Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-27 / 26. szám

204 MAGYAR PAIZS 1901. junius 27. tessék, az elvek tisztuljanak és a test edződjék, mert nagy szükség van arra, hogy az emberiségnek hasznos tagjai, az államnak vezérlő tényezői, a hazának mennél több méltó fiai váljanak az ifjú nemzedékből! De hogyan váljék jó hazafi abból, ki nagy és nemes eszmék megvalósításáért nem tud vagy nem akar lelkesülni; kinek szivét lelkét nem hatja át a szent kötelességérzet heve annyira, hogy egész valója felolvadjon benne 's ha kell életét is feláldozza érte? Hogyan váljék az államnak, társadalomnak és emberiségnek intéző, irányadó és hasznos tényezőjévé az, ki nem tanulta meg, erejét tettekben bebizonyítani, tehetségeit használni, akadályokat állhatatossággal és erős akarattal leküzdeni, erő és rátermettséggel bizalmat kelteni? Hogyan oszthatna igazságot másoknak az, ki a tudományok elhanyagolásával maga sem érti, mi az igazság. Vagy hogy tudjon kormányozni intézni, igazgatni, parancsolni az, ki maga sem tanult meg engedelmeskedni, természetét fegyelmezni, szenvedélyeit megfékezni, önmagán uralkodni? — «Justum et tenacem propositi virum. > . . . Mit használ azonban tudomány, értelmiség, erő, tehetség — morális alap nélkülr mit ér minden fényes tulajdon az akarat erkölcsi ereje, a jellem nélkül? Végül pedig örök igazság marad az, hogy csak ép testben lakhatik ép lélek ! Azért vigyázni kell az egészségre és edzeni kell a testet, hogy az életnek bármi jövendő helyzetével bátran szembe szállhassunk. Itt az idő, kínálkozik az alkalom, torna, verseny gyaloglás, játék és a sport minden nemének gyakorlására, mert hisz! «pro patria est, dum ludere videmur.» Midőn tehát megszűnnek is most egy időre a tanulás gondjai az iskolai fegyelem terhei és bezárulnak mögöttetek ifjú kedvelteim a Múzsák csarnokainak kapui 's int felétek a pihenésnek, üdülésnek, szabadságnak nyájas nemtője : ne szűnjetek meg továbbra is ápolni és fejleszteni ama szellemet, melyet e szent csarnokokban lelkes tanférfiak hivatásuk egész ilhettségével, szivük rajongó szeretetével lelketekbe oltottak ! És most: jó mulatást kivánva, egyesült szivvel és lélekkel kiáltsuk: cVivant vacationes!.» A házalás és kisiparosaink. — Nemcsak Sümegnek szól — Varosunk kisiparos osztályának legnagyobb kontingensét a bőriparral foglalkozók teszik ki. Van Sümegen vagy 120 czipész és csizmadia, mind családos, gyerekes ember. Zalaegerszegen 400. Mi, akik ismerjük ezeknek életviszonyait, jól tudjuk, minő szizifusi munkát végeznek nap-nap után, hogy a család számára a mindennapi kenyeret, az állam és a község számára a súlyos adót előteremteni tudják. Az életfenntartás legnehezebb munkáját végzik ők, küzdve azokkal a mostoha viszonyokkal, amiket a mai kor oiy bőségesen produkál a kisiparosok megfojtására. A fojtogató ellenségekhez egy-két év óta uj ellenség csatlakozott. A hazalás. Minden ősszel, minden tavasszal megjelenik varosunkban egy házaló, megrakodva különféle lábbelikkel. Gyermek és öreg, nő és férfi egyaránt megtalálja a maga portékáját. Silány, összetákolt portéka, de olcsó s a mi közönségünk kapva hap rajta, mert nem ismeri a közmondást: Olcsó húsnak hig a leve. A hét folyamán is itt volt a czipős ember. Eladott par száz koronára való lábbelit és kétennyi megrendelést kapott. Igy tisztára a mi kisiparosaink szájából veszi ki a falatot; azoknak a kisiparosoknak a szájából, akik Sümegen 60—70% községi potléicot fizetnek, s a családi élet követelésein kivül fontos társadalmi kötelességeket is teljesítenek. Hát a mi viszonyainkhoz