Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-20 / 25. szám

II. év. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egy es szám 8 fillér. Zalaegerszeg, 1901. junius 20. MAGYAR 25. szám. Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Nyilttér sora I korona. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Szerkeszti és. kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. A magyar tisztviselők anyagi és erkölcsi téren. A magyar tisztviselők köszönjék meg, hogy Solymossy Miklós tordai törvényszéki biró helyettük is gondolkozik. A dolog ugy áll, hogy a tisztviselő nem is igen gondolkozik magáért. Elszokott ettől. Amúgy is oknélkül volna. Mi pedig a mi vidékünkön üdvözöljük Fritz József trsz. birót, aki tovább hajtja a mozgalomnak hullámgyürűjét. Magáról a dologról én csak ugy a magam eszejárása szerint gondolkozom. Egy kicsit el is itélem a mozgalmat. Hát már mindig csak kérünk, követelünk, rimánkodunk, mint a rosz gyermek. Szakadatlanul kenyeret kérünk és pénzt czukorra. Hát olyan tesliesek vagyunk ? Olyan önzők ? Nincs egy kis idealismus bennünk! Nincs lelki erőnk, hogy tudjunk tűrni, szenvedni és éhezni is, ha kel!, a jobb ügyért; hogy ne kívánjuk magunk között szétosztatni a közkasszát? Hogy maradna az inkább az ország » kincstárában, a közjólétnek, a nemzetnek a javára ? Szép beszéd ez, fiatal gondolkozású barátom, de nem okos beszéd, — mondja nekem a mozgalom vezetője. Hiszen az a pénz ugy sem marad a közkasszában, mert ha mi önzetlenüPés szemérmetesen meghuzódunk egy sarokban : kétszeresen előnyomulnak a hátunkon keresztül is az önzők és szemérmetlenek. Aztán a világ folyását nem mi rendezzük; a divatot, a szokást, az uralkodó közszellemet nem mi teremtettük; az igényt nem mi támasztottuk és nem mi hizlaljuk. A nyakunkra ült, belénk csipeszkedett, mint az állat bőrébe a kullancs s nem tudjuk levetni a. már -megunt terhet. Mindenképen teher ez mindenkinek. S ha már a terhet nem lehet ledobni, egyetlen második mód a könnyebbülésre, ha elég erőnk van a teher hordozására. Egyiknek elég ereje van, a másiknak nincs elég ereje. Ezt az egyenlőtlenséget akarjuk kiegyenlíteni, vagy kiegyenlittetni. Ez egyenlőtlenségnek a megszüntetése annyi, mint az igazságnak a keresése. Mondja a mozgalom vezetője. És igazsága van. Némely tisztviselőnek, vagy hogy zsákba macskát ne áruljak, megmondom, hogy az iskolatanitóknak. még a délkeleti kisebb országokban is több a javadalmazásuk, mint nálunk. Jöhetünk közelebb. Akivel több portékát egy gyékényen árulunk, Ausztriában is nagyobb javadalmazása van a tisztviselőnek, mint nálunk. Vagy szétnézhetünk itthon is". Egyik tisztviselőnek lobib a lakáspénze, mint a másiknak. Pedig a katonának ritkán van családja. Miért kell neki egymagára fényesebb, tágasabb és szellősebb lakást venni, mint annak, akinek öt-hat-hét vagy tiz tagból álló családja van

5 Továbbá, nálunk egyik tisztviselő 30 évi munka után mehet nyugalomba, a másik 40 évi után. Talán nem egyenlő a munkateher ? Egyenlővé kell tenriív Egészen a sötétség tudománya pedig végre az, hogy a három gyermekes családnak jut nevelési költség, de az egy, vagy két gyermekes családnak nem jut. Az egyenlőség és igazság útját keressük, mondja a mozgalom vezetője. És igazsága van. A mozgalomnak ez az >agi oldala. De még kívánnak valamit a tisztviselők. És ezt is már régóta kívánják. Kívánják az úgynevezett szolgálati szabályzatot, a pragmatikát, hogy részletes törvény foglalja egybe munkásságukat, melyben meg legyen határozva a kötelesség is, de a jog is. Az eddigi rendszer szerint nemcsak személytől, de szeszélytől is függ sok tisztviselőnek a sorsa; jó sorsa, vagy balsorsa. Ilyen rendszer mellett döntő befolyással lehet sokszor a tisztviselőnek becsületes munkásságára, tudományára éskészségére a fekete vagy szőke haj, a sas orr, vagy pisze orr, a vikszos bőrű csizma vagy a sárga czipő ; dönthet hallgatagsága, vagy bőbeszédűsége. Ilyen rendszer mellett ítélhetnek sorsa felett a fekete könyvből. Azt sem tudja, honnan fu a szél, csak egyszer befellegzett, avagy be sem felleg-zett s derült napsugaras délben zuhog nyakába a jégverés. A mozgalom a pragmatikával meg akarja védeni az érdemet. Alkalmat akar adatni, hogy nyilt, világos, védekezésre állhasson a megtámadott. Hogy rólam, nélküleyn ne tárgyaljon senki. Khazár földön. Irta: Bartha Miklós. XIX. A feles marha. A