Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-20 / 25. szám

2 MAGYAR PAIZS 1901. junius 13. Ez is az igazság keresése — erkölcsi oldalon. És ebben is igaza van a mozgalomnak. B. Gy. Plébános beigtatás. Megható ünnep színhelye volt Légrád községe f. hó 16-án. Ezen a napon foglalta el hivatalosan állásat Fábián Gyula a község uj plébánosa. A község szélén a róm. kath. iskola növendékei s a hívek nagy száma fogadta az uj pásztort, aki édes anyjának és Peczek György h. alesperes-plébánosnak kíséretében érkezett T.-Szt. Györgyről. Megérkezése alkalmával Haller Jenő rkt. h. tanitó, majd két iskolai növendék üdvözölte. — Ünnepélyes menetben vonultak a szentegyházba, hol először magyar, majd horvátnyelvü szónoklatot tartott s utánna Peczek György h, alesperes és Filipecz Vincze imbroveczi plébános segédletével nagy misét tartott. Mise végeztével a plébánia lakban a községi képviselőtestület s az elöljáróság üdvözölte uj plébánosát, akihez Kováts Gyula a község jegyzője a következő beszédet intézte : « Tisztelendő Plébános Ur ! Nekem jutott a szép kötelesség, hogy Légrád község képviselő testülete s elöljárósága nevében plébaniájanak hivatalos elfoglalása alkalmával plébános urat üdvözöljem. S midőn ezt teszem, három szempont az, amelyre üdvözlő beszédemben ki kell terjeszkednem. És pedig először üdvözlöm Tisztelendőségedet, mint községünk rk. plébánosát s mint ilyen kérem, hogy rkath. hiveit erősítve a hitben s oktatva az erkölcsökben — tekintettel községünk más felekezetű polgáraira — különösen a vallási béke s a felebaráti szeretetre tanítsa. Másodszor üdvözlöm, mint a község uj polgárát s a község képviselő testületének egy vezetésre hivatott leendő tagját. Akire úgyis mint ilyen, úgyis mint plébános itt kedves magyar hazánk e végső pontján Horvátország közvetlen határán nehéz, de nemes és szép feladat vár. Annál is inkább, mert nemcsak hivatása, de most mar hazafiúi kötelessége is, az általunk ugy a magyar nemzeti eszme, valamint a nyelv minél szélesebb körű terjesztése tekintetében is a múltban elért eredményeket a jövőben velünk karöltve tovább fejleszteni. Igaz, hogy uj állásának hivatalosan történt elfoglalását, egy nem éppen hízelgő hírlapi szellőcske előzte meg. De legyen meggyőződve plébános ur, ez reánk legkisebb rosz hatast se gyakorolt személyébe helyezett jó reményeink iránt. Mert mi nem másoktól, hanem közvetlen tapasztalatból akarunk meggyőződést szerezni a jövőt illető egyéni működése és hazafiúi kütelességeire nézve. Nem keressük mi nemzetiségi származását. S nem is rójuk, de nem is róhatjuk fel szlavóniai születését, ami egyáltalan nem zárja ki azt, hogy most a szoros értelemben vett magyar haza egy magyar községében megtelepülve, velünk vállvetve ne munkáljon közre édes magyar hazánk és zengzetes nyelvünk istápolásán. És harmadszor üdvözlöm mint jóbarátot, amely a két előbbinek elmai adhatatlan kiegészítője kell hogy legyen. Mert a mig azokat a hivatas és hazafiúi kötelesség, addig ezt a tiszta sziv szent érzelme kívánja meg. Hisz manapsng úgyis oly ritka a jóbarát, hogy egy ilyennek feltalálása drága kincsnek nevezhető. Legyen őszinte és nyílt velünk szemben, amiről mi plébános urat ez ünnepélyes pillanatban részünkről biztosítjuk. Végül pedig engedje megkérnem a mindenek Alkotóját, hogy tisztelendőségedet e harmas intentióban s a vállvetett közmunkálásban, tartós egészség, fellegtelen boldogság és kifogástalan megelégedésben közöttünk igen soká éltesse.» A szónoki hévvel elmondott beszédre a plébános megható szavakban mondott meleg köszönetet. ígérte, hogy mindazon kötelességeket, amelyeket a ma elfoglalt ujallasaszab eléje, a tőle