Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-10 / 2. szám
1901. január 10. MAGYAR PAIZS 3 sem tagadhatják azt meg, nem bújhatnak el, nem zárkózhatnak el tőle s különösen nem ők, kik ez idő szerint a társadalom beczézett kényeztetett gyermekei, velük foglalkozik a sajtó, az ő boldogulásukért fárad a kormány és mi nők is. Távol legyen tőlünk az erőltetés, a befolyásolás, de gondoljátok meg; hogy a ti országotok Magyarország, a ti nemzetetek a magyar nemzet, azért kövesétek a sziv szavát: legyetek szivben lélekben, névben is magyarokká Szégyenitsétek meg a/okat, kik azt állítják, hogy nem magyarok, hanem idegenek vagytok s hogy a magyar ipar a letelepedettek kezében vau. Nagyhodjai Thamássy Ilona. Heti jegyzetek. A magyar iparnak egyik lelkes védője megkérdezte a helybeli ruhakereskedő egyikétől, hogy miért nem tart honi ipar-termékeket. A kérdésre egész méltatlankodassal felelte, hogy «kérem, minden kalapot Budapestről, — czipőt Selmeczről hozatok már 9 éve.s — «De ruhát csak Bécsből hozat, — vagy legalább nem Budapestről ?» — «Kérem, a budapestiek is Bécsből rendelik. A gyár-iparban a magyarság még nem tett akkora haladást, hogy tömeges, jó minőségű árut tudna produkálni. Erre még a magyart nevelni kel/.» Ne neked magyar ! Nem vagy képes arra, mire a morva s a többi — magyarba szerelmes — nemzetiség. Pedig még most is csakhogy hasra nem esnek a magyar ruha szépségén való bámultukban «drága» szomszédaink. Egy vagyont érő disz-magyar készítésére ugyan hol nevelték az embereket ? — Lehet, hogy nem itt, hol «élned, halnod kell.« Tanulság : Ne csak az életnek neveljetek, hanem arra is, hogy a magyar tudjon pantalót késziteni — $ * * A legutóbbi főrendiházi ülésen Prónay baró azt kívánta, hogy a katonai méneseket a honvédség lássa el személyzettel. Ez ellen a honvédelmi államtitkár azzal érvelt, hogy a magyar még nem elég müveit arra, hogy a finom csikókkal bánni tudna. Nesze neked stanbetyár !» — Hát csak illúzió a magyar népoktatás «magas színvonala?!) Tanulság : «Kosta» tanitsd a népet arra is, hogy ha majdan méneskari huszár korában egy finom csikó hasba rúgna, tudjon alkalmatlankodásáért bocsánatot kérni. — Azt mondják, hogy a «Magyar Paizs« 12. számaban a «Verseny» czim alatti közleményt nem érti magára senki sem. No, de arra már még sem kell nevelni a magyart, hogy a talicskát csak akkor lássa meg, mikor már az orrára tolták. N. N. kereskedő, N. N. v. tisztviselőnek szemére vetette, hogy a szövetkezet megalakításában tevékenyen részt vett. Mire a kiváló tiszteletnek örvendő tisztviselő igy felelt : — «Lássa, ön ezt bűnnek, — én pedig dicsőségemnek tartom.® — Éljen ! * * * Ha a szememet az Isten megtartja : folytatása következik. Szemlélő. Kis iparosaink és a honi ipar. Pártoljuk a honi ipart! Ez kötelességünk, szent kötelességünk. Törekszünk is teljesíteni a mennyire lehet. De bizon sok tekintetben nem tehetjük ugy mi'it szeretnők. Nagy nehézségekkel kell megküzdenünk és tetemes anyagi áldozatokat kell hoznunk. És pedig azért, mert kis iparosaink, kiknek első sorban volna kötelességük pártolni a honi ipart, nem csak hogy nem teljesítik ezen kötelességüket, hanem sok tekintetben ellenségei is azon mozgalomnak, mely a honi ipar érdekében megindittatott, kis iparosain'kat nem hatja át sem hazaszeretet, sem a rendelőik s vevőik iránti jó akarat. De még a maguk erdekeit sem ismerik fel kellően. Csizmadiáink és ezipészeink osztrák bórt dolgoznak föl, szabóink brünní posztót hozatnak és így tovább Mert a külföldi czég olcsóbban szállítja az anyagot, mely minőségre ugyan nem vetekedhetik a honival, de olcsóbb. S