Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-04 / 14. szám

1901. márczius 14. MAGYAR PAIZS 3 czélt, szebb hivatást, mint azt, hogy övéik és hozzátartozóik javát előmozdítva egyedül férjeik és gyermekeikért éljenek, — jóllehet irni — olvasni is alig tudtak, mégis nagyobb tiszteletben, becsülésben részesültek, mint a tudományokban gazdag, sportüzésben gyakorlott mai nők. Szegényen házasodtak az emberek, még sem csüggedtek el, hogy miből tartják fenn magukat és csaladjukat. Kölcsönös szorgalom, szives tűrés és Istenben vetett bizalom mellett sikerült felnevelni gyermekeiket és ha vagyont, földi javakat nem is, de adtak nekik jó nevelést, testben — és lélekben egész emereket nevelve a társadalomnak, hű polgárokat a hazanak. De ne értsenek félre — kérem ! Mert a világért sem kardoskodom azon régi, elavult elv mellett, hogy a nőnek elég, <ha a főzőkanalat, kötő- és varrótűt tudja forgatni», — hanem ellenkezőleg, — nézetem az, hogy neki is, mint önálló, értelmes lénynek joga van a tanuláshoz és ismeretek szerzéséhez és van joga a műveltséghez, mert neki kell vezetni a társadalmi modort és jó Ízlést, melynek irányát megadni ő van hivatva, Kell, hogy <hozzá tudjon szólni a tarsadalmi problémák napi kérdéseihez, érdeklődjék korunk haladasa és tudományos törekvései iránt s legyen temperamentuma a művészet remekeinek* a lánglelkek teremtéseinek élvezhetéséhez. Iparkodjanak a nők is annyi ismereteket megszerezni, amennyi csak lehetséges, — de nem azért, hogy nőiségüket elvetve a férfiak versenytársaivá legyenek és nyilvános pá- I lyára lépve, azokat kiszorítsák hivatalaikból, ezáltal nekik még a nősülést is megnehezítve Statistica által bebizonyított körülmény ugyan, hogy a nők száma nagyobb, mint a férfiaké s igy természetes, hogy nem minden leány kaphat férjet; másrészt a férfiak mindinkább tapasztalható vonakodása a házasságtól : önállóságra és kenyérkeresetre kényszerit egy sereg nőt, mely körülmény elég fontos arra nézve, hogy a leánynevelésnél tekintetbe vétessék. Legyen tehát abban az alkalom megadva, miszerint minden nő annyi solid és alapos ismeretet szerezhessen, amennyit tehetsége erőszak nélkül megbír, aestheticai érzését kimivelje, Ízlését nemesítse, a tudományos igazságokat megértse : — de legyen a sziv és kedély mivelése a nőnevelés első és főczélja, hogy derült lelki világgal, fogékony érző szívvel és mély vallásos érzülettel rendelkezzék, mint oly erkölcsi tőkével, melynek gazdag kamatait az élet jó és rossz eshetőségei között legtöbbször lesz alkalma igénybe vennie. Nem válik szégyenére vagy hátrányára, — sem természetes rendeltetésének teljesítésénél, sem önálló életpályán szerzett valamely hivatásának gyakorlásánál, — jobb példa hiján mondják: ha a pompás töltött káposzta huskeverékének gyakorlati elkészítése mellett, a vegytan egyesítő és bontó folyamatainak elvi ismereteivel tisztában van ; — ha természetes számító képessége mellett a mathematicában annyi jártassága van, miszerint ókos takarékossággal szerény vagyonkáját logarithmus nélkül is hatványozhassa; továbbá, —ha biztos tudomása van róla, hogy a Dardanellák nem a madarakhoz tartoznak, — és midőn Junó-t emlegetik, valahogy ne a szomszédék tarka vizsláját tartsa annak. No, de minden tudományossága mellett, legszebb és legnagyobb ékessége a — háziasság — és mély kedély : .Holofernes vérző fejével Vagy a bölcsek közt ülve fent : Ragyoghat a nő hirnevével, Lehet bámult és ünnepelt. De más, igaz becsét mi adja : Mély érzelem, sziv és kedély, — Kicsiny, gyöngéd a menny harmatja S csőppjében áldást szül az éj.. — (Tompa.) Omlik az Iskola. Ne tessék megijedni. Csak néhány mezitlábos gyereket nyom össze, ha leszakad s mindössze három tanítót. Ezért nem muszáj olyan nagy lármát csapni. Egészen más, ha bennem valami indulat háborog s reszket a kezem, mikor ezt írom. Zalaegerszegen