Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-18 / 16. szám

MAGYAR PAIZS 1901. április 18. eredmény nem maradhat el. A nagy természet a mi tanitó mesterünk és az ő munkássága valóban csodálni való. A végtelen tengerből kiemelkedő szigetek, szirtek évezredek óta ellenállnak a ten­ger haragos hullámcsapásainak, pedig csak parányi — de végtelen sok — állat­káknak köszönik létrejöttüket, olyanok­nak, melyekből millió elfér a tenger egy csepjében . . .! Azt hiszem, meg lehet érteni, hogy a porszemekből szikla alakul . ..' G. L. ülepedett, miért is a fogasolás nagyon aján­latos. Fogasolni azért is szükséges, hogy ez­zel, — különösen a gyengébb búzák, — bok­rosodásat és gyorsabb fejlődését elősegítsük. A tavasziak vetése mind csak el van vé­gezve. A melyek eddig ki nem keltek, azo­kat is a napokban történt bő-eső csirázasnak indította. Ezeknek ugyan veszedelme is lehet meszes talajokoíi ez az esőzés, mert a talaj szine megkérgesedik, s ha nem hengerezzük meg az ilyen földet, akkor nagy részben már most megtörténik az aratás. A krumplit is ültetik, a tengerit is nem egy helyen vetik, . . . csak fagy ne találja, mert olyan hamar «elröpülnek», mint akár a túl­fűtött melegágyban a dohány palánta (rásza). Közgazdaság. Tavaszi munkák. A húsvét előtti rossz idő járás miatt a ta­vaszi munkák összetorlódtak s igy annál nagyobb erővel fogtak a gazdák ezek elvég­zéséhez a mult hetekben. Különösen a sző­lőkben volt nagy élénkség ugy annyira, hogy a metszés és az ezt követő kapálás már majd­nem mindenhol el van végezve. Azt azonban nem lehetne mondani, hogy a leghelyesebben vitték keresztül. Lehet látni nem egy szőlőt, hol a nagy termés eléréseért a kétszemes rövid csap helyett négy szemet is meghagytak. Az igaz, hogy fürt több lesz, de bor nem, mert a talajsoványság, gyenge tőke stb. más okok nem engedik, hogy a négy szem négy erős hajtást hozzon. Igy azután gyenge hajtáson, kisebb és éretlenebb bogyók lesznek. Tehát a bortermés minősége határozottan gyengébb lesz, mint rendes met­szés mellett. A mi a metszés keresztül vitelét illeti, az épen nem helyes. Ugyanis a szem felett hagynak 2—3 ujjnyi csapot, vagy épen a két szem közt a középen metszik át. Ezen eljárás mellett sokat könyez a szőlő, mert ilyen helyen legkevésbé tömött a venyige fás és zöld része. A nedvnyomás pedig nagy, mert megfelel közel három légköri nyomásnak. Ho­lott ha a rügybe a diafragmán metszük at, akkor ott a vennyige legtömöttebb — és ke­ményebb részén ejtsük a metszési sebet s igy kevésbé fog könyezni a metszés helyén. Az igy megtakarított és már felvett tapnedvet a tőke saját szervezete építésére fordíthatja. A mostani kapálásnak nem annyira aprozónak, mint inkább bevágónak kell lenni, hogy a talaj jó mélyen porhanyittassék meg s igy a kiszáradásnak eleje vétessék. Az őszi gabonák meglehetősen jól teleltek vidékünkön. Igaz ugyan, hogy a téli nagy hó és a márcziusi csapadékok alatt a talaj meg­A kertekben már a fákat a jó gazda meg­metszette és a hernyófészkektől megtakarította. De ez utóbbit, daczara az 1894. évi XII. törv. vállt kötelező erejének nagyon sokan elhanya­golták. Nagyon' sok fat lehet látni, melyeken a hernyó fészek körül a már kikelt hernyók egész nagy esoportban vannak.' Hogy nem i terjedtek szét az utolsó rügyre is, annak a közel mult napok hideg, szeles és esős idője • az oka. Jó lesz letakarítani s ezzel nemcsak a termést, hanem a fat is megmenteni. Sokat segitenek itt az éneklő madarak és a verebek. Ne üldözzük és ne fogdossuk őket össze, mert ők a gazdának ingyenes nap­számosai. Az oltások még mindig eszközölhetők. Kü­lönösen ezentúl a liéjala való ojtas ajánlatos, i Ha törpe fát akarunk nevelni, akkor az al­mát Szt.