe mintegy harmincz ezer hold. Ha ezt a parasztság, mint olcsó bérletet megkaphatna: a néppusztulás egyik kútfeje be volna dugva. De a paraszt nem kap bérletet az uradalomtól. A tiszt urak unják a sok vesződséget. Annyi emberrel alkudozni, egyezségre lépni, tenger fárradtság, Ellenőrzésnél, pénz beszedésnél megnehezittet nék a könyvvezetés, a pénztár kezelés, az el