Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-20 / 25. szám

1901. junius 13. MAGYAR FAIZS 3 Sorba jártam a házakat — de nem mint fecske madar — hanem mint népszámlaló — és csak hosszú téli kabátom két lebbentyüje emlékeztetett a fecske-szárnyakra, melyeknek hiján voltam. Nem is aranyos napsugárban, de téli ködben, fagyos ködmenben népszamlálóskodtam . . . II. Fő-uri porta küszöbét léptem át. Libériás szolga vezetett az előszobába, a hol a fal mentén több piros bársony szék volt, leültem s vártam, mig a szolga a kastély uránál bejelent. Jó ídejig kellett várakoznom, végre visszajött az inas és előttem kinyílott a fényes termek egész sorozata. Ezeken keresztül vezettek egy nagy vörös és arany-kárpitos terembe. Sürü nehéz redőkben hullott le a vörös peluche-függöny a magas boltíves ablakokról. Vörös damaszt selyemmel bevont mahagoni-kerevetek és zsölyék voltak ide s tova, a tükörfényes parketre teritett virágos szőnyegen. Óriási velenczei tükrök veték vissza a terem pazar berendezését ; a ragyogó kristály csillárokat s nagy japani virágtartókban elhelyezett délszaki növények tarkán virító pompáját ... A fehér márványkandallóban nagy bükfa-hasábok pattogó tűzzel vigan égtek kellemes meleget terjesztve. A terem egészen üres volt, de a szolga intett, hogy csak legyek türelemmel és az átelleni ajtóra mutatott, melynek portiéreje leeresztve volt, de nem egészen, ugy hogy bepillanthattam a szobaba. Menyezetes ágy volt a kék és ezüst kár pitos szobaban s ettől távolabb egy kék selyem peluche nyugágy. Azon ült finom csipkés szalagcsokros pongyolaban egy gyönyörű szőke asszony . . . S mellette egy arany-sodronyos, kék selyemfüggönyös bölcsőben hófehér pólyaban finom csipkézetü fodrai közt aludt édesdeden egy rózsás arczu kis baba . . . Magas barna uri ember hajolt a bölcső felé és boldog mosolylyal szemléié az alvó kicsikét .. . A szoba közepén aranyozott lábu kis márvány asztalkán két karos ezüst gyertyatartóban viaszgyertyák égtek, melyek közt egy arany feszület volt téve. És pókháló finomságú keresztelő fátyol volt az egyik szék támlaiára vetve . . . Készülőben volt egy keresztelő . . . tehát épen jókor jöttem a népszámláló ivvel . . . III. Szalmazsuppos alacsony viskóhoz értem. Egészen a városka végén volt, a küszöbét csak hajolva léphettem át, máskülömben nem fértem volna az ajtó alacsony keretébe, mely olyan szük volt, hogy egy koporsót csak bajosan emelhettek voina ki rajta. Egy kis bejárón at egy félig nyitott ajtóhoz jutottam, a mely szegényes szobácskába vezetett. Ennek egész bútorzata : két nyomorúságos fekhelyből, egy rozoga asztalból és egy hosszú falóczából állott. Két kisebb pad is volt még a szobában, de ezekre most ránehezedett egy gyalulatlan fakoporsó két vége, s az egyik végét egy fekete egyszerű feszület diszité, melyre ra volt téve egy dércsipie kis koszorú fonnyadt téli zöldből ... A másik végén pedig egy szál vékony gyertya égett . . , A tűzhely hideg. A szük szoba rideg és sötét volt, mert egyetlen ablakocskája is félig hóval volt telve és azért csak gyéren szórta a világot. Az egyik szegényes fekhelyen három gyermek összekuporodva nyomorgott. Didergett. Édes anyjuk — a kinek kiaszott kebelén megmelegedhettek volna még — ott feküdt hidegen a gyalulatlan fakoporsóban a szoba közepén . . . ide tehát valamivel elkéstem a népszámlálási ivvel! A szegényes szobácska egyetlen dísze és fényűzése egy kopott aranykeretü szentkép volt, a mely a Szűz anyát abrázolá . . . É szent kép előtt — álmosán pislogva — égett egy kis olaj mécses. Halvany fénye ott rezgett az öreg anyóka ranezos, bánatos arczán, ki buzgó imába elmerülten térdelt a Szüz-anya képe előtt. Fonnyadt orczain végig gördült a köny . . . ^Számláljátok meg a nyomortJ> . . . «írjatok fel a könnyeket» — gondoltam — és elhagytam nesztelenül azt a helyet, a hol a halál angyala előttem járt. S hazamenet utben elgondolkoztam az élet es a halai felett. Egy nagy bölcs (Bossuet) igy írja le az életet : «Az emberélet úthoz hasonlít, melynek végén feneketlen mélység tátong.