Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-25 / 17. szám

1901. április 25. MAGYAR PAIZS 3 maga az idő olyan, hogy olyan lelkiismeretlen silány építkezéseket csinálnak mostanság. Legalább a tanügy több tekintetet érdemelne. Ebben igen sok embernek része lehet, nem egy-két diplomásnak. De Calumniare kiszemel két diplomást, s védelmezi. Micsoda érdekközösségben van velük ? Hiszen a tintacsinálás nem is tartozik az építkezéshez. Aztán a kinek minden szusszanása a «gseft», az ne álljon fel bírónak. A lelkiismeretnek micsoda rinocerus bőrbe öltözött censora ez! Micsoda erkölcsi világa van ennek az embernek ! Szerinte a római birodalom bukásában nem maga a bukás avagy annak az oka a baj, hanem az a baj, hogy a bukás idején valódi vagy ál Catók állanak fel. Nagy dolog volt nekem evvel a Calumniare-féle czikkel és emberével szóba állanom, mert az ember saját magát is beszennyezi vele, s a közönségnek sem kellemes; az olvasótól engedelmet is kérek, hogy ilyen stílussal kelle írnom, de máskép nem lehet. Ha pedig valakit netalántán kellemetlenül érintene ez a felbolygatott czikk, legyen csak nyugodt. A Calumniare-féle ember ugy is megvédelmezi őt is, a külföldön diplomát nyert összes tehetségeket is, mind. Nyugodtak lehetünk. III. A harmadik nyilatkozás igen rövid és homályos. Erről nem beszélek. * * * Hanem akárhányan és akármennyit nyilatkozzanak, én csak megmaradok abban a nézetben, hogy az iskolaügy, az általános közművelődésnek s a nemzeti ügynek eme fundamentuma, több tekintélyt érdemel, mint egyes embereknek a privát gusztusa. Borbély György. A gazdák biztosító szövetkezete. A <Zalavármegyei Gazdasági Egyesületi vármegyénk területére a Gazdak Biztosító Szövetkezete képviselőségét elfogadta. Biztosítási képviselő Cs. Péterffy József gazdasági szaktanár. A biztosítási irodát f. hó 22-től kezdődőleg Zalaegerszegen az egyesület helyiségében az Egyesület megnyitotta, hol a tűzkár és jégelleni biztositások eszközölhetők. Részletesebb felvilágosítással szolgál a «Gazdák Biztosító Szövetkezete Képviselősége Zalaegerszegen Kibocsátott egyúttal az Egyesület egy ismertető füzetet, mely a Gazdák biztosító szövetkezetéről hű képet és felvilágosítást ad. A füzet tartalmát szószerint közöljük, hogy barátkozzanak meg vele minél többen. A Gazdák biztosító szövetkezete alakult : 1900. — Biztosítéki alap : Kormány hozzájáj rulása 400.000 kor. Alapítvány és üzletrészekben 1,200 000 kor. Összeseit 1,600.000 korona. Az alakulás szüksége. Lelkes férfiak kezdeményezésének s a kormány és egyesek áldozatkészségének sikerült gazdasági életünket egy új, nagyszabású szövetkezeti intézménynyel gazdagítani. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, úgyis mint a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége központjának kezdeményezére megalakult a Gazdák Biztosító Szövetkezete, Alakulása a közszükségből folyt, mit igazol az a körülmény, hogy az alakuláshoz szüksé ges tőke rövid időn belül nemcsak egybegyűlt, de tetemesen tuljegyeztetett s hogy az alapítványok és az üzletrészjegyzők sorában Ó Felsége családi uradalma, a magas uralkodóház tagjai, a magyar kormány, törvényhatóságok, gazdasági egyesületek, nagybirtokosok mellett a kisgazdák is ott szerepelnek, mint a jó példa hűséges követői. Mig más államokban a mezőgazdasággal foglalkozók a köréből indult ki a tüz- és jégbiztosításnak szövetkezeti alapon való szervezése, addig nálunk e jellegzetes mezőgazdasagi | államban a biztosítással részvénytársaságok foglalkoznak, melyek előtt elsősorban a befektetett tőke mentül magasabb kamatoztatasa lebeg. Évtizedek óta fizeti a 'magyar gazda azt a a nagy adót mely az évi tüz- és jégbiztositási dijakban reánehezedik, anélkül, hogy e tetemes áldozatokkal saját javára munkálkodott volna, anélkül, hogy a felhalmozódott tartaléktőkék az ő tulajdonat képeznék s illetve hozzájárulnának a biztosítással járó terhek csökkentéséhez. Sőt ellenkezőleg. A biztosító részvénytársaságok kartelje a dijak fokozásával elviselhetlenné tette a terheket. A verseny megszűnésének természetes következménye lett, hogy a gazdák a biztosítástól tartózkodnak. Különösen a jégbiztosítástól, mely a múlthoz képest visszaesést mutat, emelkedés helyett. A jégkár ellen biztosított érték 355 millió korona volt 1899 ben, holott csak a búzatermés értéke 600—800 millió korona értéket képvisel s az összes jégkar ellen biztosítandó érték Magyarorszagon meghaladja a 3000 millió koronát. A tűzkár ellen biztosított érték 1899-ben 7000 millió korona, ennek is a fele külföldi biztosító társaságoknál. Ha ezzel szembeállítjuk, hogy Bajorországban a kir. biztosítási kamaranál 7200 millió korona érték van biztosítva épületekben és felszerelési targyakban, tehát mezőgazdasági terményeken kivül, holott Bajorország terjedelemre csak 1/

5-de Magyarországnak, akkor fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy mily sok érték vár még biztosításra. A szövetkezet [megalakulásával tehát nemcsak védelmet nyújt egészséges versenykeltésével a magyar gazdaközönségnek a biztosítási kartel önkényü díjemelésével szemben, de egyúttal másik főczélja lesz a biztosítás nyújtotta előnyöket széles köröknek hozzáférhetővé tenni s ezáltal is elősegíteni a dijak csökkenését. A szövetkezet tehát Biztosító szelep a társaságok kartelje visszaéléseivel szemben. Amíg a szövetkezet fennál, addig a gazda védve van a kartel kizsákmányolása ellen, mert nem kényszerül biztosítását a részvénytársaságoknál feladni. A szövetkezet feladata tehát a versenyt ébren tartani, de maga ellen ki nem hivni, a mely feladatnak akkor felel meg, ha fennálását vnnden körülmények között biztosítja, inkább lassan, de biztosan fejlődik. Nem pillanatnyi előnyök nyújtása a szövetkezet feladata, hanem egy hosszú, örökéletű intézmény létesítése. gény legénynek, könyökig dúskáltak a gavallér menyecske jóvoltából ételben, italban. Végre egyszer valami kis blasphemiáért, amit bortól, szerelemtől hevülve pajkosságból csúsztatott ki ajkán, a vármegye harmincz kemény forintra bírságolta. Maria asszonynak azonban volt essze, hogy ne várja meg az egzekucziót, odébb alít a hetedik düllőbe . . . onnan aztán egy két hét múlva valami vándorlegénynyel, a kit az uton szedett fel, Székelyországba szökött. Ott talált rá a keresésére indult férje Gyergyó-Szent-Miklóson a — kalodában s hat forinton váltotta meg. A szegény férj utolsó ködmene ment rá. Hanem odahaza sem volt többé maradása. Kurrentálták, Váradon, majd Szatmaron lappangott a szerelmében vak, pipogya férj oltalma alatt egy idejig, azutan gondolt egy nagyot s a szécsi vásáron egy nyalka csizmadia legénynyel passust váltottak s Gyöngyösnek vették utjokat. Hogy a férj ismét későn ébredt a valóra, azt felesleges említeni. Talán itt véget ért volna a különös némber odysseája, mert Gyöngyösen megtelepedtek s két esztendő alatt házat is szereztek becsületes megfeszített munkával. Hanem