telhetőleg fogja teljesíteni. — S minden törekvése oda fog irányulni, hogy a rea fogott rágalmakat működésével igyekszik megezafolni. Ő nem tehet arról s csak szerencsétlenségnek tartja, hogy nem a s/.oros értelemben vett magyar hazaban, hanem annak egyik hozzá tartozó I észében Szlavóniaban született. De azért magát mindig magyarnak tartotta s tartja ma is. § biztosítja a jelenlevőket, hogy benne nem fognak csalatkozni se mint pap, se mint községi polgár és magyar hazafiu ; de legkevésbbé mint jóbarat. Végül kérte a megjelenteket, hogy fogadják kebelükbe és sorozzák munkatarsaik közé a közös czél tovább fejlesztésének nagy munkájában . A szép s nem remélt megtiszteltetést pedig nagyon köszöni. Ezután még a helybeli önk. tűzoltó-egylet tisztelgett az uj plébánosnál , amelylyel a beiktatás ünnepélye véget ért. A többi a jövő dolga, amelyből azonban, tekintve Fábián Cyula kedves egyéniségét, szeretetreméltó modorát, de különösen határozott férfias nyilatkozatait, a legjobbat remélhetjük. Veritas. Három lap egy népszámláló naplójából. Reviczky Irma, Irta : I. Rózsa hónapban volt. A megyés püspök bérmauton járt. Ünneplőbe öltözött a mezővároska apraja, nagyja, hogy őt méltón fogadhassa. Lobogó díszt öltött a varos. Ünnepre készült. És ünnepet ült a természet is. Sátoros ünnepet ! Mert a hány rózsabimbó csak volt a rózsafákon, kiviritott mind és illatozott. A templom körül álló magas hársak is teljes virágdíszben pompázták és kábító illatot terjesztettek. Az útszéli akáczfakon csak ugy fehérlett a sok virág és a reggeli szellő lágy fuvalma szerte hordta az édes illatot, egyszersmind illatos akacz-virág esőt szórva az uton sorfalban felállított fehérruhás iskolás leánykákra. Már kora reggel óta durrogott a mozsár, hirdetve a főpásztor jövetelét. És megkondult a harangok ércznyelve. Ekkor fent voltam a toronyban, — hogy meglesve már messziről a püspök ur fogatat — jelt adhassak a templomtéren összesereglett hivöknek — kémlelve néztem az akáczfakeretü útra és az alattam elterülő városka kémény-erdejére is. A hajnali eső gyöngyharmatja vörösre mosta a hazak cserépzsindelyes tetőzetét, s a felkelő nap aranysugára bearanyozta a zöld fák árnyából kiemelkedő kastély bádog-födeles kupoláját. Es vakítóan fehérítette a kimagasló kürtök fa'ait, melyekből ezüst füstoszlopok szállták fel a tiszta légbe. A torony tetején csicseregtek a fecskék és vidám csicsergésük halkan belevegyült a harangok zajos gílinggalangos zajába. Oh be szerettem volna ekkor fecske madár lenni és szárnyra kelni — és nyílsebesen áthasítva a verőfényes levegőt — csicseregve üdvözölni a szép nyári reggelt 1 . . . Azután pedig leszállani a hazak ereszére és meglesni az embereket a hazuk udvaran . . . Evek multak el azóta — és a miről mint kis fiu ábrándoztam — oda fent a toronyban — az némileg teljesedésjae ment. nak 120 frtba. A paraszt betanítja a tinókat; jármazza, gondozza, éle'mezi. A tinó nő, gyarapszik, értékesedik. Két évi tartás után elhatározza a khazár az ökrökké fejlődött tinók eladását. Előre megegyezik egy másik bellérrel 160 frtban ; a lei aztán a ruthén jelenlétében 140 frtot fizet az ökrökért. Igy aztán a paraszt kapja a 120 frt. fiktív vételár és 140 frt. fiktív eladási ár között való külömbség felerészét, vagyis 10 frtot. A khazár pedig kapja a 80 frt. effektív vételár és a 160 frt, effektív eladási ár között való külömbséget — a parasztnak jutott 10 forint hijjaval. Vagyis a khazár kap ezen feles üzletből 70 frtot. Befektetett 80 frtot. Két év múlva visszakapta a tőkét és még 70 frt kamatot. Azonban az üzletnek még sok ága-boga van. A paraszt arra is kötelezi magát, hogy a feles marhával