a csácsi-utczábanvan egyház. Elmúlhatott száz esztendeje, hogy építették. Majdnem félszázadig tanyája volt az ovodás gyermekeknek is. Azután laktak benne koldusok, a város nyomorultjai. De jobb szállasra költöztették onnan. Darabig ott volt a rendőri hivatal is, csak időlegesen. Tanyáztak benne a rendőri foglyok, a gonosztevők is, de ezek reszére sem bizonyult elég alkalmas tanyának. Kivitték őket onnan. De hogy legalább valamire mégis csak használják az épületet : bevitték oda az iskolás gyermekeket. Velők ment a tanitó is. S csak azért nem irták fel a homlokzatra : «Musis et virtutibus», mert nincs az | épületnek homlokzata. Mindegy. Iskola lett | belőle a mult őszön. I Az iskola igazgató figyelmeztette a hatósáhogy masokat rászedni szabad. Másokat károsítani nem ezudarsag; másokat tönkre tenni nem szégyen. Jöttek tizenként, jöttek százával, jöttek ezerével. Ezt a bevándorlást a később hozott honossági törvény sem meg nem akadályozta, sem nem korlátozta. Ez a törvényünk is szaporította a magyar Corpus Jurisban az irott malasztot. Nem léptették életbe. De mégis. Kossuth Lajossal szemben alkalmazták a törvényt. O hontalanná lett, mivel tiz évi távollét után nem jelentkezett. Mert az országgyűlés nem azért hozott külön törvényt, hogy a Kossuth erdemeit elismerje, hanem azért, hogy kirekessze őt a hazából. A khazaroknak pedig megnyitották azt a kaput, a mit Kossuth Lajos elől elzártak. Az effélét nálunk liberális politikanak hívják. Hontalanná tenni Kosuthot, a ki Nemzetet adott a Honnak: hogyne volna szabadelvüség. Nehogy azonban az egyensúly felbomoljon, túlfelől elárasztják hazánkat khazárokkal. Kosuthtól féltették a hazát; a khazároktól nem féltették. Ennek igy kellett lenni, mert máskülömben korszakunk nem volna következetes önmagához. Kossuth egyik nagy alkotása ugyanis abban rejlett, hogy a népet a saját lábára állította. Ez az alkotas legkönnyebben paralizálható a nép elszegényitésévcl és demoralizácz lójával. Hadd jöjjön hát a khazár! De legyünk igazságosak. A khazart sem nem hozták, sem nem édesgették ide. Magatói jött. Meggátolni ezt a bevándorlást nem próbálták. Ebből all a biin. Meggátolni nem is tudták volna a rendelkezésre álló eszközökkel. Ebben van az enyhítő körülmény. A kormányok nem népgondozást vártak a vármegyétől, hanem képviselőliferálást. Alkalmas szerve a vármegyének a bevándorlás meggátlására nem is igen volt. Községi elöljáróságaink, kivált a hegyvidéki apró községekben, bizony nem képesek ilyen fontos és kényes kérdéssel megbirkózni. A falusbiró tudatlan és gyámoltalan is. A jegyző ? Mit mondjak a jegyzőről ? Mondom a legjobbat ; azt, hogy tul van terhelve adóügygyei, katonaügygyei, nyilvántartással, kézbesítéssel, statisztikával, rubrikaval és a fészkes fülemile tudná megmondani, hogy mi mindennel. A községjegyző mindenkinek jegyzője, csak a községnek nem ; végzi a dolgát mindenkinek, csak éppen a községét nem. Ez is magyar specziálitás. Ugy szervezni a hivatalt, hogy ne a hivatásával foglalkozzék. A jegyzőség a mi kormányzási rendszerünk zsákutezája. Végeredményében minden oda foly és ott akad meg. Pár év óta szigorúbban veszik a települést. A szigorúság mértéke megítélhető abból, hogy 1896. márcziusban a belügyminiszter körrendeletet adott ki a lengyelzsidók bevándorlása ügyében. Ez a körrendelet el is jutott a vármegyékhez 1897, márcziusban. A körrendelet tehát kerek egy évig utazott Budapestről Ungig, vagy Beregig, vagy mármarosig. Körülhajózta-e a földet, nem tudom. Azóta pihen az akta, mert az elrendelt véleményes jelentést azóta nem sürgette meg a központ. (Folyt, köv.) got, hogy beszakad az épület, mert a mennyezet igen ledomborodott. Kiment egy nagy deputáczió s a többség «konstatálta», hogy nem szakad le, nem kell kényeskedni, sem megijedni. Csak tanuljanak a gyermekek. A városi mérnök