éppen csak az kellett még, hogy a hazalóipart rábocsássak kisiparosainkra. Eddig is sokan elzülöttek közülük. s bucsut vettek a varostól, pár napi 14—16 órat súlyos munkában töltöttek, de az életküzdelem nehéz harczat megvívni még sem tudták. Ezután még többen lesznek, akiket a szertelen nagy verseny megfojt. Mi csak azon csodálkozunk, hogy a kisiparosok ezt tétlenül veszik. Valóságos birtkatürelemmel várják: mikor nyisszantják végig a kést, amelyet .már torkukra helyeztek. Ugy látszik, teljesen elfásultak saját érdekeik iránt is, és keleti fatalista módjára nyugodnak bele : Allah akarta igy, legyen érte áldott szent neve. Pedig hát azt mondja a magyar közmondás : Segits magadon, s az Isten is megsegít. Ha a községi elöljáróság rájuk szabadítja a házalók ócska lim-lom pórtékáját, ha az iparhatósági megbízottak alusznak mint a bunda: hát miért nem állnak talpra ők mindnyáján, egy szálig s miért nem kérik, követelik, hogy ettől a legyőzhetetlen versenytől szabadítsak meg őket. Támadjanak föl mindnyájan, a foglalkozás külömbségétől eltekintve. Egy mindnyáért és mindnyájan egyért. Mert ne felejtsék el : ma nekem, holnap neked. Indítsanak mozgalmat a városházánál, az iparhatóságnal, a kereskedelmi és iparkamaránál, a miniszternél, az országgyűlésnél a házaló kereskedés ellen. Vonják bele a mozgalomba a vidék kisiparosait és ipartestületeit is. És ne lankadjanak mig czélt nem érnek. Ha a megindult iparpártolási mozgalomban egy csöpp őszinteség van, ha a kisiparosok érdekeiért elhangzott szavak nem üres frázisok, nem nyom nélkül tovaröppenő szellő, akkor czélhoz érnek. Meglássuk, van-e a sümegi kisiparosokban egy szemernyi életrevalóság. Ha nincs, akkor megérdemlik azt a zord sorsot, amely maholnap rájok csap s könyörtelen kézzel megfojtja őket. Sümeg és Vidéke. Heti jegyzetek. A szövetkezeti eszme gyönyörűségesen terjed. Szinte rohamos tempóban kell felállítania a «zalaegerszegi központi szövetkezeti-nek vidéken a fiók-boltokat. Ébred már a magyar ! * * * De micsoda dolog ez ? Hogy merészel a magyar fölébredni rettenetes álmából ? Hat nem arra való a magyar még sem, hogy csak szipolyozzák? Hogy mer látni? Bi/.ony még visszaszerzi az ősi házat, kisbirtokot, nagybirtokot, szőlőt, villát! Bizony visszaszerzi! Na ja! Mert im, mit csinálnak Bagódban ? Az ottani egyik kereskedő igy iparkodott lebeszélni a népet: számolás. Sokkal egyszerűbb khazárnak adni bérletet, a ki száz holdakra reflektál, mint a parasztnak, a ki csak 2—3 holdat venne ki. Lehetne ugyan figyelmeztetni a népet, hogy álljon össze falunként, vallaljanak egyetemleges felelősséget s a terhet osszak föl maguk között. De minek? Miért fájjon nekik a nép feje ? A kapaczitáczió szintén bajjal jár. Ez egy lépés volna arra, hogy valamit törődjenek a nép sorsával. Minek az? Itt a khazár. Váltót is ad, jótállókat is hoz, előleget is tud fizetni. A legelő tehát a khazár főbérlő kezén van. Ez aztán nem sajnálja a fáradtságot, hogy a nép között, egyénenként reparticzipiálja a területet. Nem is képzeli az uradalom tisztikara, hogy ez a müvelet milyen egyszerű. A khazár kihirdeti a faluban, hogy ennek, vagy annak a dűlőnek ő a bérlője. Par óra alatt összegyűl a nép, körülseregli a bérlőt, bemondja marha létszámát, megállapodnak az árban, nevük aláírása mellett megnyomjak a keresztet s punktum. Ezért a munkáért kap a khazar kerekszámban száz perczcntet. Kibérli a területet ezer forintért s albérletbe adja a parasztnak kétezerért. Ha nem fizet a ruthén, annál jobb. Mert ez esetben az adósság váltóvá alakul. Veszteség sehogy