-Iván almára, a körtét birzsre ojtsuk. A 'vértetüs fákat alaposan meg kel! tisztí­tani, vagy ha igen sok van rajta, a gyümöl- j esősből kivágni. Külömben lehet ellene a pe­tróleum emulzióval védekezni, melynek készí­tését a «M. P.» jövő számaban közöljük. Agrár T. Az ágyból/ Irta: Carmen. Könnyű, kis, kétkerekű kocsiban ülök, tele van hintve körülöttem édes illatú ibolyával, , gyöngyvirággal, s még sok-sok szép virággal. Gyönyör önti el arezomat . , . Félig lecsukott szemeim a kocsit repítő két pillangón merengenek : karcsuk, aranyosok, negédesek; olykor szárnyukon meg-meg törik a napstigar ... és én behunyom szememet teljesen, mar csak a szép hangú madárkák * E sorokat egy kolozsvári fiatal asszony irta, ki huza­mos idő óta fekvő beteg, s mégi- kötelességének ismerte, hogy a «M. P.»-ról való megemlékezéséről e néhány sor­ban kifejezést adjon. Szerk. édes zenéjét hallgatom. Szóval teljes az illúzió, teljes a boldogság. Szemirámis kertjéhez hasonló, tündér kert­nél állapodtunk meg. Pillangóim gyöngéden emeltek ki kocsimból, hogy a káprázatos pompájú függő ágyba helyezzenek át ... . Éles testi fájdalomra ébredtem, mellettem két jóságos arczu doktor vizsgálta kezeimen a pulsus lüktetését. A hozzámtartozók aggódó pillantással kisérték minden mozdulatomat. Ezeket látva elmosolyodtam. Ne féljetek ! a kit igyszeretnek itt, az nem vágyik a másvilágra, bármily káprázatosnak is ígérkezik az, de szembe száll a kórral és Isten segítségével le­győzi azt. Sokszor olvastam, hogy az ember keblében hordozza a boldogság, vagy boldogtalanság csiráit, s ez igy is van. Engem például oly szerencsésnek formált az alkotó, hogy soha sem éreztem magam boldogtalannak, sem unalom szülte betegségeim nem voltak, mik­nek gyógyítása rendesen híres fürdőkön tör­ténik. Mindazonáltal most rajta kaptam ma­gam, hogy kimondhatatlanul vágyom a sza­badba, vágyom a szabad természet ölébe, hol a tüdő a napsugár éltető illatát szívja magába, hol gyönyörrel telik meg a sziv, s a szem a hála könnyétől lesz fényesebbé . . . Meg lesz ez is, csak türelem, türelem . . . Heti jegyzetek. A mult számban olvastam, hogy megyénk főszolgabirái az adóbehajtás körül tanúsított, buzgóságukért 100—100 korona jutalomban részesültek. Mégis miért ? Mert sok mellény­és nadrag árával ijesztgették a jegyzőket. Ezek némelyike is kapott vállveregetést. A mult őszön is olvastam valamit arról, hogy az egész csendőrségi szakasznak ki kel­lett rukkolnia segítségre, hogy egy pár ván­kost és tehénkét adóba elvihessenek. Érdekes szamok volnának, ha megtudhatnók, hány özvegy asszony tehénkéjét kellett 10—10 ko­ronáért országszerte eladni, hogy az ország főbirái 100—100 korona jutalomban részesül­hessenek. « * * Eltűnt 140 ezer korona s vele Buchvald ur, mielőtt jótállóitól érzékeny bucsut vett — volna. Mivel a koronák Buchvaldot nem vi­hették, tehát okvetlenül Buchvaldnak kellett vinni a koronákat. Nem volna ebben semmi különös, ha a pénz a nagy.tüntetőé volt volna. Sok volt belőle a magas takarékpénztáraké, a mit a jótállóktól kapnak vissza. Bátran lepiríthatnak, hogy ezen tűnődöm, hanem magyarázzák meg azt is, miként lehet egy nagyúri módon élő embernek, kit e föld­höz nem köt semmi, több ezres váltót aláírni a mit megvesz a gyógyszerész; vagy bármi néven nevezhető haszonplanta. Ez esetben megkapnám az összefüggést a növény és a termesztő között. De a léleknek melyik láncz­szeme fűzi a georginához a khazar családot ? A családot. Ezzel a szóval talán meg is találtam a kér­dés nyitját. íme, egy rokonszenves vonás; egy ' bűvös erő, egy magasztos gyöngeség. Egy