rózsának, a körte-, szilva- és almacsemetének frissen hajtott leveleit gyakran ellepi a hamuféreg. Ez a támadás olyan tömegekben történik, hogy a levélzet összezsugorodása és elsorvadása kikerülhetetlen. De a hamuféreg — szamár. Mikor a megrohant levél életnedvét kiszívta; eszét, erélyét, életrevalóságát elveszti. Ott marad a haldokló levélen tehetetlenül. Azt hiszi, hogy azon a levélen kivül nincsen számára hely. Hogy neki együtt kell meghalni a pus/tuló levéllel. Csakhogy a hangya nem — szamár. Tudni kell, hogy a levélnedv a hamuféreg organizmusában édes mézgává változik át, melyet a féreg önmagából kiizzad. Ezt az izzadmanyt a hangya bolondulásig szereti. Nagy utakat tesz meg érette, Kész a csemete tövében egy másik hangya-nemzetséggel miatta élethalálra csatázni. Neki megy a legsimább fakéregnek is. Sőt, ha kréta-gyürükkel még simábbá teszi az ember a kérget, akkor is neki megy. Visszahull sokszor, de újra kezdi a mászást. Szédületes bukfenczekben esik le, de az ő nyaka nem törik ki. Összeszedi az ismert hangya-energiát és addig kapaszkodik, mig apró, finom, hegyes körmöcskéivel lépcsőt vaj a sima felületen. Ezen a mikroskopikus lépcsőn, miként egy Jákob-lajtorjan, hatol fel a hangyakaraván a mézgás menyországba. A SZÍVÓS és harczias hangyasereg megérkezése a hamuféreg tömegében egyáltalában nem okoz sem félelmet, sem megdöbbenést. A hangya nyalogatni kezdi a féreg hátát, potrohát. A féreg türi vidáman, mert olyasmit érez, mint a cserepes malacz, mikor vakarják. Mikor fogy a mézga, akkor az okos hangya belátja, hogy voltaképen a levél életnedve fogyott el. Ott tehát nincs többé mit keresni, mert elkövetkezett a talaj kimerülési állapota. Ez az a döntő pillanat, mikor a hangya élelmessége egész mértékben érvényesül. Ölébe veszi a férget. Jobban mondva fogai közé. De miután nincsenek fogai, tehát a közé a kis harapófogó közé, melylyel oly sokszor megcsípett már mindnyájunkat. A gyöngédség, mit a hangya ebben a döntő pillanatban kifejt, igazán mesteri. Mert a hamuféreg teste hihetetlenül puha és lagy. Felbőre nem is hartya, hanem csak valami leheletszerű anyag. A harmat nem kényesebb ennél az állatkánál. Legkisebb érintésünkre szétmállik, mint a meleg földre hulló hópehely. De a hangya ugy tud bánni éles és hegyes csipeszével, hogy az becsületére válnék a legkönnyebb kezű operateumek is. Csodálatos óvatossággal csipesze közé veszi a hamuférget, fejét magasra emeli, ugy hogy csak a négy hátulsó lábán jár és elszálitja egy másik agra, a hol dus legelő kínálkozik. A hamuféreg boldog, mert táplálékhoz jutott ; a hangya is boldog, mert a fokozott mézga termeléssel kielégíti nyalánk természetét, Látható ebből, hogy a hamuféreg a hangya haszonállatja; kevés hijján tejelő tehene. A hangya gondoskodik a féreg táplálékáról s a féreg mézgat izzad a hangya számára. Egészben véve, itt egy üzleti viszony megy végbe, melyben a hangya, nyer, a hamuféreg pedig nem károsodik. Mikor nekem a feles-marha rendszert magyarázni kezdték, azt hittem, hogy itt az élelmes khazár az élelmes hangya szerepét viszi. Nyer az üzleten, de a ruthén-féreg sem jár rosszul. Ugy hittem ugyanis, hogy a khazár átadja marhaját a ruthénnek. Ha ökör-tinó: akkor a rurhén igázza ; ha tehén : akkor feji és borjuztatja. E közben gondját viseli, élelmezi. Ha aztan nyereséggel adják el, a mi biztos, mert a tinóban nő a pénz a test gyarapodásával ; a tehénnek pedig szaporulatja van : akkor a nyereség fele a marha-tartó ruthéné, a másik fele a marha-tulajdonos khazáré. Ha igy volna: becsületes üzlet volna. Ez esetben a ruthén pajtája egy takarékpénztár volna a khazár tőkére nézve. A khazár kamathoz jutna az eladáskor és tőkéjét is vissza kapná. A ruthén gondját és élelmezését pedig födözné a barom munkája vagy tejhozama, s faradozását megfizetné az elért nyereség felerésze. De ha mélyebben tekintünk a feles-marha rendszer életének főkönyvébe, akkor azt találjuk : A khazar földet kinál a ruthénnek felemüvelésbe. A ruthén vállalna, de nincs marhája. A kházár igavonó barmot is kinál, de csak ugy, ha a rutén a termés kétharmadát adja át neki. Ilyen formán a ruthén nem feles lesz, hanem harmados. A ruthén ezt is elvállalja, mert valami igy is csak marad s mert munkáját csak igy értékesítheti. Ekkor a khazar megvásárol két ökör-tinót 80 frton. A barom czédulaba beirat 120 frtot s ezen az alapon atadja a tinókat a paraszt-