sem éri a khazárt, mert a bérszerződés szerint a ruthénnek legelő-marhája kézi zálogul szolgál. A mint látható, a khazár kezében a legelő is áru. Forgalmi czikk. Miként a pálinka, miként a bocskortalp, miként a liszt. Átveszi a nagyüzletből és átadja a fogyasztónak. Legelőt bérel a nélkül, hogy marhája volna. Miként, hogy pálinkát vásárol, a nélkül, hogy meginna. A haszon az övé; akár a paraszté. Földmivelésügyi kormányunknak ez a fonák bérleti viszony tűnt föl legelőször. Az akció első lépése tehát abból állott, hogy mar 1897ben az államkincstár bérbe vett az uradalomtól 12622 holdat, azzal a szandékkal, hogy albérletbe adja a népnek és azzal a tervvel, hogy ha ez az első kísérlet sikerrel jar, az összes bérbeadható területet átvegye. Ezen szándék foganatositásahoz adatokra volt szüksége. Meg kellett tudnia, hogy menynyit vehet be az albérletekből s mennyire fizetőképesek az albérlők ? Igy bízatott meg egy esperes is az adatok gyűjtésével. Az esperes egy igen tiszteletre méltó ember, a ki elvállalt feladatának lelkiisméretesen szokott megfelelni. Községről községre járt, öszszeirta a lakosság szükségletét s gyűjtötte az adatokat a bérbevett terület értékesítése szempontjából. Alig tért haza kőrútjából, megjelent nála a v . . . i khazárok két megbízottja s arra intette a lelkészt, hogy ne folytassa tovább megkezdett működését, mert ez a hitsorsosok érdekeit sérti, a kik között vannak jó emberek is, de vannak rosszak is. Ha a parochia fel talál gyúlni : a földmivelési kormány nem építteti újra. Ezen fenyegetés következtében az esperes visszalépett a további közreműködéstől. Van-e erről akta a földmivelési kormánynál, nem tudom ; de nekem szavahihető ember beszélte a helyszínén s az állattenyésztési osztály vezetője, a kit levélben értesített az esperes, meg fog engem a magam igazában tartani. Senki se csodálkozzék azon, hogy a fenyegetésnek sikere volt. Azon a vidéken jól tudják, hogy a verebesi lelkész egy alkalommal Hezitálni merészelt a Beszkid havasok legelőjének egy részletére. A khazárok nagyot néztek a «jövevény»-re, a ki az ők gabonájába vágja sarlóját. Ez megsértése egy régen élvezett monopoliumnak. Az árlejtés után, három év alatt, két izben gyújtották fel a parochiát — ismeretlen tettesek. Az alsó-vereczkei esperes szintén hezitált egy kaszálóra, melyet azelőtt a khazárok béreltek. Tűzkár ellen biztosítva volt. Nem is gyújtotta fel senki. Hanem volt egy pár Orloff féle ügető lova. Gazdaságának szemefénye, tenyésztésének büszkesége. Nem ok nélkül remélt szép summa pénzt utánnuk. Ezeknek a drága lovaknak éjszaka idején kivágták a nyelvét — ismeretlen tettesek. Az alsó-hisztrai lelkész, a galicziai mintákra hitel- és fogyasztási szövetkezetek létrehozásán kezdett fáradozni. Ennél is megjelent a két khazár a többiek nevében és kérte, hogy ne kezdjen olyan mozgalomba, a mely őket megkárosítaná a verseny által. A lelkész elutasította őket, biztosítván, hogy ha ő vissza is lépne, a mit külömben nem tesz, akad rajta kivül akárhány, ki a mozgalom élére áll. Rövid idő múlva négy helyen gyújtottak föl a parochiát, ugy, hogy a csalad életveszélyek között menekült meg. Itt is ismeretlen tettesek miiködtekEgy laturkai paraszt éjjeli szállást szokott adni a volóczi fűrésztelephez fat fuvarozó galicziai parasztoknak s el szokta látni őket szénával, zabbal, istálóval. A khazár korcsmáros tiltakozott ezen «visszaélés» ellen, mely őt megkárosítja. A parasztnak, miután nem hederített a tiltakozásra, felgyújtottak házát, pajtáját, széna kazlait — ismeretlen tettesek. (Folyt. köv).