azonban aggodalmas szemmel nézett a hazra. S a padlást fölszegeztette, oda erősíttette csavarral, kötéllel, lánczczal a a felső gerendázathoz, a kakasülőhöz. Szóval felakasztotta a házat, hogy ne ömöljék össze! És folyt a tanítás, tanulás, mint a pitypalatty. Ha nem azért . . . Néh ány hónap múlva figyelmeztetik a gyerekek a tanitó urat, hogy «omlik az iskola!». Pedig még csak egy-egy darab vakolat omlott le s csak egy hajszálnyi repedés keletkezett a faloldalon. Ne bolondozzatok te ! s főképen ne legyetek olyan gyávák és félénkek. Bátorság és hidegvér ! Hat mikor csatába mentek, mi lesz? S leczkét tartott nekik a hősiességről és bátorságról, hozzátéve, hogy ha mégis valami baj találna lenni, ha nagyobb ropogást recsegést fogtok hallani, rögtön bújjatok be a pad alá, az erős padok majd föltartóztatják a romot s védnek benneteket, ugy a hogy. Jó darabig csak igy ment a dolog. De pár nappal ezelőtt egy reggel nagyobb zúgással és ijedelemmel fogadják a tanítót. «Most igazán omlik az iskola. Rank szakad, tanitó urli A hasadás nagyobb, több vakolat hull, az egyik faloldal ki akar dőlni az utczára, a gerenda nagyon közel van a fejünkhöz. Ha most bent volna a deputáczió, bizonyosan rajuk szakadna az ég is. Most a tanitó sem veszi tréfára a dolgot. Eszünkbe juthat egy népmese, melyben a féreg nem fúrta a furkosbotot — s a kóró sem ringatta a kis madarat. De szalad a kakas — kapja a férget, szalad a féreg — fúrja a furkót, szalad a furkó — üti a bikát, szalad a bika — issza a vizet, szalad a viz — oltja a tüzet, szalad a tiiz — égeti a falut, szalad a falu — kergeti a farkast, szalad a farkas — eszi a kecskét, szalad a kecske — ragja a kórót s igy végre a kóró ringatja a kis madarat. A tanulók jelentik a tanítónak, a tanitó jelenti az igazgatónak, az igazgató jelenti — persze írásban — a rendőrkapitánynak, a rendőrkapitány jelenti a polgármesternek, a polgármester jelenti a tanácsnak, a tanács jelenti a mérnöknek, a mérnök jelenti a képviselő testületnek, a képviselő testület jelenti az alispánnak, az alispán jelenti a közigazgatásnak, a közigazgatás jelenti a törvényhatóságnak, a törvén) hatóság jelenti a miniszternek, hogy — omlik az iskola. Persze a madárnak mindaddig várni kell, mig a rendelet ugyané lajtorja-fokokon visszaérkezik, addig a kóró nem ringatja a kis madarat. Hanem most az egyszer nem kellett végig várni ezt a litániát. Egy óra múlva ott termett Kubina András városi mérnök s fél perez alatt kiürítette a tantermeket. S a kóró már ringatja a kis madarat, vagyis fúrnak, faragnak az udvaron, keverik a kulimászt. Besikárolják a hasadást s oszlopot tesznek a szoba közepére, hogy tartsa a menyezet gerendáit. Mint mikor a döglött lovat patkolják. A tantermek most olyanok fognak lenni, mint az istálló, melybe oszlop korlátokat tesznek, hogy a lovak ne rugdosódhassanak. Mindegy, csak ne ömöljék rá az épület a benneIevőkre. Hangzani fog a tanítás és tanulás benne mint a pitypalatty. És ez a fő. Hanem azért nem lehet nem gondolkozni azon, hogy vájjon minek tartjak az emberek az iskolát ? Pajtanak ? Tömlöcznek ? vagy barlangnak ? Beh másképen néznek ki a bankpaloták, és a kétemeletes korcsmák, vendéglők a — vigéczek számara. Nem lehet nem gondolkozni. Már szégyellem is, annyi ujságezikket Írtam még a ^Magyar Paizs-» előtt a ^Zalamegy eben » a zalaegerszegi iskolákról. Ezeket mind a modern paedagogia mai emberei építették. Vájjon hol hordjak az eszöket ezek a építkezők! Nem a kőműves legényeket értem. Felépítették az elemi iskolát s most két bérhazat kell még melléje venni. Egyik a csácsiutczai iskola. (Mindegy, ha nem bérház is). A főépület egy kétszeres sikátor szegeietjén van. A gyermekeknek a tantermen kivül csak az utczan van helyök. Nem sokkal nagyobb az udvara a volt polgári most felső keresk. és leány iskolaknak sem, akkora, hol egy kis