finom és nemes és meleg verőfény a khazár kedélyvilág hideg és fekete éjszakájaban! Ne mondjátok, hogy a család és a fajösztön azonos fogalom. A szülők viszonya a khazá­roknal is tovább tart az utódok fölnevelésé­nél. Itt tehát egy megragadható fonálszál mu­tatkozik, melylyel a khazár is bevezethető a nemzeti művelődés körébe. Ez a feladat kizárólag a khazárok hitroko­naira hárul. Csak ezek ragadhatják ki őket, babonás és kegyetlen orthodoxiájuk éjszakájá­ból. Nekünk nincs rájuk hatásunk. Sem ható­ságainknak, sem intézményeinknek, sem is­koláinknak. A mi tőlünk jön, azt ellensúlyoz­zák vagy a megrögzött szokások, vagy a cso­darabbik. Nekünk nem hisznek. De a zsidó­magyarok sokat, hitem szerint mindent tehet­nének. A nemzet és a haza halával fogadná jó fiaitól ezt a cselekedetet. Szervezzenek egy kulturligát a khazárok erkölcsi és nemzeti átalakítására. Lássák el őket felvilágosodott papokkal Építsenek ott zsinagógákat és iskolákat. Vigyenek oda jó tanítókat. Helyezzenek különös súlyt a leány­gyermekek nevelésére. Vegyék a nyomorulta­kat gondozás alá. Tanítsak meg azt a népet magyarul; ébresszenek benne hazafias érzel­meket; oltsák beléjük a hazához és a nem­zethez való hő ragaszkodást. Szoktassák őket produktív munkára. Egyszóval, tegyék őket hajlandóvá az európai kulturnézetek és erköl­csi törvények befogadasára. Tudom, hogy a magyar zsidóság körében sem vékaval mérik most az aranyat. Azt is tudom, hogy ez a kulturliga igen nagy pénz­aldozatokkal jarna. Azonban csak az imént láttuk, hogy az üldözött romániai hitsorosok segítségére pár nap alatt több százezer koro­nát tudtak összegyűjteni. Tehát ha nincs is sok pénz, de a legszükségesebbre van elég. Nekem nagyon imponált a romániai zsidók megsegítése. Pedig az az aldozat a nemzetre nézve kárbaveszett. Csak annyival volt rokon­szenvesebb a péterfillérnél, mert szegény em­berek kaptak. De a mire én kérem őket, az bezzeg nemzeti szempontból sem veszne kárba. A kulturliga gondolatát a georgina juttatta eszembe. Később még visszatérek ra ; de most maradjunk a georginánál. Szívesen időzöm itt, mert vigasztalasomra szolgait az a benyomás, melyet ettől a virágtól nyertem. A ki virágot ültet, virágot ápol: az nem sajnálja a termő-talajt és a fárodságot tőle. Mitől? Attól, a mit szépnek talál. A virágül­tetés altruisztikus vonás. Tehát fogékonyság a jóra. Az a georgina arról győzött meg, hogy a khazárt nem elpusztítani kell, hanem átala­kítani. Való igaz, hogy az a szépérzék borzadal­masan vaskos módon nyilatkozik meg. — Mert a georgina rút, ízléstelen, kirivó. És szerfölött büdös. Nehéz, merev, visszataszító. Ha lesza­kitjak : nem megszárad, hanem elrothad. Emlékre nem alkalmas. Imakönyvbe rejtve, ki látott valaha georginát? Koszorút ki tud kötni belőle? Hajtíürtei közt a nő, kabátján az ifjú viselt-e valaha georginát ? Ez egy kitaszított virág. Polgárjoga nem is volt soha. Ha egy georgina bokrétával lep­néd meg a bálba lépő leányt, csúfságnak venné és kiszeretne belőled. Ha teritett asztalán disznek használná a házi asszony; egy hétig beszélne róla a társaság, mint rosszul sikerült kuriózumról. Mindent összevéve: a georginától hallgatag megegyezéssel tartózkodik a jó társasag. Á georgina a virágok khazárja. Azonban a khazár asszony ezt szereti. Rossz ízlés, de izlés. Csúf dolgot szeret ; de szeret. Életében van egy pont, melyben eltér a hasznosság elvétől. Jól vigyázzunk, mert ez egy archimédesi pont. A khazárvilagot ezen a ponton lehet sarkaiból kiemelni és áttenni a majoronnák, rozmaringok, levendulák és ró­zsák, liliomok, nefelejtsek és ibolyák világába. (Folyt, kov.)

Next

/
Thumbnails
Contents