nekünk ha a honi ipar termékét akarjuk használni, néha a harmadik varmegyébe kell elmennünk, hogy azt megszerezhessük- Kis iparosaink nem törekszenek arra, hogy jó anyagot dolgozzanak fel, állandó megrendelőkre tegyenek szert, magyar gyártmányú anyagot dolgozva fel a haza oltárán aldozzanak, hanem arra, hogy egyszeri kiszolgálásnál minél nagyobb nyereségre tegyenek szert. Ezért készítményeiket olcsó, silány anyagból állítják elő, És ennek oka abban rejlik, hogy nem azon eltökélt szándékkal, hogy tisztességes j jó hírnevet szerez, nem a kellő ambícióval lép az iparos palyájara. hanem a meggazgagodás, a pénzvágy vezérli. Ehez járul még az ihatnámság is. A mai iparos tulajdonképen fölhagy iparaval akkor, mikor önnálló lesz. Többé nem dolgozik, műhelyét tapasztalatlan segédeire bizza, kiknek nem az a törekvésük, hogy jól és tartósan dolgozzanak, hanem hogy minél többet állítsanak elő. Mert, hogy gazdájuk ne legyen kénytelen felügyelni rajuk, hogy élvezetei és szórakozásai utan mehessen «darab szám» fizeti őket. Az önálló iparos nem érvényesiti azt a kevés tapasztalatot sem a mivel bir. Ha meggazdagszik vagyonat nem iparának fejlesztésére használja, hanem «isten hozzádot» mond a kaptafanak, a tűnek, földbirtokot vess, tekintetes ur lesz. Ily életpályájához természetesen sem a kellő képzettsége sem a kellő ismerete nincs meg, miért is többnyire rövid idő alatt levégez. De persze akkor már szégyennek tartja iparát ismét folytatni, szégyennek a munkát, lesz tehát ügynök, czenzál, ingyenélő, Fiát az iparos ügyvédnek, orvosnak, hivatalnoknak neveli, nem pedig iparosnak, kire tőkéjét, tapasztalatait, s üzletét hagyhatná. Az uj iparos nemzedéknek mindig újra meg kell küzdeni a kérdés nehézségeivel, de ehez többnyire sem kitartása, sem tőkéje, de néha még a szükséges szerszáma sincs meg. Ellenben meg vannak a nagy kiadasok, mert hódol a divatnak, politizálni eljár a korcsmába, kártyázni, iszik stb. Rohamosan közeledik a tönk széléhez. És ha adóhátralék fejében eladták az utolsó kaptafat is műhelyéből, fölcsap rendőrnek, háziszolgának, a vasúthoz fékezőnek, szóval oly foglalkozást keres, melyre semmi készültséggel sem bir. Tisztelet a kivételnek ! de ez fájdalom kevés van. Már a segédek sem iparuk megtanulására fáradnak leginkább, hanem műkedvelő-kör, színi előadásokon, s tudja a jó ég min törik fejüket. A mig ez igy lesz, mig nem lesz állandó, kitartó és önérzetes iparos osztályunk, honi iparunk sem fog virulni ugy, mint mi szeretnők. — N. P. Heti hirek. Az iparinduló pályázatra beérkezett öt dal megbirálására a szerkesztő felkérte Fülep Imre főgymnasiumi s Kiss Lajos felső kereskedelmi iskolai magyar iro dal mi tanárokat, dr. Kele Antalt és Bartók Lajos költőt, a • Magyarság> szerkesztőjét. Az eredményt tudtul adjuk a költemények közlésével együtt s a legjobb dal szerzőjének elküldjük vagy átadjuk a két drb 20 koronás aranyat. A pályanyertes költeményt jeles zeneértő fogja kottára tenni s azt is közöljük olvasóinkkal. Khazár földön. A lehető legkedvesebb hírrel örvendeztetem meg a «Magyar Paigs* olvasóit. A jövő számmál megkezdve néhány héten át ünnepi számai lesznek a Magyar Paizsnak. «Khazár földön® czimmel egy cikksorozat jelenik meg benne, melyet a magyar írásnak mestere, Bartha Miklós ir. — A cikksorozatnak az a históriája, hogy északkeleten tudvalevőleg a Khazárok nyomása alatt pusztuló félben van a nép. Egán Ede kormánybiztos ott működik hatalmas közgazdasági tudományával és tevékenységével. Bartha Miklós elutazott a hely színére, hogy lássa, mit csinálnak ott. És látott és észlelt és leirta azokat a Kolozsvárt levő «Ellenzék» czimü lapjának a számara, — de elég szives átengedni ezeket a iMagyar Paizs» számára is. Az utleirásására előre csak azt jegyzem meg, hogy minél hősebb, minél nagyobb ember Egán biztos ur, aránylag annál kevésbé ismernók Bartha Miklós ur festése nélkül. Bartha Miklós Egán Edének a Homérusa. — A «Khazár földön® cz. czikksorozat olvan forma tünemény, mint mikor egy leleplezendő szoborról lerántják a lepedőt. A városi képviselőtestület gyűlése. Január 9-én volt Zalaegerszeg város képviselőinek közgyűlése részint Csertán Károly alispánnak részint Várhidy Lajos polgármesternek elnöklete mellett. A vásártérre, némely ingóság eladására s a Barossligeti ház építkezésére nézve nem határoztak most, mert a tagok kellő számmál nom voltak jelen. Ezeknek tárgyalását 24-ére tűzték ki. Tudomásul vették a vármegyei törvényhatóságnak határozatát Zalaegerszeg szónak egybeirására vonatkozólag. A villamos világítás ügyében kötött szerződést Lederer Rezsővel felbontották, minthogy a keresztülvitel most lehetetlen. Wagner Ferencz lakost felvették a községi kötelékbe — A megüresedett városi végrehajtói állás betöltésénél a három pályázó közül Kánya Gyulára 22, Muschonczker Arnoldra 22 és Görög Zoltánra egy szavazati esett. Elnöklő alispán a két elsőre nézve nem használta döntőszavazati jogát, hanem uj választást tűzött ki a jövő alkalomra. Lukács Béla volt miniszter, s a mostani párisi Magyar kiállításnak rendezője, kormánybiztosa, január 7-én hétfőn — hihetőleg ideges betegségből a zajló Dunába ugrott s belehalt. 1847-ben született Zalathn ín s a zalatlinai -48—49-es vérfürdőből csudalatos módon menekült meg, s most önkényt dobte el életét, — Domokos Sándor zalaegerszegi törvszéki aljegyző eljegyezte Hosszufaluban Kisfaludy Jolanka kisasszonyt. Tartalékos katona tisztek. Bó'dy Zoltán zalavarmegyei aljegyzőt, s Unger Kálmán lendvai szolgabírót a király kinevezte hadnagyoknak, Siposs Géza IV. éves joghallgatót s volt önkénytest pedig a hadügyminiszter nevezte ki a 64. gyalogezredhez hadapródnak. Hivatalos vendégek. A belügyminisztériumból miniszteri tanácsosok, titkárak, fogalmazók, névszerint Gunda, Bosnyák, Kafka és Szecsey urak időznek tegnaptól fogva városunkban, s hihetőleg néhány hétig még itt lesznek a vármegyei hivatal és árvaszéki ügykezelések megvizsgálásara. Előbb az árvaszéki ügyeket tekintik at, hol már munkahoz is kezdettek Szegény ember dolga, csupa komédia. Vidovics György csács-utczai szekeres, jeget hordott a Zaláról s vasarnap este, ki tudja mi történt vele a jégen, nem lehet tudni, de nagy baja eshetett, mert véres fejjel hevert a szekér jegen s lovai, a hű állatok hazavitték minden szó nélkül. A szegény ember magan kívül volt, felesége lótott, futott, — ételt is erővel kellett a szájába tenni. — Néhány napi szenvedés után tegnap reggel meghalt, feleséget s öt gyermeket hagyva. Hogy ki agyabugyálta meg, máig sem tudjuk, a rendőrség és csendőrség nyomozza. Savauyu Jóska szabadlábon. Mindenki hallott már valamit Savanyu Józsiról. Legendák keringtek róla, a bakonyi zsiványról, a kire egész vármegyék vadásztak eredménytelenül. Savanyu Józsi egyike volt az utolsó szegénylegényeknek, a kiről magyar rablóromán'.ika mesélt. Mikor elfogták, ez olyan szenzaczió volt, mint hogyha valami nagy hadvezér került volna fogságba. Életfogytiglani fegyházra itcitélc sokrenclbeü zsivanysagaiért. A fegyházban jól viselte magát, s igy most a törvény értelmében feltételes szabadságra bocsátották II la várói, a hol büntetését elszenvedte. Savanyu Józsi szülőföldjére, a veszprémmegyei l é ső Iszkázra ment, a hol asztalosmühelyt nyitott.