hetenként egy iganapszámot tesz a khazárnak. Két év alatt 104 fuvarnap. Tehát 104 forint. A befektetett 80 frt tőke után ez már 174 forint kamat. Még itt se álljunk meg. A dolgok megítélésénél soha se feledjük, hogy a ruthén nép a saját termését márcziusig fölemészti. Ezen időtől szeptemberig, tehát féléven át, mindig és mindenki a boltból él. A boltos pedig a khazár, a ki feles marhát adott a ruthénnek:. A feles marha üzleti fonál. A ki feles marhát tart, annak — bizonyos mértékig — nyilt számlája van a khazárnál. Ez a kontó a leendő felenyereség terhére iratik. Mikor aztán osztozkodásra kerül a dolog: kisül, hogy a parasztnak járandó nyereség csak április végéig futja a számlaterhet <s hogy a nem födözött négy hónapi szarnia legalabb is 20 forint. A helyett tehát, hogy tíz forint készpénzhez jutna a paraszt, a helyett még 20 forint tartozása van. Bátran feltehető, hogy a számlában forgó áruezikkeket 50 szazalékkai forgatja a khazar. Tehát az a 30 frtos szarnia ránézve legalább is 15 forint hasznot jelent. Ilyenformán ezt is a 174 frthoz kell csatolni s igy a nyereség 189 frtra rug. Egyéb iráni számszerű adatokkal nem is fejezhető ki ez az üzlet. Mert a vasár előtt négy héttel a khazár megtiltja a feles marha igázását és megköveteli a legjobb gondozást és etetést. Ha nincs a parasztnak jó minőségű takarmánya, rákényszeríti, hogy tőle vásároljon szénát, vagy lóherét s gyakran még darát is. A paraszt nem tiltakozik, mert hiszen terrorizálva van s különben is bizakodik, hogy a kövér marha után nagyobb lesz az ő nyeresége is. A khazár pedig uzsora árban ad tul a takarmányán. Ha ezt is számitasba akarjuk venni: akkor a khazár nyeresége logaritmusok segítsége nélkül ki sem mutatható. A ki feles marhát tart, annak a sorsa meg van pecsételve. A feles marha szüli a hitelt, a hitel szüli a kontót, a kontó szüli a váltóadósságot, a váltóadósság a pört, a pör a végrehajtást, a végrehajtás a legsötétebb rabszolga-nyomort. Ha balsorsot akarsz megelevenülve látni, menj a ruthének közé. Ott látni fogod, hogy a Rákóczy hü kuruezai s a Kossuth jó honvédéi miként lesznek földönfutó koldusokká. A termőtalaj java része már khazár kézen van. A marhalétszám pedig igy oszlik meg a khazár és a benszülött között: Volóczon van a khazárnak 226 darab, a ruténnek 122, Rosztokán a ldiazarnak 74, a ruthénnek 10 ; Laturkán a khazárnak 150, a ruténnek 61 ; Rákoczy-szálláson a khazárnak 150, a ruténnek 46 ; Kotíl niczán a khazárnak 70, a ruténnek 16; Veklimán a khazárnak 65, a ruthénnek 16 ; Hanykoviczán a khazárnak 229, a ruthénnek 33 darab. Itt egy végzetes kisajátítási müvelet van folyamatban. Ez a nép csak azért szabadult fel a Rakóczy-féle uradalmak jobbagyi kötelékéből, hogy a khazárok igájába kerüljön. Életfonala egy kétségbeejtő hurok a khazárok kezében. Minden mozdulatánál khazárba ütközik. Ha fuvarozni akar : khazár a szállító; ha legelőt akar bérelni: khazár a főbérlő; ha utmunkát keres : khazár a vallalkozó ; ha kőfejtésnél dolgozik : khazár a munkaközvetítő ; ha pénzre van szüksége: khazár a hitelező; ha lisztet, dohányt, sót, bocskort, kaszát akar venni : khazár a boltos ; ha panasza van : khazár a falusbiró. Alsó-Vereczkén, de egyebütt is, az uradalom és az állami és törvényhatósági közegek nyáron a parasztnak 70 krajezár napszámot fizetnek és még pálinkát is adnak kétszer.' Ugyanakkor a khazár 30 krajezart fizet. A téli napszámot alig is merem leirni. Ilyenkor a khazár egy kubik öl tűzifa felvágásáért ad a parasztnak egy 3 krajezáros pakli dohányt. Sem többet, sem kevesebbet. El sem hinném, ha nem komoly emberek mondták volna, igen komolyan és igen szomorúan. (Folyt, köv.)