a sors másként akarta — valami nyugtalan ösztön egyre hajszolta, ösztökélte Mária lángoló vérét. — Uj élet titokzatos ingere csabitotta, vonzotta a vagyai előtt tarkán összefolyó ismeretlenségbe, melyet mindig szebben s merészebben rajzolt ki előtte henye képzelődése . . . Igy esett, hogy egyszer csak megunta az egyhangú szplid életet s bucsut mondva a kapufélfának, ismét Szabolcsban termett Maria asszony. Egyenesen Vajára, Vay István kúriájába vitte a büne. Vay István szeme megakadt a helyre menyecskén. Átkos családi meghasonlás dúlta úgyis házi békéjét, bus özvegyi sorsa vigasztalóját szemelte ki magának benne. Felesége és leanya keserű viszály folytán idegenbe űzve, árván hagyták a virágzó gazdaságot. Asszony kellett a házhoz, kinek a szeme tüz, nyelve éles kard s ilyen volt Kapás Mária. Ki vethetne Vay uramra követ, hogy sivár magánya sötétjébe világot gyújtott egy ragyogó szempár . . . Előbb csak gyanakodó szemek nézték a gerjedő lángot, melyet el-elárult Vay Istvánnak es:y-egy lopva vetett pillantása ifjú gazdasszonyára . . . Később aztán az irigység kigyósuttogása is elkezdte fújni mérgét, amint látták Mária asszony szerencséjét mindennap fényesebben tündökölni. Nem volt ez már a gazda és szegődöttje közötti mindennapos visszony. Mindennél gyöngédebb és félreérthetetlenebb vallomást jelentett az a figyelem s pazar bőkezűség, melylyel Vay István gazdasszonyát a szó szoros értelmében elhalmozta. Károlyban drága, nagy ezüst gombokat csináltatott neki, nyakára ezüst lánczot, aranynyal gazdagon kivarrt nyakszorítókat. Vardából rendelt karcsu termetére sötétkék anglía-posztó mentét rókatorokkal s vastag arany paszomantokkal czifrán kihányva. Zöld moór selyem szoknya és bársony lájbi simult ingerlő tagjaihoz, apró lábait magas sarku kis csizma szorította, mig keble két halmai vékony fehér ingvall takarta, a mihez pompásan állt a kaczkiás kis fejkötő, melyhez Vay uram a legdrágább kelméjét ajándékozta. Hamvas gömbölyű nyakára meg nem is vetett soha mást, mint az «ur» félselyem zsebbe való keszkenőjét . . . Volt is elég bámuló szem-meresztés, mikor Maria asszony ládáját szellőztetve, sok kincsét hiu örömmel rakosgatta, teregette ki a tornáczon. Verte az irigység a sok asszonynépet . . . S mivel Mária asszony szerette az édes bus nótázást, meg a szilajtánczot, nosza egész kommencziós cziganyzenekart fogadott Vay uram az udvarába. Hat még ha tanúi lettek volna az édes suttogásoknak, a sok «kincsem-lelkcmi> enyelgéseknek. melyeket esak Vay István házának falai hallottak . . . Egyszer azután valami titokzatos dolog adta elő magát a kastély bezárt ablakai mögött. Sürgő forgó cselédség verte föl az éj nyugalmát, mögöttük az ur parancsolt izgatott arczczal, kit kigyó-hájért, kit meg fürdőnek való mogyorófa-levélért szalasztott. Hát bizony csak az történt, hogy reggelre kelve, rászállott a gólya a vajai udvarház nádzsupos födelére — bekukkant a kéményen s odatette a síró kis porontyot egyenesen a Vay István ölébe . . . Vay István pedig megvakarta üstökét s azt mondta ra nagy uri flegmával, hogy hát ha nincs máskép, igy is jó . . . Maga rendelt bölcsőt Debreczenből s oda állította a palota melletti bástya-szobába, ugyan aztjjaz arany-ezüsttel kivartt főkötőcskét húzta a fejére, melyben magát keresztelték s mely a nagy császárnő Mária Terézia ajándéka volt. gyönge nyakát saját arany csipkés fekete selyem tafota nyakravalójaba bonyolítgatta s finom gyolcsból, patyolatból