Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-18 / 16. szám

IX. év. Zalaegerszeg, 1901. márczius 7. 18 . szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. AGYAR Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Szerk.és kiadóhivatal: Nyiltlér sora I korona. Wlassics-uteza 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Elmélkedés a társadalmi érdekekről, egyesületekről. Társadalmi érdekekről irni körülbelül oly felesleges munka, mint a mily szükséges annak érdekeiért sorompóba állni; mindenki tisztában lehet a saját érdekeivel és igyekszik azt legjobb véleménye szerint előmozditani: a társadalmat pedig egyének alkotják, igy ezeknek munkássága is csak az egyetemes érdekében történhetik. Azonban mégis nem elég a társadalmi érdekek megvédésére csupán az, hogy az egyén saját érdekét jól felfogva, azt munkálja, hanem az egyéni munkásságban valami összhangnak is kell lennie, hogy az egyesek jó irányú munkássága mellett az összességnek haszna legyen belőle. A társadalmi megalakulásnak épen ez a feltétele is, mert a ius omnium ad omnia, vagyis, hogy mindenkinek joga van mindenhez, csak helyes, összhangzatos felhasználás által válhat a társadalom javára és a mely jognak helytelen alkalmazása a bellum omnium contra onnes-t hozza létre, mindeneknek háborúját mindenki ellen, mely pedig társadalmi felfordulást idézne elő! Tehát a ius omniumnak az egyetemlegessel összhangzatban álló érvényesitése tulajdonkép a társadalmi jogok gyakorlása. Midőn társadalmakról beszélünk, tekintetbe kell vennünk azon körülményeket, melyek közt létre jöttek, fejlődtek, tekintettel kell lennünk főleg azon jellemző vonásokra, melyek az összességet az egyesek által szigorúan jellemzik. Valamely népet csak oly vonás jellemezhet, melyet léte érvényesülésének első titokzatos homályából hozott magával. Napjainkban, midőn a magyar ipar és termelés egyrészt a modern áramlatok, másrészt az áldástalan idegen tolakodás miatt ugyancsak veszélyeztetve van, ép ugy, mint nemzeti karaktere, valamint egyáltalán léte is: igazán nagy szolgálatot tesznek a magyar iparnak és termelésnek az úgynevezett védő egyesületek és hazafiúi kötelessége mindenkinek, hogy a magyar nemzeti jólét fentartására alakult egyesületeket erkölcsileg és anyagilag támogassa. Minden embernek kötelességei vannak saját személyét illetőleg, mennyivel több és szentebb kötelessége van tehát nemzete iránt, melynek védő szárnya alatt van. Mily nemes törekvésnek kell lenni szivében, melynek első dobbanása is e földön és e földért történt, melyen élnie és halnia kell. Hathatós segítséget nyer a magyar ipar és őstermelés az egyesületek támogatásával. Az egyesületek nemes czélért küzdenek. Kiemelni, főleg a kisiparost és kisgazdát az elszegényedés mély gödréből, neki anyagi és erkölcsi védelmet nyújtván, őt becsületes, nemzete jólétét irányzó munkára kell serkenteni; mert az által, hogy a külföldi tolakodással szemben megvédi, pártolja, megbecsüli, gyümölcsözteti munkája eredményét, kedvet ád néki a becsületes munkára és eszközt, alapot arra, hogy ne csak a perczent legyen előtte lelkesitő czél, hanem az a tudat, hogy munkájával nemzete jólétét szolgálja és a nemzeti alap erősítéséhez, ha csak egy porszemnyivel is — de hozzájárult. A védő egyesületek czélját joggal nevezhetjük nemes czélnak, mert nemzeti létfentartásról van szó, midőn azon iparos és földművelő osztály megmentésére irányul a törekvés, mely fáradtságos munkájában görnyedve olyan, mint az égboltot vállain tartó Atlasz; — ő a hazát tartja vállain . . .! Olykorban élünk, midőn márTyrtaeusi dalok nem elegendők nagy czélok elérésére ; maga a társadalom reális alapokon nyugszik, mely alap szilárdságától függ jóléte; ideális eszmékért reális eszközökke! küzdünk. Énekszóval ma már semmire sem mehetünk, midőn néposztályok megmentéséről van szó. Minden közönynek meg kell szűnnie, minden pártoskodásnak el kell némulnia; nem pártok, de egész nemzet jóléte az irányadó, minden külömbség nélkül ; egy eszmének szabad csak érvényesülnie minden hazafiúi kötelesség teljesítésében, ez a nemzetiségi együvé tartozás eszméje. Es ez az eszme köti össze azokat, kik össze álltak, hogy az idegen kapzsiság miatt úgyszólván életkedvet