> Erről ugyan mar első lépésünknél értesítve vagyunk; de a törvény ki van mondva, s mi kény elenek vagyunk folytonosan haladni. Örömest visszatérnénk : de nem* lehet; mennünk kell. Valami lerázhatatlan súly, valami legyőzhetetlen erő vonz bennünket s kényszerit a meredek szikla felé sietni. Utunkban ezerféle baj s kellemetlenség fáraszt s nyomorgat, hagyján ; csak a borzasztó mélység volna kikerülhető ! Nem, nem; mennünk, futnunk kell: ilyen az évek sebes volta. Futtunkban szakítunk néhány virágot — de ezek is rövidesen elhervadnak — és gyümölcsöt, mely'még ízlés közben elrothad. Merő csalódás ! . . . Verseny-utunknak egyetlen győztes czélja a halál — és itt mindenki megnyeri a pályadijat, még a legkésőbben beérkezők is. Közgazdaság. Az önáüó gazdasági ismétlő iskola Zalaegerszegen f. hó junius 16-an tartotta évzáró vizsgáját a vidéki gazdák és a városi hatóság élénk érdeklődése mellett. Már a Cs. Péterffy József szaktanító altal elkészített tananyag kimutatás is meggyőzhette a hallgatóságot az iskola létjogosultságáról. A három osztályba beosztott tanulók feleleteinek hallása használatára válhatott annak is, a ki egyéb gazdasággal nem ic foglalkozik, mint csupán egy cserépvirag ápolásával. A talaj keletkezésétől kezdve fokozatosan vezette be a tanulókat az okszerű gazdalkodás minden ágába s néhol a gyakorlat bemutatása azt a kétséget is eloszlatta, hogy a gyermekek gyakorlatilag — tudnanak gazdálkodni. Tudnak vetésforgóra gazdasagot berendezni, ismerik a földet, tudják, hogy az miféle növény táplálékot rejt magában, de c mellett miféle művelési módot kell alkalmazni, hogy benne a növény haszonra fejlődjék. Ismerik az állatok fajait, betegségük gyógyítási módját és orvosságát; tudnak fat oltani, nevelni, gyümölcsöt értékesíteni, szőlőt telepíteni. Köztudomásu eredménye ezen iskolának, hogy tanulóit jó napszam mellett mint ügyes zöld- és fás oltókat nagyon keresik. Gyakorlatilag mutatták be a szénkénegezést és a méhekkel való bánást. Szóval Péterffy József szaktanító fáradozásának évről-évre mindenki által fölismerhető eredménye van, amiért elismerésünket eléggé ki nem fejezhetjük, kivált ha tekintetbe vesszük, hogy heti 30 órán keresztül iskolában, kertben és mezőn tanította növendékeit. Csak az a baj, hogy a szaktanító 3 osztályt egymaga tanít s igy a vidékről — sokszor selejtes előkészültséggel — bekerülő ism. tanulók a közismereti tárgyak tanításában a heti 2 óra miatt nagyon soványan részesülhetnek. Reméljük, hogy máskép lesz. ha a város jelen volt, tevékeny polgármesterének terve szerint a városi majorral egy helyen építendő iskolában tanulnak a növendékek. Cs. J. Heti hirek. Az életből. — Édes apám ! a pékek is imádkozzák a miatyánkot ? — Hogyne kis fiam ! ha ugyan imádkoznak. — Hát azért van azoknak mindennap olyan sok kenyerük ugye ? Szemléleti oktatás alkalmával épen a létra ismertetésről lévén szó, a táblára lerajzolt s hosszan elmagyarázott tárgyra mutatva kérdé a tanitó a kis villogószemü szurkulustól : Mondd meg nekem Jancsi, mi ez, a mit ide rajzoltam? — Létra. — És mire való a létra ? — Verébfészket szedni, volt a promptns válasz. Mindennek és mindenkinek ki kell tombolnia magát. De Ugy ügyeljünk, hogy az ne kárunkra, hanem hasznunkra történjék. Sokan áldásnak hiszik, hogy az ember mindent megszokik, még a rosszat is. De nem inkább átok-e az ilyen megszokás, mely a tömegtől az egyesre visszahat ? (Li Tsüng.) A tisztviselők mozgalma. A Solymossy Miklós elnökletével alakult tordai tisztviselők mozgalma élénk viszhangra talált Zalaegerszegen is. Az ügyet itt is