vesztett magyar társadalom előtt rámutathassanak arra, hogy jogunk van élni. Mint minden törekvésnek, ugy ennek is felmerülnek útjában az akadályok, de mint a lőpor a legnagyobb akadályokkal szemben fejt ki legnagyobb erőt, ugy az egyesületek munkássága is csak a küzdelmekben erősülhet meg annyira, hogy minden nehézséget leküzdve, diadalmasan felszínre jusson; sok munkára, kitartásra van szükség, de ha minden törekvés egy czél felé irányul, akkor az Khazár földön. Irta: Bartha Miklós. XIV. A georgina. A tudomány alaposan megfigyelte, hogy a nyüből miként lesz légy. Nem ilyen pontos a megfigyelés arra nézve, hogy a semmiből miként lesz valami. Sőt bölcseleti tétel, hogy ex nihilo fit nihil. A gyakorlat ráczáfol a bölcselőkre. Mikor a khazár átsétál a hegyen, akkor az ő vagyona — semmi. Pár év múlva már valami. Később sok lesz a valamiből. Nem mindeniknél. Akárhány khazár szintén nyomorult, nem olyan nyomorult miként a benszülött, de nyomorult. Éhezik, fázik, kínlódik ez is. Majdnem olyan szánalmas, mint az áldozatja. Azonban a zöm élhető állapotban van. De kevés gazdagszik meg. Hol is kapná meggazdagodásához az életnedveket ? Hiszen az az organizmus, melybe gyökérkarmaival fogódzott, már ki van élve. Silány mezőn silány a takarmány. Üres kamarából nem lehet dus asztalt teríteni. Százados tölgy alatt ki látott viruló tenyészetet? Gyéren, soványan, sápadtan nő alatta fü és virág. A cserje elvéznul és idő-nap előtt kipusztul. íme, az uradalom hatalmas lombsátora elfogta a kis exisztencziáktól a napsugarat, az esőcseppet, a harmatot. A tenyészet bizony vézna, sáppadt, erőtelen az örökös árnyékban. A khazár erre az erőtelen tenyészetre vetette magát. Ugy kell a helyzetet képzelni, mint azt a vaczkorfát, melyet fagyöngy parazita támadott meg. A fagyöngy magvát évtizedek óta hullatja rá a szürke rigó, a seregély és a húros madár. De mig ép, erőteljes és egészséges a fa, addig a mag nem hajt gyökeret. A fa ellent áll. De mihelyt taplósodni kezd a fakéreg és odvasodni a törzs: megszűnik a fa ellenállási képessége s a fagyöngy magva megfogainzik. Igy fogant meg a hegyvidéken a khazár. A vaczkorfa kérge el vala taplósodva. A fagyöngy magva megfogant. A törzs pusztul. Tavasz-hajtása gyönge, idétlen ; lombja sovány, ritka ; virága kevés, gyümölcse silány. Minél inkább sorvad a megtámadott fa életereje : a fagyöngy vaskos és merev és érzéketlen levélzete annál jobban diszlik Azonban megmarad fagyöngynek. Arra már nem nyújt elég tápot a sínylődő vaczkorfa, hogy a fagyöngy önnálló fává fejlődhessék. Mikor ott jártam, a korai dér már befejezte müvét a vaczkorfák lombján. A halvány-pirosra kinzott levél már váltogatta a halál sárga színét s a legkissebb fuvalatra, tömegesen szállingózott at az enyészet világába. Épen ezért a fagyöngy bokrok annal jobban feltűntek. Mert ezek nem vesztik színüket a dér hatása alatt. Kiállják a legzordabb időjárást is. Télen is zöldek, merevek, érzéketlenek. A merre csak néztem, mindenütt láttam őket, a mint baljóslatú energiával belekapaszkodnak a megtámadott fa nedvesedő ágaiba. Sokan vannak. Munkácson a lakosság 60%-ka khazár, Szolyván 25, Vereczkén 42, Volóczon 25 százalék. Ezek központi helyek, a hol több alkalom nyílik a közvetítésre. Azonban a legfélreesőbb zugokban is van khazar. Az utas jóformán csak őket látja. Nemcsak azért, mivel állandó mozgósításban élnek, hanem azért is, mivel aközségeknek út mellett fekvő házait foglalták le maguknak. A benszü'.öttet hátrább tolták, a patak árokba, az oldalakra, a hegyekre. Elfoglalták azt a terrenéumot, a honnan könnyebb az operáczió; a hol meglátható minden járókelő, minden terhes kocsi, minden vizsgáló biztos. Ha látsz a kis ablakban rozmaringot, levendulát, majorannát: biztosra veheted, hogy ott benszülött lakik. De ha a georgina terpeszkedik az ablak alatt s nehézkes fejét átnyújtja a sövényen : akkor a legtöbb esetben khazár költözködött a házba. A georgirm-disz többségben van az út mellett fekvő lakások között. A sok georgina nyugtalanított Megtévedtem volna ? Hát az is fészek, a mit én barlangnak hittem? Ott is volna poézis? Ezek is szeretik a virágot ? Mert ha napraforgó volna, a mit értékesíteni lehet, mint olajgyümölcsöt; vagy zsálya,