bíró, Fritz József törvényszéki bíró vette a kezébe. Jun. 15. szombat délutánra értekezletet hívott össze a Kaszaházi kertbe. Megjelent 70—80 tiszviselő. Az értekezlet elnökének megválasztották Odor Géza pénzügyigazgatót s jegyzőnek Tuczy János főgymnátanart. Elénk és érdekes eszmecserék folytak Fritz bírónak az ügyet ismertető beszédén kivül is. Kívánjak, hogy a tisztviselőnek se legyen kevesebb jarandósága, mint a katonatisztnek, az árván maradt gyermekek ne csak ugy kapjanak nevelési költséget, ha három gyerek marad egy családban, de akkor is ha csak egy marad is, az özvegyek szintén nagyobb jutalékban részesitendők; sürgetik a szolgálati szabalyzatot, hogy lássa kiki a jogát, és a kötelességét. A tordai minta szerint felírnak az országgyűléshez s a felirat másolatjait megküldik a megye 9 képviselőjének. E felirat megszerkesztésére Odor Géza, Fritz biró, Dr. Rucsicska tanfelügyelő s Tuczy János és Mihálovics Géza főgymnaziumi tanarokat választották meg. Az ügy ébren tartására 21 tagból állandó bizottságot választottak, melynek tagjai a következők az elnökön és jegyzőn kivül : Hangay Géza alelnök, Polgár János II. jegyző, dr. Fritz József, Szirmay Béla, Sperlagh Géza, dr. Révffy Zoltán, Lányi Kálmán, Medgyesi Lajos ig., Borbély György, Mihálovits Béla, dr Ruzsicslca Kálmán, Udvardy ! Ignácz, Bődy József, Paukovics György, Horváth János, Balassy Miklós, Legény Karoly, Pochner Lőrincz, Rerani József, Patasich József, Viszt de Verbek Jenő. Szépészet és egészség. Várhidy Lajos polgármester szépészeti bizottság megalakításán fáradozik, melynek munkásága kiszámíthatatlan haszon lenne e város emelkedésere nézve. Az egészségre és jó ízlésre, milyen keveset adtak eddig ebben a városban, annál nagyobb lendülettel kell hozzáfogni, hogy a sárfészekből kiemelkedjék. Hiszen a megyének székvárosa. A bizottság egyletileg fog működni, s nemcsak észszel és tanácscsal, de tagsági díjjakkal is fog dolgozni A madárvédelem. Bedő János zalaegerszegi erdőőr a madárvédelmet hiven teljesítve madárfosztogatás közben megcsípett három suhanezot s megzálogolta őket, de az egyik suhancz ugy fejbe vágta egy baltával, hogy az erdőőr nyomban meghalt. Darányi miniszter megtudta a dolgot s azonnal 400 koronát utalványozott Dr Jankovcs László főispán utján a szerencsétlenül járt családnak s arról is tudakozódik, hogy az uradalom részéről milyen segélyben részesül a család, hol az özvegyen kívül árvák is maradtak. A madárrabló és emberölő suhanezokat elfogták. Farkas József, az egerszegi választó kerület orsz. képviselője a napokban Pölöskén tarotta meg beszámolását s a választók megvendégelték képviselőjüket. Tehát nem megfordítva. Őszinte megvendégelés! Jöjjön el a te országod. A kereskedelemügyi miniszter özv. Gábriel Józsefné kőszegi lakos posztógyárosnak 27D0 korona államsegélyt adott egy benzinmotor beszerzésére, hogy igy gyárat nagyobb üzembe vehesse, Nagykanizsa és Sümeg vendégei. A Bartha Miklós elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as part f. hó 9-én Nagykanizsán nagyszabású szervezkedő gyűlést tartott. A középpontból Bartha Miklós, Holló Lajos, Lázár Pal, Sümegi Vilmos vasarnap reggel érkeztek Nagykanizsara, sokan vettek részt a megyebeli függetlenségi vezérférfiak és nagyszamu közönség. Sümegről Eitner Zsigmond és Chappon Károly baró utaztak le ez alkalomra Nagykanizsára. Ami vidékünkről Nagy László volt ott többekkel. A népgyűlést Tuboly Viktor nyitotta meg. Első ízben Holló Lajos, majd Bartók, Molnár, Bartha és Sümegi Vilmos tartottak nagy hatást keltő beszédeket. Ugrón Gábor táviratban üdvözölte a gyűlést. Végül lelkes éljenzéssel Holló Lajost a jövő valasztásra képviselőjelöltül kiáltották ki. Délután Kiskanizsán tartottak gyűlést. A pártvezető gyűlés este 7 ó.akor a Szarvas vendéglőben folyt le. ahol meg-